soroló

„a sexually active woman is a powerful force. she exudes the scent.”

van, amikor magunk generáljuk a problémákat, van, amikor váratlanul bukkannak fel, a lényeg, hogy nem építhetünk falakat (vagy garázsajtókat) köréjük, mert úgy nem fognak megoldódni. bár most inkább a problémák gyökereit néztük meg, kicsit felépítették az évad második felére a nagy bajokat. de talán a válófélben lévők egy kicsit nyugodtabban folytathatják ezután. (eliza couple-nak több korhatáros sorozatban kellene szerepelnie, nyami...) ($12.31.)

„do you think sending photos of your penis is a good way to get a woman’s attention, or is respectful, or even remotely welcome?”

frances conroy-nak nagyon mennek ezek a newage anyukák, és azt hittem, hogy csak humor-forrásnak akarják használni, de szerencsére komolyabbra is fordult a dolog a rossz szülőség témájának megpiszkálásával. olyan problémák mélyére kezdtünk ásni, amin már nem segítenek a sztriptíz-klubok formás cicijei, vagy az alkalmi partner méretes farka. ($12.31.)

„yooba dooba dooba.”

még hogy az star wars ep7 volt recycled... először megijesztettek, hogy chang központú epizódot kapunk, de aztán helyreállt az univerzum rendje, amikor belekezdtek a srácok a 81 perces ed wood hommage-ba. és nem csak azt tanultuk meg belőle, hogy mindig a teniszlabdára kell nézni egy digitális karakterrel való forgatás esetén, és hogy a női robotok lézerbombát tartanak a melltartójukban, hanem szokás szerint a barátságról és az összetartásról is mélyebbek lettek az ismereteink. ($12.31.)

„i believe in love. i mean, brilliant careers, rich lives, are seldom led without just an element of love.”

oh, milyen jó az, amikor nem csak a zöld pázsit veszi körbe a kastélyt, hanem a szerelem is... én megértem azt, hogy ha valakit királykisasszonynak neveltek, akkor egész életében úgy is fog viselkedni, de évek óta rá tudok csodálkozni arra, hogy még senki sem verte szájon lady mary-t... úgyhogy ma is be kellett érnem azokkal az egyébként nagyon kielégítő jelenetekkel, amikor tom és lady edith kiosztották őt -teljesen jogosan. és aztán ez a fejmosás-cunami a nagyinál érte el a csúcspontját, akit azért szeretünk elsősorban, mert egy házsártos őskövület, ugyanakkor akkor vagyunk érte a legjobban oda, amikor felcsillan hogy mekkora szíve is van (még ha soha nem gondoltuk volna, hogy a szerelmet egy polcra tenné a ranggal és a vagyonnal). de igazság szerint, szurkálódás ide, kellemetlen természet oda, én tudok örülni annak, hogy mary boldog véget kap (főleg a mai viselkedése után, főleg a temető-jelenet után). és a reménytelenül romantikus szívem pont ezt kívánja a húgának is. ...oh, poor, poor mr.barrow, valami hasonlót vizionáltam az elmúlt hetekben látott lelki bajai után (csak nálam kötélen lógott, nem kádban feküdt), de örülök, hogy az utolsó pillanatban visszafordultak az írók, és annak is, hogy gondoltak arra, hogy két ilyen makacs léleknek (mint thomas és mary) kell váltania egymással pár szót. és ahogy kell, esküvővel zártuk az évad gerincét, már csak párat kell aludni, hogy egy nagy karácsonyi parti alkalmával végleg búcsút vegyünk. ($12.30.)

„it was a bloody awful business. a bloody, bloody awful business.”

azért azt meg kell hagyni, nem spóroltak idén, beszerezték ezeket a csodálatos autókat, és felvették a versenyt rendesen -és még ha rá is dolgoztak digitálisan, akkor is jól néz ki a végeredmény. bár ahogy várható volt, a nagy adrenalin-függésnek dráma lett a vége, bár szerencsére nem úgy ütöttek lady mary szívére, ahogy elsőre gondolná az ember, de azért megviselte a pályán történt szörnyűség (és végre matthew goode is többet nyújthatott a bájos mosolynál). az otthoni események kicsit könnyítettek az autóverseny izgalmain, mr.molesley tényleg pályát módosíthat, andy talán megtanul olvasni, de a legédesebb mégis az volt, ahogy a két körmönfont nőszemély bosszút állt mr.carson-on, mert valljuk be, megérdemelte az öreg, hogy valaki az orrára koppintson, és így visszavegyen kicsit az arcából. csak szegény thomas-t sajnálom egyre jobban és jobban... (remélem az özvegy grófné utazását nem úgy kell érteni, hogy a következő részből hiányolnunk kell majd maggie smith-t...?) ($12.30.)

„the car is your enemy. but it’s my friend, and all i ask is that you give it a second chance.”

no, nem hiába hiányoltam múltkor, csak előjött lady mary autó-fóbiája, de nagyon aranyosan megbeszélték a témát a jövendőbelijével -egy kiadós zuhé és egy régóta várt csók kíséretében... utolsó évad révén nem csak a szokásos ’modernné váló kor’ téma miatt érezzük az előrehaladást, hanem mert apró jelekkel már a karakterek későbbi sorsára is utalnak -hogy mr.molesley az iskolában fog kikötni, hogy daisy nem fog mindig a konyhában sertepertélni. és bármennyire is ragaszkodnak crawley-ék az ódon kastélyhoz, bizony a közeljövőben valami megfizethetőbb otthon után kell nézniük, és downton-ból múzeum lesz -jó esetben... (vicces látni, hogy nem értik, hogy az átlagembereknek miért érdekes látni, hogy hogyan is élnek ők a puccos házukban –amiről egyébként meglehetősen hiányosak az ismereteik.) csak egyvalaki nem látja még tisztán a jövőjét -de hogyan is tehetné ezt mr.barrow, ha a múltban sem tudott felépíteni elég bizalmat, amire a jövőjét alapozhatná... ($12.30.)

„a spaceman came down to answer some things / the world gathered round from paupers to kings / i’ll answer your questions, i’ll answer them true / i’ll show you the way, you know what to do / who is wrong and who is right? yellow, brown, black or white / the spaceman he answered, you no longer mind / i’ve opened your eyes, you’re now colour-blind”

azonnal akarok egy david brent albumot! david bowie találkozik elton john-nal egy country-földön, csodálatos! ...én még a munkavédelmi oktatást is nehezen viseltem a cégnél, úgyhogy egy ilyen csapatépítő tréninget egyenesen elviselhetetlennek tartanék, főleg, ha régi videót és írásvetítőt is hozna az oktató, aki persze nem igazán jut szóhoz a borzasztó főnök miatt. (és ehh, már beleéltem magam a dawn+tim love-ba...) ($12.30.)

„five-year-old vagina is the gold standard.”

az egy dolog, hogy válófélben lévő anyukaként jólesik a friss husi, de ahhoz, hogy ne legyen dráma egy ilyen összeakadásból, be kell tudni tartani a szabályokat is -nem szabad ráparázni és muszáj legyantázni... és amíg a nővére elmerül a felszínes testi kalandokban, addig alex pont az ellenkező utat járja be, mert simán lehet valakivel azért is dugni, mert vonzó a személyisége -btw, tényleg ekkora para egy duci lánnyal összeakadni? ezt a felszínes gusztustalan mai világot... ($12.30.)

„victorian babies grown into modern women.”

huh, örülök, hogy a nagytiszteletű hölgyek kezdenek a helyes vágányra érni, jó látni lady edith-et, hogy örömmel végzi a munkáját, és végre a szerelem is odaért a küszöbére. és mindig öröm, amikor lady mary és tom közös programokat szervez, mert jól működik a baráti párosuk, és úgy tűnik, hogy a munkakapcsolatuk is erősödni fog. mert nem húzták el a végéig a lord betegségét, hanem egy igen hatásos drámai csúcspontban már most letudtuk a nehezét, így a birtok intézése a modern fiatalok kezébe került. bezzeg a kórház ügyén még mindig lehet huzavonázni, pedig már egy igazi nagyágyút, egy későbbi miniszterelnököt is bevetettek (ha már a történészek igyekeznek árnyalni a chamberlain-ről kialakult negatív képet). dehát ismerjük az özvegy grófnét -a harc csak akkor ér valamit, ha a végsőkig tart... (végre találtak valamit, amivel mr.barrow feltörheti az ifjú felszolgáló ellenállását, és így felcsillanhat egy kis remény a barátságra.) (azt viszont furának tartom, hogy egy olyan hölgy, akinek a szeretett férje autóbalesetben hunyt el, az nem ellenkezik jobban a versenyzés miatt.) ($12.29.)

„mary needs more than a handsome smile and a hand on the gear stick.”

a múlt árnyai nem mindig sötétek és baljóslatúak. bár azért erre is volt példa ma, szegény ms.baxter-nek meg kell küzdenie a múltja felbukkanásával, de a többiből csupa pozitív emlék lett -mert egy régi ismerős érkezett a házba (örülünk, hogy a csodás rose leslie ráért), és nem csak azt nézhettük meg általa, hogy ebben a modern korban milyen sokra viheti valaki a szolgáló-lányságból, hanem magával hozta lady sybill szellemét is, és szívmelengető, hogy nem a szomorúság ülte meg az ebédlő-asztalt, amikor beszélni kezdtek róla, hanem a szeretet, és így mi is egy keserédes mosollyal és egy nagy sóhajjal emlékeztünk a leginkább szívünkhöz közel álló testvérre. (volt még egy visszatérő karakter, de neki csak lady mary -és a női nézők jelentős hányada- örült igazán.) ami egyre érdekesebb, az thomas története, aki most kicsit megízlelhette a komornyikok szintjét, és szokás szerint úgy hozzák őt megkérdőjelezhető helyzetekbe, hogy közben közel tartották a szívünkhöz. (nem tetszik az az irány, amivel őlordságánál utalgatnak a folytonos hasfájással.) ($12.29.)

„yeah, there are limits to my comedy, there are things i would never laugh at. um... the handicapped... because there’s nothing funny about them. or any deformity. yeah? it’s like when you see someone look at a little handicapped and go, ’oh, look at him. he’s not able-bodied. i am. i’m prejudiced.’ yeah? well, at least the little handicapped fella is able-minded. unless he’s not. it’s difficult to tell with the wheelchair ones.”

ha megérteném, hogy miért mindig a legbutábbaknak és a legkevésbé vicceseknek van a legnagyobb arcuk, akkor meglenne az élet értelme, azt hiszem. viszont néha ők is be tudnak találni valami poénnal -mondjuk ha egy hatalmas felfújható műpénisszel eljátszanak egy dalek-et... ($12.29.)

„did you know that humans and bonobo chimpanzees are the only two animals that have sex face-to-face?”

mind tudjuk, hogy a szex alapvető emberi szükséglet, mint az étel, ital és a levegővétel -ez jön az állati ösztöneinkből. mint ahogy a ragaszkodás is régről ragadt az ember tudatalattijába (példánkban alex is mindent megtesz, hogy a jelenlegi állapot fennmaradjon, azaz benépesülve maradjon a lakása). viszont az álmodozás már egy komolyabb és komplexebb agyi folyamat, ez biztos, hogy fokozatosan alakult ki az emberiség történelmében (a modern korban, már un. segédeszközöket is használnak hozzá). ($12.29.)

„you have wu. great pain and suffering.”

ha értékes valami, akkor annak az értékét pénzben is ki lehet fejezni. így gondolja a jakuza is, hogy ha mindenki a filmet akarja, akkor fizetni is hajlandóak érte... ez egy újabb pont a japánok körüli anyagiasság vonzatára, hiszen ismét itt a műgyűjtő házaspárunk is, akik hasonlóan komoly összeget hajlandóak áldozni az értékekre -még ha nem is tudják, hogy nem akkora érték van a kezükben, mind gondolnák... de nem minden a pénz. sőt, nem minden a hatalom. ezt már new york-ban tanulhatjuk meg, ahol az obergruppenführer-t éri sokkoló felismerés, és rufus sewell arcán ott van a teljes történet, a fájdalom, az elutasítás és az elfogadás (mindig is tudtam, hogy nagyszerű színész, de most igazán kijött a nagysága). és aztán a mi arcunk is megnyúlik, ahogy felismerjük, hogy a náciknál teljesen bevett szokás az eutanázia, bár akik lelkiismeret-furdalás nélkül irtottak ki egy népet, ezen már nem kéne meglepődni. (apropó nácik, eddig csak inkább emlegették a valóságban élt hírhedt alakokat, most viszont heydrich ténylegesen tiszteletét tette a show-ban.) ($12.28.)

„have you ever hooked up with someone covered in tattoos? it’s a transformative experience. it’s like fucking a museum.”

óh, az a kínos másnap reggel -amit csak a családod tehet még kínosabbá. vagy az a tény, hogy az éjszaka is ugyanolyan kínos volt... és akkor még hol vannak a barátok és kollégák, akik szintén kínossá tudják tenni a napodat... hősnőnk nagy sóhajtozva belemegy minden szituációba, ami egy válás közepén csak elképezhető, igaz, szakmájából adódóan kicsit túlelemez, de azért eljut a ’friss fiatal husi’ szintig, csak... a telefon az ördög találmánya... tetszik az öcsi is, aki életcélul tűzte ki, hogy mindenkinek jár egy egészséges kefélés. a tinilány meg csak tinilánykodjon. ($12.28.)

„exactly, what the fuck. just the same question we’ve been asking our dreams since... ancient egyptians, really.”

az a jó a sorozatozásban, hogy az ember váratlanul bukkanhat rejtett gyöngyszemekre. teljesen elment mellettem ez a show, ha múltkor nem olvasok róla valahol némi dicséretet, nem is tudnék róla, de szerencsére a radarom ki szokta szúrni az ilyesmit a napi zajból. pedig le is egyszerűsíthetném a dolgot -csak követnem kéne jason reitman munkáit, mert úgy tűnik, be tud találni az ízlésem közepébe. mert ez a pilot is nagyon rendben volt, kellően morbid és csipkelődős, szexis és őrült -és közben nem felejtett el egy csipetnyi drámát rakni a legaljára. a főszereplőkkel is hamar sikerült szimpatizálnom, főleg ez a szoros rokoni kötődés tetszik hármuk között. azt hiszem nem kéne első alkalommal beleszeretnem az online randi-partnerembe, de én már csak ilyen megrögzött romantikus vagyok... ($12.28.)

„when you love the doctor, it’s like loving the stars themselves. you don’t expect a sunset to admire you back. and if i happen to find myself in danger, let me tell you, the doctor is not stupid enough, or sentimental enough, and he is certainly not in love enough to find himself standing in it with me!”

ahogy a rész fordult szeleburdiból komollyá, úgy realizálta a néző is, hogy nem örülni kell river song visszatérésének, hanem szomorkodnia kell, mert ez a karakter hattyúdala. és amilyen megható volt a vége, olyan moffat-osan túlzó volt az eleje. tele volt tömve idétlen poénokkal, kapkodósan rohantunk előre, és csak az első pillanatokban adatott meg az ilyenkor elvárt karácsonyi hangulat. kicsit túl is lett húzva pár dolog, szegény doktor is már-már kétségbeesve nézett ki ránk, hogy river nem hajlandó használni az eszét, és megérteni a nyilvánvaló utalásokat -inkább hozta a vagány 200 éves csajt, akit csak a pénz érdekel, és baaaaromira teátrális. és persze, mit vártam egy résztől, ahol matt lucas bohóckodik? nem is tudom, talán több ’sweetie’ momentumot. de nyugi, azoknak is eljött az ideje -miután végigrágtuk magunkat egy rakás river utaláson és fejetlenségen. fura, de az ember hajlandó a szép pillanatokért megbocsátani azokat, amik kevésbé működtek, mert azután, hogy river szemében végre felcsillant a felismerés szikrája, minden klappolni kezdett. végül mégis méltó búcsút kapott a doktor egyik legfontosabb társa. (a pletykák szerint moffat-nak is ez lett volna az utolsó epizódja, de szerencsére meggondolta magát. búcsúzzanak csak ők együtt capaldi-val, az úgy lenne szép.) ($12.27.)

„a peer in favour of reform. it’s like a turkey in favour of christmas.”

...pedig olyan szép lenne minden, ha nem erőltetnék ránk ezeket az ál-konfliktusokat, amik csak nyilvánvalóan időhúzási (és bosszantási...?) célból kerülnek bele az epizódba. mert tudjuk, hogy lady grantham be fogja látni, hogy igenis bunkó volt, amikor a ruhája miatt hisztizett, és úgyis nagy bűnbánat közepette fog majd bocsánatot kérni. és ugyanezt eljátsszák a doktornál is. még jó, hogy vannak olyan szilárd jellemek, akik ha kimondtak valamit, akkor ahhoz ragaszkodnak is... egyébként az esküvő boldogsága és egy visszatérő szereplő miatt érzett öröm után az ember hajlamos megbocsátani az ilyen kellemetlen közjátékokat is... (végre lady edith is értelmes szálat kapott, szerkessze csak azt a magazint, és közben el ne üldözze az érte láthatóan rajongó férfiút.) (a ’ragaszkodunk a múlthoz’ hozzáállás érdekes példát kapott ma, amikor mr.barrow állás-nézőbe ment egy olyan sir-höz, aki szerint még ragyoghat régi fényében a királyság, ezt a köztársaság-nonszenszet meg majd elfelejti a világ...) ($12.27.)

„when people say ’would you rather be thought of as a funny man or a great boss?’, my answer’s the same to me, they’re not mutually exclusive. there’s a weight of intellect behind my comedy. yeah? if you were to ask me to name three geniuses, i probably wouldn't say einstein, newton... you know. i'd go milligan, cleese, everett."

a munkahelyeken mindig lesznek gender-problémák... mert mindenki be akar majd vágódni az új csajnál, a pasik nem fogják tudni elviselni, hogy ne süssenek el néhány illetlen malac-viccet -főleg, ha maga a főnök is hajlamos ilyesmire... (szürreális a munkahelyen nézni a sorozatot…) ($12.27.)