„we’re the media elite.”
hüh, ennek meg milyen szerkezete volt, tejóég, tananyag lesz a ’hogyan mutassunk be fél évet egy óra alatt, hogy ne essen szét az egész’ kurzuson. maximálisan ki lett használva a flashback-szerkezet, sőt, a múltban is ide/oda ugráltunk az előkészítések és a tényleges műsorok között. de ennyit a technikáról, inkább nézzük az esszenciát. a naiv idealista énemet cirógatta az önkritika gyakorlása a rész elején, üdítő lenne nálunk is ilyen őszinte hangot hallani a televízióban. az viszont meglepett, hogy hősünk republikánusnak vallja magát -igaz, a radikális szárnyukat így is ostorozza keményen. ameddig megteheti... mert bizony szépek ezek az eszmék, hogy objektíven és bátran tárjunk fel mindent -egész addig, amíg a pénzembereknek kényelmetlen nem lesz. mert bizony lehet azt gondolni, hogy valami fontos dolgot adunk át a nézőknek, neveljük őket erre a demokrácia nevű izére, de sohasem fogjuk legyőzni a nézettség-mérés démonait, a pénz-csapokat tekergető érdekembereket. hopp, hova lett a naiv idealista énem...? (huh, milyen ismerős volt az a mondat, hogy ’majd mi megmondjuk, hogy milyen kérdésekre válaszolunk szívesen’...) (++12.16.)
