soroló

„you call it a life, i call it a machine, but the truth is somewhere in the middle.”

komplexitás, ó, áldott komplexitás. és itt most lehet gondolni a történetre, ami ezer szálra bomlik szét, és áll össze igencsak sötét tónusú szivárvánnyá, de szerencsére nem öncélúan, hanem a történetet előregördítve, a karaktereket vastagítva. de gondolhattam a gépre is, ami kvázi önálló személyiséget kapott, amely sokkal bonyolultabb entitás lett a kezdetek óta, ügyesen játszanak vele az írók. mint a hibával is, ami nagyszerű táptalaja volt, hogy igazán megágyazzanak a második finálénak. nagyon várni egy network tévén futó nyomozós sorozatot? ez csak valami működési hiba lehet... (+05.05.)

„i invite her here to join us. neither dressed nor undressed. neither hungry nor full, neither in company nor alone.”

az istenek kegyetlenül megbüntetik minden ballépésedet. ...ezt a nyomasztó évadzárást! az egyik helyszínen kitör a járvány és olyanokat visz magával, akik kedvesek és ártatlanok. a férfias kirándulás közben meg kísértések szegélyezik az utat, a gyermek utáni vágy, vagy a klasszikus káin és ábel történet északi verziója kiteljesedése. otthagyja kéznyomát a közelgő háború árnya is. de leginkább a zene mászik a bőröd alá, úgy hogy szinte már fáj. éreztem én a csontjaimban a sötétséget, hát most nagyon mélyen elbújt a napkorong a felhők gyűrűjében. (+05.03.)

minőségi történelmi sorozat, bármikor, bármilyen mennyiségben. michael hirst most sem hazudtolta meg önmagát, egy fikarcnyit sem engedett a tőle elvárható szintből. messzemenőkig hiteles korrajzot festett nekünk, amit szerencsére élettelteli karakterek laknak be. érdekes sorsok plusz erőteljes hangulat, nem is kell több. meglepő, de határozott tempóban haladunk, nem ragadunk le az érdektelenség mocsarában, talán ez az előnye, ha kevés részben kell gondolkoznia egy írónak (btw, egy egész évadot egyedül megírni, süveg.). az egyetlen bajom talán egy bosszantó apróság, de őszintén az istenek szemébe kell néznem, és kimondani: nem sikerült megszoknom a hős konstans félmosolyát. diadalmas villámmal igencsak megerősített tetszett-et tudok rá kimérni. (és még egy mellékes: gustav nem a szépséget örökölte a skarsgard famíliában.)

„frey, lord, fill me with seed and give me a son. do as you will with me, make me blind or deaf if you want to, but give me a son before it’s too late.”

mi lesz az ember régi énjével, ha elveszíti a hitét. és ha a gyermekét...? úristen, letaglózott a hangulat, ami az uppsala-i szent fesztivál alatt ért minket, sikerült olyan emelkedett, isteneknek tetsző érzést kikeverni, ami nem nagyon tapasztalható a képernyő ezen oldalán. ha mindehhez még hozzávesszük, hogy még erősebb dózisban kaptuk a korabeli szokásokat / hiedelmeket, nehéz egy főzet, annyi szent. donald logue felbukkanásának is örülünk, logikus választás viking királynak - még egy kicsit az akcentusán is machinált, nagy színész, szeretjük. ...valahogy sötétbe fordult a jövőképem... (+05.03.)

„i was very limited as to what we could do sexually. it wasn’t until the iraqi war that i realized a guy could even be on top.”

ha nem nagyon akarsz haladni a jelenben, kifizetődő lehet a múltba kukkantani, ha jók a karaktereid, akkor ott is viccesek lesznek. erre dobhatsz még a kinézetekkel, ciki szitukkal, és meg is vagyunk mára. a vége-jelenet meg szép hommage volt a chandler/monica első szexnek. (+05.03.)

„you are the brother of the king, yet you lead his army? hmm. does he send you to fight all his battles? in the bedroom too?”

újabb érdekes csavar, csak a bölcsnek mutatkozó ragnarné kedvéért tekintünk kicsit haza, egyébként végig angol földet tapos a lábunk. így van idő bemutatni az ottani népséget is, a különbségeket, amik inkább csak külsőségekben és a hitvilágban mutatkoznak meg, mert lelkületben, pénzéhségben nem másabbak a keresztet vetők vérgőzös barátainknál. csak a kifinomultság látszata ellenére kevésbé okosak. és sokkal gyengébb harcosok. (ha stílusosan szeretnél spórolni, helyezd a harcot éjszakai tűz ellenfényébe. ámen.) (+05.02.)

„never fight unless you know the odds are in your favor. that is our way.”

vágjátok el a torkát annak, aki szerint nem öles léptekkel halad a sorozat. most is olyan események zajlottak, amik máshol minimum az évadzáró végső csavarjai szoktak lenni. már most érdekes látni a hirtelen megváltozott viszonyrendszert, és még van bőven idejük kifejteni ezt. közben a temetéssel újabb viking szokásokat pipálhattunk ki, egy ügyes flessel még a ragnarök-öt is megismerhettük végre. (és közben plusz hangulatot adott, hogy a hátam mögött a vad természet rázza a láncait, avagy thor épp megmutatja az igazi erejét.) (plusz: remélem velem együtt mindenki örömtáncot járt, mikor elhalálozott a szakállas köcsög!) (+05.02.)

„this would be unplugged squared.”

kell pár perc ryan murphynek, míg bemelegszik, vagy csak lekapcsolja a villanyt, hogy intimebb környezetet teremtsen. és egyszer csak működni kezd az átélhető dráma. molesztálás. ismét nem egy szokványos téma egy tini-sorozatban. de aztán, miután átúsztunk egy csodálatos rem dalon és felpezsdültünk a queen-nel, megint kicsit elveszít a kopasz íróbácsi. és nem is a mélységgel van a gond, csak 10 percnyi balett-éltetéssel nehéz lázba hozni. plusz a két musical dal sehogy sem akart a fülem megfelelő szegletébe mászni. (+05.02.)

„yippee-ki-yay, father christmas.”

először egy uncsi karácsonyi epizód benyomását kelltette a rész, némi tanulós átíveléssel, ahol csak abed diehard referenciái jelentik az egyetlen menekülő-útvonalat. de aztán jött malcom mcdowell, és ahogy átvedlett manipulatív gonosszá, máris sokkal érdekesebb lett a helyzet. aztán jött a tanulság, és máris vége lett a résznek. (+05.02.)

„you did just slaughter an entire village. maybe that’s why they call you the evil queen.”

mások biztosan unottan legyintenek, de én nem tudok betelni az evil gonoszkodással. pedig szegény csak mániákusan vágyik a szeretetre, mindegy, hogy az alattvalóitól vagy a nevelt fiától érkezik, csak áradjon felé. az, hogy nem érzi a jó és rossz közötti határt, csak a maga érdekeit nézi, van ilyen. ne bántsátok ezért szegényt. szép nagy ívben fordulunk rá továbbra is a fináléra. addig élvezzük ki a regina-perceket, vagy mondjuk a barlang-jelenet kalandfilmes típusú elemeit (és most direkt nem más példát emlegettem...). (+05.01.)

„i am nothing like ralph macchio!”

majd pont a himym lenne az, amiben nem húznak egy csavaros átverést. mégis be tudtak etetni engem is. túl vagyunk a legénybúcsún, jöhet az esküvős finálé, hátha valami különlegeset tartogat számunkra. de ha csak olyan szintű vicceskedés lesz, mint ma, az is kielégítő lehet. btw, nem értem ezt a karate kid rajongást, pedig én is a nyolcvanz gyermeke vagyok. talán nem vaxoltam eleget... (+05.01.)

„-that thing you did with your mouth... is that what lords do to their ladies in the south?

-i don’t know. i just wanted to kiss you there is all.”

még hogy nem tudják összefűzni a sok szálat... ma nagyszerűen sikerült a tűzzel és tűzimádókkal, vagy csak egy ügyesen eltalált utolsó mondattal. de egyébként mindegy volt, hogy épp hova dobott le minket az írói szeszély, tökéletes jeleneteket kaptunk mindenütt. és talán az egyik legkönyvhűbb epizódot. és akkor most jöhet hosszasan a felvonulás, jaime monológjának emlegetése, arya tekintetének a kiemelése, a stannis-családért felelős kasztingos megdicsérése, robb igazi stark-ká változásának véghezvitele, a sok hangulatos múltba-révedés. ha ez mind megvolt, akkor már el is szállt a bosszúságom, hogy nem nézhettük meg, hogy ygritte-et mindenütt megcsókolta-e a tűz... (+04.29.)

„mike, the vp is voicing solidarity with the jewish people in front of rotating pork. change the visual.”

ez disznóság, hogy egy politikusnak (és a környezetének) ennyire kell figyelnie minden apróságra... az írók ma is formában voltak, a legnagyobb ötletük persze az volt, hogy jonah-t is utaztatták az air force two-n. amikor hajolt be, hogy eltakarja a cseppet sem kóser disznót, az én fejem is kezdett egyre lejjebb hajolni. a röhögéstől. (+04.29.)

„what the mother-effing, c-ing ess-ing, effing k-ing eff is going on right now?”

leslie egy minigolf-szerű dolgot véd foggal/körömmel? furcsa volt ez, de szép tanulság kerekedett belőle, meg mindig jó látni az osztály két vezetőjének barátságát. andy is tanult ma néhány dolgok, a zenélés fontos, ugye. valamint volt még itt cuki-cunami, nem is értem, miért akart szakítani a piszok mákos tommy. (+04.29.)

„think of rome as a spider’s web, my son. each family has its silken thread attached to an egg that is planted within these walls. (...) and each one of those diaphanous threads go back through their families to the tarantula of forli.”

van, amikor már a címből érzi az ember, hogy jó epizód elé néz. itt sejtetni engedte, hogy rodrigo keményen bosszút áll az álnok kígyókon. akik persze újra fondorlatoskodnak a borgiá-k ellen, gyönyörű adok/kapok lesz ebből az évad folyamán, tisztán látszik már. főleg, hogy egyik fél sem fél radikális eszközökhöz nyúlni. szóval ez a vonal várható volt, erős is volt, de a biztonság kedvéért körbepányvázták nőkkel az építményt. hjaj, lucretia... ahogy telnek az évadok, egyre gyönyörűbb vagy! könnyen bűnbe tudnék esni veled. érted. neil jordan újra köztünk, ez leginkább a fogalmazás milyenségén volt tetten érhető. (+04.28.)

„i dedicate this blade to the goddess, to freya.”

minek külföldre menni harcolni, ha a küszöbünkön sokkal veszélyesebb ellenség támad ránk. ez volt a vikingek birodalom visszavágja. és jó, hogy a főhős nem csak megvonta a vállát, hogy 'áh, csak egy karcolás', hanem komolyan érezni lehetett azt, hogy veszélyben az élete. de a jarl nem csak ebben volt kőkemény ma, mindenkinek rossz a közelében tulajdonképpen. és valahol megágyaznak a dolognak a gyerekek halálával, de nézhetjük simán antagonista karakterként is, nem lesz kevesebb. mondtam már korábban, hogy jó ötletnek tartom megtartani a papot a történetben, most is milyen hasznos volt a jelenléte, hogy viking mesékkel tömjék tele a fejünk, süvített a hangulat a hóesésben. (+04.28.)

„you’re a dirty cop, and come morning, i’m gonna dig up your sins.”

eléggé hanyagolva volt mr.fusco mostanában, úgyhogy meglepő, hogy hirtelen a középpontba lökték. ráadásul nem valami szokásos vicceskedésbe, hanem komoly drámával. a másik szál is szépen reflektált erre egy idő után, a múlt hibái, a megbánás, a második esély fűzte őket egybe egy sötét táncra. és szerencsére ez nem az a sorozat, ahol az események nem hagynak nyomot a jövőn, érdekes lesz látni a megváltozott ms.carter/mr.fusco kapcsolatot. vagy az epizód végi nagy drámai eseményt, amit fura, hogy már most meghúztak, de ez azt jelenti, hogy még idén foglalkozunk vele, plusz hogy nagyon várós lett a jövő hét általa. ha most tehetném, ideszúrnék egy mr.reese mosolyt a végére, amolyan elégedettet, amit a mai részben eresztett meg a volán mögött. (+04.28.)

„-i’m about to commit the rest of my life to a man that i have never seen naked. -cece, chances are he has, like, a standard garden-variety penis.”

epizód-csere volt, hogy most vették elő a halott-apu-kártyát? fura. ahogy fura lesz, ha tényleg végigviszik az indiai esküvőt, cece és schmidt összetartoznak és pont. apropó. aranyos a kedves zsidó, de biztos, hogy jó lesz az nekünk, hogy jobb emberré teszik? nézzetek rá winston-ra is, mennyivel jobb ilyen idiótán. örültem viszont, hogy rég látott karaktereket szedtek elő mára, jöhettek a modell és/vagy leszbikus orvosos poénok szépen sorban. (+04.28.)

„we are roommates, who have made out a couple of times, and are attracted to each other. and really good friends. and sometimes genuinely kind of hate each other. and sometimes touch each other’s boobs.”

(szép összefoglaló, mr. miller!) kimeríthetetlennek érzem ezt a kínos huzavonát, elnézném sokáig, annak tudatában is, hogy más meg biztos a falra mászik tőle, pedig ez most nem olyan, mint a tipikus veled/nélküled sorozat-kapcsolatok. ebben van ráció. és van humor, dögivel. ha meg majd átmennek túl-érzelmesbe, ott lesz a libikóka túloldalán schmidt és winston. az asztalt vertem könnyes szemmel, de ebbe most beleszámítom, hogy elvonási tüneteim voltak már. (+04.28.)

„you chose laurel. always her.”

kedves íróbácsik és írónénik! én nagyon szeretem a szuperhősös dolgokat, az arrow is tök ász, de ezzel a mai résszel nem voltam kibékülve. az a jó, amikor a hősbácsi igazi gonoszokat üldöz, most meg csak szenvedős volt az egész. miért kell mindenkinek mindenkivel összevesznie, meg úgy hisztizni, mint ahogy a húgom szokott, a múltkor is ott visított az újságosnál, mer' nem kapta meg az új barbie magazint (ami egyébként tök rossz, a képregény is gagyi benne). azért nem haragszom, legközelebb biztos jobban sikerül majd az arrow. csókolom: pisti. (+04.27.)

„history is a lie that has been honed like a weapon by people who have suppressed the truth.”

tudjuk jól, hogy david s. goyer képes jó ötleteket szülni, azokat jól megírni, de képes mellé is nyúlni. ne higgyetek a többi netes kritikának, itt még nem tudjuk, hogy merre billen a mérleg, lehet belőle bármi. az biztos, hogy a kalandfilmes hangulat működik, hogy jó a táptalaj az intrikákhoz, hogy a karakterek jó alapanyagok a formázáshoz. aztán a művész vagy csodát tesz majd, vagy eltűnik a pénzükkel. viszont beláthatná végre goyer bácsi, hogy nem jó rendező (lásd még: penge 3). oké, itt elsősorban a cgi lólába lógott ki (vagyis inkább olyan volt, mintha egy számítógépes játékból vették volna kölcsön a totálokat), úgyhogy lehet, hogy elsősorban anyagi vonzata volt ennek itt most. azt viszont nem tudom, hogy az írásból vagy a színészvezetésből adódik-e, hogy leonardo-nak ekkora arca lett, de ez is kiderül a későbbiekben. egy dolgot viszont nem vitathatunk el a készítőtől: zeneszerzőt nagyon jól tudott választani. (+04.24.)

„my last hangover for who knows how long.”

a boldogság egy rohadt hálátlan kurva, akire rengeteget kell várni, mire végre felbukkan. talán, ha sokat dolgozol érte, az egy kicsit megkönnyíti a dolgot. ez most csak részlegesen kapcsolódik az epizódhoz, mégis valahogy ez ugrott be a rész közben, hogy ezt bele akarom írni az értékelőbe. hát tessék. nem mellékesen jól összefoglalták azokat az érzéseket, amik bennem is igen gyakran szoktak megfordulni: hogy megragadtam egy élet-állapotban, amiből az istennek sem tudok kikeveredni, hogy mások kormányozzák az életem, és nem a legjobb irányba. úgyhogy ezt köszönöm. az meg nem lehet, hogy a rothadó rendőrök meg az aljanép bűnözők győzzenek a végén, ugye nem...? (+04.24.)

„wherever they come from, they are not welcome in my kingdom.”

gondolom az nem véletlen, hogy michael hirst, aki eddig a középkori angol történelem felmondásában jeleskedett, most egy olyan hőst választott, aki megkeserítette a középkori angolok életét. tetszik, hogy ragnar nem buta gyilkológép, van benne kurázsi, ugyanakkor odacsap ahova köll. a többiek is érdekesen alakulnak, kell az őrült, kell a harcias -és persze kellenek a számító dögök is. jól játszanak a bratyóval is, gyenge, a kísértés közelében ugrál, de mindig visszatalál az ösvényre. a jarl meg a hatalom/pénz-éhes típusból faragták, de hejj, működik. egyre jobban lelkendezem, remélem érezni. (+04.23.)

„don juan was nothing before he made his deal with me.”

robert carlyle és az ő ezer arca -most újra megmutathatott mindent a gonoszságtól a jóig. segítőtársa volt ebben belle, aki szintén janus-arccal tündökölt az epizódban. valamint katalizátorként egy meglepi vendég (már az íjnál gyanakodhattam volna...), és regina, aki mindenkiből kihozza a legrosszabbat. a gold/queen szópárbaj, valamint a klasszikusabb flashback miatt az első évadra hajazott a hangulat. mindeközben a város másik pontján nagyban folyik a finálé előkészítése, kétszeresen is, idén is zúzni fog a vége, arra megesküdnék. (ja, és vajon szólt-e már mese-sorozatban metallica korábban...?) (+04.23.)

„when one jerry leaves, the office naturally selects a new jerry to fill that role. it’s social darwinism. the strong prey on the weak.”

ijesztgetnek itt minket, hogy jerry fing-sebességgel elhagyja a showt. az lenne ám a nagy pofáraesés... oké, tudjuk, kicsit már fárasztó, hogy jerry-t kizárólag csak szopatásra használják, blablabla, de része a csapatnak, és kész. egyébként jó volt ez a ki lesz az új jerry téma is. mellékesen úgy érzem, hogy kezdünk átmenni családi sorozatba, ann-ék családalapítanak, leslie-ék is példát vettek egy példás családfőről, so... a lényeg, hogy ezt is csinálják olyan jól, mint az eddigieket. (+04.23.)

„i don’t distrust you because you’re a woman. i distrust you because you’re not as smart as you think you are.”

hitted volna anno, hogy ennyire meg tudod majd sajnálni jaime-t? vagy theon-t? vagy az orránál fogva könnyen vezethető joffrey-t. vagy a naiv sansá-t? vagy a golyóit vesztett varys-t. vagy az ennyire bosszúra szomjazó tyrion-t. csak egy embert képtelenség sajnálni, a tűzben pörkölődő astapor-i kereskedőt. atyaég, az a jelenet! pedig körülbelül így élt a fejemben is, ahogy dany megszólal valyria érdes nyelvén, ahogy drogon szélesre tátja a száját, hogy kiengedje a tüzes végzetet. és látod és elhiszed a nyolcezer makulátlan jelenlétét, hmmm... (ma egyébként is magas fokon égtek a látványosok, nem csak a tömegjelenet sikerült pazarul, de a főtemplom is áll-leejtő volt, plusz királyvár külsőket is nagyon szerettem az adriával a háttérben.) (+04.22.)