soroló

„the truth is as terrible as death.”

mindenki kutat, nyomoz, menekül -vagy csak keresi az útját... ahhoz képest, hogy ma is lassabban építgettük (tégláról-téglára) az évad alapjait, mégsem éreztem lassúnak a részt, lehet, hogy pont az első mondatomban emlegetett cselekvés-orientáltságnak köszönhetően... a legtöbb dolog julianna-val történt, mert menekült az életveszélyből (az ellenállás tagjai nem is olyan jófiúk, mi? (bár mit is várnánk két cylon-tól...)), fontos információkat tudott meg, amik egyaránt kulcsot szolgáltatnak a családja múltjához és a leendő atomtámadás megakadályozásához. eközben frank sorsa a jakuzával kötődik szorosabbra, de joe sem fog könnyen szabadulni a náciktól. eközben a japán miniszter egyre mélyebbre ássa magát a tiltott könyvekbe, megszállottan kutatja a hatvanas évek ikonikus szavait, a lolitát és a kubai rakéta-válságot... érdekes, hogy mind a két oldalon maradhattak fenn könyvek, amiknek a tűz martalékává kellett volna válniuk (mert ugye joe is a hucklebery finn-ből olvas fel a fiának) -de úgy látszik, egyik diktatúra sem lehet elég alapos... (dj qualls köszönte szépen a lehetőséget, hogy drámai szerepet játszhat végre, és élt vele.) ($$12.27.)

„’48 hrs.’ all black cast. does that even work?”

úgy szedegettük fel az epizód darabjait, ahogy earn csipegette az emlék-morzsákat az elmúlt éjszaka féktelen bulijáról. aztán persze nem is atlanta-ban lennénk, ha ezen az úton nem valami teljesen váratlanba (mondjuk rendőri brutalitásba) botlottunk volna. aztán szép csendes hangulatban elbúcsúztunk az évadtól -de logikus is ez a húzás, a rapperek sem teszik leghúzósabb számot az album végére... ($$12.27.)

new orleans szurkolóként nehezen vettem rá magam egy atlanta című sorozatra, de azért donald glover neve és a messziről is hallható kritikusi hozsannák meggyőztek arról, hogy tegyem félre az előítéleteimet... érdekes volt figyelni, ahogy folyamatosan nyer meg magának a show, mert elsőre csak a furcsaságai tűntek fel, a szabálytalansága, a természetesbe kevert természet-ellenességei. aztán hétről/hétre egyre jobban szórakoztam, és már számítottam is a kiszámíthatatlanságra. mert tök jó játszóteret építettek maguknak donald glover-ék, amibe bármilyen ötletük belefér, elég ha a rapper vonal ott van a háttérben, de ha olyan kedvük van, igazából még azt is eldobják, nem erőltetik mindenáron. a lényeg, hogy a jó karakterek, a kifordított szituációk és a poénok közé rejtett komolyabb mondanivalók mindig a középpontban maradnak. a szerzői sorozatok újabb fényes diadala ez a show.

„it doesn’t feel like you’re in a spike lee-directed ’eyes wide shut’ right now?”

imádom a több-fenekűségét a sorozatnak, hogy ma is rengeteg réteget sikerült belesűríteni a kínos party keretébe. először csak egy görbe tükörnek tűnt a fekete-imádó fehérek és a pénzt imádó fekete nők elé, meg voltak kínos-humoros hulla-ciki smúzolások, és aztán a végén megérkezett a tanulság is: bármit is gondolnak a nők magukról, igazából a határozott férfiakat szeretik... ($$12.27.)

„it’s been a long war, it’s been a tough war. you have fought bravely, proudly, for your country. you are a special group who found in one another a bond that exists only in combat among brothers of shared foxholes. held each other in dire moments. have seen death and suffered together. i am proud to have served with each and every one of you. you deserve long and happy lives in peace.”

(◄◄) bátor húzás volt a készítőktől, hogy a fent látható csodás idézetet egy német tábornok szájába adták, ezzel is elismerve azt, hogy harcoltak tisztességes katonák a túloldalon is, akiknek a bajtársiasság ugyanazt jelentette mint bármelyik embernek a szövetséges erőknél. és ahhoz is kellet szerintem némi bátorság, hogy egy háborús eposzt egy ilyen csendes epizóddal zárjanak le, ahol csak szerencsétlen véletlenek folytán sülnek el fegyverek -pedig nagyon is helyes volt, hogy ilyen szép nyugodt tempóban tettük meg az utolsó utunkat a srácokkal, így tudtunk tőlük tisztességgel elbúcsúzni. a gyönyörű tájak is erősítették ezt a szívmelengető hangulatot, főleg miután az ember igazán át tudta érezni a háború végének megkönnyebbülését... egy valóságon alapuló sorozatnál nem maradhatott el a coda sem, hogy megtudjuk, hogy kivel mi történt a háború óta, és örülök, hogy ezt nem klasszikus módon, feliratokkal kaptuk meg, hanem egy vidám pillanat fölé narrálta winters őrnagy a szavakat. ($$12.26.)

nem véletlenül övezi akkora tisztelet a veteránokat szerte a világban... a régebbi sorozatok (újra)nézésénél sokszor akadályként merül fel, hogy túlságosan egy-egy korszak gyermekei, így a jelenkorban már nem tudják azt az élményt nyújtani, mint a készítésükkor -szerintem nagyon ritka lehet az olyan alkotás, ami az évekkel együtt úgy nemesedik, mint egy nagyon drága bor göring pincéjében... de az is lehet, hogy én magam értem meg a sorozathoz, mert tizenévesen csak a látvány meg az akció érdekelt, és a lassabb részeket szívem szerint hanyagoltam volna -most az újranézéskor meg odáig voltam az összes eseménytelen karakter-pillanatért, mert mai fejjel már tudom, hogy ezek adják a lelki támasztékot az összes többi pörgősebb jelenetnek. ezek nélkül csak sisakokat látnánk, nem pedig érző embereket, akiknek a sorsa teljesen behúz minket a történetbe, akik miatt nem csak üres látványosság lesz a produkció. jó érzéssel tölt el, hogy ennyit komolyodtam tizenöt év alatt, így még jobban élvezhettem ezt a fantasztikus mini-sorozatot, mint annak idején. és az a nagy szerencsém, hogy technikailag viszont semmit sem veszített az évek alatt, a mai napig el tud képeszteni a látvány-világával, a harctéri jelenetek hitelességével, a jól kihasznált térhatású hangjaival... biztos vagyok benne, hogy egy-két évtized múlva is ugyanúgy működni fog, ha újra bajtársául akarok majd szegődni ezeknek a fantasztikus embereknek -és biztos vagyok benne, hogy újra (és újra) feléled majd bennem a vágy, hogy így tegyek...

„dragging our asses halfway around the world. interrupting our lives. for what? you ignorant, servile scum! what the fuck are we doing here?”

(◄◄) közeleg a háború vége, már mindenki azt nézi, hogy épségben hazajusson, mások meg jövedelem-forrást látnak a megszerezhető javakban, és a legtöbben már csak a katonát látják az ellenségben, nem a megtestesült gonoszt -de a hangulat inkább morcos, mint reménnyel teli... érdekes ellentmondást sikerült felfedeznem az epizódban, mert amíg az interjúkban arról beszélnek a túlélők, hogy a német katonák is csak szolgálatot teljesítettek, sőt, akár még barátok is lehettek volna, ha másképp hozza a történelem, addig az epizódban a megtalált koncentrációs tábor épp ennek az ellentétét demonstrálja, hogy a németek között igenis voltak megátalkodott állatok, akik ezt az embertelenséget képesek voltak végigcsinálni -vagy akár csak némán eltűrni... hiába ismeri az ember a tényeket már nyolcadikos kora óta, egyszerűen képtelenség feldolgozni ezt a borzalmat, amit a holokausztban elkövettek, és most is kicsit össze tudott törni, ahogy az amerikai katonák szembesültek a kegyetlenséggel, ahogy a kamera végigsvenkkelt azokon az épphogy emberinek látszó összeaszott testeken -pedig pontosan tudtam, hogy ez lesz az epizódban, és fel is készültem rá lelkileg, mert alapvetően sem vagyok jó hangulatban, így számítottam rá, hogy erőt kell majd vennem magamon. (van még egy ellentmondás az epizódban, ami már ifjúként is zavart anno: webster miért felejtett el egyik-napról-a-másikra németül? mert értem, hogy meg akarták mutatni, hogy egy harvard-i úrigyerek is ki tud akadni a háború mocskától, de attól még kiabálhatta volna a szidalmait németül is a velük szemben vonuló legyőzött seregnek...) (hmm, tipikus tom hardy, egy szex-jelenettel kellett neki bemutatkoznia a show-ba...) (szép hosszú snittekből volt összerakva az epizód.) ($$12.26.)

„fifteen men crossing a river to capture prisoners from a german post. getting back safely could be accomplished in 10 minutes. the same mission could be met with disaster, and result in fifteen americans killed or wounded in action.”

(◄◄) néhány nap szünet után egy olyan résszel visszatérni a sorozathoz, amiben egy sokáig kórházban lévő katona visszatér a frontra -ezt szimbolikusnak érzem... ’nemszerettem’ epizódként élt az emlékezetemben ez az epizód, és tényleg kevésbé működik, mint az eddigiek, de lehet hogy csak az a baj, hogy a sokkoló bastogne-i pokol után következik, annak a drámaiságához viszont nem érhetett fel. a fejemben az éjszakai akció maradt meg, pedig viszonylag hamar lezavarják a kém-szerző küldetést -és valahol jó is ez, mert sokkal kaotikusabbra van vágva, mint az eddigiek, nehéz követni, hogy mi történik épp a képen. az epizód nagy részét viszont a karakterek rossz hangulata uralja, és bár kétségtelenül átjön a fronton töltött hosszú idő érzete, azért nehéz azonosulni azzal a negatív hullámmal, ami megcsapja webster-t azért, mert a sérülése miatt nem volt végig az alakulattal. plusz ismét kaptunk egy tapasztalatlan tisztet, aki annyiban különbözik a korábban látott katonaságra alkalmatlan egyedektől, hogy ő tényleg részt akar venni rázósabb helyzetekben, hogy tanuljon. persze az ismeretségi köre nem nagyon hagyja, hogy sokáig koszolja az egyenruhát a közkatonák között... ($$12.26.)

„with great power comes great responsibility.”

minden kisfiú arról álmodik, hogy nagy hős lesz belőle, aki a különleges képességei segítségével szolgálja az emberiséget, megmenti a rászorulókat, és legyőzi a gonoszokat, akik világuralomra törnek. de csak nagyon keveseknek adatik az meg, hogy megvalósíthatják az álmaikat, akik azt az életet élhetik, amilyenről a képregények lapjain olvashattak -csak kevesen olyan szerencsések, hogy bekopogtat hozzájuk karácsony este a doktor... annyira menő most a szuperhősös zsáner, hogy steven moffat-nak is reagálnia kellett erre a trendre, úgyhogy bedobta a doktort egy csomó képregény-panel közé, hogy szórakoztasson minket. és talán azoknak volt igazán kánaán ez a rész, akik otthonosan mozognak a szuperhősös univerzumokban, mert rengeteg utalás és megmosolyogtató kifigurázás között mentettük meg a világot. persze eredet-történettel kezdtük, anélkül nem is lett volna értelme felvenni a fekete latex-ruhát, aztán kialakultak a képességek (a röntgen-látás mindig veszélyes dolog -főleg egy kamasz-fiúnál), és persze adott volt egy titkos identitás is -szemüveggel eltakarva a nyilvánvalót... és lehetne sorolni napestig, a torony-ház tetején forgó gömbtől kezdve az újságírónő szerelméig. tulajdonképpen még a világuralomra törő űrlény-agyak sem lógnának ki egy marvel vagy dc termékből, harcoltak már a legnagyobb hősök is efféle blődségek ellen. igazából még a tanulság is ezekből a szívmelengetően egyszerűbb történetekből érkezett -mert nem az a legnagyobb hős, aki a világot menti meg, hanem az, aki mindig helyt tud állni a gyerekszobában a pelusok elleni harcban... no. ha már csak ennyi kalandocska jutott idénre, legalább szórakoztató egy órát tölthettünk a doktorral -bár sajnos nem csillapította a sorozat iránti étvágyat, hanem épp hogy meghozta. nem használhatnánk a tardis-t, hogy előreugorjunk áprilisig...? (az első percek megint csak alibiből játszódtak karácsonykor, de ezt már megszoktuk. a tavalyi karácsonyra meg csak pár pillanatnyi utalást kaptunk, bár igaz, hogy nem nagyon fért volna el ebben a hős-kalandban egy komorabb doktor.) ($$12.26.)

„we shared our first breath. now it’s time to celebrate that breath -together.”

elsőre furán hangzott, hogy a liberalizmus zászlaját magasan lobogtató sense8 egy karácsonyi különkiadással mutasson magáról életjelet -de ha a karácsonyt úgy fogjuk fel, mint az élet ünneplését, akkor igenis van helye egy olyan sorozatnak ebben az időszakban, ami csodásan tudja ünnepelni az élet szeretetét... és ezt az életörömöt már a nyitó zenés montázzsal ki is tudják mutatni watchowski-ék, mert úgy gondolták, hogy pár képsorral képbe helyeznek minket, és ehhez a ’feeling good’ című klasszikus lesz a megfelelő aláfestés... a hangulat azonnali elkapásához tökéletes volt ez a kezdés, főleg mert ezek után kellett vagy félóra, hogy újra úgy igazán a kezemben tartsam az összes a fonalat. mert persze egy csomó mindenre már nem emlékeztem az első évadból, bár igazából nem is a karakterek aktuális helyzete hozott zavarba, hanem a sorozat meglehetősen zavaros mitológiája... oh, nem, a karakterekkel minden rendben van, továbbra is szerethetőek és érdekesek, és persze hiába élnek a világ különböző pontjain, mindig be-benéznek egymáshoz, akár ha támogatás kell, vagy csak túltöltődnek az érzelmeik, és ezt meg akarják osztani egymással... igazából egy két órás eszenciát kaptunk a show-ból, szépen összesűrítve, ami így szélsőséges érzelmeken tudott játszani az emberrel -sírva/nevetve haladtunk karakterről/karakterre, országról/országra -mégis szépen simultak egymásra az élek. igazából nem is a szélsőséges érzelmi hullámzásnál éreztem apróbb töréseket, hanem azért, mert időben nagyobb periódust fedtünk le, így kényszerűségből adódtak nagyobb váltások... de nem nagyon érdekelt, mert a kezdeti bizonytalanság után a közös szülinaptól újévig egy komplett csodát kaptam, ami pont ugyanúgy tudott magával ragadni érzelmileg, mint ahogy az első évad epizódjai tették. és nem érdekel, hogy belezavarodik a bonyolult háttér-történetbe, vagy abba, hogy egyszerűbb szimbólumokkal harcol az egyenlőségért és elfogadásért, mert a szívemmel dolgozom fel a látottakat, nem az agyammal... (egyébként még az öniróniájuk is cuki, viccesen reagálták le a kényszerű színész-cserét is, de azon is élcelődtek, hogy nem lőhetnek le valakit kétszer egymás után, mert az borzasztó írói csavar lenne...) ($$12.25.)

„each one of these films show a reality like ours but not ours.”

...azért egy ’ez történt az elmúlt évben’ összeállítás segített volna visszatérni az alternatív valóságba... egyébként sem szokott nálam könnyen menni ekkora sorozat-mennyiségnél, hogy minden szál tisztán megmaradjon a fejemben hónapokkal az évadzárók után, de valahogy most még nehezebbnek éreztem a belerázódást, valahogy nem volt gördülékeny a szereplők elhelyezése a sakk-táblán... és persze a készítők tavaly is helyesnek gondolták a sorozat tempóját, úgyhogy most sem érezték szükségét, hogy könnyebben vonszolja magát előre... igazából akkortól éreztem azt, hogy sikerült megfogniuk újra, amikor a filmekre összpontosítottunk az epizód utolsó harmadában, itt megélénkült a zene, és elkezdett kinyílni a sorozat mitológiája is (szimbolikusan a terek is megnövekedtek a karakterek körül, mert amerikában is egy nagy csarnokban őrzik a tekercseket, és eközben berlin-ben is mérhetetlen méretű épületeket láthattunk hitler körül)... úgy tűnik, hogy új célt találtak az évadnak, már nem a filmek és a rejtélyes fellegvári ember lesz a középpontban, hanem egy katasztrófával fenyegető háború megakadályozása. és ez egy izgalmas távlati terv lehet, reméljük, hogy megfelelőek lesznek az arányok az odaút során. az engem már megnyugtat, hogy felcsipegettem a fonalakat, így később már nem kell majd ezzel bajlódnom... ($$12.25.)