„well, this is a long glass of frozen strawberry fuckup.”
egy törvény szándékos kinyírása még nem volt ennyire soha szórakoztató... a srácok mindent megtettek ezért, elbaszták, amit csak lehetett, összevesztek lépten/nyomon, és persze túlizgulták az egészet (élükön gary-vel, aki megint magára vette az egészet). extra-cseresznyeként erre jött még a betegség a szenvedéssel és hang-üzenetekkel, hogy igazán érezzük a fájdalmat a fehér ház folyosóin... ($06.06.)
„every weapon at our disposal... every superstition... every ritual. we defend our cliff.”
ahhoz képest, hogy az ’ég’ szó szerepel a címben, csak pillanatokra voltunk szabadtéren, az egész epizód szűkös helyiségekben játszódott. és tudom, hogy egy vers-részletből jött a cím (ami csodásan el is szavaltak nekünk), valahogy mégis feltűnt. szokás szerint maga alá gyűrt a hangulata, pedig nagyon finoman fokozták fel a (khmm) vérpezsdítő fináléig. már a csatára való lelki felkészülés megadta az alap-hangot (lásd az idézetet is), főleg, hogy kiegészült a vuduzás megkezdésével. aztán belebonyolódtunk a magánéletekbe, még finoman, csipke-terítővel letakarva (egy szobában alvás, közös étkezés, lopott nézések, zavart csábítások), ismét kicsillogtatva a költőiséget a rémségek alól. aztán az egészet annyira túlfűtötték, hogy szinte minden pár kénytelen volt egymásnak esni -de olyan szenvedéllyel, hogy szerintem az ’aggódó szülők egyesületé’-nél kénytelenek új tűzoltó-berendezéseket beszerezni (főleg, hogy a legszenvedélyesebbnek egy homo-erotikus kapcsolatot ábrázoltak)... de azért egy kis sötétséget csempésztek a pucér testek vonaglása közé (egy megőrülést), hogy megmaradjon a szokásos nyugtalanító érzésünk. ($06.05.)
„during the war, i had treated men in far worse shape, their horrific injuries almost unfathomable to the human mind, but none of them were my husband.”
pedig azt hittem, hogy túl vagyunk a nehezén... nem hittem volna, hogy ilyen bátrak ron moore-ék, hogy nem tudták le az előző rész végével az erőszakot, hanem most flashback-ben végig szenvedhettük az egészet részletesen. és nem azért volt fájdalmas nézni, mert egy férfi követte el egy másik férfin a felfoghatatlan bűnt, hanem mert tényleg működött az, amiről szólni akart -hogy nem a testi fájdalmak számítanak, hanem ahogy ez a féreg teljesen megtöri az áldozatát. hogy nem azért fog szégyenkezni, mert egy vadállat erőszakkal magáévá tette, hanem mert elérte, hogy élvezetet is találjon benne. hogy azt a férfiasságát vette el, amit nagyon nehéz visszaszerezni. uhh, még írni sem egyszerű erről, nemhogy ezt végig-élni egy forgatáson... jamie felépülése sem volt könnyű menet, szomorú is lettem volna, ha az, de azért lesz igazán emlékezetes a folyamat, mert nem úgy értük el a végpontot, ahogy hagyományosan szoktuk -claire szokatlan módszere engem is kihozott az apátiámból. aztán kellett egy kis szabad levegő a sok fullasztás után -és sok mindennel felvillanyoztak az eljövendővel kapcsolatban (új ország = új hangulat?; a jövőbe belepiszkálás lehetőssége), csak ne valósult volna meg a visszatérő rémálmom (amit már éreztem előre az apró rosszullétekből), hogy a hősnő kimondja azokat a bizonyos szavakat... ($06.05.)
beszéljünk egy kicsit a szerelemről. nagyon ritkán adatik meg, hogy végig egyforma intenzitással érezzük a vonzalmat, hogy nincs semmi, ami megingatna minket. ha visszanéztek a félévados értékelésemhez, láthatjátok, hogy szerelem volt első látásra a show, és nem is csökkent a lelkesedésem az első nyolc részen át, vártam az újra találkozásokat, rebegtettem a pillámat a csodálatos hősnő felé, hihetetlen élvezettel szívtam be a hangulatát. aztán el kellett egy kicsit válnunk egymástól, és bár az újra-találkozás jó volt, mégis éreztem egy kis zavart. ott volt minden tényező, amit eddig is imádtam, de valahogy képtelen voltam ugyanúgy érezni. és ezért egy másik férfit vagyok kénytelen okolni... mert ahogy jamie egyenrangú partnerré lépett elő claire mellé, valahogy kevésbé működött a sorozat, én talán esszenciálisan a hősnő életét szerettem volna megkapni (ráadásul ez a változás nagy bánatomra a búgó narrációt is érintette). de a sors furcsa fintora, hogy pont jamie volt az, aki visszaadta a hitem a szerelembe. mert a brutális kálváriáján szörnyülködve értettem meg, hogy miért kellett vele is foglalkozni, hogy hogyan adtak vele (nagyon okosan) mélységet ennek a szerelmes történetnek. hogy végleg leszámoltak a rózsaszín lányregényekkel. próbálok ösztön-lény lenni, nem túlgondolkozni mindent, vagy inkább megtanulni, hogyan lehet egyensúlyban a szív és az ész. és ez a sorozat jó tanár. magával ragad a szépségével és utána megmutatja az intelligenciáját is. kicsit azért billegtem az értékelésnél, de ha összeadom azt, amit a szívem érez és az eszem gondol, akkor könnyen kirajzolódik a ’nagyontetszett’ körvonala.
„-i tell people that we’re like ’she & him’, but with actual romance.
-but we’re nothing like ’she & him’.
–we’re not?”
azért az mindig teljesítmény, amikor ennyi óra sorozatozás után sikerül megállítani a falatot a számban... pedig minden a szokásos módon kezdődött, kicsit körkapcsoltunk, adam-ék nyugis napkezdéséről vágtunk hannah hisztis reggelére, kis shos őszinteségre, és a lokális ügyekbe beleálló ray-re. és bumm. jött a bumm. gillian jacobs-ot én eddig csak a community-ben láttam bohóckodni, úgyhogy főleg szokatlan volt, ahogy faarccal elmesélte adam-nek az előző napját. de annyira váratlanul és nyugisan, hogy teljesen fejbekólintott vele. még azon is csak egy pillanattal később kezdtem gondolkozni, hogy én mit csinálnék egy ilyen szituációban... kicsit átmeneti rész volt, ahol célt adtak hannah és ray kezébe (meg shos-nak is, aki gazdag feleség szeretne lenni, bár remélem ez csak vicc volt...), de emlékezetes marad -a bumm miatt... ($06.05.)
„oh my god, you guys look like katy perry got knocked up by a slutty my little pony.”
hmmm, az elején azt hittem, hogy az éjszakai kaland hoz némi sötétséget a sorozatba, de aztán teljesen váratlan kanyart vett a történet. és nem mondom, hogy nem volt baromi szórakoztató, ahogy a srácokat bedobták egy csapat kislány közé (+ a meleg-barát keresés), csak én nem ilyen pónilovat akartam... ($06.04.)
„consider your territory pissed on.”
oké, levezetjük a múlt heti sokkot, rendbe tesszük helena és mrs.s kapcsolatát, hány perc van még a részből...? így indultam neki, aztán egyre szórakoztatóbb lett az egész, annak ellenére, hogy ordított, hogy a srácok el fogják cserélni a borítékokat, és hogy megint bevetik a megunhatatlan klasszikust -amikor az egyik klón eljátssza a másikat. de úgy felpörgették az egészet és olyan szórakoztatóan adták el magukat, hogy képtelen lennék rájuk haragudni. még ha túl is élezik cosima magánéletét (de az a reggeli huncutkodás az ágyban, ahh...)... nem, nem, pozitívumokat -áh, tetszett a rachel-scott páros egymásra találása, amilyen fejjel mutatta a srác a könyvet, hehe. és persze kerekedett a szemem, amikor allison elmondta a szülő-anyjának az igazat. aki persze a felsőbbrendűségből növesztett orrán túl képtelen látni az igazságot. ($06.03.)
„-psychic, though? that sounds like something out of science fiction.
-we live in a spaceship, dear."
(◄◄) oh, azok a whedon-i dumák... (bár az idézet inkább úgy hangzik, mint egy cinikus riposzt, ami az írószobában csattant el, aztán valahogy bekúszott a sript-be is...) kell is a kis oldás, mert river-es epizóddal zárjuk a show-t, úgyhogy kicsit komolyabb az átlagnál. igaz, a fenyegető ember nem lett tipikusan nagyon komoly, valahogy már a macska-mozgása is fura, de aztán nem ért bizonyos dolgokat, majd konyha-filozofál, így teljesen el tudjuk hinni, hogy river belemászik a fejébe. jó dolog, hogy nem a zavaros lánnyal zárunk, hanem az okos lánnyal, aki össze tud rakni egy túlélési tervet könnyedén. ($06.03.)
oh, fox, te ki****... áh, too soon... a sorozat újranézése viszont épp időben lett beiktatva, mert már volt akkora távolság, hogy az embert folyton érjék az ’aha, ilyen is van benne’ élmények, és felderengjen némi nosztalgia az első nézésre. bár nem ezek foglalkoztattak elsősorban, miközben pörögtek a percek estéről-estére, hanem hogy megint milyen jól szórakozom. mert ugyanúgy tudtam nevetni a poénokon, mint a korábbi nézésekkor, ugyanúgy bele tudtam szeretni ezekbe a karakterekbe, ugyanúgy magával tudott ragadni ez az ócska firefly osztályú hajó, mint újkorában. szépen beosztottam az elején, aztán logisztikai célból gyorsítottam a végén, de lehet, hogy rossz döntés volt, mert hiányozni fog, hogy nyúljak a távirányítóért, és indítsam a következő részt holnap este. áhh, to soon... (utóélet itt és itt)
„well, any friend of inara’s is a strictly businesslike relationship of mine.”
(◄◄) áhh, a kurvás epizód, ahol a srácok hét mesterlövész-est játszanak... (bár nem is tagadják az írók, a rosszfiút úgy jellemzik, hogy azért tart western-környezetet maga körül, hogy neki lehessen a legnagyobb fegyvere a környéken...) azt hiszem itt láttam először melinda clarke-ot, aki ezután is otthonosan mozgott a (különböző értelembe vett) kurva szerepekben -de valahol ezért szeretjük őt. és persze irigykedünk a kapitányra... mit sem ért volna ez a rész, ha nem boncolgatjuk tovább az inara/mal kapcsolat bonyolult mibenlétét. ($06.03.)
„cadets, you entered this facility as children. and in a few short weeks, you will leave as soldiers.”
a rohamosztagos is volt gyerek... ebbe még sosem gondoltam bele, hogy a birodalom katonáit is ifjúkoruktól képzik, úgyhogy jó volt belelátni egy ilyen iskola működésébe is. az is tetszett, hogy belevágtunk egyből a képzés közepébe, majd csak később magyarázták meg, hogy miért van ott ezra (igaz, az egyértelmű volt, hogy ő lesz az egyik sisak alatt). szépen építették a titkos küldetést, majd a végét igazán vad akcióba borították, bevetve űrcsatát és lépegetőt is. ha így lépkedünk fel a színvonalban, akkor jóban leszünk! ($06.03.)
„when you can’t run anymore, you crawl, and when you can’t do that, well... you know the rest.”
(◄◄) valamiért korábbra vártam ezt az epizódot -bár csak a halott barátra emlékeztem, arra már nem, hogy ebben van a mindig cool richard burgi is, meg némi űrhajós üldözés egy barátságtalan bolygó felszíne felett. az alap-sztori elég merész (szerv-csempészet egy élő testen belül), de jó ürügy arra, többet megtudjunk a karakterekről -akár lehet szó az ex-katonák múltjáról, vagy akár kaylee-ről is, akinél úgy tűnik, hogy mindegy, hogy kitől kapja meg azt a figyelmet, amit nagyon igényel... (jut eszembe, ezt a háromrészes darát ajánlanál a mai nap szülinaposainak, jewel staite-nek és morena baccarin-nak!) ($06.02.)
„-he’s my husband.
-well, who in the damn galaxy ain’t?”
(◄◄) malcolm reynolds pucér seggel a sivatagban -ki felejtené el ezt a csodás képet...? egy újabb heist epizód, amiben az a csavar, hogy bejutni könnyű a szajréhoz, a kihozás a trükk. a legnagyobb veszélye viszont annak van, hogy nem éled túl a legújabb találkozást az édes ámde veszélyes saffron-nal. aki tényleg naiv kisfiúvá tud tenni a csodás pofijával, mi is minden alkalommal (szinte) bedőlünk a trükkjeinek. és ebből látszik, hogy milyen jól van megírva és eljátszva. azt is el szoktam felejteni, hogy inara-val való összezördülés is a terv része. talán azért, mert jól látszik, hogy mostanság úgy érzik az írók, hogy kell a súrlódás a fedélzetre, mert azt majd kajálja a nép... ($06.02.)
„live with a man 40 years. share his house, his meals. speak on every subject. then tie him up and hold him over the volcano’s edge. and on that day, you will finally meet the man.”
(◄◄) talán most először volt olyan átívelés, ami nem a tam-tesókkal kapcsolatos, nem? sőt, kettő is, hiszen nem csak niska tért vissza gonoszkodni, de nem felejtkeztünk el a múlt heti gyógyszerekről sem (oké, ilyen már volt a tehenekkel). és nem csak a kínzás kegyetlensége horzsolt, meg hogy akciófilmbe borították a végét, hanem hogy felszínre hoztak egy régóta lappangó problémát -a zoe/wash vs mal feszültség. na jó, viccelek, szó nem volt eddig ilyenről, de jól jött kedvenc pilótánk behisztizése, mert a kínzás alatt mosolygásra késztettek a párbeszédeikkel. ($06.02.)
„we got free passes / to check out some fine asses / gonna get my opera glasses / to look at all them butts”
áhh, most már értem, hogy mit esznek az emberek azon, hogy közösségben izzadjanak a súlyzók alatt -mert lehet bámulni az ellenkező nemet... persze jó kis ribilliót csaptak a srácok az egészből, tipikus és vicces volt, ahogy a férfi megbántódott, hogy a nő elrontja az örömét, és a nő (és a meleg) sértődött volt, hogy őt nem vették észre. a címadó vonalról meg azt gondolom, hogy veled vagyunk brian! egyébként meg nem tudom elképzelni, hogy valakiben ne legyen vágy a szexualitásra... ($06.02.)
„killing and politics aren’t always the same thing.”
úgyis mindenki a csata-jelenetre fog csak emlékezni, úgyhogy mi beszéljünk egy kicsit arról is, ami előtte történt. mert persze nagy szó, hogy mozis szintű látványt sikerült megint kikeverni, de az én szememben az írói munka épp ilyen sokat ér. és benioff-ék megint megmutatták, hogy mennyit érnek. köszönjük, hogy nem hiába vártuk a dany-tyrion nagy találkozást, mert méltóak lettek a párbeszédek a felfokozott pillanathoz, ahogy a szöszi próbálja most is előadni a felvett keménységét, de az egy pillanat alatt megtörik a törpe kioktatásai alatt. szerettem még a cercei-es jeleneteket is, mert jól példázzák, hogy nem mindig az a legjobb út, ha eltesszük láb alól a negatív szereplőket, a megaláztatásuk sokkal élvezetesebb a nézőknek. a rész első felében még a két stark lány kapott egy-egy rövid, de erőteljesebb jelenetet. no, de akkor nézzünk északra... eddig csak mindenki a száját jártatta, de most egy jéghideg ökölként csapott le ránk a felismerés, az igazi veszély tényleg a fagy birodalmából érkezik westeros-ra. és mindenki telecsinálhatja a gatyáját, mert a mások (és nehezen legyőzhető seregük) nem fognak kímélni senkit sem, legyen az északi vagy déli, nemes úr vagy szegény, szolgáljon bármilyen istent. igaz, van olyan, amikor emberükre (és valyriai kardjukra) akadnak... (baromi hatásosan volt felvéve a harc, bár volt, amikor az én ízlésemnek túl volt vágva kicsit -bár a káoszt így kétségtelenül sikerült bemutatni. és a kíméletlen félelmet is...) ($06.01.)
"you're going to suspend cerebral, cardiac and pulmonary activity in order to induce a proto-comatose state."
(◄◄) bírom, hogy mennyi stílust lehet ötvözni a scifi-vel, és működni fog. most egy klasszikus heist-kalandot építettek bele -ahogy kell, a nagy terv vázolásával, közbevágva az előkészületeket. majd jöhetett a nagy akció, ami sokáig sikeresen sínen volt (kisebb döccenőkkel és er betéttel). ezért kellett egy komoly konfliktus... alapvetően utálnám az olyan fordulatokat, mint jayne hülyesége, de mivel egész jól jöttek ki belőle (mal újra felbukkanó keménységével), így nem tudom húzni a számat. ($06.01.)
"life support failure. check oxygen levels at once."
(◄◄) hozzám hasonlóan sokan nem szeretik az in medias res kezdést, ami után visszaugrunk kicsit az időben -itt viszont sosem volt bajom vele, mert következetesen végigviszik a három idősíkot, pont ez adja az epizód esszenciáját. szeretem ahogy reflektálnak egymásra a különböző időben játszódó, de egymás mellé vágott jelenetek, és főleg azt tartom a legnagyobb erényének, hogy ezeket a különböző hangulatú részeket működőképesen tudták egymáshoz varrni. mert jócskán dobálnak minket a humor (flashback-ek a kezdetek kezdetére, bajusszal és szexszel), a feszültség (beüt a krach, és fokozatosan ébresztenek a tudatára, hogy tényleg nagy a baj), és az igazi dráma (mal élet/halál-harca) között. és még annyi mindenről lehetne beszélni, a kapitányi szerepről (bátorítás, amikor kell; keménység, amikor muszáj, önfeláldozás a rangból adódóan), a csapat-összetartásról, de félek, hogy elfogy az oxigén, így elhallgatok... ($05.31.)
"the man they call jayne * he robbed from the rich and he gave to the poor * stood up to the man and he gave him what for * our love for him now ain't hard to explain * the hero of canton, the man they call jayne"
(◄◄) az a durva, hogy még el sem kezdődött a rész, én már vigyorogtam, mert tudtam, mi vár rám... mert olyan imádnivalóak a srácok, ahogy kiül az arcukra a döbbenet, ahogy kiderülnek canton hősének a titkai. ahogy állnak, és mű-elemzik a szobrot, hehehehe... és érdekes, hogy ez a pozitív íz volt mindig is bennem a részről, pedig azért ott van a sötétség is a végén, de azt valahogy kitörli az ember fejéből a dal vidámsága. vagy a túl sok sár-sör... ($05.30.)