soroló

„this is malibu. i want you to storm that beach like it’s normandy.”

no nézzük a nyugati part árny-oldalait. ha nem futsz be, mint színész, nem sok munka vár rád a pincérkedésen kívül. ha befutottál, mindenféle szar stúdiófilmet szeretnének rád sózni, vadásznak rád az ügynökök. valószínűleg választanod kell a munkád és a magánéleted között is. de hé, nézzük a naposabb oldalt is: ott az óceán, és találkozhatsz gary fucking busey-vel is. (értem én, hogy malibu = doors, de kifizetni a jogokat tényleg megéri…?) (++08.10.)

„it’s not a key. it’s a symbol. of the unceasing, inexorable march of everything towards predictability, blandness and mediocrity.”

eddig is hallottuk, hogy működik a verbális humor, de most egy néma nyitójelenettel kiterjesztették a kacagás-forrást. remélem minden egyes lépés a kapcsolat nevű izéhez közelítve ekkora hiriggel fog járni, mert akkor jól fogunk szórakozni (btw, ahol együtt készülődnek egy fürdőben reggel, az nálam már minimum járásnak számít, de sebaj). jók voltak a külön utakon járások is (gondolom a barát/barátnő minden részben arra kell majd, hogy kibeszéljenek), de én azt szeretem igazán, amikor ez a két lüke együtt van. (++08.10.)

„hard work and discipline will lead to strength in character.”

eső előtt mindig fojtogató a pára. két hősünk felváltva akadnak ki, túl nagy a nyomás a gyilkosság tusolása és magánélet miatt. holder most nem vicces (nem is kapott idézetet), hanem kifejezetten faszfej benyomását kelti, ahogy kioszt mindenkit maga körül, majd visszaesik. linden az ellenkező utat járja be, némi bizonytalanság után a kezébe veszi a dolgokat, és egy szívdobbantóan drámai jelenetben visszaviszi a srácot a véres lakásba, valamint próbál tenni arról is, hogy megnyugodjanak a kedélyek a rejtélyes eltűnés körül. megint kaptunk gyanús személyeket (akire féltávnál mutogatnak, az, ugye...), meg sötét foltokat az áldozati családnál, de én bírom azt a sorozatban, hogy tényleg nem csak a nyomozás számít, sok időt töltünk a katonai akadémián is. (++08.09.)

„it’s fucking nice, all this. mountains and shit.”

változások. érdekes látni, kire hogyan hatnak az események. wilson-ból racionalista lett a túloldalon, irányít/szervez, de azért van az a mértékű áldozat, amit az ő gyomra sem vesz be. ian is meglepően hidegen teszi a dolgát, még a gyász jeleit sem mutatja. grant-nak továbbra is szüksége van egy apa-figurára, és korántsem olyan kemény, mint aminek mutatja magát. de egyébként is, nagy daddy-issue megfejtés zajlik a kies fennsíkon, mind arby-nak, mind jesica-nak van mit rendbe rakni. bár ezek az órák sem igazán segítettek. mert az öreg teljesen kiszámíthatatlan (btw, baszki, és minden egyéb, ha nem olvasom, hogy palpatine, akkor annyi dereng fel, hogy mintha ismerném ezt az arcot valahonnan...). kiteljesedni látszik a janus projekt, feloszlatják a ködöt az utolsó rejtélyekről is. annyira szeretném, hogy ne fulladjon rasszista röhögésbe nálunk a vélemény-háború, de nincsenek illúzióim a saját népemmel kapcsolatban... (hé, mi volt ez a sok piros meg zöld ma…?) (++08.09.)

„i’ve accepted i'll never be as loved as a three-legged dog.”

kicsit hasonló vagyok ryan-hez: mindig próbálok svájc-á változni, neutrális maradni a konfliktusokban, mindenki pártjára állni, sőt, leginkább kimaradni az egészből. úgyhogy jó tanulság volt ez, hogy nem mindig ez a célravezető út. nem tudom, hogy milyen rossz időpontot választottak a forgatáshoz, hogy ennyi karaktert kellett új színészekkel játszatni, mondjuk mimi rogers minőségi helyettes, csak az a leheletnyi kedvesség hiányzik belőle, ami az elődjében megvolt. (huh, örülök, hogy sikerült ennyit írni, hogy így megcsapott a vége, még zavaros a fejem...) (++08.09.)

„isn’t that what every man wants a son?”

kettősségek. itt egy történelembe ágyazott szerelmi történet, ami egy híres tanulmány körül kéne forognia, mégis örülünk, ha kamara-drámába fordítják. itt van két ember, akiknek nem is lehetne ellentmondásosabb a viszonya, minden mozdulatukkal és mondatukkal cáfolják az előzőt. olyan táncot járnak, amikor maguk sem tudják eldönteni a következő lépést. játék és komolyság. ütés és hárítás. mese és valóság. úgy tudtunk meg többet a karakterekről, hogy nem lehettünk biztosak abban, hogy amit mondanak, az igaz, de aztán elég volt belenézni a szemükbe, hogy összeszorítsák a szívünket. pőrén állnak előttünk, leeresztett kesztyűkkel. és akkor még ott a dupla analógia, a rengetek érzelmet és gondolatot kiváltó keret, amikor egy gyáva apa dönt a gyermeke sorsáról. és a boxmeccs, ami annyira hozzátartozik a huszadik századi amerikai kultúrához, hogy könnyen egy-egy korszakhoz lehet vele kötni egy történelmi művet. …egy dologban nem lehet kettősség: olyan nincs, hogy bárki is gyengének gondolta volna ezt a zseniális epizódot. (++08.08.)

„-i just started my period two days early. it’s your fault, buddy. you’re the one who smacked the side of the ketchup bottle over and over.

-okay, well, so i’ll see you in five days or so.”

azt hiszem jól behatárolták ma a közönségüket a készítők: itt bizony ismerni kell a ’meglógtam a ferrarival’-valt, tehát az én generációmnak szólnak, a fiatalok kiestek. valamint az sem árt, ha minden prűdséget kiűzöl magadból, már a frenetikusan röhögtetős nyitányban faszverés van és a menstruáció a téma. ejj, de nem mennék ezekkel a srácokkal puccos étterembe... viszont szívesen élném az életüket. szépen építjük fel a ’csakszex'’ kapcsolatot valami többé. (’többek akarok ’ érzés másodszor is. most tényleg várnom kell néhány napot a kielégülésig...?) (++08.08.)

„meat is murder.”

valahogy éreztem, hogy a nagy fűárus nagy szakálla ismert embert rejteget, de meg kellett várnom, mire levette a napszemüveget. és ezzel a látnoki játékával val kilmer ismét hozott abból a jim morrison-ból, aki ott él benne. a sztori a szokásos, minden férfi szánalmas bólogató papucs lesz a nők mellett, csak hogy ne legyen balhé, és megkapja azt a puncit, amit meglepően jól őriznek azok a gonoszok. ja, és sosem értettem, hogy lehet belezúgni az ilyen egészséges életmódos keleti humbugba. pedig igazán tudhatnám, hogy milyen jó seggű nők járnak jógára... (++08.07.)

„-it’s a black flag. international symbol for parley.

-and what are we, pirates?”

oh, shit, pedig azt akartam írni, hogy a vihar milyen szép metafora, mindig baljóslatúsággal, fenyegetettséggel kötjük össze, és ha vége van, akkor megtisztulást érez az ember, erre jött az utolsó jelenet... sokszor láttunk már vihar-centrikus epizódokat sorozatokban, és mindig van egy extra ízük, főleg ha az ’esemény miatt összezárjuk hőseinket’ toposzt szedik elő. és itt is össze kellett bútorozniuk a csajoknak a vezetősség hanyagsága miatt, ki is alakultak furcsa párosok (próbálják visszaédesgetni boo-t, legalábbis a meleg összeesküvésről faarccal beszélő énje vicces volt), énekléssel oldották a feszkót, de azért maradt annyi, hogy élesen vibráljon a feketék és a red között. írói leleménynek minősítem, hogy sikerült minden szálat ugyanoda kifuttatni: börtönben lenni szar, és az állami intézménynek csúfolt szarkupacban lenni igazán szar. (oké, egy szálnak nem ez a tanulsága, de mrs.fig legalább megkapta a maga karmikus igazságszolgáltatását -mondja a kárörvendő énem...) (+ ötven éven felül cicit bevállalni -nagy respekt!) (++08.07.)

„slow your roll there, captain america. you don’t wanna take any friendly fire now, do you?”

nem bírtam megállni, hogy ne megint egy holder idézetet válasszak, de mióta kisütött a nap, és csak néha kap el minket egy futó zápor, azóta többet sziporkázik, elemében van. belemélyedtünk a nyomozásba és elmerültünk a katonai iskola zárt rendszerébe. az miért van, hogy minden mintacsaládban ott vannak a repedések, a sötét titkok, amik a felszínre kívánkoznak. linden-ék megint kifogtak egy ügyet, amiben egy megszállott beteg ember és egy fiatal lány érintett. karmikusan vonzhatják az ilyeneket. az emberiségből nehéz kiirtani a csordaszellemet. mindig kell egy gyenge, és mindig kialakul valami bajtársi összetartozás. erről szól a katonaság. joan allen meg milyen jó, ahogy ilyen hideget játszik. (fogalmam sincs, honnan jött ez a távirati stílus, talán a pattogós parancsszavak ihlettek meg...) (++08.06.)

„what’s fucking next?! nothing is next! nothing!”

az egyik legérdekesebb kérdése ennek a szörnyű drámának: szabad-e továbblépni? mert az ittmaradottak valami bűntudat-félét is éreznek, rettegnek attól, hogy a múlt lezárása felejtéssel is együtt jár. pedig nem kell így lennie. az egyik legjobb alanyt követtük ennek megértéséhez -norát, aki mindenkit elveszített. látjuk, ahogy kényszeresen ragaszkodik mindenhez az elején, a saját fájdalmához is. aztán érdekes adalék volt a konferencia részvevőinek viselkedése, a gőz-kieresztés, a pótló-bábuk elmagyarázása, a tüntetők, a protestáló összeesküvés hívő. és a végén a zseniális húzás, ahogy egy már megismert karakter hozza el a nagyon várt első lépést a jövő felé, akit így láthatjuk a csodálatos tevékenysége közben végre. és nem csak látszat-érzéseket kapunk, mert teljesen más az a mosoly a végén. a téma maradt komor, mégsem volt annyira lehúzósan depressziós ez az epizód, mint mondjuk az előző, inkább máshogy vonzott be, érdeklődéssel figyeltem, hova vezetik ezt a sokat szenvedett karaktert. és jót volt kicsit kimozdulni a kisvárosból. (++08.06.)

„-we’re not hunting down human beings.

–they’re hunting us!”

most jöttem rá, hogy a múlt heti megmosolyogtató farok-leesős résznek mi volt a jelentősége. nem volt elég del toro-éknak, hogy visszavigyék a vámpírokat az undorító/gonosz szerepkörükbe, de ezzel a lépéssel a legendához köthető erős szexuális töltetnek is alávágtak. tetszett a boncolós jelenet, szép diadala volt az analóg trükk-mestereknek, meg ötletesen orvosi magyarázatokat is kaptunk. később is akadt para-faktor, még ha a közhely-tárból származtak is (halott kutya, zombi a sufniban, kislány a babaházzal) (plusz hirtelen elszálló madarak ósdi fogás, de mindig működik). és nincs baj a lelki kételyekkel, de örülök, hogy a doki egyből belátta, hogy ezek az izék nem tekinthetők embernek, tehát jöhet a vadászidény. (a spanyol-ajkúakat miért tartják a sztoriban...?) (++08.06.)

„how can you not believe in miracles and magic when they’re happening all around us every single day?”

sztori-centrikus epizód volt, amiben azért bőven jutott hely az érzelmeknek és tanulságoknak is. mert mindig kell egy tapasztalt öreg, aki gondosan figyelmeztet minket: az élet egy csoda. sook és jessica ennek ellenére többet sírnak, mint akármelyik korábbi évadban. bill múltbéli romantikázása jelenleg nem tűnik fontosnak, de csak nem pazarolnák el azt a néhány megmaradt percet a sorozatból. a fiatalok is fülig szerelmesek (meg első-szexelők), de felettük is ott van a fenyegetettség árnya. oh, és volt még bőven érzelem-áradás. az otthon szeretete is hangsúlyt kapott, meg a szeretteink iránti féltés, de ezzel újra visszajutottunk a kör elejére. az még tetszett, hogy hasonlóan éreztem a hoyt-ügy kapcsán, mint jason -a két srác bonyolult viszonyára kellett volna figyelnem, de nem tudtam levenni a szemem a szösziről... (++08.05.)

„l.a. lives between 2:00 a.m and 5:00 a.m. you take a lap through the talent pool. catch and release.”

nézd meg az epizód-végi jelenetet -igazából szükség van csajokra, ha vannak haverok, akik tuti kitartanak melletted? sajnos azt kell mondani, hogy igen. mert azért a haverok sem tudnak mindent megadni... jól lekövethető változó világunk rezdülései, elmosódnak a határok a nemek között, ma már nem biztos, hogy a legizmosabb ember egy pasi a társaságban, és nem feltétlenül egy srác kezdeményezi a randit és a csókot. és ez így van rendjén. ami viszont örökké állandó marad: a groupie-k mindig tapadni fognak a hírességekre... (++08.05.)

„vasectomy-moon.”

én már rég megtanultam, hogy semmire sem szabad rákészülni -buli, csajozás, szex, sosem jön össze, ha túlságosan beleéled magad előre. el kell jönnie a megfelelő pillanatnak. végre megismertük az öregembert is, aki a fecsegős barna férje, egyből egy jó kis ciki helyzetbe dobták be. remélem azért még náluk is összejön a szex egy ilyen kaland után. olyan egészséges kiabálós. (++08.05.)

„da, eu vorbesc limba romana.”

pedig a citromsárga meg a kék nem is komplementerei egymásnak, mégis milyen jól mutatnak együtt... de nem csak ezek a színek voltak ma a palettán, bőven festettek vérpirossal is a srácok. agyvelő-rózsaszínnel. és feketével a jövőképet. uhh, jessica trükkjeire nem is tudom, milyen szint ragasszak, néha szőkének tűnt, de aztán felsejlett a jól ismert fufrus fekete. sokat haladtunk ma, megtudtuk, hogyan szeretnék kivitelezni az ’emberiség nagy megmentői’ az isteni tervet (a morbid coldopen-nel az első fázisba be is pillanthattunk). plusz csavartak még néhányat a kapcsolati mátrixon. de nem csak a sötétség fenyegetettségében bujkáltunk, a nyelvi változatosság hozott még egy kis plusz színt bele. (++08.04.)

„-just chill with the ’yes, sir’, ’no, sir’ bullshit, all right? i ain’t your pops.

-sir, yes, sir.”

kinézek az égre. borul. esni fog. ...új csatorna, régi időpont, hogy lehűtsenek minket. de hogy miért mindig nyáron...? nem sok minden változott, egyedül holder fuck-olásai nőttek meg exponenciálisan, még abban sem használták ki a netflix szabadosságát, hogy a holtesteket mutassák, de nem is volt szükség rá, így is kellően megrázó volt. mert hiába pont ott folytatjuk, ahol tavaly olyan balszerencsésen félbehagytuk (bármennyire nem szerettem azt a se7en típusú befejezést, most az egyszer nem kellett visszaolvasnom, hogy hol is tartottunk, élénken belém égett), máris van egy új ügy. pedig linden láthatóan a mélyponton van. ma mireille enos kapta a nagyobb lehetősséget a játékra, holder-nek csak a szokásos lazát kellett hoznia, kivéve a magánéletben, ahol örülök, hogy jewel staite vastagabb szerepet kap. szokásos nyomasztás (nem is tudom, hogy bírja ezt valaki darálva nézni, lelkileg), szokásos totálok seattle-ről, szokásos fakókék színvilág, szokásos minőség. sötét lett. dörög az ég. vihar lesz. (++08.04.)

„cheyenne is a dangerous place.”

a vadonban továbbra sem lehet játszadozni úgy, mint egy terepasztalon... szó szerint cold-á tették az open-t egy igen hatásos kezdésben, és csak a jég olvadása után térhettünk meg a szokásos tocsogós sárba. a sok whiskey-től már kicsit kopott a memóriám, el kellett gondolkoznom, ki él még, és ki nem. bohannon persze megvan, továbbra is elszeparálva szeretett vasútjától, vívja elkeseredett lélektani háborúját a (volt) svéddel, építkezik, és valami szeretet-féle is pislákolni kezd benne. néhány porfészekkel odébb mr.durant hozza a formáját, addig csűri a dolgokat, amíg pénzhez nem jut, még ha néha kemény ellenfelekbe is botlik. és ez még csak a kezdete a nehéz napjainak, mert jó évadnyitóhoz mérten új karakterek is bemutatásra kerültek, hozzák magukkal a bőröndben a konfliktusokat keletről, gondolom. (++08.04.)

„if we don’t fight to make the world a better place, who will? the pigs?”

mindenki szeretné a világot egy jobb hellyé tenni. kicsit lost-os volt az apácanéni mai flashback-je, hogy ennyire rezonált a jelen eseményeire (btw, hippie nuns are cool!). és tudjátok mi a szomorú? hogy minden nemes eszméért való küzdelem elbukott ma. még talán healy jutott a legtovább a könyvekből eltanult terápiájával, bár még várjunk két részt annak az eredményével. aztán ott volt még a besúgás témaköre is b-szálként, odakinn és idebenn egyaránt, kicsit aggódunk alex-ért, kicsit kárörvendünk boo-n, és továbbra is csak csóváljuk a fejünket azon, hogy mit művelnek a kopaszcsokival. bár van még afrolány, akire rájár a rúd, jó lett volna kibeszélni azt a forrongást, amit a lelkemben éreztem miatta a rész végén. hát hol van ilyenkor az úr? (++08.03.)

„jimmy kimmel’s a prick.”

mindig is tudtam, hogy jimmy a leglazább a talkshow vezetők közül (nem véletlenül személyes kedvenc), úgyhogy nem hiszem, hogy gond lehetett a beszervezésével. meg nála el tudom, képzelni, hogy tényleg ilyen meglepő fordulatokat vesz egy/egy interjú. (és még az akkori utánfutóját, sarah silverman-t is hozta magával. de ahogy elnézem a készítők telefonkönyvét, magától is érkezett volna.) (ironikus kikacsintás volt, hogy a kevésbé ismert wilson-tesó a kevésbé ismert johnny drama-val beszélgetett, ugye?) (++08.03.)