„aretha franklin, ray charles, coltrane, chaka khan, thelonious monk, they all recorded here.”
elsőre úgy tűnt, hogy az alap-témák jók, csak nem mennek elég mélyre, hogy hiányozni fog a szikra. hogy a rasszok közötti kapcsolatot elfedik a mercedes/sam nyűglődéssel. hogy csak említés szintjén jönnek be a homofób támadások. aztán jött kurt, és bizonyították, hogy a glee-ben lehet még bízni néha. mindig szerettem a sorozatban ezt a harcias kiállást az egyenjogúságért, a bunkók felé meglengetett ökleit, ezt a ’lehet, hogy kinevetsz és leütsz, mégis én -mi- vagyok/vagyunk az erősebb/ek’. ha már sondheim-nap volt, kellett egy emblematikus sweeney todd is, meg is kaptuk, drámai is volt. azt viszont csak utána láttam, hogy mercedes második dala igazából amber riley saját dala volt, pedig még dicsértem is magamban, hogy milyen jó szövege van. welldone. (++04.13.)
