soroló

„through the door, step inside / if pure of heart, then she won’t hide”

na, úgy gondolták a fiúk, hogy mielőtt végképp felpörögnének az események, még magyarázkodnak egy kicsit, és lökdösik a bábukat előre a táblán. összeért a két idővonal, hamarabb, mint ahogy számoltunk volna vele, megvannak az emlékek, és nem csak a jók, természetesen. jól játszottak velünk, hogy végig a zöldikére böködtek, mint az átok 2.0 értelmi szerzőjére, pedig csak a saját portán kellett volna kicsit körülnézni. a ’vigyük vissza henry-t ny-ba mintha mi sem történt volna’ elvet is sutba dobták, persze, szép utalásokkal körítve az első évadra a könyvvel meg a homlok-puszival. jó volt, de ez a felkészítő/magyarázkodó jelleg inkább a még jobb ígéretét és reményét hordozza magában a későbbiekre. (++05.04.)

„we must overcome the magic of ragnar lothbrok, which threatens our power and survival. the gods have spoken, and i have listened. we must cut and kill in such a frenzy none can survive.”

mindig a felszín alatti feszültség a leggyilkosabb. mert amikor már kitört, az megnyugvást is hoz magával, de amikor csak gyűlik-és-gyűlik, az nehezen viselhető. floki került az epizód előterébe, és annyira fel volt építve a pálfordulása, hogy az ember kénytelen volt bizakodni, hogy az nem lehet, nem lehet, hogy... ezzel szemben ragnar meglepően passzív volt, az egész epizódban alig szólt pár szót, az isteni igazságtételnél is csak a legvégén lépett a tettek mezejére, hogy aztán kitörjön belőle minden. fináléhoz méltó lezárása volt ez az idei fő szálaknak, jövőre jöhetnek az új utak (kár, hogy donald logue-ról tudtuk, hogy ősztől a gotham-ben fogjuk nézni, így várható volt az elveszejtése). (++05.03.)

ha megtaláltad a helyes ösvényt, csak követned kell, és az istenek örvendezni fognak. tavaly kellett pár rész, mire megjött a sorozat saját hangja, kiteljesedtek az ízei, így idén már végig ezen a hőfokon éghettünk. még ha bátrabb harcos is lennék, akkor sem tudnék belekötni semmibe, érdekesek voltak a skandináv és az angolföldi események is, mert hogy athelstan segítségével kitárult a viking világ, sokat időztünk a keresztények között is, sosem árt megismerni mindkét oldalt. jól ballanszíroztak az arányokkal, intrika, magánélet, csaták, népszokások, rendre, tömören, érdekesen tálalva. nagyontetszett. köszönjük az újabb fegyvert, amivel koppinthatunk a történelmet nem szeretők orrára, hogy mennyire hülyék is ők...

„animals are far more like humans than we ever realized. and humans are far more like animals.”

tudjuk, hogy vannak olyanok, akik érzik, hogy rossz testbe születtek, nőnek vagy férfinak, így miért ne lehetnének olyanok, akik állatnak érzik magukat, és mindent megtesznek, hogy ezt az érzést kielégítsék. csak fura, hogy ők is ugyanazon a környéken élnek, mint annyi más sorozatgyilkos... egyre durvul a játszma will és hannibal között (most épp döntetlenre áll a meccs), és egyre hangsúlyosabbak a gyilkos vágyak. will-ben is. de úgy tűnik, ez egy alap módszer dr.lecter eszköztárában, hogy minden pácienséből kihozza a gyilkos ösztönt. továbbra is nagyszerűen használják ki a természet adta zord körülményeket, de hát mi más lenne szebb kontrasztban, mint a hó meg a vér... (++05.03.)

„samaritan 101.”

szegény carrie preston végre visszatér, erre a férje alig szerepel az epizódban, és csak egy közös jelenetük van... jól megcsinálták az új gépet, ami ismerős, ugyanakkor mégis láthatóan eltérő kinézettel rendelkezik. egy erős ellenféllel szemben igazán izgalmas a macska/egér harc, és mind a masinát, mind az urát nem egyszerű kicselezni. látjuk, hogy milyen az, amikor bujkálni kell a kamerák elől, amikor vakfoltokat kell keresni, amikor az ellenség pontosan ugyanazokkal az információkkal rendelkezik, mint mi. és mindezt mr.finch nélkül kell végigvinni. mert lehet, hogy ő nem lő olyan ügyesen térdkalácsokat, mint a többiek, de megvannak a maga tükrei. meg persze a morális iránytűje. továbbra is nagyszerűen csavarodnak a szálak, nem menti meg semmi a finálét az őrült izgalmaktól. (++05.03.)

„-it’s sort of like guardians of the galaxy meets game of thrones.

-with a strong grey’s anatomy element.”

még ha a fox-nál magukat nem is veszik komolyan, a sweeps-re nagy figyelmet fordítanak. az előbbit arra értem, hogy tudnak ön-ironikusak lenni, lásd a tévés meghallgatást, és az őrült ötleteket az univerzum sípjáról, vagy mi. másrészről viszont a kiemelt tévés időszak nyomán meg mindig vendég-sztár-alert tapasztalható, de ez ma különösen erős cunamit hozott (jim rash, gary dourdan, eric roberts és a mindig isteni shirley maclaine). a sztársághoz vezető utakat térképeztük fel a mai történetben, van, ahol a baráti összefogás a megfelelő felhajtóerő, van, ahol szakadék közeleg. és van rachel, akinek teljesen mindegy, hogy mire ragasztja a kis csillagocskát, ő mindenhol csillogni akar, mint a legnagyobb sztár. ha tényleg a tévé-sorozatos insider-kedés felé lépünk el, annak örülni fogok. (++05.03.)

„slade’s whole plan was to take everything from me. he did. he wins.”

ismerjük a japán legendákat a kamikázék-ról, akik feláldozzák magukat a hazáért, a császárért. és valami ilyesminek képzeljük a hősöket is, akikben vannak olyan értékek, amikkel felülemelkednek a saját életük féltésén. csak a japánok a rossz oldalon álltak, azért nem érezzük hőstettnek az önfeláldozásukat, vagy nem is voltak hősök...? abban a fázisban járunk, amikor tényleg ott lebeg felettünk, hogy győzhet a gonosz. addig ütötték olvier-t, amíg meg nem tört a csapások alatt (fizikailag, pénzügyileg, lelkileg). de persze mikor számítson az ember a barátaira, ha nem akkor, amikor már készül mindent feladni. szép küldetés lesz ebből, brutális túlerőben az ellenfél, ki kell kecmeregni a mélypontról. meg kell menteni a várost. önzetlenség kell és nem önfeláldozás. (ejj, kivenném a vágók kezéből a hattori hanzo pengét, keményen lecsaptak ránk a végén...) (++05.02.)

„-did you finger that actress?

-not exactly.

-what the fuck does that mean, not exactly? either you finger someone, or you don’t.

-well, technically, she fingered herself... with my finger.”

hank a két lábon járó szexuális zaklatás panda, bárhol bukkan fel, ott kompromittáció lesz a nőkkel. és az a durva, hogy még a fia is örökölte ezt. persze csak nekünk vicces ez, meg a káosz, amit hank magánéletnek becézget, mert bizony látszik rajta, hogy kezdi maga alá temetni a sok szar. bár azért néha nehezen tudom sajnálni, amikor ránézek arra a két gyönyörű milf-re, akiknek a spermáját adta. vagy a cicire, ami ott lebegett megint az arca előtt. btw, hank dugott már az évadban...? (++04.30.)

„we have committed ourselves to one another in the ritual. but to tie you to this world, my dreamer, we must unite our bodies as one.”

nem hiszem, hogy véletlen, hogy goyer bácsi egy képregény-szerzőt (matt fraction) kért fel társszerzőnek a mai epizódhoz. mert le kellett menni a kalandok lényegéhez. a próbához. ahol megmérettetik a hős. fizikailag és szellemileg. ahol a megpróbáltatások megtörik, ahol áldozatokat kell hozni, ahol magába kell nézni, szembe minden félelmével és kétségével. négy ilyen teszt is volt ma, és erősítették egymást, nem kioltották. szépen épültek egymásra a szintek, amíg el nem értük a drámai tetőpontot. és persze minden a karakterek épülésére és/vagy erősödésére ment ki. csupa klasszikus elem felhasználásával -szellem-látás, a jövő árnyai, puszta-kezes küzdelem, testiség a spiritualitás mellett. kezd a sorozat egyre több lenni, mint egy szép kifestőkönyv. (++04.30.)

„oh, please. like you’re the only one who ever had a baby in a war zone.”

felpörgés esete, minden, ami a finálét finommá teszi, az itt volt, gyerek-szülés, repkedő golyók, rakéták, robbanások, és meglepő módon, de érzelmek. érdekes, hogy a tévé-történelem két legmacsóbb karakteréből is apukát csináltak (az első természetesen kenny fucking powers), úgyhogy kíváncsian várjuk, mit kezdenek ezzel az őrült szituációval az írók. (++04.29.)

szipp, szipp... (fej hátrahúz, orr megigazgatva, a maradék az asztalról az ínybe dörgölve) jó volt ez a cucc, de azért annyira nem ütött, mint vártam volna. valahogy az én fejemben (és az évadnyitóban pörgő előzetesben) valahogy vice-osabb kép élt. persze így is tömve volt ötletekkel, jó volt egy kicsit kimozdulni a komfort zónából a veszélyzónába (kétértelműség!), egy kicsit összefüggőbb történetet látni, csipetnyi drámával (mondj még egy rajzfilmet, ami a függőséggel foglalkozik). tetszett. outlaw country! (baszki, most látom, hogy tényleg kiadtak egy cherlene albumot, rohanok is (khmm) „megvenni”...)

„is that a ’star wars’ reference... ’a new beginning’?”

nem csak a karakterek fontosak, hanem a köztük lévő interakció is. talán csak az a kis fűszer hiányzott ebből a nyitányból -hogy együtt legyen a csapat. mert oké, hogy telefonon tartották a kapcsolatot a madame vice president-tel, de furcsa volt, hogy nem gary suttog a fülébe (persze a menyasszonynál sem tudta megállni, hehe). oké, selina van annyira talpraesett (és jó seggű), hogy megoldja a kihívásait, de tisztán látom, hogy jövő héten nagyobbat fog szólni, ha együtt lesz a banda. és nagyon remélem, hogy egy bizonyos magas pletykakirály is valahogy az alelnökségi iroda felé veszi az irányt... (++04.29.)

„i think we can agree that all wine tastes the same, and if you spend more than $5 on wine, you are very stupid.”

hát azért jó messzire eltartottuk magunkat a baciktól, átverés volt a cím. de bánja kánya, jól működött a parodizáció képessége, ahogy kaptak egy nagy adag lőrét a nyakukba a bórkóstolók meg a country-énekesek. oké, a betegséggel járó tüneteket használták fel, hogy leslie-ék újabb szintre léphessenek spirituálisan, ezt elismerem. (egy jó tanács: sose igyál olyat, ami kék színű. csak ha van benne elég alkohol!) (++04.29.)

„blueprints for the future are a fool’s errand. they’re like blueprints for a house. nice to have, but any foreman with half a brain doesn’t need to look at them.”

pont egy ilyen sorozatban vártam volna a legkevésbé, hogy prom-epizódot csinálnak -szerintem nem titok, hogy april-hez hasonlóan én is meglehetősen utálom az ilyen ifjúsági eseményeket. de persze meggyőzhető vagyok. ahogy hőseink megosztották velünk régi élményeiket, ahogy szépen illeszkedtek a mai trendekhez, ahogy ment a harc az ifjúság lelkéért, amikor megszólalt az r.e.m., már nem is éreztem magam annyira vén fingnak. (++04.29.)

„karl tanner from gin alley drinking wine from the skull of jeor fucking mormont.”

szegény dany, mindig csak pár perc jut neki -igaz, mindig hatásosak azok a percek. most is hangulati felvezetésül szolgáltak a királyvári párbeszédekhez. jaime bármerre jár, nagyszerű partnereket talál -szócséplésre, kardvívásra, bajtársiasságra. a tyrell-ek nem csak az anyagiakat tekintve másodikak a királyságban a lannisterek után, de a fővárosi karakterekben is szorosan a nyomukban járnak (még ha ezt a leggyakrabban a kertben is kell megtenniük...). na ne mondd, hogy te nem lettél féltékeny tommen hercegre. sansra-ra már kevésbé irigykedhetnek a lányok, lord baelish szereti megkeverni a dolgokat, de a céljait és vágyait illetően elég egyértelmű. de tartsuk velük együtt északnak. ahol még a könyv-olvasókat is érheti meglepetés. egy rosszarcúval a szerencsétlen nők között, ami úgy tűnik, hogy egy stark-gyülekező színhelye is lesz. a csattanó meg? what? whaat? whaaat? csupán ennyi volt a reakcióm... (the kingslayer brothers ftw!) (++04.28.)

„science without religion is lame. religion without science is blind.”

gondolhattuk, hogy ha ennyi klón lesz, akkor mindenkire időt kell szánni, és széttartó lesz az epizód, és picit így is lett. de ez a sok kis darabka mind érdekes, úgyhogy relax, no problemo, mia bella. egy nyomozó mindig nyomozós hangulatot fog hozni. allison-ban nagyon szerethető a dráma és a humor kettőssége. cosima vizsgálatainál tuti meg fogunk döbbenni (+rachel-lel a párbeszéd princelles volt). ahogy helena-nál is kerekedett a szem, mikor megmagyarázták, hogy lehet még mindig köztünk. sarah körül meg mindig zajlik a feszültség (nem volt a safehouse rész children of men hommage? nagyon hasonló volt ízre az ottani vonatkozó jelenettel). yes, sikerült minden klón nevét megjegyezni. már csak az a kérdés, hogy miért került ide ennyi idegennyelvű vendégszöveg...? ja, és még egy: ezek a borzasztó szekták végtelen számban tenyésznek amerikában...? (++04.28.)

„-think of this as a tunnel to stardom. (...) so, like, are you willing to get in there and burrow, burrow, burrow up to the... limelight, stardom? so, jim... what are you gonna do?

–i’m gonna lick your pussy.”

egy újabb tanulságos történet hollywood szexuááá... ó, menjetek a picsába, most ezek után hogy fogom megnézni az új starwars-t? és egyébként is, mi ez a vonzódás carrie fisher-ben a punci-nyaláshoz? (szőrös apáca, valaki?) zseniálisan lettek kifordítva a nőket sújtó szereposztó dívány-történetek, miközben a megalkuvásról is eleget tanultunk. mocskos dolgok ezek. és rettentően keserűek... (++04.28.)

„-nothing could injure odin’s favourite son. the gods even tested the oaths. they threw stones at him, darts, struck him with axes, and slashed at him with swords, but it seems nothing could harm balder.

-everyone rejoiced that it was impossible to hurt balder. all except loki.”

egy bölcs uralkodó érzi, mikor kell a klasszikus tudáshoz nyúlni, tudja, mikor kell félrerakni a fegyvereket és tárgyalásba kezdeni. ...hát azt nem mondhatjuk, hogy spórolnának a statisztákkal, szépen sötétlettek a dombok a seregektől. valahogy idén nagyon ráéreztek, hogyan kell az ilyen intenzív csata-jeleneteket képernyőre vinni. és persze nem csak a varjak köröztek a harcolók felett, hanem a dráma is. a súlyos sérülés mellett árulást is hoz a hideg szél. ugyanakkor egy rég várt találkozó melegítette kicsit a szívünket. de szeretem azt is, amikor látszólag mellékes jelenetekkel hoznak plusz hangulatot (rabszolgalány felszabadítása és megtisztulása -hülye basic cabel, btw, de mondhatnám a felolvasást is caesar-ról egyből az elején). (++04.26.)

„cellists don’t get many groupies.”

egy fél mondatra is lehet egy epizódot építeni, bár érdekes, hogy ez az apró utalás coulson magánéletére az avengers-ben mennyire megmaradt az emberekben. nem is baj, hogy itt most előszedték, még egy kis érzelemmel töltődött fel a sorozat, plusz bear is kiélhette magát, mert nem csak a színpadi jelenlétnél sírt a cselló, hanem az egész rész alatt finoman, nem tolakodóan (olyan jól összehozták egyébként a képet a hanggal, hogy elgondolkoztam, hogy utánanézzek, hogy amy acker vajon azért kapta-e a szerepet, mert tényleg tud játszani a hangszeren, vagy csak az ezeréves whedon-barátság miatt ugrott be (utóbbi). érdemes egyébként figyelemmel követni bear blog-ját, jó kis insider-kedések vannak ott). az elmúlt részek után csak egy kicsit bántam, hogy kvázi heti-ügy volt a böriből kiszabadul rosszfiúval. igaz, hogy a gonosz árulóval meg kárpótoltak, megkaptuk minden idők legrosszabbul időzített régóta várt csókját... azt meg nem értem, hogy ezek az összevágott kikérdezések miért működnek minden egyes alkalommal... (++04.26.)

„you and i only have two speeds: awesome or not at all. and who gives a crap what all the other peasants think?”

őrült álom-nyitány, várjunk, csak nem...? de! eric stolz is back, valahogy mindig ráérez a glee-feelingre, meg vannak nagyszerű ötletei is (steady-cam-mel követni rachel-t a függöny-felhúzásig). valami ilyesmire vártam a címet látva (illetve a jövő heti -black-up plan- miatt aggódtam egy kicsit, alaptalanul). borzasztó nyálasan fog hangozni, de ezekért a pillanatokért tartok ki a sorozat mellett, mert melegséggel tölti el a szívem. és látom a hibáit, de azokat el tudják homályosítani a jó pillanatai (szép analógia ez a részben elhangzó kritikára, ügyeszoli). jó volt, hogy felhozták, hogy régen is voltak kemény kritikák, de talán az nem hangsúlyozódott, hogy mostanság ez mennyivel keményebb. persze, aki már eltöltött tizenhét percet az interneten, annak nem újdonság, hogy a névtelen hősök mit meg nem engednek maguknak. de egy igazi sztár felül tud ezen emelkedni. csá gyíkok. (++04.26.)