soroló

„ok, everybody. what am i doing in there with a dildo? she says it's not hers and i believe her, so whose is it?”

olyan vicces emberek dolgoznak ennél a cégnél, vibrátort ajándékoznak, hehe, és aztán még be is csempészik a főnökhöz, hehehe... (szarkazmus) nézzük csak az epizód második felét, a címadó partit, hogy mennyire tipikus volt, hogy mindenki problémamentesen érzi jól magát, flörtöl és iszik, kivéve david-et és gareth-et, akik képtelenek lelazulni -vagy átgondolni, hogy melyik lesz az a mondat, amit nem illik kimondani... ($$01.22.)

„there is no bride side and groom side. there... bride side and bride side. you know what i mean. just sit anywhere.”

hiányoltam az esküvőt a fináléból, hát most töményen megkaptam -a világ legfurcsább esküvőjét... mármint nem a leszbikus párra vagy a csupa fehér ruhákra gondolok, hanem arra a pillanatra, amikor sarah-ban eltörik valami, és a nagy napból rémálom-nap lesz. és mindezt erőteljes rendezéssel támogatta meg jill solloway, hogy aztán még fokozza az összeomlást. de azért látszik, hogy van szíve, mert egy csodálatos mozgó-kamerás zárással búcsúztunk mindenkitől. furcsa volt ez így kezdésnek, ahogy berántottak újra a nagy családi neurotikus káoszba, de tulajdonképpen nem baj, hogy felkavarták a dolgokat az évad nyitányaként. ($$01.21.)

„it's not fair, but is it fair that mozart was mozart and salieri salieri?”

olyan volt a rész, mint amilyenek egy romantikus komédiában a nagy finálé előtti pillanatok szoktak lenni -kis dráma, egy igen hatásos nagy-beszéd, majd egy szép jelenet a parkban, és a keserédes vég. olyan ez a lezárás, ami mindent megadott, amiért szeretjük a show-t, és eljuttatott egy pontra, ahol jöhet egy kis megnyugvás -vagyis izé, kinek is hazudnék, azonnal akarom a folytatást, még szeretnék sok tételt hallgatni ebből a tökéletes szimfóniából... ($$01.21.)

hmmm, ez hamar elfogyott... bár egy kicsit máshol voltak az arányok, mint tavaly, de így is imádtam, és nem tudtam megállni, hogy ne szaladjak el hiphop az évad végéig. szóval, a változások: hailey-nél úgy éreztem, hogy kicsit alárendelték a történetnek, ott volt mindenütt, de nem emelkedett ki annyira, vagy csak a többiek kaptak több teret mellette. vagy így csapódott le bennem, hogy nem a rodrigo-val való kapcsolatuk állt már az évad középpontjában, mint tavaly, hanem többfókuszú lett a szerkezet. volt egy árnyékként sötétlő főszál is, de minden karakter megkapta a maga pillanatait. voltak apró bohókás pillanatok, voltak elkomorulások, és beúsztattak egy teljesen más hangulatot a mexikói kiruccanással. de ahogy az évadnyitónál is írtam, a legnagyobb erénye, hogy minden erőlködés nélkül megszeretteti velem a komolyzenét, és ez egy olyan megszállott popkultúra-függőnél, mint amilyen én is vagyok, igencsak nagy szó. megyek is, hallgatok egy kis lang lang-et...

„you think you have hearing problems? i can't hear scheisse!”

fokozzák fel szépen a hallás-zavart, fel a vezénylésig, és persze beethoven-ig. várom, hogy mire futunk ki ezzel a fináléra. hailey most is érdekes szerepet tölt be, mert most a másik maestro-nak is segít, kicsit ebbe a kisegítő szerepbe szorult idén. ráadásul még mindig harcolnia kell a székéért a zenekarban. a tárgyalásos szálon is készülődünk a fináléra -tudjátok mit? nézzük is meg, hogy ne kelljen többet írnom ide... ($$01.21.)

„totally looks like you just fucked a tadpole.”

fiona körül összeomlik az élet -és mi ezt élvezzük... de tényleg, nem elég neki a hiábavaló küzdelem debbie megszállottságával meg ian apátiájával, de most még a szerelme miatt is kikészülhet kicsit. meg persze a gonosz írói szándékkal is meg kell küzdenie -mert a napok óta tartó papolását dobják ki a kukába azzal a cinikus (és tényleg megmosolyogtató) húzással, hogy őt is teherbe ejtették. és bele se merek gondolni, hogy még csak a második résznél tartunk az évadból, majd még csak ezután szokott lecsapni igazán a gallagher-átok... frank továbbra is viccesen próbálja magát túltenni élete szerelmén, és végül egy nagyon frank-es megoldást talál -lehetne ő az onkológia hőse, ha el nem baszná egyből az első küldetésénél... tudom, hogy sokan már belefáradtak v és kev külön-szálába, de szerintem viccesen mutatják be a szar környék viszonyait általuk, mind a délvidék legrosszabb kocsmájában, mind a lakóhely körül zajló az eseményeknél (amiket kev minimál tangában vészel át...). feltűnően sok volt ma is a szex-jelenet -de héééé, nem panaszkodom! főleg akkor nem, ha ilyen szépen keretbe zárják velük az epizódokat... ($$01.21.)

„now that you've got a non-fucking friend on your arm.”

már megint lenyűgöztek azzal, hogy leszerveztek egy forgatást a chinese theater elé. bár azért vártam volna egy cool scorsese shot-ot... és mi lett volna a nagy bemutatón, ha nem problémázás a csajokkal... de még ari-éknél is ilyen dolgok jönnek elő. (autumn reeser, hello!) bár én sem tudnék fontosabb dolgot mondani a puncinál... ($$01.21.)

„buried with the murder weapon.”

bár szeretek kis-realista alkotásként gondolni a sorozatra, azért lássuk be, néha túl-dramatizálják a helyzeteket. egyből az elején a halál-esettel is, ami a maga morbidságában volt humoros. vagy ott volt rodrigo átka is a döglött madárral. és persze hősünk (ex)felesége is egy két lábon járó túlzás (meg kellett néznem, hogy ugyanaz a színésznő játssza-e, mint tavaly, mert annyira másképp nézett ki a fityula alatt). persze ettől még ott vannak benne a természetes dolgok is, mint hailey mosolya, vagy a new york-i eső illata... ($$01.20.)

„imagine a giant white balloon. inside of it is all of the pain, rejection, torment within your beautiful soul.”

visszatértünk az államokba, vissza a mindennapokba, a sok gond közé. mert bizony gond az akad bőven... kicsit talán túl sok is volt már, kakofonikusan sűrű lett a rész, annyi mindenbe belekaptunk -rodrigo átkába, a nagy mű készülésének utolsó fázisába, egy gyűjtögetővel való összeköltözésbe, a szakszervezeti tárgyalásba, hailey összezavarodott lelkébe, és... szóval, ja, nem fukarkodtak idén a szálakkal az írók. ($$01.20.) (hopp, stikában elértük a 4000. posztot! wow! hurrá!)

„you're just seeing the little tip of the iceberg. mexico's this amazing, vast country, so rich, so transversal, so contradictory, full of mythology, full of an amazing narrative.”

én már hallottam olyanról, hogy egy művészi társulat (legyen az zenekar vagy néptánc-csoport) külföldi útjain igen gyakoriak a furcsa összeakadások, szexszel kombinált ágynak-dőlések... tetszett, hogy az előző éjszaka nyüzsgése után most megmutatták mexikó másik arcát is, a sokkal nyugodtabb, és határozottan romantikusabb vidéki életét. és mivel ez sok hailey mosolygással járt együtt, így mi is boldogok lehettünk -igaz, azért a végére belecsempésztek egy gonosz átkot, gondolom emiatt várhatunk majd a végtelenségig, mire ezek ketten tényleg összejönnek... ($$01.19.)

„when something's lost, something else is gained.”

ezért hozták vissza az öreget, hogy máris kivegyék a történetből...? persze rá lett szánva az egész rész a búcsúzásra, és ez egy kicsit csöndesebb, emlékezősebb epizódot szült -több szempontból is. mert egy gyász-szertartáshoz beszédet kell tartani, és ott nem elég üres frázisokat pufogtatni, ott muszáj a személyes emlékeidből meríteni (kyle chandler rutinból lehoz nagyon erősen egy ilyen jelenetet, de szerettem azt is, amikor az anyukájából húzott ki egy nagyon szomorú történetet). de persze a család nem csak a szomorú esemény miatt emlékezik, hanem most még erőteljesebben tört a felszínre a korábbi haláleset árnya, főleg úgy, hogy az akkori helyi nyomozó is felbukkant a temetésen, láthatóan zavarba hozva több embert is a jelenlétével -mert nála is szörnyű titkok vannak eltemetve... a szomorú központi téma ellenére nem felejtkeztünk el a testvérek magánéletéről sem, de mivel sehol sem túl vidám a helyzet, így azok sem enyhítettek az epizód hangulatán (talán csak a részeg italozás). (most több nagytotál is kaptunk florida végvidékéről, és huhh, még mindig nagyon szép vidék.) ($$01.19.)

„people don't see me, cole. they don't. i don't know, they just want to fuck me or... they don't see me. they don't care.”

bad day for allison... ő is érzi magáról, hogy szokatlan reakciókat vállt ki az emberekből -valakik idegesek lesznek a jelenlétében, mások pedig igencsak kanosak. ez utóbbit még meg is értjük, hisz' a képernyőn is átjön az a kisugárzás, ami árad belőle, minden szájharapdálásnál, furcsa mosolynál mi is egyre jobban-és-jobban érezzük a vágyat. pedig szegény pont nem arra vágyik, hogy csak egy szexuális tárgy legyen, férfi aggyal is könnyen megérthető ez. az már meglepőbb, hogy milyen menekülési terve van besokallás ellen... a négy főszereplő közül most cole érdekel a leginkább, hogy hova akarják kifuttatni az ő szálát -bár most az utolsó jelenettel elég sokat felfedtek a jövőjéből... de addig is, amíg eljutunk oda, jó lesz nézni az útját, ami felizgult háziasszonyokon és cuki bevándorló-csajokon át vezet. meg persze allison-on, mert hiába tört meg a nagy szerelem, azért még láthatóan vannak szálak, amiket képtelenek voltak elvágni. (úgy volt igazságos, hogy a múltkori full frontal férfi-pucérkodás után most mi kapjunk valami hasonlóan szépet...) (ja, és egyáltalán nem hiányzott noah az epizódból.) ($$01.19.)

„if you're confident on the outside, good things will happen."

a tanulságok akkor emészthetőek a legkönnyebben, ha vicces formában tárjuk a befogadó elé -csak vigyázni kell, hogy milyen viccekbe csomagolod a nagy üzenetet (mert most majdnem átestünk a túloldalra a martin short által játszott doktorral). de a lényeg, hogy teljesen logikus, hogy kimmy-nek fel kell építenie az önbizalmát, rendbejönni lelkileg -az arcán lévő ráncok viszont úgy jók, ahogy vannak... (mellékesen jutott a broadway-re is a sárdobálásból, helyes.) ($$01.19.)

„hey, the united states took away my stomach...”

bienvenido a casa, kedves rodrigo! valami ilyesmire számítottam, amikor először emlegetni kezdték délamerikát, egy olyan részre, ami kicsit kilóg az eddigiek közül, kicsit szertelenebb, latinosabb, és meg is kaptam a pörgést és a hajmeresztő kalandokat. jó volt látni a maestro-t (és így gael garcía bernal-t is) a saját környezetében, ahogy pörgeti a nyelve alatt ezt a csodálatos spanyol nyelvet, és benne van minden balhéban a helyi barátaival. ($$01.18.)

„kösz tomi, nálad nincs nagyobb fasz-torlasz.”

a legjobb jele annak, hogy át kell gondolnom, hogy mi legyen a sorozattal, hogy egy percig sem tudtam izgulni a szereplőkért. még szegény kiscsajért sem, amikor a tipikus itt legénybúcsúzó fasz külföldiek vegzálták. vagy a kölyökért, amikor megérkeztek a konkurens keményfiúk a villába -már hogy is tehetném ezt, amikor a fájós könyökömön jön ki ez a csajozási szándékkal elkövetett arcoskodás... kevés dolog volt, ami tetszett, mondjuk a vége az pont ilyen volt, mert érdekes volt látni a keményen dolgozó családfőt, amikor rájött, hogy a tisztességes munkája is ugyanolyan átverés, mint ami elől menekül. és az anyukában is van spiritusz, ahogy egy szuszra befészkeli magát mindenhova -igaz, itt a kokózással már egy kicsit túltolták a felső tízezret... szóval bajban vagyok, mert nem szeretek félbehagyni sorozatokat (pedig a regényeknél ez elég ügyesen megy), de jelenleg nem sok minden marasztal itt az üresnek tűnő luxus-negyedben... ($$01.18.)

„all the height in the world won't mask a faggot in a pair of tights.”

egészen addig, amíg hősnőnk rá nem tekerte a csodálatos melleit a rúdra, azt akartam írni, hogy a balett sokkal erotikusabb tánc, mint a sztriptíz... és igazából ahhoz tartom is magam, hogy őrületbe tudnak kergetni ezekkel a láb-emelgetésekkel... élvezetesnek találtam az epizódot, egyedül a testvéri szálal nem tudok mit kezdeni, mer' bántóan feleslegesnek érzem -és biztos fontos lesz majd a későbbiekben, de most azt éreztem, hogy csak veszik el az időt olyan dolgoktól, amik jobban érdekelnének. mert a társulati részek működtek, tetszett az új koreográfus hippi-módszere, hogy az alapító atyát egyszerre akarják beállítani szörnyetegnek és megtört primadonnának -de egyébként is, igyekeznek mindenkinél bővíteni a hátteret, akár a múltra való utalgatással, akár a család megmutatásával. és itt van az egésznek a középpontjában egy furcsán passzív hősnő, aki keveset beszél, sokat szemlélődik, és leginkább a tánccal tudja kifejezni önmagát. és ezért lesz érdekes. érdekesebb, mint egy a világ dolgaiban jól eligazodó, ám üres szólótáncos... ($$01.18.)

„a bittersweet symphony.”

ha mostanság érett sármos vendégszereplő kell, aki lemosolyogja bárkiről a bugyiját, akkor dermot mulroney-t hívják -nagyon helyesen. bár eléggé tudom utálni, amiért emmy rossum után lola kirke is pucérkodott vele egy ágyban... idén először jött az a fura egyedi hangulat, amit tavaly is annyira szerettünk, rengeteg zenés résszel és gombás/béka-mérges betépéssel húztak minket előre. (amikor utánanéztem, hogy kik voltak azok a zenészek, akik feltűntek a részben, akkor jöttem rá, hogy bernadette peters broadway-sztárságból érkezett a show-ba, így már értem az éneklés-szálát idén. és persze dermot is 7 éves kora óta csellózik -hitelesség mindenekfelett...) ($$01.18.)