soroló

„you need to get in this whirlpool or you need to get out of it.”

a tudás már megvan, a következő lépés az elfogadás. és ez nem mindenkinél megy egyszerűen egy ilyen funny business-nél. főleg josh van bajban, de legalább próbálkozik a megértéssel, kihasználva a netet és a gyönyörűen mosolygó rabbi-nőket. de van egy elsőre bonyolultabbnak tűnő feladat is -elmagyarázni az unokáknak, hogy miért néz ki máshogy mostantól a nagypapa... (jeffrey tambor már megint mekkorát alakított a családi nagyjelenetben, atyaúristen...) ($$01.09.)

„you may be a witch... but i am a ghost.”

úgy látom, nagyon fekszik ryanmurphy-éknek idén a régebbi évadokra utalgatás, az úgy antológia-hogy-nem-antológia játszadozás. már itt volt az első évadból a ház, ahol ugyanúgy szellemek lebzseltek, mint a hotelben, és most itt van a boszi-körből az egyik tag -hogy kegyetlen véget érjen ezen az elátkozott helyen. az a szerencséjük, hogy jópofa volt a boszi vs vámpír összecsapás, úgyhogy nem orrolok a gonosz kikacsintásért. egyébként is elég véres epizódot kaptunk, sally múltbéli történeténél nem a grundge meg farokba szúrt drogos tű fog megmaradni, hanem a végre igazán működő horror, a szétszakadó összevarrt testek látványa. szegény gaga-t is jól kivéreztették, nem volt elég egyszer szitává lőni, majd helyrehozni, még egyszer szitává kellett lőni. ha úgy gondolták az írók, hogy meg kell büntetni a karakterét, akkor azt hiszem megtalálták a legkegyetlenebb büntetési formát számára. bármennyire is szerette ezt a hotelt, itt ragadni szellemként elviselhetetlen lesz a számára. nem véletlen, hogy szegény donovan is könyörgött azért, hogy elkerülje ezt a sorsot. ($$01.09.)

„if you're going to be one of us, you got to be ready to sacrifice.”

bár a jakuzáktól való kiszabadítás volt az előtérben, most sokkal jobban izgattak a háttértörténetek, olyan események, amik eddig a szemünk elől rejtőzve mozgatták a világot. ugyanis több tervre is fény derült ma -például, hogy a japánoknak nem is annyira életcéljuk a törékeny béke fenntartása, ha a kezükben lenne egy tömegpusztító fegyver, akkor már ugranának is rá a szövetségesükre. ugyanakkor a náci birodalomban sokkal nagyobb a hatalmi helyezkedés, mint amit elsőre gondoltunk volna, már ott tartanak, hogy nem bírják kivárni, amíg her hitler beadja a kulcsot, inkább intézkednek róla, hogy mihamarabb meghaljon. tetszettek azok a jelenetek, amikor az általunk ismert karakterek rádöbbentek ezekre az igazságokra -főleg, hogy az obergruppenführer megtorlás-akcióba is lépett (jaj, annyira nyilvánvaló volt, hogy lökni fog a tetőről, hogy az már kissé fájt). a legjobban viszont hőseink lepődtek meg, amikor befűzték a legújabb nehezen megszerzett filmjüket, és rájöttek, hogy valószínűleg a jövőt látják -egy igen sötét jövőképet a saját személyükre nézve is. ($$01.09.)

„-you're the one sleeping with a married woman. what's that make you?

-lucky.”

nem is baj, hogy debbie lecseszett az elején, mert kurvára nem emlékeztem az előző évadra, de ahogy pörgött a previously, visszajött minden, és kirázott a hideg, ahogy bevillantak az események. aztán a főcím alatt realizáltam, hogy mennyire hiányzott ez a sok elcseszett ember. köszöntem is nagyokat a ciciknek, amik felugráltak a képernyőmre rögtön a rész elején -hello emmy rossum cici! hello sasha alexander cici! így felajzva mentem rá a humorra, mert ajj, frank még a mély gyászát is viccesen adja elő, és nem csak william h. macy volt szokás szerint jó a túlzott érzelmek kimutatásában, hanem a készítők is segítették őt a zenére összevágott spirituális utazással (frank és a vallás? idevele!). a végén meg bevallom, hogy hörögve csuktam le a laptopot, nem tudtam abbahagyni a röhögést, ahogy megláttam frank-et a bugyiban flangálni. várj... (kiröhögi magát megint) oké, khmmm, próbáljuk meg komolyabban. szóval debbie-t még mindig nem könnyű szeretni a kurvás szerelésében meg a rusnya műkörmeivel -oké, mind tudjuk, hogy nem a külsejével van a baj, hanem ezzel a hülye gyerek-mániával, ami elvette az eszét már tavaly is -de remélem kikupálják idén végre. carl persze hogy király lett a böriben, úgyhogy jöhetnek vele a kemény gettós szálak, jó lesz. tényleg, gettó! tetszik, ahogy bemutatják a régi lakók és az új jövevények összefeszülését, a suttyók vs leszbikusok meg a kocsmatöltelékek vs hipszterek csatákból még sok jó kisülhet. ki van még? ja, a fiúk. ian szomorkodik még egy sort, lip meg szokás szerint úszik a puncikban. irigykedem. így végiggondolva nem sok minden változott tavaly óta -de ez így van rendjén... ($$01.08.)

„-i don't think i've ever fucked in a car.

-i'm glad i could be your first ride.”

azt hittétek, hogy itt az első munkahét, és kihagyom a kényelmes megszokássá vált entourage nézést valamelyik jóízű ebédem közben...? és ahogy lenni szokott minden évadnyitójuknál, most is belelkesedtem kicsit, mert mindig jó dolog visszatérni ezekhez a srácokhoz. a változatlanságért. esetleg a változásokért, mert úgy tűnik, hogy idén lesznek változások, kirepülnek a srácok a sasfészekből, sokkal jobbnak tűnnek a csajokkal való bánásmódban, sőt még lloyd is előreléphet. és lehet, hogy csalódni fogok, de most azt érzem, hogy jókat fogok ebédelni a következő hetekben... ($$01.08.)

„-xoxo means 'go fuck yourself.'

-well, if that's true, then all the letters my grandmother wrote me ended with, 'go fuck yourself. grandma.'”

meggyőződésem, hogy a technika csak nehezítette az emberiség szociális kapcsolatait -mennyivel szebb volt, amikor nem kellett egy sms miatt aggódni, hanem heteket vártál egy válaszlevélre, majd éveket, mire megcsókolhattad a választott hölgyet... és persze hősünk is belekavarodik ezekbe a modern időkbe -és aztán rosszul is dönt... még szerencse, hogy a borzasztó randi után egyből láthatjuk a tökéleteset is, egy imádnivaló lánnyal, akinek a természetessége szétolvasztotta a szívemet... (jópofa, hogy láthatjuk a szutyok vírusos film készülését is -sterling archer hangjával.) (ja, és tök jó fejség volt a bbc-től, hogy odaadták a sherlock-ból a jeleneteket.) ($$01.07.)

„you actually found, like, the biggest-titted real estate agent in all of los angeles... that was very convenient.”

hmm, két szex-jelenettel nyitás -szegény ali-t akkor miért hagyták ki a buliból...? ez volt az első rész, amikor apa és gyermekei nem találkoztak, de jó csapatokat alakítottak ki körülöttük, így nem hiányzott a közös jelenet. a testvéreket egybepakolták, hogy vicces és neurotikus kalandokon vezessék őket keresztül egy hiábavaló keresés kálváriáján, egy furcsa anyja és egy női rabbi (kathryn hahn, love!) támogatásával. apunál meg nagyon tetszik, hogy egyre jobban kezeli a nyilvános helyeken történő megjelenést -még akkor is, ha egy régi ismerősével botlanak egymásba. (csak nekem fura a transz-közösségben trendi 'csajszi'-zás? vagy ez ilyen lélek-erősítő nekik?) ($$01.06.)

„-i hate goodbyes.

-there seems to be so many of them these days.”

féltem elindítani a részt -rettegtem attól, hogy valami szomorú halálesettel akarják beárnyékolni a finálét, főleg az idősebb generációt féltettem, a szívem szakadt volna meg, ha valamelyiküket gyászolni kell. de szerencsére nem akarták nekünk elrontani julian fellowes-ék a szép búcsút, így pontosan olyan befejezést kaptunk, amit vártunk -nyakig tocsogva a giccsben, idült mosollyal az arcunkon búcsúzhattunk a happyendek tengerében. és ez így van rendjén, így könnyebb elindulni ebből a szeretett kastélyból, tudva azt, hogy talán sosem térhetünk vissza ide (azért csak talán, mert az iparági pletykákban suttognak egy mozifilmről). személy szerint minden eseménynek tudtam örülni, hogy esküvőkkel, szerelmekkel, újszülöttekkel, új munkahelyekkel mindenkinek megtalálták a helyét. és hogy megbékítettek egymással mindenkit, elsimítottak olyan konfliktusokat, amiknél azt gondoltuk, hogy örökké fognak tartani. egyetlen kissé szomorkás szál volt, de az meg kellett, hogy mr.carson elérjen a nyugdíjazásáig, mert mr.barrow csak így érhette el a teljes boldogságot, és úgy természetes, hogy egy korszak lezárását szimbolizáljuk valamivel, és az öreg komornyik jelképezte a régi rendet, így ez tökéletes metafora volt így. de sorolhatnám még a végtelenségig azokat a pillanatokat, amiket szerettem (daisy új haja!), de azzal csak lerombolnám a már most is csak ingatanon álló kemény énképemet, és végleg kiderülne, hogy egy szentimentális vénember vagyok... ($$01.06.)

valószínűleg minden sorozatnak jót tesz, ha kijelölnek a készítők egy végpontot, mert így az utolsó évadot úgy alakíthatják, hogy azon tényleg érezzük a búcsúzás szelét. itt leginkább azzal érték el ezt, hogy rengeteget utalgattak vissza a kezdetekre, kicsit nosztalgiára késztetve minket, kicsit párhuzamba állítva az akkori karaktereket a több mint tíz évvel későbbi önmagukkal. és látszik is szépen az út, amit sokan bejártak. és örültem annak is, hogy idénre már nem jutott egyetlen mély-dráma sem, nem volt olyan szál, ami miatt kényelmetlenül kellett volna fészkelődnöm, még a kórházas hajcihő is szépen futott ki. és néha ez kell, nem a szívszaggató szomorúság, a lélektörő huzavonák, hanem csak az öröm, amit afelett érzel, hogy még egy kis időt eltölthetsz ezekkel az emberekkel, akiket úgy megszerettél az évek alatt.

egyre sötétednek az éjszakák, az ember sok réteg ruha alatt fagyoskodik, de ha szerencséje van, akkor magával ragadja az ünnepek hangulata. nem véletlen, hogy nekem ez a téli hangulat az elmúlt években összekapcsolódott a downton abbey-vel -mert lehet, hogy elsőre csak a véletlenen múlt, hogy épp karácsonykor próbáltam be a sorozatot, de utána már nagyon is tudatosan mindig télen akartam újraélni ezt az élményt. és lehet, hogy az akkori felkapottsága miatt figyeltem fel a sorozatra, de kellett hozzá fogékonyság, hogy maradjak is. és vissza akarjak jönni -minden alakalommal ugyanazzal a kedvvel. még akkor is, amikor kicsit laposabbá vált az ittlét, ha olyan dolgokkal kellett szembesülnöm, amikkel nem szívesen tettem, de ezekben a rosszabb periódusokban is ugyanolyan öröm fogott el, amikor meghallottam a zenei főtémát. és nehéz lenne elmagyarázni mondjuk egy hozzám hasonló harmincas férfinek, aki a szabadideje nagy részét geek dolgokkal tölti, hogy mi az ami ennyire megragadó egy ilyen klasszikus történetben. mert lehetetlen dolgok jutnak eszembe -hogyan magyarázod el a vidéki anglia illatát...? mert számomra mindenképp a legfontosabb a hangulata volt, ez a rusztikus régi korszak, egy mára eltűnt világ az arisztokráciával, a kimértség és szépség birodalma. és amikor ezt a nehezen megragadható világot megtöltötték ezekkel a csodálatos karakterekkel, szerintem akkor dőlt el igazán, hogy nem fog elereszteni egyhamar ez a világ, ez a sorozat. és persze, kereshetünk egy csomó réteget, a társadalmi kérdéseket, a sosem nyugvó változás plasztikus bemutatását, de az ember nem ezeket fogja hiányolni egy pohár brandy mellett, hanem azt, hogy kicsit ejtőzzön a könyvtár-szobában őlordságáékkal, vagy hogy egy kicsit pletykálhasson odalenn a konyhában. és persze az özvegy grófné minden fintorát...

(az értékelés megváltozásáról itt lehet olvasni, tudom, hogy kicsit furán jön ki, hogy pont a végére nem rakok pecsétet, de aki rákattint a sorozat tag-jére, az érezheti, hogy mire nyomtam volna...)

„royal family on christmas day. camilla goes, 'let's play a game. you have to guess what i'm thinking of'. she's thinking of a black man's cock. so charles goes, 'is it bigger than the bread bin'? camilla goes, 'yup'. philip goes, 'can i put it in my mouth'? 'yup'. the queen goes, 'is it a black man's cock'?”

új dolgozók, új nézők, ismerjétek meg a legkényelmetlenebb főnököt, david brent-et! újra azt éreztem, ami nálam alapfelállás a gervais/merchant műveknél: hogy kiabáljak a monitor felé, hogy 'fogd be, fogd már be, könyörgök, ne égesd magad tovább!', de sajnos / szerencsére (megfelelő aláhúzandó) sosem teszik ezt... az új csapattal új csajok is érkeztek, jöhetnek a béna csajozások is újra! ($$01.06.)

„-your father is a pervert.

-you are a fucking cunt!”

eddig minden olyan egyenesen és simán ment, kellenek ezek a döccenők is a fejlődés érdekében. mégha kurvára fájnak is... és persze a sok lelkesedés után sokkoló volt az első wc-s rémálom, de nézőként már azt is fura volt látni, hogy a lányok maguk között azért kinevetik az apjukat, és az egész faramuci helyzetet. eközben josh teljesen külön utakon, azzal próbálja oldani az abortusz okozta feszültséget, hogy különböző nőkbe élvez bele... (jó látni carrie brownstein-t, hjaj, ideje lenne folytatnom a portlandia-t (vagy csak hallgatni egy kis sleater-kinney-t). de aki igazán meglepett az bradley whitford volt, aki az ikonikus bajusz után most női ruhában tündökölt.) ($$01.05.)

„ha akarnál se tudnál őszinte lenni.”

na, máris bekövetkezett a tinilány-cselekedett, amit megjósoltam múltkor... igaz, nem volt olyan vészes, a romkocsmás jelenetben volt spiritusz, egy csók (és egy hányás) meg nem a világvége... a bátyóval más sokkal komolyabb gondjaim vannak... nem bejövős ez a rózsadombi g attitűd, és érezhetően még rá akarnak pakolni a mű-keménységre a készítők, amit nem igazán tudnék támogatni (gondolok itt a pisztolyra, aminek még tuti lesz szerepe). az anyuka az alávaló rosszindulatával és pénz-éhségével viszont elkezdett szórakoztatni, ő pont az a karakter, akit lehet és kell is túltolni kicsit, mert így nem anyázni fogsz, amikor hagyná megdögleni a szomszédját, hanem mosolyogni... a családfőnél most elsősorban a testvéri konfliktusban látok lehetősséget, de talán még meglephetnek vele az írók (az viszont vicces volt, hogy a kemény-legénysége ellenére csak téblábolt a nappaliban amikor a kicsi lánya részegen hazavitt valami suttyót...). ($$01.05.)

„everything in regards to ballet is such a delicate balance, isn't it?”

nemhogy táncoslánynak nem egyszerű lenni, de nőnek sem, mert szegények mindig ki vannak téve annak, hogy szexuális tárgyként fogják kezelni őket. és lehet ez csak egy semmiség lesz, mondjuk utánad fütyülnek new york utcáin, de lehetnek igazi lelki törést okozó traumák is, mint amikor egy feletted álló akarja kihasználni a testedet... várható volt, hogy a behízelgésnek és a mellbedobásnak ára lesz (ami ugye így közvetetten a szóló-táncolás ára is), minden baljóslatúan egy irányba mutatott. bár azt hittem, hogy a furcsa baráttól kapott kék pirula csak közvetlenül a szobára menés előtt kerül majd elő, de így is érdekes volt, hogy a nyilvánvalóan bódult lány végigcsacsogta a vacsorát a steelers-ről (lásd még: a nagyon nem szimpatikus báty kabátját), de még így is kellett volna a perverz franciának. és meg voltam győződve, hogy a nyomasztó sötét hangulatba belefér az erőszak, de szerencsére hősnőnknek azért maradt lélekjelenléte. pedig agyilag lefáradhatott az egész napos utálkozás-áradatban, a szobatársnője például simán indulhatna a szemmel ölés világbajnokságán... ($$01.05.)

„all of us first-generation kids, we have these amazing lives, and it's all 'cause our parents made these crazy sacrifices. and we never thank them.”

másodszor is egy fontos témát jártunk körül, a szülőkkel való viszonyt, és tök szépen be volt mutatva, hogy a mi generációnk milyen egy hálátlan szemétláda... de ez még semmi, mert a sorozat két készítőjénél még a bevándorló-faktor is hozzáadódik a bűntudathoz, mert a szüleik nem csak nagyotmondásból beszélnek arról, hogy nekik sokkal szarabb volt a gyerekkoruk, hanem tényleg sokkal szarabb volt a gyerekkoruk... (btw, hollywood rasszista felhangjai is finom fricskát kaptak.) ($$01.05.)

„i don't often think of you as a lawyer, but right now, you sound a lot like a lawyer.”

hmm, és igazam lett a nézőpont-váltásban, tényleg az a terv, hogy minden részben más testvéren legyen a fókusz. és most nem csak azért volt érdekes, hogy a hugica került sorra, mert megismerhettük a személyiségét, a testvéreivel való viszonyát, a benne lévő megfelelési kényszert, a jóra való törekvését, nomeg a gyarlóságát, mert már kiskora óta nem tud kitartani egy pasi mellett sem, hanem az ügyvédsége okán belemerülhettünk a leendő örökösödési problémába is, mert a drága apuka nem csak a gyereknevelésben végzett pocsék munkát, de még most is bujkál benne egy nagy adag kicsinyesség. de a legérdekesebbnek azt találtam, ahogy feltárták előttünk az egyik nagy családi titkot -hogy volt még egy lánytestvérük... (danny bátyó továbbra is egy szórakoztatóan kellemetlen alak, nagy pénzügyi problémákkal, és kényszeres beszélgetésre-félrevonással... ja, és nagyon tetszett a chloë sevigny-vel előadott bicikli-tánc, azaz a kvázi-dugás...) ($$01.04.)

„i had a brilliant professor once tell me, 'if you're having difficulty with the end, you fucked up the beginning'. (...) i think he just meant, if you've laid all your cards out in the proper order, the ending should flow. it should feel inevitable. at some point, fate takes over a story, and even the author himself loses control.”

lehet-e csak a szerelemre építeni egy kapcsolatot? mert én már a rész elejétől éreztem az apró repedéseket, amik sosem jelentenek jót -kezdjük azzal, hogy az egy nyilvánvalóan színlelt orgazmus volt... de vannak olyan összenézések, félmondatok, amik aggodalomra adnak okot -és nem vagyok meggyőződve, hogy ezen majd a gyűrű és a közeljövőben kötendő házasság segíteni fognak. főleg ha azt nézzük, hogy allison nem hajlandó megnyílni noah-nak, ugyanakkor az alig ismert szomszédnak elsőre elmondja az összes szomorú titkát, mert megbízik benne. izgalmas lett idén a játék, hogy nem tudhatjuk, hogy milyen szemszögből nézzük meg a dolgokat, már nem egyértelmű, hogy allison vagy noah neve fog kiíródni a félidőben. most szépen folyt egymásba a két fél, tetszettek az apró különbségek whitney-vel kapcsolatban is -főleg mert egy rejtély számomra a csaj: utálnom kéne azért a hiszti-cunamiért, amit le tud vágni minden alkalommal, és mégis minden alkalommal szórakoztatónak találom a jelenlétét. (szépen pakolják a helyükre az ismereteinket a jövővel kapcsolatban is.) ($$01.04.)

„this pepper shaker's investigating my vagina from the behind, and this pepper shaker is investigating my mouth, and i... am roasting.”

tudom, tudom, már megint a bevalláson rugózom, de olyan szépen építik erre a sorozatot, hogy muszáj már harmadik rész óta visszatérni rá. mert van olyan, amikor a coming out az ajtóban visszafordul, és elszalad... és nem is biztos, hogy az őszinteség jó dolog, mert amíg apu elbukik a fiának való megnyílás előtt, addig a lánya nem bírja magában tartani a titkát, és hát nem is jön ki jól az őszinte pillanatból... a többieknél az elvárások magas szintjét nem sikerül megugrani, mint kiderül, az egyikük már régóta házasságról álmodozik, addig a másikuk egy édeshármasról két megtermett afro-amerikaival... (a taxis bódultság mennyire indie-filmes jelenet volt már.) ($$01.04.)

„you know, disney lies to little girls. stepmothers aren't scary, and nannies aren't magical, and dwarves do not let you sleep in their house without expecting something.”

újabb feladatok kimmy-nek, amikbe erősen beleállhat (nagy mosollyal, ahogy kell), aztán kicsit elbizonytalanodhat, majd jöhet az utolsó lökés, és az erkölcsi győzelem (jól leképezte a karakterét a tíz másodperces szabálya). közben a time square-en is forradalmi a hangulat... ($$01.04.)

„apám arra nevelt, hogy tisztességes ember legyek.”

'megoldjuk okosba!' -és egyébként is, minden megengedett... az ilyen mentalitású emberekkel lehet minket, a (szinte) tisztességes polgárokat kikergetni a világból. és itt egy sorozat, ami pont róluk szól, a tisztességtelenekről, akik valószínűleg majd komoly változáson esnek át az évad végére, de azért bátor dolog úgy belemenni egy show-ba, hogy egyetlen szerethető karakterrel rendelkezik (aki ráadásul tinilány, úgyhogy biztos fog titnilányos hülyeségeket csinálni). a többiek maximum érdekesek. az sem segített, hogy az írók túltolták az elején a tisztességtelenségüket, mert értem, hogy svindliből futotta a nagy házra, de hogy az ilyenek a szomszédtól lopnák az újságot meg nem vesznek jegyet a bkv-ra, comeon... thuróczy szabolcsot sosem tudtam megszeretni a suttyó szerepei miatt, de itt látok benne valamit megcsillanni az önmagában kételkedő karakter-attitűd miatt. ónodi esztert meg könnyű lesz utálni... szóval nem lettem meggyőzve, de azért érdekel, hogy merre akarnak menni, és én is nagyon szeretném látni benne azt a pluszt, amiért a magyar hbo úgy gondolta, hogy ezt a projektet akarják fejleszteni a fantasztikus terápia után. (a rendezés oké volt, az ötletes beállításokat kicsit lehúzták az esetleges megoldások -de komolyan, az autósüldözésnél mi volt ez a sok arc-közeli...?) ($$01.03.)

„you know, in five years, you're going to look up, and not one of your family members is still going to be there. not one.”

egy kész, kettő még hátravan... szóval az a terv, hogy egy nagy bevallás helyett kapunk hármat. sebaj. közben a támogató csoporton keresztül láthatjuk az átalakulás különböző fázisait, és apuval együtt tanulhatjuk a lépéseket. és persze közben nézhetjük a három gyerek magánéleti botladozásait... nem is tudom, hogy mi lepett meg jobban -hogy egy fülledt leszbikus jelenetet ilyen jópofán tesznek tönkre a gyerekülések mutatásával; vagy hogy egy kvázi lánykéréses jelenetbe bele mernek írni egy holokauszt-poént; vagy hogy gaby hoffmann leborotválta a hónalját... ($$01.03.)

„i've had sex with that person. and now a baby's come out of that same vagina.”

nem elég, hogy aziz ansari nem pihent a pyrex befejezése óta, de az első saját sorozatának első epizódjában egyből belecsapott a lecsó közepébe, egy olyan témát fejtegetve humorosan, ami a korosztályunk legfontosabb kérdése: a gyermekvállalás. és bár azt hittem sokáig, hogy a kiegyensúlyozottságra törekszik majd, hogy a rengeteg negatív érzet (mondhatjuk 'hátrány'-nak...?) mellett ugyanúgy meglesznek a szépségei is a családi fészek létrehozásánál, de végül csak letette a voksát amellett, hogy szülőnek lenni szívás... mi gyermektelenek persze bőszen bólogatunk, de szerintem a megrögzött kismamák/kispapák sem húzhatják fel magukat, mert olyan szeretetteljesen voltak bemutatva a pokoli napjaik. (támogatom, hogy a humoristák kapjanak minél több lehetőséget a tévében, még akkor is, ha kicsit úgy érezni, hogy mindegyikük louie c.k. (és persze woody allen) köpenyéből bújt elő.) ($$01.03.)

„i think it was john lennon who said 'life is what happens when you're making other plans'. that's how i feel. though he also said, 'i am the walrus, i am the eggman', so i don't know what to believe!”

mindenkiből megalkuvó lesz egyszer... azt sejtettük, hogy david brent 'ti vagytok a családom, mindent megteszek értetek!' dumája csak addig fog tartani, amíg valaki több pénzt (és hatalmat) ígér neki. de hogy tim barátunk is ilyen elvtelen legyen, hogy az álmait feladja egy kis előléptetésért... so, a rész elején még azt hittem, hogy a következő szezonra komoly változásokat akarnak, de aztán a (minden idők legkiábrándítóbb) vállalati buli(ja) alatt visszacsináltak mindent. ($$01.03.)

ahogy a pilot-nál írtam, ki voltam éhezve egy kis gervais/merchant ciki-humorra, arra viszont az évad közben jöttem rá, hogy csak kis adagokban vagyok képes fogyasztani a kényelmetlen helyzeteket (ez azért fura, mert az extras-t annak idején két-három nap alatt daráltam le. öregszem valószínűleg, érzékenyebb már a szívem...). szóval nem arról van szó, hogy ne élveztem volna ezt az irodai ámokfutást, mert nagyon is jól szórakoztam, voltak igen komoly felröhögéseim, amiket a 'naneeee!' felkiáltás előzött meg, de fél óra után telítődtem is. vagy csak nem bírtam volna többet egy légtérben ezzel a sok idiótával, élükön a lehető legrosszabb főnökkel, akit csak irodában dolgozó ember el tud maga fölé képzelni. (hiányérzet esetén olvasd ezt el!)

„i don't know how it is i raised three people who cannot see beyond themselves.”

vannak azok a pillanatok, amiket annyira szeretek az életben, hogyha meglátom őket egy sorozatban, annyira valóságosan amennyire csak lehetséges, akkor mindig egy pillanat alatt nem múló szerelembe esek -a reggeli ébredős jelenetek általában ilyenek, és azt kell mondanom, hogy most sikerült ezt a különleges pillanatot az egyik legjobban megragadni. és mivel ez a sorozat kezdőjelenete, így az első pillanattól el lett kapva a szívem... fura, hogy eddig húztam a bepróbálást, mert a radaromon van már egy ideje a show, és nem is a díjak miatt, hanem mert érdekel a témája. pedig nem vagyok érintett, lehet, hogy csak az ultra-liberális lelkem az oka, hogy szeretnék abban hinni, hogy mindenki az lehet, ami csak akar lenni. és biztos, hogy ez is hangsúlyos lesz majd a sorozatban, de most megleptek az írók, mert nem ez a főtéma volt a középpontban, nem az lett az epizód fénypontja, hogy apu bejelenti a gyerekeknek, hogy mostantól tekintsenek rá nőként -hanem maguk a gyerekek voltak a középpontba. és ez egy érdekes szerkesztési mód, ismerjük meg először ezt a különleges családot, és aztán szépen épülnek majd be a problémák. és gonosz módon alig várom, hogy beüssenek ezek a problémák... ($$01.02.)

„what did he do to dad?”

elég gonosz dolog ez a kihagyós szerkezet, mert így a néző sem tudja eldönteni, hogy kinek higgyen... de egyébként örülök, hogy nem néznek hülyének, nem rágják a szánkba az információkat egyébként sem, több sztorit is félmondatokból vagy homályos flashback-ekből kell összeraknunk. lehet, hogy az ilyenfajta történetmesélés türelmet igényel, mert idővel mindenre fény derül, de szerintem jó játék, hogy nem csak lustán nézetik velünk a show-t, hanem kicsit mozgatják az agyunkat is. különben ellustulnánk a sok szép tájképet látva... az epizód első felében még a pilot generálta hullámokon lovagoltunk, hogy most marad-e vagy sem a legidősebb testvér, valamint ismét előkerült a női hulla is, hogy ne felejtsük el, hogy egy nyomozó is van a sorozatban (és akinél megint megállapítottam, hogy attól még, hogy egy pucér női testet látunk, abban még nincs semmi szexualitás). aztán nem sokkal később jött a már emlegetett kihagyás, és kicsit fokozatot váltottunk. úgy tűnik, hogy minden részben kiemelik majd a négy testvér közül az egyiket, hogy kicsit jobban megismerhessük mindegyikünket. bár ki tudja, úgy érzem, fognak még meglepetéseket okozni az írók... (hmm, chloë sevigny még sosem láttam ilyen dögösnek...) ($$01.02.)

„that's the terrible thing about living. you never get to go back no matter how badly you miss it. just gotta keep moving forward.”

teljesen más a hangulat így, hogy nem mentünk ma new york közelébe, csakis a vidéki amerikában kódorogtunk. (az évadnyitó óta gondolkozom azon, hogy vajon hogyan viszonyulnék egy ilyen közvetlen vízparti házhoz, hogy vajon a hullámzás szüntelen zaja megnyugtatna vagy kiidegelne...?) mindenesetre szép a vidék, organikus a ház, pont olyan természetes a közeg, mint allison, akinek már nagyon hiányzott a fura mosolya (meg az olyan apróságok, mint a pisilés, a feltört sarok meg az izzadás -nem mondhatjuk, hogy nem akarják lehúzni a mi szintünkre...). persze nincs lehetősége folyton mosolyogni, mert kap egy feszült jelenetet a volt férjével és persze noah is rajta vezeti le a szar napjának egy részét. de érdekes belegondolni, hogy mennyire nincs dolga most, izé, szeretőként...? cole viszont dolgozik, meglepő módon taxisofőrként, de ez azért jó, mert így helen apukáját is ügyesen bele tudták írni, mint utas, aki gyorsan minket is tájékoztatott a megváltozott magánéletéről. és nem meglepő módon cole sokkal békésebb találkozásra emlékszik a volt feleségével. (azt be merjem vallani, hogy a sötét jövőkép egyáltalán nem izgat? nem rejtély kell, meg hideg bírósági épület, hanem lékek-vájkálás...) ($$01.02.)