„this is my design.”
tudom, hogy ez a mondat elhangzik majd’ minden részben, de ide most nagyon is passzol, mert will ezúttal nem úgy gondolta magát vissza a gyilkoláshoz, mint általában, hanem nagyon is tudatában volt a dolgoknak. és nem véletlenek az összenézések és egymás mondatainak befejezései, nagyon el akarják hitetni velünk, hogy will-ből hű tanítvány lett, méltó követő. és nem csak ez a morális lecsúszás volt nagyszerű a részben, hanem az eddig nagyon rejtegetett mason verger-t játszó michael pitt is, aki most az előéletétől meglehetősen különböző őrültet hoz, kiválóan. és az is meglepő volt, hogy nem csak hidegség áradt a részből, hanem a közepét feltöltötték érzékiséggel is, vincenzo natali úgy tűnik ehhez is ért, nem csak a gusztustalansághoz (az a kiállított szobor, brrr). és sikerült bebizonyítani, hogy a theremin az egyik legszexisebb hangszer a világon... (++05.06.)
