soroló

„it’s any consolation, i see people i blew all the time. we all live in the same town.”

no, eddig nem volt ilyen mozaikos a szerkezet, nem is állt össze szépen a rész -de lehet, hogy csak sok volt még az ötlet, a részek száma meg véges... talán az volt baj, hogy nem volt egy vezérlő-elv, csak sam-mel történtek dolgok, meg elmélkedett egy kicsit a fiatalok szőrösségéről, vagy a szopás utáni kínosságról, valamint ház körüli dolgokat oldott meg, miközben isteni kelet-európai csirke-receptet is szerzett... ($$11.04.)

„a billionaire with a bleeding heart and a big dick bought this place for me?”

az emberiséget az anyagi javak mozgatják, nem tehetünk róla, így vagyunk behuzalozva -különösen a nélkülözésből érkezőknél figyelhető meg, hogy a pénz mozgatja a mindennapjaikat -ez sokkal szofisztikáltabban hangzik annál, mint az, hogy az írók úgy gondolták, hogy mókás lenne úgy alakítani a szálakat, hogy minden gallagher érdeklődésének középpontjában a pénz álljon... mert vannak ötleteik, amiket túlságosan egyértelműen vezetnek fel, például amikor fiona arról hallgatja az öreg mosodás-néni panaszait, hogy gazdag seggfejek meg akarják szerezni az üzletét, akkor neked már hamarabb kigyullad a lámpa a fejed felett, mint neki. de nem számít, hogy lassan esik le neki a megoldás, a lényeg az, hogy jöjjön már össze szerencsétlen csajnak valami jól menő, legális biznisz. és fontos az, hogy legális legyen, mert pölö lip épp az illegalitás felé fordult a nagy zsozsó reményében, és persze üvölt a száláról, hogy drámára gyúrják a végén -ahogy debbie-nek is koppannia kell még majd egy párszor, amíg megtalálja a módját, hogy pénzt keressen és gyereket neveljen egyszerre -az biztos, hogy rossz ötlet, ha frank-hez fordul tanácsért... bár az öreg gallagher nem csak sikeresen viszi a szállót, de még arra is ügyel, hogy ő jól járjon anyagilag... ($$11.03.)

„my world is positively pregnant with possibilities.”

mindenki törekszik valamiféle zen életérzésre, ami megnyugtatóan veszi körbe, mint egy puha takaró, vagy mint a fák között elsuhanó langyos szellő. csak az a baj, hogy ezt nem tudod akarattal létrehozni, ez az állapot magától tud csak megszületni. mondjuk egy fa tetején. vagy orgazmus-közben... (érdekes, hogy nem az abortuszból csinálták a legnagyobb drámát a mai részben, az csak úgy mellékesen megtörtént.) ($$11.03.)

„welcome to hell’s asshole.”

kellett még néhány kemény akadály, mielőtt hőseink sikeresen megmentik a világot... úgyhogy jött néhány szemtelen démon, az egyszerű népek zombi-létben gyilkolták egymást, és maga a megtestesült gonosz királynő is beállt a test-test-elleni küzdelembe -igaz, hogy azért nem alacsonyította le magát, és csak a culebrák királynőjével küzdött meg, ahogy illik... (btw, gondolom ezért hozták natalie martinez-t a szerepre, mert tudták róla, hogy megy neki a bunyó...) egy történet misztikusságához mindig ad némi pluszt egy teljes napfogyatkozás, a képi világhoz viszont sokat tud hozzáadni az el-kékített kinézett -igaz, hogy itt is érződik az idén általánossá vált spórolás, mert a pokol ábrázolását meg megoldották egy egyszerű vörös szűrő ráhúzásával... bizonyos ráutaló pillanatokból az első perctől arra következtettem, hogy valamelyik főszereplőtől búcsúzunk a nagy csata után (akár valamelyik gecko-tól is), így aztán meglepődtem, amikor kvázi happyend-be futottunk bele a végén -egy olyan lezárásba, ami funkcionálhat a széria lezárásaként is (persze azért egy kiskapu nyitva maradt, azt mindig szoktak hagyni maguknak az írók). gyanús is, hogy nagy a csönd a lehetséges következő évadról... ($$11.02.)

hát srácok, jól elrontottátok a szórakozásomat... mert ez a sorozat csak guilty pleasure-ként működik, amikor az alkotók agya ledobja az ékszíjat, és mindenféle őrült kalandokba keverik a hősöket, az érdektelenség viszont a halála lesz, elég gyorsan... és többször emlegettem az évad során, de most is megerősíteném, hogy nagyon erős a gyanúm arra, hogy komolyan meg kellett vágni az egyébként sem magas költségvetést, és azért írtak az évad középre ilyen egy helyben toporgó, unalomba hajló, minimális helyszíneket felhasználó epizódokat, mert ezzel spóroltak -meg azzal, hogy csak azokat a dolgokat mutatták meg, amit muszáj volt, különben nem nyílt ki a trükk-láda... (azt viszont nem tudom, hogy a spórolás számlájára kell-e azt is írni, hogy eiza gonzalez az évad nagyrészét az oldalvonal mellett töltötte...) pedig lehetett volna spiritusz abban, hogy az embereknek és a culebráknak össze kell fognia egy nagyon gonosz ellen, ahogy abban is, hogy még szélesebbre tágítják a sorozat mitológiáját, de sajnos az utolsó két-három epizódot leszámítva nem akart működni a koncepció -persze, mert azt gondolták, hogy elég lesz heti-démonokat küldeni a srácok ellen, majd a végén jöhet a boss-fight, és ezzel le is tudtuk az alapok felépítését. de sajnos én vagyok olyan hülye, hogy egy szórakoztató marhaságtól is többet várok -mondjuk hogy szórakoztasson...

„there’s no such thing as luck. there’s decisions and consequences.”

a képregény-kötetek általában hat füzetet tartalmaznak, a comic-írók így szokták felosztani a sztorijaikat, úgyhogy szerintem ilyen jött az, hogy a sorozat idei évadának első hat epizódja képezzen egy egységet, majd egy csúnya cliffhanger-rel küldjenek el minket néhány hét szünetre. de lehet hogy csak azért éreztem ezt az egységet, mert most kerítettek sort a lovas eredet-történetére, és ez keretett adott az eddigi részeknek... maga a visszaemlékezés erősre sikerült, ahogy fokozatosan derült ki az igazság minden ördögi részlete, sőt annyira odafigyeltek a részletekre, hogy még a szellemes fő-szálhoz is sikerült odakötni az első fellángolást (ehh, bocs...), így építve a nagy egész illúzióját. sőt, egy ügyes utalással még carter ügynökék második évadát is bevontuk a játékba, ez meg az egész univerzum épülését és az apró részleteket kutató rajongók kielégülését szolgálta... egyébként azért is érezhettem ez a részt kötet-zárásnak, mert utolsó jelenetnek kaptunk egy új gonoszt, és ez tipikusan az a kép, amivel egy füzet utolsó lapján szoktunk találkozni... (még nem döntöttem el, hogy hányadán állok az új igazgatóval, bár annak nem örülök, hogy ennyire befolyásolni tudják a külső erők.) ($$11.02.)

„the native americans called it the dying grass moon. it’s six days, six blood-drenched days. from the first quarter moon, to the blood moon.”

annak ellenére, hogy antológia-sorozat a vizsgálatunk tárgya, azért lehet analógiákat vonni az évadok között. például mindig is szerették az írók a flashback-eket, amikben részletesen (és véresen) meg lehet mutatni egy-egy karakter múltját -és ezt a mai részt jól feltöltötték ilyen visszaemlékezésekkel, mert érezhetően egy magyarázó epizódot akartak adni nekünk, felfedve sokmindent a misztikus háttér-történetből, többek között a már látott -mészáros-nak csúfolt- karakter elkárhozását, vagy a gonosz szellem-szerű ösztönlény szomorú históriáját. (így, hogy sok szöveges szerepük volt a részben, borzongva örömködhetett a fülem az akcentusuktól, főleg kathy bates-nek megy nagyon ez a sok kis apró kiejtés-béli eltérésből eredő régiesch beszéd...) de nem csak írás-technikailag lehetnek paralelek az évadok, hanem fel-felbukkannak olyan motívumok is, amikkel már korábban is találkozhattunk. például az első évadban hallhattuk azt, hogy a szellemek halloween-kor tudnak csak érintkezni az élőkkel -most viszont az vált a legenda részévé, hogy október utolsó hold-ciklusában képesek gyilkolni az itt-ragadt lelkek (és ez a két dátum gyanúsan egybeesik...). ($$11.01.)

„there is no such thing as heroes or villains. it’s just a giant... circle jerk.”

ahogy tovább merészkedünk a kiindulási ponttól, az alap-történettől, úgy lesz minden egyre brutálisabb és veszélyesebb. vadvidék ez, ahol már nem elég a szokásos bordély-ház, itt római dekadenciában folyik a kőkemény orgia (már akár hiányolhatta is az hbo-hoz szokott néző a mindent megmutató erotikát a show-ból, hát most pótolták ezt a hiányosságot...). a kaland is nagyobb ívű az eddigieknél, a marha-tolvajokat felváltották a szürke-kabátos katonák, akiknek lételemük a háború, és nem kímélnek senkit, akik az útjukba kerül. még a hús/vér embereket sem. hmmm, ad.1: eddig azt hittem, hogy a fizető vendégek sérthetetlenek, ám most beleszaladtak pár pofonba meg fojtogatásba, úgyhogy úgy tűnik, hogy csak a lövedékek ellen vannak védve; ad.2: érdekes ez a hús/vér kifejezés azután, hogy kiderült, hogy az androidok annyira hasonlatosak hozzánk, hogy ők is húsból és vérből állnak. így már érthető, hogy miért hívják a javító brigádot mészárosoknak... az időnk nagyrészét ma a park területén töltöttük (a kalandos lövöldözéseken és az orgián túl itt volt dolores-nek néhány fura jelenése, sőt, még anthony hopkins is itt elmélkedett a fekete ruhás emberrel (mennyire jó őket egy jelenetben látni ed harris-szel, te jó ég!)), de azért néhány rejtélyt tartogattak nekünk az éjszakai műszak dolgozói is... (btw, számomra az is rejtély, hogy miért vetkőztetik le az androidokat akkor is teljesen pucérra, ha csak beszélni akarnak velük? vagy ez is csak az hbo policy miatt van...?) ($$11.01.)

„i knew the chances of finding my daughter were cut in half after 36 hours of her being reported missing. after 72, it’s less than 30%.”

oké, oké, oké, elég a kiabálásból, meghallottam, köszönöm, hogy szóltatok, itt vagyok újra, és most már kitartok... főleg, hogy meg tudott győzni ez az epizód, hogy nem csak a szellemek játszanak velem az interneten, hanem érdemes lesz maradnom. mert megváltozott egy kicsit az eddigi irány, magunk mögött hagytuk a buta jump-scare-eket, és az egyéb olcsó horror-fogásokat, és elkezdtünk a történetre koncentrálni, és nekem ez kellett, hogy azt érezzem, hogy működik az idei tematika. már az eltűnt gyermek utáni hajsza is segített fókuszálni, de aztán megérkezett a mindig mosolygásra késztető leslie jordan, és az ő vaskos déli akcentusa, és egy jó médiumhoz illően hozta magával a szellemeket és a sötét múltat is. de nem csak úgy bemondásra, hogy esetleg kóklernek gondoljuk a karaktert, hanem konkrétan meg is mutatva a túlvilági ellenfeleket, és szomorú históriájuk egy részét. az már most látszik, hogy kathy bates lubickolni fog a szerepben (és a művérben), lady gaga meg kedvére gusztustalankodhat és erkölcstelenkedhet... ($$10.31.)

„the pessimist looks down and hits his head. the optimist looks up and loses his footing. the realist looks forward and adjusts his path accordingly.”

no, találtam félelmetesebb dolgot a zombiknál: carol-nak azt mű-mosolyát, amivel meg akarja győzni az embereket, hogy milyen kedves is ő valójában... ahogy várható volt, félreraktuk most rick-éket és a brutális drámát, és az elbolyongott lelkek után eredtünk -és itt is egy új csapatba botlottunk, akik pontosan az ellentétei a rettegett megmentők-nek. persze elsőre azt hihettük, hogy ők is őrültek, csak másképp, de ez elsősorban azért volt, mert carol bizalmatlan szemszögéből láthattuk az egészet. bár ettől függetlenül is borzasztóan teátrálisnak tűnt az egész közösség a lovakkal, páncélokkal, szép-beszéddel, és egy rasztafári királlyal, aki egy tigrist tart a színpadon berendezett trónja mellett, és az istennek sem lehet levakarni a mosolyt a szája szegletéből... de istenuccse van értelem a túlzások mögött, ahogy ezt megtudhattuk egy kivételesen őszinte pillanatból -mert az embereknek nem csak egy vezető kell, hanem egy hős is, akire fel tudnak nézni, aki békét hoz a környékre, mert az ember egy olyan lény, hogy akkor produktív, ha nyugalom van körülötte. és miért ne lehetne megpróbálni egy ilyen színházas színjátékot, ha ez vezet eredményre...? kellett már egy kis megnyugvás carol-nak és nekünk is, és ezt könnyedén elérték ezzel az epizóddal. (azt külön köszönöm, hogy hagyták bear mccreary-nek, hogy egy királysághoz méltó középkorias zenét komponáljon a részhez.) ($$10.31.)

„-we gonna get all dirty dozen on this one?

-everybody dies in that movie. pick another one.

-guns of navarone. almost all of them make it, except stanley baker and that hot chick.”

köszönöm, hogy végre beláttátok, hogy csak egy szórakoztató b-film-hangulatú sorozat vagytok, és nem is akartok többek lenni... ez az belátás valahol az utolsó nagy csatára való készülődés közben csapott meg, amikor a culebrák eltakarták az arcukat, majd ritchie design-maszkja a következő totálra vágásnál fennmaradt a kép tetején. és ezek után a zenés autó-motorozás is nagyon retrós hangulatot árasztott, nem beszélve a kis bányász-városról, amit a csata helyszínének választottak -aminél tipikusabb western-díszletet keresve sem találhattak volna a texas-i sivatagban... és ha már a háttérből áradt a vadnyugati feeling, akkor már a sztori is errefelé kanyarodott, jöhetett a nagy lövöldözés -zombi-kovbojok ellen... de. az ilyen típusú olcsó-filmes hatások eddig is fel-felbukkantak a sorozat szövetében, de most volt egy jelenet, ami végleg átlökte a show-t a határon: amikor seth röptében kilassítva töltötte meg a fegyverét a szanaszét szálló töltényekkel, és még arra is volt ideje, hogy megforduljon, és tű-pontosan célozzon... love it. (a végkifejletre várható volt, hogy minden erőfeszítés ellenére elnyeri a valódi formáját a gonosz, mert enélkül nem lett volna igazi a finálé.) ($$10.31.)

„okay, no more mr.nice neighbor. those scumbags have fucked with the wrong emperor.”

’hát srácok, néztem a pasimat, hogy milyen ügyesen végzi a dolgát a kamera mögött, és arra gondoltam, hogy én is megpróbálnám, hogy büszkévé tegyem ezt az áldott jó embert!’ -el tudok képzelni egy ilyen telefonhívást emmy rossum-tól, aki bevállalta az epizód rendezését, és tök jó munkát végzett. mindig is tiszteltem azokat a színészeket, akik annyira elkötelezettek amellett a show mellett, amiben szerepelnek, hogy plusz feladatokat is elvállalnak a színészkedés mellett. és azt is szoktam tisztelni, aki izzadtnak meri mutatni magát a képernyőn... mert itt a shameless-nél szoktak arra figyelni, hogy a sztori is abban az időszakban játszódjon, amikor forgatnak, sőt, kicsit még hozzá is igazítják az eseményeket a téli vagy a nyári hangulathoz... izé... most itt a megzápult agyak jelentik a fülledtség metaforáját? vagy a szexuális sokszínűség bemutatására használható az analógia? igazából kurvára fogalmam sincs, hogy mit akartam ebből kihozni... még szerencse, hogy az írószobában nálam kompetensebbek dolgoznak, akik nálam sokkal jobban tudják közvetíteni a mondanivalójukat, mondjuk a szexualitás ezernyi formájáról, a hajléktalan-problémáról, vagy az emberi ügyeskedésről... és még mindig megy nekik a feelgood-érzet létrehozása is -mert amikor összegyűlnek ezek a szerencsétlen gallagher-ek, hogy kicsit kieresszék a gőzt, akkor mi mindig őszintén tudunk mosolyogni velük az élet apró örömei felett... (persze emmy nem csak a kamera másik oldalán végez nagyszerű munkát, de fiona-ként is, még ha ez a hideg arca a kevésbé szerethetőek közé tartozik is. no, csak sikerült nekem is keretes szerkezetet csinálnom, mint ahogy az epizód is keretes volt a két dohányzással...) ($$10.29.)

„i really do think that god gives people as much as they can handle.”

kicsit azt érzem, hogy a sorozat megpróbál időnként a sons of anarchy babérjaira törni, főleg ha a külsőségekre gondolok, mondjuk a zene-használatra, de valahogy az ott meglévő érzelmi mélységet sosem sikerült még eddig elérni. bár dicsérendő, hogy próbálkoznak derekasan, és ezért is lehet az, hogy ma a beszélgetős részek emelkedtek ki a legjobban, mind a szaunás mester/tanítvány eszmecsere, mind a lisa/ryan ’hogy lehet feldolgozni a halált’ elmélkedése, mind a kulina tesók őszinte (és őszintén vicces) beszélgetése is nagyon működött. pedig volt egy nagy meccs is az epizódban, de arra a szomorkás felvezetés miatt most nehezebb volt felspanolódni, ráadásul a valóságnak megfelelően a több felkészülés és koncentráltság egyértelművé tette a harc kimenetelét. de hát számíthattunk erre, hisz’ jay még napokkal ezelőtt is meg volt halva a teremben edzés közben, plusz tudjuk róla, hogy egy érzelem-vezérelt ember, és ők nehezen viselik a gyászt... egy nagyon kis megnyugvást azért lehetett érezni a végén, nate nagy titkából szerencsére nem akarnak nagy ügyet csinálni, és talán anyuval is rendeződik kicsit a viszony... (hiányoltam alicia-t az epizódból, de talán nem akarták az ő fájdalmával is terhelni a részt.) ($$10.29.)

ti is unjátok, és én is rohadtul unom már, hogy minden egyes értékelőben a túlzásba vitt drámáról papolok a sorozat kapcsán, de valószínűleg nem csak én tehetek arról, hogy ez az első dolog, ami mindig eszembe jut vele kapcsolatban... de ez azért is van, mert kötődök a karakterekhez, és nem akarom, hogy ennyi baj történjen velük -valamint azt érzem, hogy egészségesebb arányokkal sokkal jobban működne a show, és én jobban akarom szeretni, és ehhez ez az egy dolog kéne, hogy ne idegenítsen el magától ezzel a sok negatívságával, ami ömlik belőle hétről/hétre. mert a többi tényező nagyon rendben lenne, a verekedések dinamikusak és látványosak, az operatőri munka és a rendezés magas színvonalú, és a színészek is kipréselik magukból a maximumot. úgyhogy legközelebb jó lenne, ha kihasználnák végre a készítők, hogy los angeles-ben annyit süt a nap, és beengednének egy kis fényt a sorozatba... (btw, nem tudom, hogy jövőre hogyan lehetne fokozni bizonyos elemeket, mert például a bunyós oldalon mi jöhet annál durvább, hogy két barátnak és harcostársnak egymással kellett megküzdenie -kétszer is...)

„this business will always turn its back on you, so you need people in your life that never will.”

bassza meg, hogy már az első jelenettől kezdve összeszorított seggel kell végigülni az epizódot, rettegve attól, kivel milyen borzalom fog történni... és az a legdurvább, hogy a vége még így is baromi hatásos lett, még akkor is, ha egy olyan karaktertől kellett elbúcsúznunk, akinél sohasem törekedtek arra, hogy megkedveltessék velünk -valószínűleg azért, mert komoly kihatással lesz a halála azokra, akiket viszont nagyon is a szívünkbe zártunk (plusz erősen dobott az érzelmi faktoron a rendezés is, hogy letompították a hangokat, és teret engedtek a szomorkás zenének). de az előtte lévő háromnegyed órában is végig a szakadék szélén egyensúlyoztunk. keith-nél még épp időben fordultunk vissza, mondjuk nála várható volt valami hasonló őrület, de nehezen viseltem volna, ha tényleg erre az útra léptetik a karakterét. lisa is közelít a mélyponthoz -bár nem nagyon tudom, hogy miként lehetne jobban feldolgoznia a feldolgozhatatlan drámáját, de nem hiszem, hogy ez az alkoholba fojtott düh a legüdvözítőbb (minden tiszteletem alvey-nak, ha tudja kezelni majd ezt a helyzetet)... és hát jay nyomozásától is gyomor-idegem volt, mert ott is benne van, hogy komoly sebeket szerzünk a végén... ($$10.29.)

„-you can’t point at a 15-year-old boy’s dick.

-i just pointed. i don’t want his 15-year-old dick pointing at my 15-year-old daughter. that was the point of that point.”

jól érezhető, hogy mennyire rohadtul nehéz lehet egyszerre anyának, apának és rendőrnek lenni, hogy lenyúljam kicsit sam nagyszerű megfogalmazását -főleg három ilyen lány mellett, akik a különböző élet-szakaszaik miatt különböző problémákat hoznak haza. és mégis, mennyire szív-melengető volt már a vége, amikor a sírásokon és láb-fájásokon túl bebizonyosodott, hogy mennyire erős család is ők. love. ($$10.29.)

„shut up, rumpleforeskin!”

no lám, speciális sógor-epizód -ezt nem láttam jönni... pedig logikus összeereszteni a két férjet, mert hasonlóan szenvednek a feleségeiktől, ugyanakkor lelkületben és gondolkozásban meg nagyon különbözőek. és jól használták ki a szituáció mindkét aspektusát, voltak idétlenkedések és közös maszturbáció, valamint csöndes őszinte pillanatok is. még akkor is szórakoztató volt, ha azért nagy vonalakban ki lehetett találni, hogy merre visz majd az utunk az erőn át. ($$10.28.)