„you’re getting home”
jól van, megnyugodtam, az évadnyitó trilógia harmadik darabja is jól sikerült, még mindig működik ez a párhuzamos időkezelés. most azt erdőben jártunk, és az egész rész egy nagy menekülés volt -láttunk már ilyet, mégis baromi hatásos volt az egész. annak ellenére, hogy a gyáva-csapat most sem tagadta meg önmagát, és úgy hullottak, mint az őszi falevelek. persze főhőseink most is mutatták nekik a helyes utat, de úgy tűnik, hogy vannak akiknél a pánik nem legyőzhető, hiába bármennyi bátorság-beöntés. és ha egy idegileg gyenge ember van melletted, az a te vesztedet is okozhatja –és most az egyik kedvenc karakterem került a zombihorda alá, egy olyan, aki kezdetektől velünk van, aki sosem követett el olyan hülyeséget, amiért csökkent volna iránta a szimpátiánk, és aki az egyik legszerethetőbb (házas)pár egyik tagja. így végtelenül letört, amikor bear szomorú dallamaira megkezdődött a zabálás. aztán pár percet töltöttem az interneten, és teljesen elbizonytalanítottak az olvasottak -vannak olyan őrültek az írók, hogy kijuttatják őt egy ilyen szituációból? csúnyán elvennék ezzel minden drámai halál élét, epekedve várom, mi igaz a teóriákból. (nem csak a szomorú részeknél alkotott ma nagyot bear egyébként, hanem a fortyogós-morgós elektro-zenével is, ami a menekülés alatt fokozta a feszültséget az egekig.) ($10.26.)
