soroló

„i know you’re walking around here like you’re c-3po with a big, brass, shiny erection, but i got news for you. this is kindergarten for cyberbrats.”

rájár a rúd szegény szilícium völgyiekre, dehát tehet arról a világ, hogy ők ilyen könnyen kifigurázhatóak...? miért kell nekik annyira hangsúlyozniuk, hogy mennyire kurvára szabad szellemben hagyják kibontakozni a tehetségeket, hogy náluk csupa fun a munka, hogy az innováció fontosabb, mint az invesztáció. aztán persze kiderül, hogy mennyire álszentek, és nyílik a pénztárca... (örülök, hogy jonah-nak sikerült ekkora helyet találni idén, vannak azok, akiknek élvezettel nézed a szívását.) (++05.11.)

„the gecko brothers are back.”

a videotékába járós korszakom csúcsidőszakában, az ezerszer átkozott kilencvenes évek közepén láttam először a film… felét... volt már dolgom tarantino-val korábban (bár szülőkkel együtt nézni szinkronos ponyvaregényt nem menő...), úgyhogy az első fele tetszett. viszont a titty twister-ben bekövetkező fordultra nem voltam felkészülve, így valahol a patkány-emberré változásnál feladtam a dolgot. aztán persze később megjött (vagy elment?) az ízlésem, és ma már tudom, milyen butus voltam akkoriban. oké, 2014, sorozat-verzió, kellett ez nekünk? megértem rodriguez-t, hogy valami emblematikust szeretett volna a saját tévé-csatornája indulásakor, és úgy tűnik, nem is tett rossz lóra. mert lehet úgy csűrni a sztorit, hogy kijöjjön belőle egy sorozat is. ha azt nézzük, hogy a pár perces filmes nyitányból simán lett egy élvezetes pilot, akkor mindenképp bizakodva lehet tekinteni a következőkre is. rr elleste az országos cimborájától, hogyan lehet cool mondatokat a karakterek szájába adni, és még azt is megoldotta, hogy itt simább legyen az átmenet a két stílus között, már most csöpögtetni kezdte a természetfelettit. úgy tűnik, hogy megéri még egy kört menni a ringlispíllel. (++05.10.)

„heck, you’re so sure about it, maybe you should just kill him for me.”

az az igazság, hogy tizenpár éve láttam utoljára a fargo-t, kezdő filmszerető középiskolásként, és akkoriban nem tudott megfogni, bár éreztem, hogy különleges hangulattal van megáldva, igazából csak a hírhedt darálós jelenet tetszett igazán. és bár koptak az emlékeim, azért örülök, hogy nem a filmet darálják újra, ha már jött ez a fura ötletük, hogy sorozatot kell faragni a filmből. mert pár alap-motívumon és az előbb emlegetett fura hangulaton leszámítva teljesen más fele fordultunk a havas tájon. de annyira, hogy rég tudtak ennyire meglepni a csavarokkal egy pilot-ban. martin freeman hozza a tőle megszokott kisembert, aki nem elég, hogy rossz ügyekbe keveredik, de jócskán át formálódhat, mire a végére érünk a pokoljárásának. bb thorton kőlaza a felforgató figurájával, akinek nyomán káosz, gonoszság és halál jár (jól ráerősítettek a geciségére a csilingeléssel) . plusz itt van még egy rakás karakter-kezdemény, mind ígéretes fogás. és persze az egészet morbid és alattomos humorba forgatták, hogy élvezettel faljuk ezt a véresen egyszerű történetet. coen-ék azért nem állhattak túl messze a szövegkönyvtől. (++05.10.)

„they always travel in groups of five. these programmers, there’s always a tall skinny white guy, short skinny asian guy, fat guy with a ponytail, some guy with crazy facial hair and then an east indian guy. it’s like they trade guys until they all have the right group.”

(hmm, mindig nehéz fogódzkodót találnom a pilot-oknál, de most még nehezebben jönnek a mondatok a szokásosnál. furcsa.) mostanában sok óraszámot töltök informatikusok között, de még mindig kapkodom a fejem ezen az agyon-technicizált világon, app-okon, c++-on mindenféle csilivili kütyükön. ezért jó kívülállóként belesni ebbe a világba, ahol egy jó ötlet milliókat ér, de az még többet, ha van egy nagy cég-birodalmad egy jó szlogennel, és egy poszter-arccal, akit lehetőleg steve-nek hívnak. de szerencsére a sorozat a kisemberekről szól, akik a monitorok előtt görnyednek, és aztán aranyrögre találnak. inkább érdekesnek, mint szórakoztatónak mondanám, de érdekel, hogy hova szeretnék kifuttatni a sztorit, és néhány felhorkantós nerd-poén is maradásra bírhat. (++05.10.)

„if somebody takes a shit in your car, what are you gonna do? you gonna drop your trout and take a crap through the sunroof? i don’t think so, buddy.”

az ember legyen hű az elveihez -amíg azok nem ütköznek az érdekeivel. figyeljen oda a kisemberek szavára –amíg nem kell egy fontosabb emberre figyelni. szorítsa háttérbe a gyermek-nevelést -úgyis értelmes ember lesz belőle, így vagy úgy. ne essen kétségbe -eljön még a dicsőség napja, bármilyen nehézségeken is kell átküzdenie magát. a megaláztatás fájdalmas dolog -de semmiképp sem lehet kikerülni, ha az ember magas politikai körökben mozog. (akartam írni, hogy fricskáztatják a snl-ot, aztán eszembe jutott, hogy jld is ott gályázott évekig, úgyhogy ez csak egy hello volt.) (++05.10.)

„we got masks tearing our city to pieces, and we’re going to need a mask to stop ’em.”

ha egy hőshöz szorosan kötődik egy gonosz, ha az a hőshöz való viszonyával indokolja a tetteit (általában bosszúvággyal), akkor van-e felelőssége a hősnek, ha ártatlan emberek is áldozatul esnek a gonosz tevékenysége nyomán? túl mély téma így péntek este egy szuperhősös sorozat kapcsán? szerintem igenis érdekes, és nyugi, nem csak ezzel foglalkoztak a mai finálé-felvezetésben. gyűlnek a népek a meggyötört városban (nem tudom, mennyire illendő megemlíteni, de jól néztek ki a káosz képei), ilyen erős ellenséggel szemben nem árt az erősítés. mármint ha a tankokat épp annak szánják... de persze pár régi ismerősünk is úgy érezte, itt az ideje visszatérni a szeretett városukba. nagyon pörögtünk, tele drámával és kaszkadőr-mutatvánnyal, egyre szimpatikusabb lance-családdal. ilyen is ritkán van, de sajnáltam, amikor flashback-eltünk, időhúzás szag volt a levegőben... (++05.09.)

„i don’t believe that people are born evil.” (hehe)

abc-logo és flash-back-szerkezet, amiben megismerjük egy karakter szomorú múltját, és ami reflektál a jelen eseményeire -oh god, de hiányzik a lost... tovább durvulnak az események, természetesen a finálé előtt mindenki kellemetlen szituációkba keveredik, de mégsem bírják megállni a készítők, hogy ne vigyenek bele egy rakás könnyedséget az epizódba -szerencsére. nagyokat szórakoztam az ősi kém-felszereléseken, may és coulson tudós-alteregóin, meg a nagy adatfájl továbbításán... valahogy el sem tudnék képzelni egy marvel-produkciót, ami nem tartalmazza ezeket a légbuborékokat. de kell mellé az is, hogy jövő héten valami nagy relevációval hagyjanak minket állva -lehetőleg tátott szájjal. (++05.09.)

„having built something significantly smarter than myself, how could i possibly anticipate its evolution?”

szóval mit is gondoljunk erről az egészről? ki a rosszfiú? aki meg akarja védeni a hazáját? aki nem akarja, hogy minden információ elérhető legyen a hatalom számára, amikből aztán téves következtetéseket vonhatnak le? egy ember, akinek szent meggyőződése, hogy csak egy hideg logikával rendelkező gép tudja csak irányítani a világot, kiküszöbölve az emberi hibákat? természetesen nincs jó válasz, mert mindenkinél van egy darab az igazságból. nagy erény ez egy sorozatnál, ha ezt a komplex valóságot le tudja képezni. de az is, ha a sok szálat egy egységes szőttesbe tudja rendezni a végére. itt van minden játékos a táblánál, fura szövetségek formálódnak, csak ki kell várni a robbanást. gyanúsan tökéletes a srcip-t, tuti nem egy mesterséges intelligencia írja a show-t...? (++05.08.)

„only you can shape your destiny. but if you believe you are evil, then that is what you will become.”

én bírom ezt az alap-igazságot, hogy senki sem születik gonosznak, csak azzá válik, és még a szájbarágása is belefért tanulságként. hogy a hero ’evil’ meddig lesz köztünk, az majd kiderül. szinte finálé-hangulat volt itt, főleg, amikor a zöldnéni beindult, hogy epikusan jusson egyre közelebb a babához. meg a portálnál lévő harc is olyan volt, amit csak a végén vártunk volna. de úgy gondolták az írók, hogy tudnak még mit csavarni a sztorin, gondolom a jövő évi felvezetést is betervezték extraként. de most még maradjunk oz-ban, illetve ma voltunk csak igazán ott, igazi naiv lányoknak való hely az, ahol mindenki elhiszi, hogy a féltékenység csak úgy könnyedén elmúlik. a boszik mellett jöttek a klasszikusok is, a vízzel leöntés, meg a cipősark-koppintás. várom, hogy dorothy-nak szánnak-e még valami szerepet. egy hét sok idő, nincs valami varázslat a felgyorsítására? (++05.08.)

„-it was so sexy. you try folding towels like that and see if you don’t get turned on.

-yeah, because they fold the towels like vaginas.

–they’re swans, dude.”

sitcom-toposzok, part.37: utazás az évadzáróban. bár igazából nagyon rejtegették a tengert, de nem is az út részen volt a hangsúly, hanem az évad fő témáján a jess/nick-en. amiben eljutottunk oda, hogy... izé... szóval marad minden ilyen zavaros, barátság némi szexuális feszültséggel és kínossággal. ja igen, schmidt-nél is megléptük azt hogy... ja nem, az is ugyanott toporog... (++05.08.)

furcsa dolog ez a szexuális vonzalom. tök jó, ha megvan két karakter között, ugyanakkor látványosan nem tudnak mit kezdeni vele az írók. mert ha a végtelenségig húzzák, akkor belefáradnak a nézők, ha meg összehozzák őket, akkor jön a csikicsuki, mert szét kell őket szedni, de, de, de... mi másra lehetne fogni, hogy idén sokkal kevésbé működött az évad, mint eddig, ha nem arra, hogy a jess/nick-kapcsolat került a középpontba. oké, coach visszatérése is borított egy kicsit a megszokott dinamikán, de legalább a maszkulin poén-vonalat erősítette. pedig, ha próbálok őszig visszaemlékezni, jól indultunk, majd kiköptem a levesemet, aztán az írói szobát romantikus parfüm illata lengte be, amitől nem sikerült erős epizódokat írniuk. ide is bele kell számolni, hogy nem igazán voltam a network-sitcomokra hangolódva ebben a szezonban, de most mindenképp őszintén ki kell lépnem, és be kell vallanom a szívem sötét titkát: inkábbtetszett.

„the world’s shortest relationship.”

összehoztuk őket, rózsaszín pillangók a gyomorban? akkor basszuk szét az egészet. mindegy hogyan, valamire rábökünk az évadból, legyen mondjuk az elejéről a kaja-bizniszes kavarás, talán emlékeznek rá a nézők, meg dobjuk be az fbi-t is, azoknak jól mutat a sárga felirat a kék kabátjukon, mindegy, csak szét kell megint verni a csapatot, hogy jövőre ismét össze tudjuk sodorni a szálakat. tudjátok, ez kemény biznisz, itt senkinek sincs happyend...? miért gondolom úgy, hogy valahogy így működnek az író-szobák? csak nem adnak valami alapot a tapasztalataim...? (++05.08.)

annak örülök, hogy idén a biznisz került megint előtérbe -a magánélet rovására. csak valahogy az érdeklődésem is elveszett a nagy papírtologatásba... mintha mindenki megfáradt volna kicsit a nagy robotolásba. marty már alig kacsint ránk cinikusan, csak néha kapunk magyarázatokat. de a többiek is haloványabbak, egyedül doug csempész némi lüke humort. a gengszter-romantika (mint fő szál) hozhatott volna érdekességet, de valahogy a sokkolást leszámítva azt sem sikerült kifuttatni valahova, mintha minden lógna a levegőben. sajnálni fogom a leminősítést, de csak úgy elvoltam vele néhány héten át, nem pörgetett már úgy fel, mint régen, sőt, az sem biggyesztette a számat, hogy a fordító sem kapkodta magát. inkábbtetszett. majd januárig eldöntöm, hogy fektetek-e még bele -bizalmat, időt, satöbbisatöbbi.

„you know how indiana jones is this all-around badass? he’s literate. he’s smart. he’s good with the whip, great with the ladies, a little like me, right? but he’s definitely afraid of snakes. i’m definitely afraid of dentists.”

amikor tom kapinos megálmodta a karaktert, vajon egyből beugrott neki heather, amikor a természetes szépségre gondolt? nem csodálkoznék. és azt tudjátok, hogy a május a maszturbálás hónapja...? még mindig a szereposztó díványok és szopós asszisztensek világában forgunk, ahol csak az számít, épp hol állsz a táplálékláncban. meg persze vannak azok a csodák, akiket úgyis mindig mindenki meg akar dugni. (++05.07.)

„look, i love abortion, okay? i am an abortionado. but i would go pro-life in a fetal fucking heartbeat if it meant winning.”

ha az embernek lennének is illúziói a politikusokról és a kampány-időszakról, azokat mindig szépen eloszlatja a sorozat. itt van most is egy komoly téma, amire reagálni kell, és vagy leszarják vagy nem merik kimondani az őszinte véleményüket, hiszen ki tudja, hogy a szavazók hogyan reagálnának. vagy a lobbisták. vagy az egyéb washington-i talpnyalók. vicces dolog a görbe tükörbe nézni, csak nem szabad sokáig időzni előtte... (++05.07.)

„your friend, british jason biggs.”

na azért az is művészet, ha prezentálsz egy olyan sitcom-epizódot, ami alatt a nézők eret akarnak vágni... ennyire szépen még nem tanulhattunk a magányról egy vígjátékban sem. kicsit talán tömény volt a dózis, a barátoktól való elidegenedéssel, a csajozási képesség deficitjével, a meg nem értettség elefántcsont-tornyával, és a múlt szellemeivel. legyen nyugodt és vidám estétek, önmagatokkal. (++05.07.)

„you three are the worst chaperones possible on earth. a dog would be better than you. a plant wearing underwear would be better than you. ray charles’ ghost would be better than you!”

idétlenkedő srácok, sikoltozásig rajongó lányok, féltékenység, pasi-para, feszes nacik. igen, az iskolában vagyunk. vagy egy baráti társaságban. felnőni olyan unalmas... (++05.07.)

„this is my design.”

tudom, hogy ez a mondat elhangzik majd’ minden részben, de ide most nagyon is passzol, mert will ezúttal nem úgy gondolta magát vissza a gyilkoláshoz, mint általában, hanem nagyon is tudatában volt a dolgoknak. és nem véletlenek az összenézések és egymás mondatainak befejezései, nagyon el akarják hitetni velünk, hogy will-ből hű tanítvány lett, méltó követő. és nem csak ez a morális lecsúszás volt nagyszerű a részben, hanem az eddig nagyon rejtegetett mason verger-t játszó michael pitt is, aki most az előéletétől meglehetősen különböző őrültet hoz, kiválóan. és az is meglepő volt, hogy nem csak hidegség áradt a részből, hanem a közepét feltöltötték érzékiséggel is, vincenzo natali úgy tűnik ehhez is ért, nem csak a gusztustalansághoz (az a kiállított szobor, brrr). és sikerült bebizonyítani, hogy a theremin az egyik legszexisebb hangszer a világon... (++05.06.)

„it’s far easier to hate than to trust. i learned that lesson on our voyage here.”

jó az, ha több szálon fut a cselekmény, ma mégsem örültem, mikor elhagytuk délamerikát. mert hiába zajlottak érdekes események onnan messze keletre is (mind a bérgyilkosos, szomorú-fattyús firenze, mind a bizalom-megnyerős oszmán terv rendben volt), csak annyira elkapták a klasszikus kalandfilmes b-hangulatot, hogy kizökkentettek párszor. oh, és persze három próba volt, amihez kellett lelemény és összefogás, amiknél egy hajszálon múlt a siker (és az emberi élet), amikhez leo előszedhette a legjobb eszét, és amikben semmi meglepő nem volt, mégis összekoccantak az ember fogai az izzasztó percek alatt. gyanús volt, hogy már a hetedik részben eljutottunk a küldetés végére, de persze ki lehet még ebből csavarni sok mindent a fináléig. (hümm, update, meg ilyesmi, tök friss hír, hogy kért a csatorna még egy évadot, pedig azt hittem, azért kapunk tíz részt idén, hogy le tudják zárni a készítők. a mostaniak fényében mindenképp hurrá-hurrá hír ez.) (++05.06.)

„she says i can’t have plastic explosives in the house because it’s dangerous.”

úgy éreztem, ezt most nem igazán akarták viccesre venni jim-ék, nem kellemetlenül vigyorgós volt steve pokoljárása, csak simán szánalmas. persze, lehetett egy-két apróságon mosolyogni (jim sminkben a sürgősségi pultjánál magyarázkodik), de mondjuk én nem is várom el a sorozattól a felhőtlen kacagást, mert sokkal komplexebb élményt szeretnének adni. nagy respekt is érte. (++05.06.)

„-what good is power if you cannot protect the ones you love?

-we can avenge them.”

ajj, mennyien fogják húzni a szájukat erre a részre, én meg megint csak nyálat tudok csorgatni, felháborító... mert a részletekben rejlik a titok, a lassan gördülés szépségében, a sok kis apróságban. hát nem szebb egy akrobatikus légies küzdelem, mint a vagdalkozás? oké, arról nem volt szó, hogy melyik a hatékonyabb... bele-belemászunk már a negyedik kötetbe is, nem baj, sok lord baelish jön már most, éljenéljen, örülünk, hogy a sasfészekbe sikerült mindenkit visszahozni az első évadból, maradt a creepy-ség is, bár fura, hogy csak a bran-t játszó srác öregedik, más nem... ha már a negyedik kötetet hoztam szóba, én ott szerettem meg igazán cersei-t, és most is olyan jó volt látni ezt az aggódó anya arcát, amit néha a felszínre enged. sok párbeszéd, kis csata, pod-humor, még nyúzni sem kell, csak kicsit átsütni. (++05.05.)

„can’t you stop running for a minute?”

már a harmadik résznél járunk, de az íróknál nincs tervbe véve, hogy lassítanának. új szereplők (everybody loves michiel huisman), új karakterek és új szálak érkeznek rendre (oké, utóbbiak inkább csak kiterjesztés, mert egyre mélyebben turkálunk a klón-betegségben, már bocs a morbiditásért...). csak néha állunk meg a nagy rohanásban, de akkor meg szerelmi civódás vagy egyéb katasztrófa lesz a vége (az alkohol öl, butít és ledob a színpadról). tök jól beleéltem ma magam, csak elszámoltam egy reklám-szünettel, és ohh, csúnya vége van, mondtam, majd áhh, még nem, aztán pár perccel később repeat: ohh, csúnya vége van... (++05.05.)

„if i come out, will you shoot me? ’cause then i won’t come out.”

nehéz dolog ez az árulás. igen, az elkövetőnek is. eljött a pillanat, amikor a kiscsapat is megtudta az igazságot, eltérő reakciók következtek, érdekes, hogy fitz akadt ki a legjobban. eközben skye nem bírta megállni, hogy a sok negédeskedés után ne szúrjon oda egy csomó kétértelmű mondatot, amitől ward-nak egyre kényelmetlenebb lett az étterem műbőr ülése. aztán végre jöhetett a nagy pillanat, lola in action! örülök, hogy maria hill itt akciózik, maradhatna még, súlyt ad a jelenléte a káosz eseményeinek. adrian pasdar-nak meg azért örültem, mert valami nagyon vicces texas-i akcentust rakott össze a tábornok karakteréhez. és huh, a plusz-jelenet megint kevert egyet a rejtély-lapokon. szépen vezetődik fel a finálé. (++05.04.)