soroló

„trippy psycho-drama bullshit. nightmare barbie’s dreamhouse bullshit.”

oh, gondoltam, hogy jó sül ki abból, hogy összeköltözik jessica killgrave-vel, de nem is reméltem, hogy ilyen sűrű lesz a rész. a régi házzal régi szellemek is együtt járnak, így sokat megtudunk ennek a két embernek a mozgatórugóiról, hogy hogyan szerezték a képességeiket -sok fájdalmon keresztül. és baromi érdekes, ahogy alakul az egész együtt-élés, jessica merev elutasításától indulunk (persze, ki akarná önként átnyújtani az életét egy őrültnek), ami a borvedelésből fokozatosan alakul át, ahogy megértjük egy kicsit killgrave-et, és ahogy felvetődik jessica-ban a gondolat -ez az ember nem eredendően gonosz, talán csak egy kis lökés kell neki, és akkor jóra használná az erejét. és meg is próbálják, ami elég fun pillanatokat hoz, és pozitív is a kicsengése a közös hősködésnek, de aztán jessica átgondolja a dolgokat, és inkább a radikális úton indul el. jó írók keze alatt jól szoktak elsülni az ilyen ’összezárjuk a karaktereket’ részek, és itt még abban is szerencséjük van, hogy a jól megírt szövegüket david tennant mondja fel. ($12.05.)

„i will not wash another good man’s blood from my hands today.”

a hazatérés nem mindig kellemes... főleg san francisco-ban, ahol julianna-nak meg kell küzdenie annak a súlyával, hogy milyen szenvedést okoztak a tettei. főleg az töri össze a szívet, amikor megtudja, hogy kiknek kellett meghalnia miatta. és ott van még frank hidegsége, a kitaszítottság-érzete, hogy nem mondhatja el az anyjának, hogy mi történt a húgával, és akkor még a hatóssággal nem is találkozott... kifejezetten erősre sikeredett a két kikérdező-jelenet egymásra vágása (new york-ba csak emiatt tekintettünk át), ahogy mindkét hősünk letagad bizonyos részleteket, ahogy a két fő titkosszolga betoppan, és persze egy percig sem hiszi el az előadott történetet, ott sörétlik megint a ’fortélyos félelem’ minden pillanata benne. persze foglalkozunk a lövések következményeivel is, bár az ügyben még eléggé a homályban tartanak minket, hogy mit is rejt a mikrofilm, amiért érdemes az életeket kockáztatni. ($12.05.)

„right now, biggest threat to us is you.”

persze, hogy igaza lett clarke-nak, és valami nem stimmel a hegy belsejében... és ezzel az a legnagyobb baj, hogy egy percre sem térítettek el minket a team clarke-tól, hanem végig ott volt az a fura hangulat, a látható titkolózás, jasper túlzott erőlködése, hogy megvédje ezt a látszólagosan tökéletes helyet. de ez az a sorozat, ahol a nők hordják inkább az eszet, örülök, hogy octavia sincs elveszve az erdőben, igaz, a szerelem-visszaszerző-akciója egy pillanat alatt omlott össze, de addig működött... az újonnan érkezettek is megismerkedtek a földlakók természetével (és élő emberi szöveteket felhasználó műalkotásaikkal...), és megértem kane pragmatizmusát, hogy a sajátjai az elsők a sorban, de nem győzök szurkolni abby-nek, hogy segítsen már a srácoknak útra kelni a megmentős kalandra. mondhatjuk, hogy ez volt az évadnyitó másik fele, de inkább mondjuk azt, hogy szép folyamatában rakják le az évad alapjait. (vicces, hogy ty olsson minden szerepében máshogy néz ki, most épp vadember, az viszont már nem lehet véletlen, hogy ő a negyedik bsg-s színész a sorozatban, és most érkezett egy író is onnan.) ($12.05.)

„nice catch, old-timers.”

csak kifundálták, hogyan lehet visszahozni a klónokat... de azon kívül, hogy vicces látni a megőszült szakállat viselő captain rex-et, azért kaptunk infókat is arról, hogy mi történt a klón sereggel a háború után, és a rohamosztagosok miért sorozott állományból állnak már. mondjuk nem csodálom, hogy a császár nem bízott a régi rendszer katonáiban... tetszett a hangulata a klónok életmódjának, hogy az átalakított köztársasági tank miyazaki-s külsőt kapott, és bele tudtak csempészni egy kis akciót is –még hogy a horgászás unalmas sport... ($12.05.)

„the dark joy of destruction!”

a főnix mindig feltámad a hamvaiból. így jean is visszatért, testében az elborzasztó erővel, és azért van spiritusz ebben a küzdelemben, mert maga a tény, hogy jean-t kéne bántani, hátráltatja az x-eket. és tényleg elképzelhetetlenül nagy erő ez, ami akkor látszik igazán, amikor a csillagokból táplálkozik, és nem akkor, amikor megint falhoz vágja a barátait. ha főnix-erő, akkor a shi’ár birodalmiak is visszatérnek egy kis verekedésre, plusz itt van még egy gonosz társaság is (inner circle? nem hellfire club?), akik persze megpróbálják az uralmuk alá hajtani az elképzelhetetlenül nagy entitást -csak azt nem tudom, hogy miért ragadt le a ruhatáruk a tizenkilencedik században... (btw, jean-t is számtalanszor átöltöztetik az epizódok során). az epikus finálé után talán nyugvópontra értünk, és jean is új életet kezdhet -a szerelmével, mert mindig is tudtuk, hogy az érzelmekben van a legnagyobb erő. ($12.05.)

„your dream? revenge? that’s just vanity, mr.ward. that’s weakness.”

ha már ’lezárás’ a cím, elvártam volna, hogy elbúcsúzunk végleg a kicsinyes bosszúját most már igazán túltoló ward-tól. de nem, inkább felbosszantanak vele mindenkit, majd továbbra is a sorozatban tartják. persze, értem, ez a cél, hogy mindenkinél kihúzza a gyufát, és a legrosszabb énjét hozza elő, csak szegény srácban az ezerszer kivesézett fájdalmas gyerekkoron túl nem sok van. ráadásul nagyon keménynek hiszi magát, aztán simán behódol egy vénember őrültségének... azt hiszem, nem láttuk még coulson-t ennyire kiakadni, de így reagál egy egészséges ember, ha elveszít valaki fontosat. sajnálom, hogy a sokk-faktor kedvéért kiírták a teljes actu-t, mert lehetett volna még mit kezdeni egy kormány-közeli szervezettel. no, úgy tűnik, hogy panaszkodom, pedig piszkosul élveztem a részt, baromi jó, hogy nincs tökölés idén, rohanunk előre, úgy hogy azért némi érzelmi bombát is szórunk a lelkünkre. (közben a háttér-események is jók, alakulgat a secret warriors első csapata is.) ($12.05.)

„this is their last day as a sideshow attraction and you their last audience.”

fontos dolgok történtek az epizódban -csak nem úgy, ahogy vártuk őket már egy ideje. lezajlott az ikrek műtétje, minden drámaiságot nélkülözve, csak az első szike-vágásnál voltunk ott élőben, aztán az új csoda-vetítőn és dr.thack szavain keresztül informáltak minket. és hát eljött a kiöltözés és a bál ideje is, ahol szintén nem volt nagy dráma, maximum néhány kellemetlen pillanat. és itt sem jött el a felszabadult öröm érzése, mert a táncok alá kellemetlen zene keveredett, és át-átvágtunk dr.gallinger ármánykodására is (borzasztó, hogy mennyire ki akarják húzni a gyufát a karakterrel, pedig lehet szerethetően is írni egy mocskot, lásd mr.barrow-t, akit minden pénzügyi művelete ellenére sem tudok megutálni). a hálószobákban is nagy események zajlottak, bertie-ék első éjszakája a legaranyosabb dolog volt, amit valaha láttam, én is akarok egy ilyen kapcsolatot, a kedvenc nővérünk meg ismét megmutatta, hogy mi van az ártatlan pofikája alatt. ja, és furcsa látni a szerelmes és lelki megerősítésre szoruló dr.thack-et. ($12.04.)

„this place is too good to be true.”

azt egyből le lehetett venni, hogy clarke karanténban van, de azért így is volt meglepetés a hegyi embereknél, főleg az életszínvonalukban. és tetszik, hogy végig hagytak bennük egy furcsa ízt a föld alatti jeleneteknél, mert úgy, ahogy clarke sem bízik bennük, úgy nekünk is nehezünkre esik elhinni, hogy most eljött a paradicsom, és nincs semmi hátsó szándék mögötte. plusz teljesen megértem a szöszit, hogy nem akar annyi év bezártság után ismét falak között élni (érdekes, hogy próbáltak valami magyarázatot is adni a sugárzás túlélésére). bár a hősnőnk kapta a prioritást, azért a szétnéztünk a szétszóródott csapat többi tagja között is. úgy tűnik, hogy nem tudják elengedni murphy kezét az írók, sőt, a mostani szomorú háttértörténetével el akarták érni, hogy közelebb kerüljön hozzánk. kane nagyon kemény lett, mióta földet értek, remélem nem térünk vissza a kezdeti nemszeretem énjéhez. octavia-ért is aggódni kell egy kicsit, nála természetesen a környezeti felismerés volt a legjobb, ahogy a pasija druszájának a szobra alatt megpihent egy kicsit... no, jó tempóban szedegettük fel a tavaly eldobált szálakat, soha rosszabb kezdést. ($12.04.)

„you need to find that anger behind the anger. and you need to figure out what is really making you mad.”

felbukkan egy anya, egy apa, plusz egy másik apa után nyomozunk -really...? oké értem, hogy a frusztrációkról akartak mesélni, és a legtöbb frusztrációt a szülők okozzák, csak túlságosan megszerkesztettség érzetet kelt így. ráadásul cat-anyu és lucy-apu is két borzasztó ember, kvázi érzéketlen robotok, akiknek fogalmuk sincs, hogy mi az, hogy szülőnek lenni. tehát jó analógia, hogy androiddal kellett ma küzdeni... tetszik, hogy kara emberibb lett megint egy kicsit, hogy gyűlt és gyűlt benne a frusztráció, aztán kitört -kellett már ez, hogy kicsit közelebb kerüljenek a főnökével a kifakadás után, hogy közös düh-kezelésbe fogjanak jimmy-vel (igen, supergirl mi mást püffölne, ha nem egy fellógatott autót!), és hogy rájöjjön, hogy nem a munkahelyi stressz és a reménytelen szerelem okozza nála a legnagyobb problémát, hanem ennél sokkal mélyebbre kell ásnia, a lelke fundamentumához, a szülei és a szülőbolygója elpusztulásához. (azért most is ott lebegtek a felszínen a feminin felhangok, mert egy nő nem lehet úgy dühös, ahogy egy férfitól simán elfogadják.) (olyan fura pálmafák árnyékában szuperhőst látni, nem...?) ($12.04.)

„your revenge is not your happy ending.”

no, jöjjön hát a dark hook, aki emma savanyúsága után megint egy mosolygós sötét nagyúr lett, bár azért közel sem annyira harsány, mint rumple. viszont ő is tele van vágásokkal szívtájékon, az első sötét gondolata természetesen az, hogy ennyi évszázad után már igazán illene lekaszabolnia azt a krokodilt. vagyis ez csak a látszat, merthogy a dark one-ok szövetségének van egy nagy terve, és hatásos is, ahogy az utolsó percekben a megvalósítás útjára lépnek -és emellett elkezdik felépíteni a következő félévad témáját is, ha igazak a neten keringő pletykák (jó lesz!). többszörösen is érvényes az ’összetört szív’ cím, mert a bizalom-hiánytól fáj emma-nak és hook-nak is a szíve, közben belle is elég csúnya módon gázol rumple lelkivilágába, és hát szegény merlin meg szó szerint veszíti el a szívét. addig lavíroztunk ma, amíg mindenki vissza nem kapta az emlékeit, amíg emma-t újra be nem fogadta a családja a köreibe, és amíg össze nem ért a két idővonal. minden adott, hogy szépen zárjunk a jövő héten. ($12.04.)

„they’re finny and funny and, oh, so delish they’re joyful and jolly joker fish”

no, joker nem csak őrült, hanem profi üzletember is, aki csak egy kis megélhetést akar magának -mondjuk az élelmiszer-iparban... hehe, vigyorgó halak, az írói ötletek kifogyhatatlanok, ha joker túlzásokról van szó, és igazából nem tudom, hogy mi nézők meg tudnánk-e unni a nagy nevettetőt. ($12.04.)

„some of the most legendary geniuses of our time suffer from depression. david foster wallace, hemingway, spalding grey, boner from growing pains. ...what?! ...seriously? ...all of them?”

nem mindenki képes a változásra, hogy új utakra lépjen, lezárva a múltat. edgar már régóta megtette az első lépéseket, de a legnagyobb ugrás most következik, elszakadni jimmy-től. lindsey épp túrát tart, bocsánat-kérőset, aztán rádöbben, hogy miután elvágta az utolsó köldök-zsinórt is, tényleg minden meg fog változni... jimmy viszont ragaszkodó típus (ezt sem gondoltuk volna az elején), bár lehet, hogy csak a pedikűr-katasztrófa vette el a kedvét a továbblépéstől (btw, láb-fetisisztaként kikérem magamnak a nyitójelenetet!) ($12.04.)

„you know what happens when you burn a bridge? you gotta learn to swim... or fly.”

nincs igazán idő önmarcangolni, mert ez a rohadék killgrave egyre elszántabb -valami olyat érez, amit még addig sohasem, és amit úgy határoz meg magában, hogy ez lehet a szerelem. és igazából az egész őrületének ez a mozgatórugója, még arra is képes, hogy elmondja minden idők legbizarrabb szerelmi vallomását (amit egy olyan nevetős jelenetben zárunk le, ahol csak a szereplők nevetnek, nekünk semmi kedvünk hozzá). és áldhatjuk a szereposztókat, amiért david tennant-ra gondoltak, mert itt van ez az undorító féreg, és mégsem gyűlölöd szívből, de csak az a mézesmázosság tudja lecsúsztatni a torkodon, amit david hozzátesz. igaz, a hősnőnk sem panaszkodhat, ha ellentmondásosságról van szó, egy rakás olyan dolgot tesz, amitől csorbul a szimpátiánk (metrós-jelenet), kétségbeesésében is több hibás döntést hoz, de pont ezektől lesz szerethetően emberi, nem attól, hogy farmert hord a sztreccs-ruha helyett... (voltak azért olyan jelenetek is, amik a pozitív oldalra lökték, például amikor megfenyegette a nevelőanyját...) (j, és a brooklyn-hidas jelenetnek semmi funkciója nem volt, csak simán cool volt.) ($12.03.)

„if i’m supposed to be a living reminder, it’s not enough for me to stand outside of their fucking houses staring at them until they start screaming in my face. why do i have to just stand there when i can put my cigarette out in their fucking eye? that’s a reminder.”

gondolatolvasók -pont a play-re nyomás előtt jutott eszembe, hogy idén alig láttuk liv tyler-t, erre most rá építették az egész részt. bár ne tették volna... mármint maga az epizód nagyon is rendben volt, és liv-et is szeretjük már vagy húsz éve -csak nem ebben a nem igazán szerethető szerepben (érdekes volt látni így smink nélkül, hogy mennyire kezd hasonlítani az édesapjára...). mert megan-nek már tavaly is voltak érdekes húzásai, de idén még magasabb szintre emelte az őrületét. továbbfejlesztette a guilty remnant-ot, mert pontosan tudja, hogy nem a némasággal/dohányzással/fehér ruhákkal fognak hatást elérni, esetleg kibaszott táblákkal meg utcasarkokon álldogálással, radikalizmus kell ide. szóval nem volt elég a tavaly évad-végi sokk, idén is számíthatunk valami ilyesmire... mivel jarden-ben is jártunk ma, ezért nem érezte azt az ember, hogy nagyon elszakadtunk volna az évad történeteitől azzal, hogy megint egy új szemszöget néztünk meg, de egyébként is szépen felfűzték megan segítségével az egészet, a tetteit magyarázó flashback-től tommy-n át az évad egyik nagy rejtélyének magyarázatáig. szegény lányok, bárcsak simán eltűntetek volna... ($12.03.)

„since when did our lives suddenly become an indiana jones movie?”

no, a tavalyi duplarésszel szemben, amikor csak átruccantak egymáshoz a srácok, most igazi crossover-t kaptunk, amolyan képregényeset, egy nagy sztorival, valódi team-up-pal. meg még egy csomó minden mással is... merthogy nem volt elég, hogy behoztak egy igazán nehezen legyőzhető gonoszt, aki ellen szükséges a szövetség, mert ha már ő itt rosszalkodik, akkor kellett az a hős-pár is, akikhez kapcsolódik, és mind-hármójuk mitológiájára is rá kellett szánni az időt (és most értsétek szó szerint a mitológiát, kíváncsi leszek, hogy az egyiptom-fanatikus barátnőm mit fog szólni ehhez a katyvaszhoz...). és akkor még ragasztottak a főszál mellé egy csomó lényeges apróságot, a szuper-sebesség-szérumot, oliver gyermekét (úgy látszik ezt a vonalat minden évben a nyolcadik részekben szedik elő), volt egy kis damien darkh beköszönés, és az árnyak ligája sem bírta ki, hogy ne tegye tiszteletét. szóval kapkodtuk a fejünket bőven, futottunk az események után, amik ráadásul megint kaptak egy deja vu-s gellert. és a nagy pörgés közben a nyelvek is nagyon pörögtek, mert jópofa párbeszédekkel kellett beavatni azokat a nézőket is, akik nem nézik egyik-vagy-másik sorozatot (komolyan, vannak ilyenek...?), vagy csak simán kóstolgatták a másik csapatba tartozókat. szóval, ja, ilyen egy szórakoztató képregény-adaptáció, tempós és vicces -kivéve, amikor ki akarnak idegelni az olicity-szakítás rémképével. hogy a hamarosan érkező legends of tomorrow-hoz milyen felvezetés volt ez, azt még nem tudhatjuk, az biztos, hogy vandal savage ott is jó ellenség lesz, a sólymok meg majd látványosan röpködhetnek akkor is. ($12.03.)

„the compassion of the rebels is a weakness.”

jól éreztem én a fináléban, hogy minden szinten szintet fogunk lépni idén. egyből egy akció-jelenet közepén találjuk magunkat, hősein körül már egy nagyobb maroknyi lázadó, és innen gördülünk tovább, megállás nélkül. vader mindennek tudja növelni a fényét (sötétségét...?), ahol felbukkan, és nem csak arról van szó, hogy a fekete sisakjával akarják eladni a sorozatot, hanem fontos szerepe van -láthatjuk, hogy mit ér jedi-ként kanan és ezra ellene, és igen, pont olyan keveset, mint amire számíthattunk egy ilyen összecsapásnál. aminek kifejezetten örülök, az az, hogy ashoka szerepe sem fog korlátozódni a háttérben mosolygásra, hisz’ mégiscsak anakin tanítványa volt, így a konfrontáció elkerülhetetlen vader-rel. negyven percben is működött a rész, és nem spóroltak semmivel, sem az izgalommal, sem a birodalmi jelenléttel, sem az űrcsatákkal. a lothal-i robin hood-ok sokkal komolyabb küldetésekre indulnak ezután (még ha kanan kicsit tiltakozik is a régi háború okozta lelki sérülései miatt). ($12.03.)

„jessica jones, you are a hard-drinking, short-fused, mess of a woman, but you are not a piece of shit.”

heroes for hire, mi? hehe... kár, hogy nem volt ilyen vicces luke visszatérése, mert némi nyomozás után kiderült, hogy a néhai feleségének az ügye van a háttérben. és miközben nézted, ahogy jessica kétségbeesve próbálja elhárítani az igazság kikerülését, végig azt mormogtad magadban, hogy mond már ki, te buta lány -és a végén meg is valósult ez a kérésünk, és sajnos nem lett benne köszönet, mert mellbevágó volt látni luke haragját (btw, nem kell egy hősnek makulátlannak lennie). de már előtte is mértek ütést a gyomrunkra egy fájdalmas abortusszal. mondhatnám, hogy azzal oldották a feszültséget, hogy killgrave jeleneteit szórakoztatóra írták meg, de akkor meg el kell hogy szégyelljem magam, mert milyen már, hogy egy ilyen szemétládán szórakozom... szóval, ja, lots of shit happen’... (oh, és milyen szemét volt már a vége, hogy jessica belekezdett a szokásos mantrájába az utca-nevekkel, aztán hátrált egy kicsit az operatőr, és ott volt vannak táblák...) ($12.02.)

„believe in yourself, leonardo.”

végül mindenki megtalálta a helyét a nagy kirakósban. megmosolyogtató, hogy a legtökösebb mind közül egy nő volt, aki képes volt ölni és önfeláldozni a győzelemért is (azért ahhoz is tökök kellenek, hogy egy évad alatt mindkét női főszereplőt megöljék az írók, főleg úgy, hogy akkor még nem tudták, hogy ez lesz az utolsó körük). riario-t nem lehetett csak úgy elveszejteni, istennek (és a labirintusnak) még céljai voltak vele, úgyhogy visszakaptuk egy kicsit az a kacsintós őrültet, akit megszerettünk annak idején. és hát leo-ból igazi vezető lett, aki az első sorban állva harcol itáliáért, a szabadságért -és pontosan tudja, hogy mikor kell visszavonulót fújni. ha az előző részből ki is spórolták a csatát, most azért kárpótoltak minket a kard-csörtével, a végső csapás pedig pont olyan látványos lett, mint amire számítottunk. nyugvó-pontra értünk a zárással, egy nagy korszak végére, a mitrász fiainak elbukásához, egy könnyes búcsúhoz, de azért lehetett volna még új kalandokba kezdeni... ($12.02.)

nagyon sokat számít a hangulat -amíg a második évad nagyon be tudott húzni a ponyva-kaland érzetével, addig ezt az tíz részt sokkal nehezebb volt szeretni, mert a törökök túl nagy árnyékot vetettek rá, és a komorkodás sosem jut el igazán a szívemig. és még pluszba terhelték da vinci önmarcangolásával és több váratlan halállal is (tudom, hogy firenze anyja nem volt hibátlan nőszemély, de én valahogy nagyon szerettem). pedig tényleg működött a mélysége, voltak nagyszerű pillanatai, amiket erős színészi jelenléttel támasztottak alá (ha már csak a két kitérőt (leo látomását és a gróf kigyógyítását) nézzük, akkor is elégedettek lehetnénk). a kaland-hangulat mellett szinte teljesen kiszorult az intrika is, egyenes-vonalúvá csupaszították le a történetet, visszatérve az igazi alapokhoz, a nagyon titkos szervezetek közötti időtlen idők óta folytatott háborúhoz. és bár annyira nem tudott bevonzani, mint tavaly, azért az utolsó percek után azt éreztem, hogy basszameg, én még akarok új kalandokat ezekkel a lökött kurafikkal... tetszett.

...amikor délután készítettem fel magam lelkileg a búcsúra a sorozattól, beletekertem a pilot-ba a youtube-on, és meglepődve láttam, hogy mennyit változtak a szereplők az elmúlt három év alatt -és velük a sorozat is mennyire átformálódott. annak idején egy picit csalódás volt a kezdés, mert én (a) the borgias kiegészítésének/utódjának szántam, hisz’ azt gondoltam, hogy ez majd egy történelmi sorozat lesz, és nem pedig ez a misztikummal átitatott alternatív töris kaland. plusz az is piszkálta a csőrömet, hogy da vinci-t igencsak nagy arccal ábrázolták, egy olyan művészléleknek, akit nem könnyű szeretni, és azért ez egy főszereplőnél bátor húzás. mert merem azt gondolni, hogy ez szándékos volt, mert nagyon szépen hozták őt egyre közelebb a szívünkhöz, és most már nem is tudnám máshogy elképzelni a híres reneszánsz-embert. bár annak idején azt írtam, hogy ez egy fantasy, aminek véletlenül da vinci-nek hívják a főszereplőjét, azért igenis fontos szerepe volt annak, hogy ő leonardo, mert gyönyörűen építették bele a történetbe a műveit, a fennmaradt vázlatait, a hadigép vízióit (és sosem tudtam megunni, amikor a megvilágosodás pillanatában kirajzolódtak a képzeletének vonalai). az első évad lépésről lépésre vált egyre szórakoztatóbbá számomra (valahol a bírósági résznél érte el az áttörést), hogy aztán a dél-amerikai kalanddal szintet lépjen, és felvállaltan igazi kaland-sorozattá változzon (úgy, hogy közben azért bele-belecsorgatták az intrikát is, mintha egy klasszikus történelmi sorozat lenne). az utolsó évadnál aztán nekem már kicsit sok lett a sötétség, de ennek ellenére nagy örömmel vettem részt ezekben a kalandokban is. és nem is szívesen engedem el a sorozat kezét, szükségem van a kosztümös kalandok bájára. bár valamilyen szinten sokáig velem fog maradni, mert mint minden bear mccreary alkotás, ennek a zenéje is rendre a lejátszómba fog tévedni... tetszett.

„we fight now united! and a united italy cannot be stopped!”

ez lett volna a mithrász fiainak a fő célja? egyesíteni itáliát bármi áron...? no, összeraktuk az ultimate weapon-t, toboroztunk egy nagyszámú sereget, felszereltük őket különleges páncéllal, már csak az van hátra, hogy egy ügyes tervet kovácsoljuk, és összecsapjunk a földjeinket bitorló török kutyákkal. ühüm, ja, a történelemben mindig ilyen könnyen mennek ezek a dolgok... kicsit megúszósan kikerülték, hogy a csatát mutatni kelljen, de nico elmesélésében is kellően hatásos volt. a terv sosem megy zökkenőmentesen, most is akadt benne pácba-kerülés, meg roston sült török (mi ez a sok kajás hasonlat...?). a davinci-féle tankok kiiktatása meg simán elment volna egy később (mondjuk a második világháborúban) játszódó sorozatba is, ahogy lopakodva helyezte el a robbanó-tölteteit. ami kifejezetten tetszett, az a nagy kórussal és pátosszal megtámogatott lelkesítő beszéd volt a vatikán erkélyéről -és ami után közvetlenül vágták a vereség keserűségét, mert gonosz emberek az írók, szeretik kiölni belőlünk a pozitív élményeket... ($12.02.)

„terror is the necessary prologue to a caliphate.”

...én nem is tudom, hogy csinálták ezt a klasszikus hidegháborús érában... mármint hogy miként kémkedtek hatékonyan a megfelelő technikai háttér nélkül. mert ma láthattuk azt, milyen, mikor bevetik a lehető legnagyobb ma elérhető arzenált, és a sok kütyü nélkül el lenne veszve minden titkosszolgálat. ennek ellenére azt kell mondani, hogy egy igazi klasszikus kémes epizódot kaptunk, ahol azért nem csak a drónokat, műholdakat és alig látható kütyüket vetettek be, hanem a fineszt is, mert csak úgy lehetett a nyomában maradni allison-nak, ha előbb kiugrasszák a bokorból. és jól működött a terv, baromi izgalmas volt nézni, ahogy követik végig, és aztán lecsapnak rá (arról már nem is beszélve, hogy előtte már saul bevállalt egy rizikós magánakciót, ahol szintén körmöt rágtunk). és azt hinnéd, hogy ennyi év után allison már átlátna a szitán, és kicsit csalódott is vagy, hogy ily’ könnyedén csőbe húzzák, de aztán a kihallgatóban olyan hitelesen adja elő a sztoriját, hogy egy pillanatra elbizonytalanodsz, hogy mi van, ha mégis... eközben quinn-ről sem felejtkeztünk el, bár azt tettük volna inkább... ($12.01.)

„-jewel is a great superhero name.

-jewel is a stripper’s name, a really slutty stripper. and if i wear that thing, you’re gonna have to call me cameltoe.”

nagyon kellettek már a flashback-ek -több szempontból is. hoztak egyfajta könnyebbséget, mert a killgrave előtti idők, bár nem voltak felhőtlenek (lásd még: szar munkák, kanos seggfejek), de nem voltak depresszíven nyomasztóak sem. így jókat lehetett viccelődni egy nagyon kezdő szuperhősnő kárára. és azért is jól jött a múltba-nézés, mert így hagyták kicsit játszani végre david tennant-ot is, aki a purple man interpretációját valahova a doktor és ifjabb barty kupor közé lőtte be. a jelen sötétségét most jól ellensúlyozta, hogy jessica igencsak tevékeny volt, és ezek az osonós nyomozások is hangulatosra sikerültek, aztán a csapatmunka is működött, igaz, hogy gyanúsan könnyen ment minden, még túl korán vagyunk egy igazi konfrontációhoz a gonosszal. viszont némi telefonos kapcsolat már belefér... (láthattuk a múltnál, hogy hősnőnk a sok gond előtt sem volt kedvesebb teremtés, de ez az emberekkel szembeni keménysége néha kifizetődő.) (ha valaki azt mondja nekem egy évvel ezelőtt, hogy egy disney-marvel produkcióban nyalás-jelenet lesz, biztos, hogy kiröhögöm...) ($12.01.)

„in peace... may you leave this shore. in love... may you find the next. safe passage on your travels. until our final journey to the ground... may we meet again.”

a jó írók tudják, hogy a fináléra be kell gyújtani a rakétákat... és tulajdonképpen néhány ölelésen és könnyes pillantáson túl végig eszeveszett tempót diktáltak nekünk, úgyhogy elégedettek lehetünk. amiben már régóta reménykedtem, az bekövetkezett, a bárka lejött közénk, úgyhogy rájuk is újabb kaland vár, nem kell már megküzdeniük minden egyes oxigén-vételért (természetesen nem mehetett simán a földet-érés, valamiért ezek az automatikák mindig bedöglenek a kritikus időszakokban, és valakinek hátra kell maradnia a manuális kezeléshez...). eközben a nagyon óvott tábort elérték a földiek, és szerencsére nem kellett vigyázni a díszlet épségére, úgyhogy tombolhattak kedvükre, igaz, nevesített szereplőt nem láttunk elhullani, azért erre ügyeltek. bár igazából fogalmunk sincs, hogy kivel mi lehet, mert cliffhangerek özönét zúdították ránk, ilyenkor örül az ember, hogy nem kell remegve várnia hónapokat a folytatásra... és iparkodni is fogok a tovább-nézéssel, mert úgy tűnik, végre az kerül a középpontba, ami a leginkább foglalkoztat már jó pár rész óta –hogy az erdősségi vadembereken kívül milyen népségek lakják még a földet (azt már most tudjuk, hogy vannak még vadabbak, meg vannak civilizáltabb vadak...). ($12.01.)

egy ifjúsághoz szóló műnek feltétlenül lányregénynek kell lennie? nem hiszem, hogy az bárki számára kielégítő lehet, bár én nem vagyok lány, és elég rég kinőttem már a tini-korszakból... de örülök, hogy mások is úgy gondolják, hogy nem elég pár szép üres héjat a képernyőre dobni, akiket majd különböző algoritmusok szerint összepárosítanak, hanem bizony rá kell gyúrni ezeknek a karaktereknek a fejlesztésére és a történet érdekességére is. és nem azt mondom, hogy túl nagy mélységet kaptak volna a srácok 13 rész alatt, de azért többen is voltak olyanok, akikkel eljutottunk a-ból bé-be. nekem már az alapsztori is kellően érdekes volt ezzel a posztapok felhanggal, és a sok váratlan fordulattal, a probléma-halmozós építkezési technikával végig könnyedén fenn tudták tartani a figyelmem. persze, voltak húzások, amiknél erőteljesebben ráncoltam a homlokom, de soha nem akartam kiabálni, vagy pityeregve törölni a leszedett részeket. sőt. végig tök jól szórakoztam, simán csak pleasure lett, nem volt benne igazán sok guilty. úgyhogy egy gyenge lábakon álló tetszett-et ki merek rá osztani, ha jól hallom az internetes suttogásokat, a második évadban majd meghálálja ezt nekem. már alig várom...

„there’s something stronger than fear, far stronger. the force.”

a kínzásoknál mindig jobban fáj a lelki sérülés-okozás, mint a fizikai kín -és tudja ezt a inkvizítor is, nem véletlenül kaparja meg kanan múltját (funny, hogy pont most olvasom a képregényt, úgyhogy értem, hogy mire utalnak). aztán persze nem csak szóban csapnak össze, hanem fénykardokkal is, mert úgy illik egy fináléban, de tiszteletre-méltó, hogy ilyen mértéktartóak, nem villognak folyton a fegyverek, nincsenek folyton űrcsaták, súlyt adnak ezeknek (ritkán veszítik el a mértéket egyébként, but füstből lázadó logó... really...?). megvolt az első nagyobb összecsapás, jöhet a magasabb szintre lépés. ($12.01.)

george lucas finoman szólva is megosztó tevékenysége ellenére is kétkedve fogadta mindenki, amikor a disney-nél átvették az uralmat a messzi-messzi galaxis felett. azért is sokan morogtak, hogy mi értelme volt törölni a konkurencián futó the clone wars-t, ha aztán ugyanazokat az alkotókat felkérik egy másik rajzfilm létrehozására. pedig nem ártott dave filloni-éknak, hogy kicsit elszakadhattak attól a korszaktól, hogy új karaktereket alkothattak, hogy az ismert szereplőkkel játszhattak a háttérben. persze most is figyelembe kellett venniük a célközönséget, így a tízévesforma fiúkat lőtték be potenciális vásárló-rétegnek -egy hű rajongó meg úgyis átlendül a gyerekes problémákon. azon már kevésbé, hogy a karakter-designt hozták a clonewars-ból, a műanyag hajakat és mozgásokat most sem könnyű megszokni. viszont minden más baromi jól néz ki, főleg az űrben játszódó részek. a sztori kicsit lassan indul be, de ez még csak a nagyon kezdeti szakasza a lázadásnak, és nem is megyünk nagyon messzire, csak néhány bolygó körül keringünk. de érezhető, hogy ezt majd szép lassan akarják felfejleszteni. ami viszont már most tökéletes, és a legjobban áthozza a klasszikus starwars hangulatot, azok a zenék és a hangeffektek. no, egy rajongónak kötelező, a többieket meg azzal bíztatnám, hogy kevesebb benne a robot-humor és jarjar, mint az előző szériában... gyenge tetszett.

„-it can’t be jeopardized for... one soldier.

-soldier? he’s our friend, hera.”

egyből az akció közepébe rántanak be, itt a végjátékban már nem is maradt idő másra, sietni kell kanan-ért. a hangvétel is meglehetősen komolykodó egy rajzfilmhez képest. aztán kicsit szövetkezni kell a zavarosban halászókkal, mert mindig ők nyújtják a legtöbb segítséget. és jöhet a nagy kiszabadítási terv első fázisa, ami baromi hatásosra sikerült, főleg a robot-befogós rész. ($12.01.)

„the sisters at the convent told us vengeance was a sin.”

lehet, hogy az évad írásakor még nem voltak tisztában az alkotók azzal, hogy ez lesz az utolsó kör, mégis azt érzi az ember, hogy kerekre akarták formálni a sorozatot azzal, hogy ennyi utalással töltötték meg ezt a részt az első évadra. mert leo nem csak simán hazatért, de ismét ott van a barlangban, amit már láthattunk a gyermekkori emlékei között is, és most kiderült, hogy miért fontos hely (és amikor a kard elvágta a kezét a látványos küzdelemben, akkor az jutott csak eszembe, hogy egy művész kezét nem kéne tönkretenni, aztán csak később esett le, hogy a véres tenyér is fontos). ugyanúgy jó rég volt már az, hogy havasalföldön jártunk, és amit akkor csak egy bizarr kitérőnek gondolt az ember, az most szépen beépült a nagy egészbe (plusz a sakk helyi változata kifejezetten működött, egyszerre volt izgalmas és megmosolyogtató). és hát a rész végén a kezdetek kezdetére is emlékeztettek, amikor egy épített madárral elevenedett meg a sorozat, és most újra szál az a madár, új funkcióban, fegyverként. ($11.30.)