soroló

„there’s nothing more important between two people than honesty.”

no, kezdünk belelendülni. pedig először húztam a számat, hogy wonderland-et is kell nézni ma, mert annyira érdekelt, hogyan építik fel jafar karakterét a múltba, meg egyébként is, mindig öröm ex-lost-osokat együtt látni (zuleikha-ban egyébként is van valami...). aztán azért furaország is felzárkózott -oké, jafar segítségével. mert kezd belerázódni a gonosz-szerepbe, meglehetősen szívtelenül akarja a varázserő általi hatalmat, kínoz és bánt, csakhogy elérje a célját. ahogy egy jó gonoszhoz illik. egy kívánsággal kevesebb, de ha azt nézzük, hogy a történet egyharmadánál vagyunk, logikus volt meglépni ezt. (+12.15.)

„can we just maybe... keep that under the sea for now?”

a shrek óta tudjuk, hogy a hagyma többrétegűségére van szükség egy történet elmeséléséhez. csak azért írom ezt, mert túl sok mindent jutott eszembe közbe, és valami utat akarok vágni köztük. először azt hittem, hogy edward-ék csak egy csajos epizódot akartak írni, most épp egy sellő főszereplésével, de aztán ebből az ötletes fless-ből (snow-hoz kötni ariel-t? hmmm... evil-t bedobni ursula-ként? extra hmmm...) is a titkokat emelték ki, úgy mint a jelen-eseményeknél. ahol azon kívül, hogy piszok hatásos volt az igazmondós rész, végre kibeszéltették a karaktereket a problémáikból. amik persze újabb problémákhoz vezetnek majd, de ez legyen a jövő gondja. (+12.15.)

„deadman’s peak.”

hook-flash! először nem tudtam, hogy mi a furcsa rajta, mert oké, hogy egyenruha meg lófarok, de aztán rájöttem, hogy hiányzik a szemfestés is. töri-filmes hátteret kapott egyébként, némi mágiával lelocsolva persze, klasszikus történetet, ahol az egyik testvér halála hozza el a bosszúvágyat, a régi életből való kifordulást. de az ilyen legendák azért jók, mert ezredszer elmesélve is működnek. jól játszanak a félkezűvel. hogy azért ne legyen benne teljes a bizodalmunk. megoldottuk közben a charming utáni aggódást is, bár inkább csak eltoltuk kicsit a problémát. és hát ott volt a női szakasz is, akik aranyosak a jószándékú anyai ösztöneikkel, de azért viccesen néztek ki, ahogy ott tolongtak a tükörphone-nál... (+12.14.)

„my favorite back fence neighbor!”

ohh, jaj, ti is tudjátok, hogy mi jön most: hitchcock, hitchcock, hitchcock... már az elején gyanús volt a zenével, de még elaltatták a gyanút a dilis szomszédság bemutatásával. aztán amikor burt gipszben és tolókocsiban ült, már a homlokomra csaptam... (aztán jött a többi is, a félelmetes szárnyas jószágok, a zuhanyzó-függöny és norman félénk mosolya). és a chance-házaspár alkalmas is volt a figurára, tudjuk, milyen hiszékenyek mindig. (+12.14.)

„-you’re the superman to my lex luthor.

-you want to be lex luthor?

-uh, yeah. lex luthor is rich.”

humor kaleidoszkóp. kabin az erdőben -hipszterekkel. lelkesedő geek-ek -társasjátékkal. sayonara, jamm. (+12.14.)

„i’m part of a sacred order. a soldier in a shadow war. a war that has been raging since before the time of salem. we are a brotherhood pledged in blood, dedicated to stamping out the pestilence of witchery on the north american continent.”

ellenségem ellensége, ugye, de azért nem isszák olyan forrón a bájitalt... mert nem csak behoztak egy nagyon gonoszt, aki miatt össze kell fogniuk a bosziknak, sokkal komplexebb karakterekkel álltak elő, gyávasággal, bizonyítási vággyal és apakomplexussal. nem tudom, hogy a megbánás ezen a vonalon mennyire lesz fontos, de egy fejjel arrébb már az, leássunk a rasszizmus gyökereiig, és feketére festjük azokat... aztán ott van még a legfőbb métely, az elvakult vallásosság is, amely az igazi vakságot hozza erre a szerencsétlen világra. nagyszerű zárás volt ez az idei adagnak (az a gospelre vágás, wow!), jöjj el hamar január! (+12.13.)

„a thief only steals for himself.”

na, valami ilyesmi összefonódásra gondoltam crossover-ként, mint amit mára kitaláltak nekünk robin hood-dal és a vidám fiúkkal. hogy hosszabban elidőzik itt is egy anyasorozat-béli karakter, akár a múltban is. az is a nagy elődöt idézte, ahogy kiderült bizonyos karakterek valódi énje. a többi részben az ott megszokott hebrencs-habarcs volt, innen-onnan összefércelt karakter-szőttes, annak minden pozitívumával. és nem feledve, hogy akár kacsintani is lehet jókat, például minden starwars-fan örül, ha az ’ezer évig emészt’ kifejezést hallja. bár nekem már a catepillar is erőteljesen jabbá-s benyomást keltett... (+12.13.)

„everything i do is for my sons.”

az ilyen helyzetekben sajnálom, hogy nem dohányzom, mert most jó lenne kimenni egyet rágyújtani és kitisztítani a fejemet. mert ahogy várhattuk, sutterbácsi egy isteneset baszott rá. persze ő nem az az író, aki szép egyenesen kormányozza a falnak az autót, hanem kitérőket tesz, majd autót cserél és várja, hogy élvezd a becsapódást. mert oké, hogy számítottunk a halálra, de nem az által, aki elkövette, és nem ilyen brutális kegyetlenséggel (bár sutter-ről van szó, szegény galamb is hogy bánta az elején...). és még úgy is megrendítő volt, hogy már percekkel előtte lehetett tudni, hogy baj lesz. jax tervei be szoktak érni, de mostanában az élet nevű kegyetlen ribanc mintha folyton keresztülhúzná azokat. rettegve várhatjuk az végső felvonást, hogy most az utolsó morális mankó is ki lett húzva a lába alól. mert hiába van tisztában azzal, hogy mivé változott (lásd a hibátlan kezdő monológot), ha az érzelmei nem engedik majd a megváltó felszínre. már múltkor is kérdeztem, hogy jöhetnek-e sötétebb napok charming-ba, de most egyértelműen látszik, hogy igen. fájni fog... (+12.12.)

láttátok az évad elején azt az előzetes, amikor a srácok egy leomló téglafal előtt motoroznak blacksabbath-ra? a falon gemma, clay és tara festmények voltak -szétrobbanóban. talán nagyobb volt a rejtett spoiler, mint gondoltuk...? igen, úgy fogunk emlékezni erre évadra, mint ahol elhullott néhány kulcsszereplő. és az a zseniális, hogy egyik halál sem volt öncélú, mindezzel csak tovább mélyítették az egyre sötétebb képet. és ha azt nézzük, hogy a folyamatot jax-nél már tavaly elindították egy halál-esettel, hát zúgjanak fanfárt a motorok az átgondoltság előtt. még úgy is, hogy jax mellé azonos fontossági szintre emelték idén az élete két legfontosabb nőjét, és az ő harcukat. nem örültem neki, hogy így kifordították tará-t a korábbi önmagához képest, de elismerem, hogy volt értelme, pontosan belepasszolt a kirakósba. meg ez nem az a sorozat, amit azért néznék, mert a karakterek csupa szépet tennének és ezért megkapják a maguk jutalmát. nem, itt alámerülni kell a fájdalomba, a sötétségbe, ahol csak egyetlen remény van, hogy velünk nem fognak ilyen szörnyűségek történni sosem. nagyontetszett.

„the mission is akbari. that’s the mission. what you’re here for, getting brody out... strictly optional.”

amikor végig ott lebegsz a ’valami történni fog’ érzéssel, azt nehéz felülmúlni. néha ráerősítenek erre, ilyenkor jobban kell figyelned a hangszóróra, mert nem biztos, hogy a szívdobogásodtól tisztán fogsz mindent hallani. így jártam ma én is, hajtottam volna a perceket, gyerünkgyerünk-haladjunk, aztán brody találkozott a nagy iráni ellennel, ott az emberek között a téren, kezében és fejében a tervvel, huhh, hidegrázós. és még most is el tudják érni, három év után is, hogy kételkedünk a nagyon vörös emberben, hogy melyik oldalt fogja választani, persze, gondolnánk, patrióta lesz úgyis a vég, de okoztak már meglepetést az írók. abban viszont nem, hogy gonosz a vég, mintha nem vártuk volna eléggé a jövő heti finálét... (+12.10.)

„i am thankful that thanksgiving only comes once a year. people stuff themselves, and then at midnight they run to appliance stores and trample each other to death. it’s a garbage holiday.”

azért fű alatt hogy összehozták a csapatot néhány rész alatt, szépen kialakultak az egy-egy személyre jelenmű tipikus visszatérő poénok is. és skandallum, de még működik is... (+12.10.)

„you know who else was in over her head? reese witherspoon in legally blonde, and she never gave up. neither did the dog lawyer in chihuahua attorney: justice bites. and if that dog can win a case against the supreme court, we can do this.”

teljesen felesleges az oktatásra pénzt költeni. elég csak, ha megnéz az ember egy csomó jogi sorozatot és filmet, és máris sikeres ügyvéd lehet. vagy néhány ötletet bevetve levezethet egy (kamu)szülést. (martha plimpton-nak különösen vicces lehetett ezt felvenni a goodwife után.) (+12.10.)

„some dreams are better off as dreams. did you see that movie ’inception’? it was someone’s dream to make that piece of crap.”

(még nolan-rajongóként is ezt az idézetet kellett választanom...) egy csapat idétlennek volt néhány éve egy álma, hogy vicces sorozatot csinálnak nekünk. és még sosem kellett csalódnunk bennük. most sem. emeljek ki kedvenceket? mawmaw a bábús-dobozban; csoki-szirup, mint alkohol; a chance-család reakciója sabrina lebukására; a lifecoach-típusú tanács-bullshit-ek; jimmy álmainak bemutatása. stb. még álmomban is röhögni foguk rajtuk. (+12.09.)

„look, you’re... you’re a cop and... and i’m a firefighter, but underneath all of it, we’re just two boys whose dads abandoned them.” (ezután eltúlzott sírás és ölelkezés, mert különben nem lenne vicces...)

harmadik műszak, mi? majd pont a rendfenntartó szervek fognak összetartani... arra egyébként is csak a (rendőr)nők képesek. patton oswalt most is hozta önmagát, van a karakterében még potenciál, hogy a későbbiekben is kiaknázhassák. (+12.09.)

„-’laser tag’ has the same number of letters as ’rehearsal’.

-laser tag has eight, rehearsal has nine.

-and if you rearrange the the letters and add some other ones, it says, ’get ready, barney, for the biggest surprise ever, you handsome son of a...’ and then not quite enough letters for ’bitch’, but good try, robin.”

hát másodszor is megetetik velünk a nagy csavart, és ahogy tavaly, úgy idén is elhisszük az egész katyvaszt az adott szereplővel együtt. kárpótlás? a vége mennyire szívet melengetően felemelő volt, még ha egy olyan ország is érintett benne, ahol folyton rohadt hideg van, és megeszik a jávorszarvast... (+12.09.)

„if i catch you with your hand up the butt of anything that isn’t human, you’re in a world of trouble.”

papíron biztos jó ötletnek tűnt ez a bábozás, de azért olyan nagyon nem gondolták végig... nem lehet véletlen, hogy hálaadás napján adták le, gondolták, akkor nem néznek az emberek tévét (csak nfl-t meg a parádét), így kisebb lesz az égés... de még el is nézném a muppetesedést, ha működött volna, vagy ha nem lett volna körülötte egy csomó fárasztó karakter-baszkurálás, blaine-ből hisztis primadonna lett, jake szenvedése senkit sem érdekel. ráadásul a zenénél is az ízléstelenség vette át az uralmat. a nyolcvanas éveket csak az ilyen sue-flessekkel lenne szabad beengedni ide... (+12.08.)

„csi from central city”

részecske-gyorsító, pt.2… aki kinyitott idén sorozatos honlapot, az várta ezt a részt, hogy miként fog debütálni egy másik közép-kategóriás dc hős, aki ráadásul még képességgel is rendelkezik, tehát érdekes kontrasztot lehet vele alkotni az eddigi realista szemlélethez képest, szóval itt van, üdvözlet mr.allen! persze ez még csak a civil inkarnációja, így csak a háttérben fut a villám, nem a piros ruhán. és így egy archetipikus techguy-t kaptunk most, aki bénázik, nem tud csajozni és táncolni, folyton elkésik (kackac), de tele van a feje tudással. viszont a nyitó-jelenete az esős vasútállomással annyira képregényes volt, hogy rajzolni sem lehetne szebbet. egyéb vonulaton is kezdünk elmozdulni a rögvalóságtól, itt van mindjárt az idei nagy átívelés, a szuper-katona szérum, amivel ráadásul a két idősíkot is hibátlanul kötik össze. so, barry-t még inkább közel hozzák hozzánk jövőhéten, aztán jöhet a saját sorozata, az alapok jók, grant gustin hozza majd a női nézőket is. i hope. (+12.08.)

„it does use giant magnets to fire billions of subatomic particles into their anti-particles at the speed of light to create miniature big bangs, so... seems like a good place to start.”

részecske-gyorsító, pt.1... avagy hogyan használjuk ki a már meglévő díszletet úgy, hogy ne váljék unalmassá. kicsit bújócskázzunk benne egy olyan ellenféllel, akit látszólag nehéz legyőzni, lehet hozzá rángatni a hegedű-húrokat is, hogy némi korhatáros thriller-hangulatot csempésszünk a tévékbe. és persze kell a nagy adag dráma is, aminek egyértelmű a tanulsága: sose keverd a tudományt az olyan lelki folyamatokkal, mint a vallás és a szerelem. ha már tudomány, most is elfogadjuk a szerencsétlen sorsú karakterre adott magyarázatot (hisz’ láttunk már elég dimenziót a nagy-filmekben), és még a menőzős hologépet is kifigurázták. több mosolygós may-t! (+12.08.)

„this is as if i’ve been dipped in the river styx and all the suffering of all the souls that ever were or will be has soaked my body.”

alfonso gómez-rejón. és akkor ennyi elég is lenne az epizód dicséretéhez. mert az nem állapot, hogy ennyire meglátszik idén (is) a keze nyoma azokon az epizódokon, amiket ő kap. és persze sokan tudnának fura kamera-szögeket választani, meg ötleteket beledobálni a nagy közösbe (lásd a szertartás történetének a bemutatása például), de csak akkor fog így egységgé összeállni, ha van stílusa a dolognak. mint ahogy fiona is stílusosan távozott volna, ha nem jön a fordulat. persze, majd ilyen hamar elengedik jessica lange-et... főleg, hogy igazán elemében van, a lehetséges jövőbe látó jelenete nyomasztóan gyönyörűséges volt, és nem csak azért, hogy hagyta magát igazán csúfnak láttatni. közel van a mississippi, ahhoz hasonlóan hömpölyögnek a történet-szálak, formálódnak a kisboszik, még a bigott vallásosok is az ő jézusuk nyomában járnak, de a sok sztori-darabka ellenére nem lesz fejetlenség. huppsz... (+12.07.)

„upsets the balance.”

szép kontraszt van jax önelégült feje és aközött, hogy milyen problémákat indított be a tervével. talán elvétette a nagyobb kép figyelését, vagy tényleg nem gondolt bele, hogyan is működik a bandáktól terhelt környéke. hogy ha valaki kiszáll, a hatalmi vákuum mindenkit beszippant, és felkeveri az állóvizet. a múlt heti nagyon fontos halál után kicsit más epizód volt várható, de a arra az emberre volt a leginkább hatással a dolog, akiről mindenképp elhisszük a megzuhanását. és ezzel megint egy olyan folyamatot indítottak el, aminek jax fogja meginni a levét. aztán újra jöhet majd a tombolás. ezzel persze már tará-ra is próbáltam utalni, akivel sikerült a lehető legrosszabbat választatni, nem sok vidám percet jósolok neki, így védtelenül. vajon mit tartogat még nekünk a végére sutter bácsi? lehet ennél még mélyebbre menni...? (+12.07.)

„-do you know the difference between a dead man and a live man?

-yeah. dead men don’t pay taxes.”

tovább robog az európa expressz... magyarország jól teljesít németországként is, és bár az ember felkapja a fejét az ismerős helyszínekre most is (monostori erőd (külsőként is), vidámpark (rip), stadionok megálló), de olyan őrült tempóban rohannak végig, hogy suhan csak mellettünk a táj. brutális akció-mennyiséget sikerült elpuffogtatni itt a végjátszmában, mind az autópályás üldözés, mind a vonatos kaszkadőr-bravúr, mind a repülő-téres adrenalin-löket elképesztően volt összerakva. a történetet idén is nyugvópontra helyezték, jött még egy nagy fordulat (az milyen már, mikor egy karaktert egy fél tarkóból felismersz...), jött egy kis dráma, és jött a feelgood, mert mégiscsak szórakozni járunk ide elsősorban. (+12.06.)

van még puskapor a raktárban? hozzátok ki mind... szokás azt mondani a sorozatra, hogy érdemes nézni, mert ez jelenleg az egyetlen épkézláb akció-móka, amit a tévék vetítenek. de idén (is) bizonyították a készítők, hogy akkor is simán az ajánlott kategóriában lenne, ha ott loholna mellette a konkurencia. mert minden benne volt, ami miatt egy ilyen sorozatot piszokmód lehet élvezni, bombák és bomba nők, levitte a fejedet a tempó, ugyanakkor beváltották az ígéretüket a mélyítéssel is, de csak annyira mentek le, hogy ez ne váljék a hangulat kárára (egy kis dráma a fiúknál, egy kis elmélkedés a terroristák lelki világán, nem kell több). de ha csak röpködnének a golyók és damien megkapna minden nőt, aki egy képkivágásba kerül vele, akkor is rajta lenne a nagy lájkom. tetszett. (az itteni helyszínekért ide is jár egy külön pacsi, jó álmodozni arról, hogy a jövőre esedékes utolsó körben ott lehetne lenni statisztaként.)

„men! killing! hunting!”

valahogy tényleg úgy van, hogy a párkapcsolatban élő férfiak elkezdenek női szokásokat felvenni... ezzel nincs baj, csak jó néha kicsit férfiasnak érezni magad. és mi lenne férfiasabb, mint kimenni a természetbe. bírom az ilyen trip-es epizódokat, jók voltak ma is a hülyeségek, nick megszállottsága, schmidt bölcsességei a kalap alatt, winston cicás jégeralsója. csak ezt beborították a rózsaszín kapcsolati izével, nem tudom, leszakadunk-e idén erről a vonalról. ja, rózsaszín, támogassátok ti is a mellrák elleni küzdelmet! (+12.05.)

„join al qaeda, see the world.”

hümm, nem gondoltam, hogy egy egész epizódot rászánnak a határon való átjutás titkos akciójára, de örülök neki. jött az elvárt megmozgató feszültség, az egész valahogy egységes töltetté állt össze a drón-képekkel, éjszakai jelenetekkel, arab beszéddel, rágózással az irányító-központból. és, mint minden kábeles sorozatnál elvárható, sokkal fontosabb volt a belsőség a külsőségnél. mert lehet látványosan lövöldözni meg robbantani (az autó levegőbe emelkedésénél a szemöldököm is meredeken emelkedett), de a lelki viaskodás nélkül ez semmit sem ér. ha nem fekszik ott a mocsokban az igazi ember. mert nem szeretnénk gépeket nézni, akik nem éreznek, nem fagy beléjük a szar, ha egy ilyen életveszélyes küldetésre vállalkoznak. persze ennek a szélsőséges skálának a legtöbb színét brody mutatta meg, de a segítői arcáról is lemásztak az érzelmek. (+12.03.)

„kill them all.”

állatok... ember embernek a farkasa, ezt eddig is tudtuk, vannak, akik képtelenek túllépni a saját árnyékukon, félretenni az egójukat, és mindent megtenni a közös túlélésért. nem értem azokat a birkákat, akik szó nélkül beállnak egy karizmatikus ember mögé, és még akkor is követik, amikor már mindenki tudja, hogy rossz az út. azt hiszem, végleg levadászták a cukiságot a sorozatból, legalábbis, ha a gyerekeken keresztül így tudják ábrázolni a hideg kegyetlenséget, akkor nem térhet vissza az ártatlanságuk. ...ahogy én az eddigi mondandómat közhelyekbe csomagoltam, úgy teremtettek a készítők háborús környezetet a szokásos moralizálások köré. mert ha van egy tankod, akkor annak el kell sülnie az utolsó felvonásban. bár én egy fél évvel korábban vártam, de most jött el az ideje, hogy egy újabb helyszínváltással vigyenek friss vért a sorozatba. (+12.03.)

érdekes volt ez a felosztás, ahogy jól elkülöníthető egységekre bontották ezt a nyolc részt, kellett egy bevezető, persze, aztán néhány roppant feszült epizódban mutatták be, hogy milyen az, amikor a vészterhes időkben még egy lapáttal rátesz a bajra a feszültség. aztán úgy gondolták, hogy ideje visszahozni a múlt év érthetetlenül életben hagyott gonoszát, ráadásul valami építkezés-félére is rászántak két egész epizódot, amiknek a végén megint ugyanott álltunk, van egy gonosz ember, aki semmit sem változott. így, főleg, hogy túl izgalmasra nem is sikerültek, időhúzásnak érezte az ember. hullámvölgyek mindig is voltak a sorozatban, még ezzel a felemás félévad-véggel is sikerült egy erősen értékelhető szintet elérni.