„a woman’s sexuality is as fluid as the mississippi. mark my words, kid.”
eljött az az időszak, amikor már váratlan helyekről is fejbe-csap a dráma... gondolok itt mondjuk carl-ra, akin még nagyszerűen szórakozunk az elején, ahogy adja a g-t a hotelben, aztán amennyire összezuhan a végén a barátja miatt, az már nem esik jól. lip-nél is tudtam az elején vigyorogni a fegyelmi bizottság abszurd kérdésein, de aztán lelohadt az a mosoly, ahogy a srácban ment fel egyre a pumpa (teljesen jogosan, btw). debbie-nél még a kivárás állapota van, várom, hogy milyen őrült útra vezetik frank segítségével (de legalább most nem volt idegesítő). fioná-nál már megszoktuk a drámát, csak a mértéke nem mindegy -azt még elviselem, hogy a férje ennyire rosszul viseli a kapcsolat végét, de miért kellett annyit emlegetni az abortusz utáni vérzését, hmmm? miért akartok engem infarktussal sírba-tenni, hmmm...? (egyébként nem vettem volna rá mérget, hogy végigcsináltatják vele a kikaparást.) de legalább vannak olyanok, ahol ma nyugalom honolt, dráma-mentes szigetek voltak chicago koszos utcáin. ian végre komoly kapcsolatba léphet (életében először), és az alibi-be is visszatért az élet -és frank... ($$02.19.)
