„the proof is in there. he’s responsible for the outbreaks of bubonic plague here and in san francisco.”
soderbergh tényleg sportot űz abból, hogy nem azon van a fókusz, akire számítanánk (mondjuk azon, aki éppen beszél), de ez a kiszámíthatatlanság nagyon erős képi feszültséget hoz. mondhatjuk, hogy az írók is elveszítették a fókuszt, mert ma is rengeteg szál került elő, fontos események, különösebb kohézió nélkül. talán a veszteséget tudnám elővenni, mint halvány rendezési elvet. bár ha azt nézzük, hogy gallinger-nél az a szomorúság, amit a felesége újbóli visszaesése és kórházi kezelése után érez, egyből annulálódik, amint a sógornője szexi hálóruhában megjelenik az ágya mellett; vagy hogy mr.barrow már látszólag elmerül az anyagi hullámok és hazugságok alatt (amit én még mindig nagy mosollyal konstatálok), de aztán boldogan hagyja el az epizódot, akkor be kell látni, tényleg nem elég erős ez a gondolati fonal. abba viszont még nem merek belegondolni, hogy dr.thack hogyan fog reagálni az őt ért veszteségre... (lucy-nél viszont kétesélyes a dolog, mert hiába egy családtagjáról van szó, láttuk azt, hogy milyen a viszonya az apjával.) a mai legcukibb szálból (tom+harry) viszont csak egy dolog hiányzott -egy istentelen dugás... ($12.12.)
