soroló

„how do you think we made it all these years, huh? every time we got torn apart and beaten down? it’s by staying a family, no matter what.”

szóval nem csak minket ijesztgettek, hanem komolyan gondolják az írók a kilakoltatást, huh. a helyzet drámaiságához képest persze nagyon shameless-esen kezelik a helyzetet, megtalálják azokat a pontokat, ahol mosolyoghatunk is egy kicsit a könnycseppek alatt. de az az igazság, hogy nem vagyunk biztonságban, nehéz elfutni a dráma-eső elől, legalábbis néhány vonatmegállóval arrébb az egyetemen is kurvára ráfázunk. mi és lip egyaránt. és az a fura, hogy valahogy mégsem utáltam meg egy pillanat alatt a bosszúért visszarángatott amanda-t, mert valahol megérdemelte ezt a kanos hősünk. szerencsére ian csak néhány felszíni sérüléssel lesz csak gazdagabb, én meg a reménnyel, hogy tényleg elindítják a megfelelő úton. az egyik legérdekesebb vonal most frank-ké (és közvetve debbie-é, bizony), aki megint talált magának egy haldoklót, aki körül legyeskedhet, de a hölgy mindenki számára meglepetésekkel szolgál... ügyesen kettős volt a 'menekültek' cím, mert gallagher-ék mellé behoztak egy csapat miammar-it is, akik tipikusan túlzó shameless karakterek, de pont ezért működnek (és milyen jó volt már, ahogy v a sok morgás közepette egyszer csak apró mosolyra húzta a száját miattuk!). ($$02.11.)

„i’m a birthday loan officer. i know what tapas are.”

nemrég volt itthon egy komoly veszekedésem arról, hogy mennyire felesleges tartani a születésnapokat -de most az epizódot látva be kell látnom, hogy tévedtem... ehh, imádnivaló túlzásokkal hozták le a mai részt is (szülinapi kölcsön!)), de most az ünnepeltet és a vendégsereget látva leginkább az a kérdés foglalkoztatott, hogy vajon hogy tartják fejben carrie és fred ezt a rengeteg visszatérő karaktert...?) ($$02.11.)

„if you really were you’d know it’s the obligation of every true blood giants fan that if you see tom brady you tell him he sucks balls.”

én mindig is azt gondoltam, hogy tombrady jó fej (még ha néha a pályán ez nem látszik...), és respekt, hogy bevállalta ezt a bohóckodást is -gondolom marky mark elég meggyőző volt a boston-i haverjaival... de tök örültem jeffrey tambor primadonnáskodásának is, meg úgy az egész golfozásnak jó hangulata volt. csak e-t kéne már elindítani végre egy úton... ($$02.11.)

„killing is never easy, especially for a good man.”

annyira nem építenek az új nézőkre, hogy még a previously-ba is a nagytesókból vágtak be jeleneteket -igaz, hogy aztán tényleg tovább is vitték ezeket a képsorokat. mert a behúztuk a féket, és elkezdtünk a karakterekkel foglalkozni. mert hozták magukkal a terheiket a múltból, sarah a gyilkos hajlamait, ray a megmentési vágyát, leonard a családi múltját. és bár hiába hangoztatják, hogy ők egy csapat, most szétszedték őket három felé, és külön küldetéseket adtak nekik. rip és sarah kapták a heti cool múlt-momentumot, a 70z zenére vonulós kilassítást, no meg a fő konfliktust vandal savage-dzsal. captain cold-ék már most bepróbálkoztak a lehetetlennel -megváltoztatni a múltat. pedig már a múltkor hallhatták, hogy ez a gonosz idő meggyógyítja önmagát. a végére azért a szálak többsége összeért egy 'eyes wide shut' jelenetben, mert teljesen logikus, hogy egy őrült halhatatlant egy őrült szekta kövessen, akikkel egy titkos helyen gonosz szertartásokat végeznek... a lelkizős jellege ellenére nekem ez a rész is szórakoztató volt, és várom, hogy a trapéz-gatyákat jövő héten válltömésekre cserélik... ($$02.10.)

„our problem is that the calculator now has everything he needs to melt the internet. i love the internet.”

egy karakter visszatérése hozhat izgalmakat magával, és persze rengeteg érzelmet -de mi van akkor, ha rengeteg karakter tér vissza egyetlen epizód alatt...? úgy érződött, mintha körbetelefonáltak volna, hogy ki ér rá a héten, és mindenkit beleírtak volna a részbe, aki pozitív választ adott. pedig először csak nyssa-nak örültünk, mert mindig jó nézni, ahogy komoly arccal kardozik. de aztán ő hozta magával katana-t is (akit kicsit féltettem, hogy búcsúzik is egyből a sorozattól, hiszen ő is benne lesz a suicidal squad filmben, és hát tudjátok a warner/dc elvet...). roy csak némi parkour-ozás után fedte fel magát, pedig nem is az akciózás romantikája miatt volt érdekes a starling-ba való visszatérése, hanem a thea-val való érzelmi kapcsolata miatt. mert szegény lány nincs jól, elemészti a verem mellékhatása, szépen vezetik is ezt a szálat (és persze ha a lánya beteg, akkor malcolm-nak is fel kellett bukkannia). még a flashback-ben is volt egy visszatérőnk (még ha csak egy hallucináció erejéig is) -de kellett shado ide, hogy megerősítse az évad egyik fő-témáját: oliver nem múló ön-hibáztatását és bűntudatát... (igen, azért új szereplőt is kaptunk, méghozzá egy gonosz rokoni szálat.) ($$02.10.)

„life is either-or yes/no, black/white, love/hate from the dawn of time to this moment right now.”

nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet volt idősebbé tenni wally west-et a képregényekhez képest, és beledobni ebbe a borzasztó fast-and-furious szálba (aminek a drámai pontja ráadásul még csúnyán is volt megvalósítva). kicsit az is furcsa volt, ahogy ezt nyakatekerten a heti-ügyhöz kötötték, csak hogy a teljes west család ott lehessen, hogy iris megsérüljön, hogy wally végre közelebb kerüljön a családjához -nem, leírva sem működik... viszont ezzel szemben a harry wells szál jól sikerült, ahogy egyre kétségbeesettebben próbál mindenkit eltaszítani magától, ahogy bevallja, hogy megcsapolta barry-t, és aztán ahogy befogadják mégis a csapatba. tehát ha tudják hogyan kell a karakterekhez nyúlni, akkor miért nyúlnak időnként mellé...? nem írtam eddig a hetigonoszról, ami öööö... klasszikus b-horror izé volt, folyékony halmazállapottal és bosszúszomjjal (lehet hogy nem véletlen, hogy a doctorwho-ból hoztak rendezőt...?). (ja, tetszett a sok bro-ság barry és cisco között.) ($$02.10.)

„i must make you over. it is the pact between my kind and yours, and in exchange, you buy us brunch sometimes.”

minden lány szereti a hamupipőke történeteket, ahol bele tudják magukat élni a szegény lány helyzetébe, akibe beleszeret egy gazdag herceg. oké, azt nem mindenki hagyná, hogy madarak és egerek öltöztessék... de ez a teszkógazdaságos hamupipőkeség még beleférhet... (plusz női praktikákat is tanulhattunk a megcsalás leleplezésére.) ($$02.10.)

„i will not let the fear of war dictate our agenda.”

...na most hajították ki minden apró kételyemet a toronyház legfelső emeletéről... mert lehet, hogy a szálak felvétele nem megy tökéletesen az íróknak, de a politikai keverés nagyon is az ő terepük. lexa eleve jó karakter, de nagyon tetszik, hogy még összetettebbé teszik, hogy keményen rúgnak vele, ha kell, ugyanakkor szétszakad a tévé az érzelmektől, ha clarke-al összekerülnek. és nem lehetek elég hálás, hogy ennyire belementünk a földiek vezetőségi kultúrájába, mert a törzsek törékeny koalíciójából még sokat ki lehet hozni. de nem csak a legfelsőbb szinteken néztük meg a helyieket, hanem a mindennapokban is beleshettünk, és baromi hangulatos is lett a jelenet a piactéren. de ehhez kellett az is, hogy kane megint a jobbik arcát mutassa -ideje őt tényleges vezetővé tenni. igaz, hogy ott már nem ezt a kedves, hanem a határozott arcát kell majd hogy mutassa, mert nagyon gyorsan be fognak indulni az események ennyi árulás és halál közepette... (mindig bőkezűen bántak a zeneszámokkal a sorozatban, de idén eddig valahogy több az ’élő’ zene, nem? mondjuk a tanácskozáson előadott gyönyörűség sokat hozzáadott a jelenet erősségéhez.) ($$02.09.)

„my dad kept his feelings bottled up for years, and then he exploded. because he was a coward like me.”

no, végre használják a marsi embervadászt, ha már rá tudták beszélni a warner/dc-t, hogy bevehessék őt is a sorozatba -igaz, hogy a cgi-jal spórolnak továbbra is, de már legalább nem csak egy központban áll a monitorok előtt, hanem aktívan kiveszi a részét az akcióból. de egyébként nem véletlen, hogy egy mellékszereplővel kezdtem, mert a mai részben kicsit ők váltak főszereplővé. és nem csak azért, hogy rágódjunk még egy kicsit az epekedős szerelmi sokszögön... vagyis még lehet, hogy jimmy barátnőjének visszahozása ezt a célt szolgálta, de winn-nel már sokkal okosabban bántak. mert nézhetnénk egyfelől az apja behozását úgy, hogy egy kis nyomozósorozat-hangulatot akartak csempészni a show-ba a cbs állandó nézőinek, de aztán inkább csak egy szép analógia lett az ő gyávasága és a fia bátortalansága között (vagy ahogy ki is mondatják a sráccal, a bombakészítő fia bombát dob a kara-val való barátságára). (szokták dicsérni a dc-t, hogy nekik jobb gonoszaik vannak, mint a konkurenciának, de az ilyen toymaker típusú rosszfiúk szerintem tömegesen állnak náluk is a raktárban...) ($$02.09.)

„tell me, why do musicals always get me so worked up?”

itt az évad fele, összébb kéne húzni a szálakat, így az írók, hát felkerekedtek megkeresni a legdebilebb ötletet szerte a környéken, és istenemre megtalálták, jő' a véletlenek erdejébe, ahol pont az történik, amit szeretnél... folytatódtak az érzelmi hullámok is, családi és szerelmi színtereken olvadtunk és szurkoltunk -aztán minden megkeseredett, hideg tőrt kardot szúrtak a szívünkbe... ($$02.09.)

„i spend the whole day tracking you, only to find you're about to join a battle between two groups of very similar 5'10" men.”

elkezdtek differencializálódni a dalok, nem? most volt romantikus kesergő, musical-es felelgetős meg hónaljszagú rock'n'roll is... viccesen idéztük meg a népek közötti ellentétek abszurditását, és még némi szerelem is szövődött. mármint nem a népek között... ($$02.09.)

„you saw the world as something to be fixed. i only saw it as broken, so i made sure i had enough to survive in it.”

annyira messzire ment damien darkh múlt héten, hogy ilyen kitöltő epizódokkal kell kibekkelnünk az évad egy részét...? oké, elég sokat foglalkoztunk felicity sérülésének lelki következményével (klasszikus módon, egy hallucinációt használva a lelkiismeret megjelenítésére), de sokkal inkább a diggle családra koncentráltunk -annyira, hogy a flashback is nekik jutott ma (de azért egy jelenet erejéig érdekesen az oliver múlthoz kötöttét ezt). sajnos nem nagyon tudott érdekelni ez a vonal, bár érdekesnek tartom, hogy bevállalták ezt az afganisztáni ópium-kereskedelmet, hogy merik kicsit bepiszkítani így az amerikai katonákat. meg kaptunk ismét egy nagyon gonosz (vagy nagyon anyagias?) szervezetet, akiket majd időről időre elő lehet majd szedni. főleg, hogy az a.r.g.u.s. könnyen háttérbe szorulhat majd egy meglepő halálnak köszönhetően -ami annyira nem is meglepő, ismerve a warner agyrém képzelgését, miszerint a nézőket összezavarja, ha egy karaktert egyszerre lát a tévében és a nagyvásznon... ($$02.08.)

„it's what's known as a 'time line remnant'.”

szeretem az ilyen képregényes címeket, akár készíthetnének minden részhez posztert, amikre nagy betűkkel felírják az ilyeneket -mókás lenne, ha már a sorozatot ilyen komolyan veszik mostanság... de legalább nem nézik gyereknek a nézőket, komolyan belementünk az elméleti fizikába az időutazások kapcsán. mert ha már nagy betűkkel hirdették, hogy visszatér a reverse-flash, akkor meg is kellett magyarázni vele kapcsolatban sok mindent. hogy miként lehet életben; hogy hogyan is alakul az ő idővonala (mert a mostani események alapoznak meg az első évad főszálának, annak ami barry anyjával történt, ami dr.wells-szel történt, szóval értitek -értitek...?) kicsit ápdételjük cisco képességét is -oké, egy kicsit túlságosan is, de kellett egy drámai fordulat, hogy helyre kelljen állítani az idővonalat... patty-ről nagy örömömre kiderült, hogy tényleg jó nyomozó, mert végre összerakta az egyértelmű jeleket, de ennek ellenére jelenleg nem marad a show-ban (oké, tudom, hogy shantel vansanten elfoglalt színésznő, feltételezném, hogy az ő kérésére kellett a drámai szünet a cuki kapcsolatba). ($$02.08.)

„time travel. cool.”

nagyon durván növekszik a berlanti-verse -kicsiben kezdtük, egy realista arrow-val, aztán felpörögtek az események a flash-sel és a metahumánokkal, és most már az időutazásnál járunk... (sőt, azóta kiderült, hogy nemsokára sikerül a supergirl-t is bekapcsolni a nagy egészbe!) már a tavalyi nagy crossover-nél beleshettünk ebbe a jövőbe, hogy milyen lesz ez a tesó-sorozat, bár sok mindent nem láthattunk előre. volt egy csapatunk, amiről nem tudhattuk, hogy működni fog-e -főleg, hogy ennyire b- és c-ligás arcokat szedtek össze. és az a jó, hogy ezt a 'kicsi-séget' ők is tudják. az egyik nagyjelenet is arra építették, hogy bevallják, hogy mindenki feláldozható, hogy kicsikből a szemünk előtt lehetnek majd nagyok. mert be kell vallani (és ez lehet, hogy fájni fog), hogy ez a dupla nyitány nem az akciók miatt működött, hanem az érzelmek miatt. mert nem csak ez az emlékezetessé válás vágya volt ilyen 'ohh' momentum, hanem amikor megtudtuk rip hunter háttér-történetét, vagy amikor felderültek titkok a múltból. de azért mielőtt elcsöppennék, azért gyorsan hozzátenném, hogy baromi szórakoztató is volt nézni. felcsipegettek egy csomó utalást és hommage-t (a kezdésről nekem a firefly pilot ugrott be, vagy mondjuk remélem mindenki mosolygott a kanári indiana jones momentumát. arról már nem is beszélve, hogy az időutazó mestert játszó színészüket a doctorwho-ból szerezték...), és hát srácok, időutazás! kezdetnek 1975-be ugrottunk el, ami tök jó, trapéz-nadrágok, afro-hajak, füves egyetemisták és jó zenék, csak az volt zavaró, hogy meglehetősen következetlenül használták a barnásított képhatást, valamikor ott volt, valamikor eltűnt... látom, hogy sokan húzzák a szájukat a neten, de szerintem jópofa volt ez a kezdés, látványos, epic, ahol kellett. a kérdés az lesz, hogy a különböző korszakokba ugrálás mennyire fog működni. ($$02.08.)

„this might be a vendetta, but it's not personal.”

oliver féktelen dühében nem szokta használni az eszét, és az emberségét is felicity-nél tárolja, így várható volt, hogy kemény lesz a visszatérés. el kell ismét felejteni a 'nem ölünk' politikát, mert damien darkh túlfeszítette a húrt. ugyanakkor azért oliver azért nem tud átlépni minden határt, kemény a rosszfiúk alsóbb tömegeivel, de azért a főgonosz családját meg kell mentenie. vagy csak az írók akarták egy kicsit elodázni a nagy harcot... igaz, azért egy kis ízelítőt most is adtak. de azért volt a másik gonosz, hogy őt lehessen ütni/vágni... (anarky-val azért vagyok elfogult, mert tizenéves punk-ként én is telerajzoltam a füzeteimet a körbekerített 'a' betűkkel...) a legkényesebb ponton jól teljesített az epizód, azaz a kórházi jelenetek működtek, azokat az érzelmeket váltották ki felicity-vel, amiket kellett. várható volt, hogy kvázi-orákulumot csinálnak belőle, de nekem ennyi bat-hommage belefér. amitől inkább tartok, hogy a flashforward szerint fagyos lesz a viszony oliver-rel, és már kezdem nagyon unni ezt a huzavonát... ($$02.07.)

„he has the ability to transfer all the surrounding kinetic energy into himself.”

mennyire fontos a sebesség, nem mindegy, hogy valami felgyorsul vagy lelassul... például meglepően gyorsan építették eddig a patty/barry kapcsolatot -de arra nem tudták rávenni magukat, hogy a lány bekerüljön a flash-csapatba. ma is futottunk emiatt néhány kört -erre mi lett a megoldás? kiírják a show-ból egy időre, hogy ne kelljen ezzel foglalkozni, vagy legalábbis későbbre lehessen tolni... a west családnál lehetett volna egy gyors reunion, de inkább a lassabb (és szenvedősebb) utat választották, sok sértődéssel az útpadkán. és caitlin és jay sem ugorhatnak bele egy gyors kapcsolati sebesség-váltásba, mert behoztak valami betegséget a föld2-es srác életébe. sooo, lehetett volna ez egy gyors visszatérés is, dübörögtetve a főszálat, de inkább egy megfontoltabb érzelmes magánéletes megközelítést választottak, ami nem hiszem, hogy sok rajongót kielégítettek volna... legalább a heti-gonosz reflektált erre a belassulásra (és nagy örömmel üdvözöltem a show-ban aaron douglas-t), valamint volt néhány jó beköpés cisco-tól, és egy szomorú sztori a gonosznév-adásról, amivel jól elvették a későbbi poénkodások élét...) ($$02.07.)

„the commander of death.”

el tudom képzelni, hogy mennyire nehéz lehet az íróknak egy ilyen visszatérést összerakniuk. először is azt kell eldönteniük, hogy közvetlenül folytatják-e a finálé eseményeit vagy időt ugranak (itt egy ügyes átvezetővel léptünk túl három hónapot). aztán végig kell rágniuk magukat, hogy melyik karaktert milyen élethelyzetben találjuk, hogy kire milyen hatással voltak a közelmúlt eseményei. azt tudtuk, hogy clarke külön utakon fog járni, de arra talán nem gondoltunk, hogy a túlélő ösztön mellett kialakul benne az igazi vadászat iránti szenvedély is -és ledöf minden állatot, és megszerez minden nőt... de azért nem olyan könnyű számára sem ez a vad élet, hiszen mindenki a fejét akarja. és persze a társai sem hagyták annyiban, hogy eltűnt a szemük elől. de azért a hangulatos (és zenés) keresés mellett jutott idő az ő update-jükre is, például bellamy láthatóan próbál továbblépni (egy új nő karjaiba), jasper meg remélem nem formálódik át az új finn-né a lelki fájdalma miatt... egy évadnyitónak illik az új átíveléseket is felvetnie, behozni új karaktereket, netalántán új gonoszokat is. úgyhogy új csoportok garmadája masírozott a képernyőn, nem lesz gond ezekkel a szálakkal sem (zach mcgowan olyan menő, hogy egyszerre két sorozatban is tud keménykedni!). illetve... a jaha szállal még kivárom, hogy mit szeretnének, mert ez a 'vegyél be valamit a szádba, és eljutsz a tökéletes mátrix-ba' dolog még kicsit kilóg a többi szál közül... sok agyalás után minden felkerült a fehér táblára az írószobában, csak egy igazán jó varró hiányzott, aki egységbe foglalt volna mindent, mert egy nagyon picit széteső lett ez a nyitány. de azért jó érzés volt újra itt lenni a földön. ($$02.07.)

„on krypton, it is a show of great strength to admit one's fears to an enemy.”

...ha levesszük róla a köpenyt, egész érdekes gondolatokat találunk alatta... mert az emberek félnek az idegenektől, azoknak viszont nincs bizodalmuk az emberiségben. de miért is lenne, ha mindig csak az olyan elvakult alkalmatlan vadbarmokkal találkoznak, mint amilyen a skatulyából kihúzott tábornokunk is...? pedig az ilyen különleges képességű lényeknek fontos az, hogy legyenek olyanok, akik visszarántják őket a földre. ezzel indokolták azt is, hogy miért kell kara-nak a mellék-állás, pedig elég lenne, ha a barátait meg a nővérét tartaná meg... azt hittem, hogy legutóbb már letudtuk ezt a 'cat tudja' szálat, de inkább bohóckodtak ma vele még egy sort, de mivel szórakoztató volt ms.flockhart előadása, ezért elnézem nekik. meg kellett ez is, hogy kara ma besokalljon, túl sok érzelmet kellett egyszerre kezelnie, és mellissa is jól vette az akadályokat ezeknek a bemutatásával. (miért imádják az írók, hogy minden negatív szereplőből megpróbálják kibányászni a 'benne lévő jót'...?) ($$02.06.)

„no race wars in the house.”

imádom, amikor átmennek teljesen abszurdba... kizárólag melegekből álló tűzoltó-egység? really? ha ez tényleg így van a városban, akkor elkezdem nézni a chicago fire-t is, mert fun-nak hangzik... ahogy frank ötlete is szokás szerint túlment a határokon, és jól hangzik, hogy végül sikerült meggyőznie debbie-t, hogy egy idősebb támogató (és lehetőleg) haldokló férfi kell neki, ha anyagi jólétben akarja tudni a születendő gyermekét, mert sok potenciál van egy ilyen őrültségben... és olyan is ritkán van, amikor azon mosolyogsz, hogy valaki ropogósra sül egy tolókocsiban... és ahogy megszoktuk, amilyen viccesek az írók, annyira gonoszok is, minden héten tudnak találni valamit az írószobában a fehér tábla előtt, amivel kihúzzák gallagher-ék talpa alól a talajt -akár szó szerint is... (és szokás szerint egy csomó apróság volt még itt kis színesnek -kétféle szívzűr is, mert carl-nak meg kell tanulnia, hogy az anyagiasság nem mindig vezet célhoz (azaz egy lány mellei közé); és lip is megtapasztalhatja, hogy egy tapasztalt mrs.robinson típusú nőnek rengeteg előnye van, ugyanakkor egy ilyen kapcsolat komoly kihívásokat tartogat a külvilág felé... de kaptak a hipszterek és a hitelekkel dobálózó bankok is.) ($$02.06.)

„the rayburn name still means something down here.”

az egyértelmű volt már az elején, hogy a fináléra érjük el az évadban látott flashforward képeit, viszont arra szerintem nem sokan számítottak, hogy ennyi meglepetést fognak okozni a már látott képsorok. legalábbis én azt feltételeztem, hogy ezek a fő drámából vannak kiragadva, nem pedig a már megtörtént drámának a következményeit látjuk. mert azt már jó kábeles szokás szerint már az előző rész végén megkaptuk... most sem bírtak magukkal az alkotók, kellett egyet csavarni még az időrenden, hogy most is kirakóznunk kelljen, hogy mire emlékezhet vajon a három testvér... aztán gyönyörűen összeállt a kép, a nagy master-plan, egy újabb éjfekete titok, amit meg kell őriznie a családnak. és baromi érdekes belegondolni magába a tettbe is, hogy a család legtisztességesebbnek tűnő tagja követte el -és még csak el sem tudjuk érte ítélni, látva, hogy milyen ember volt a testvére. hogy ettől rossz emberré vált volna? a moralitás érzékeny dolog... (természetesen megágyaztak a jövőnek -már azzal is, hogy ott lesz végig a feszültség, hogy kiderül-e a nagy titok, de ez nem volt elég az íróknak, be kellett hozni még egy tipikusnak mondható cliffhangert is a végére...) ($$02.06.)

bevallom, annak idején csak azért figyeltem fel a sorozatra, mert érdekesnek tűnt a helyszíne (meg persze bízhattam benne, hogy a szokásos netflix-minőséget kapom). és igazam is lett, mert a helyszín, azaz florida keys egyenrangú főszereplőként tündökölt a karakterek mellett. ott volt a fülledtsége, a gyakori viharok, a hullámzó tenger hangjai, a szélfútta beszélgetések, a mangrove-mocsár ragadóssága, és a pálmafák leveleivel átszűrt napfény. (és ki is használták mindezt, mert rengeteg kinti felvétel volt minden epizódban, amik mindig rengeteget dobnak a hangulaton.) és ezek azok a jelzők, amiket még nem nagyon írhattam le egy noir történet helyszínének esetében. mert ahhoz vagyunk szokva, hogy a sötét történetek sötét helyeken, nagyvárosok koszos sikátoraiban játszódnak. de működött ez a kontraszt, akkor is, amikor a kezdeti napfényből átúsztunk a sötétségbe, mert szép fokozatosan adagolták a nyomasztást, a drámát és a feszültséget. igen, kicsit lassan indultunk, de aztán ez kifizetődött, jobban együtt tudtunk lélegezni így a karakterekkel. működött a mozaikos szerkezet is, hogy az információk is kis csomagokban jutottak el hozzánk, hogy nekünk kellett összerakni a részleteket, a különböző időpontokban történt eseményeket, a titkokat. de a lassabb részeknél is jó volt nézni a karaktereket, akik sokrétűek voltak, összetett érzéseket váltottak ki belőlünk (imádva utálni, meg ilyenekre gondolok...), és persze magas szinten voltak eljátszva (kyle chandler régi motoros a szívemben, de ben mendelsohn is odaérhetett a fenyegető pöszeségével). so. ha egy sötét titkokat rejtő, gyönyörűen fotózott sorozatra vágysz, ezzel nem lőhetsz nagyon mellé.

„i never could hate you. that's my fucking problem!”

zajlik a macska-egér játék, mindenki menekül vagy üldözik -és sötétedik a hangulat, de nem csak a monszun-időjárástól... most jönnek a nagy kérdések: mit lehet tenni danny-vel? fontosabb-e ő, mint a szűken vett család? john próbálja menteni a menthetőt, menekítené a családját, és óvná az édesanyát. ez utóbbival kudarcot vall, mert danny bevallja a bűneit, és azt is, hogy ugyanúgy hibáztatja őt is az elcseszett életéért, mint mindenki mást... az a jó ebben a kihagyós szerkezetben, hogy oda kell figyelni, hogy tényleg mi történt, mert én is egy pillanatra elveszítettem a fonalat, hogy mitől is van rosszul john... aztán jöhetett egy mindig működő tengerparti jelenet, ahol olyan szinten fokozták fel a feszültséggel kevert érzelmeket, hogy fel kellett állnom az ágyról -és úgy is maradt az utolsó pillanatokat látva. innen még lesz tovább...? (látszik, hogy felzaklatott a vége, mert nehezebben találom a szavakat, és még a szokásosnál is több három-pontot rakok...) ($$02.06.)

„this is not just about danny owing money. he's trying to hurt us. this is personal now.”

hogyan enyhíted úgy a károkat, hogy a legkevesebb hulljon vissza a családodra? ez volt az epizód egyik kulcs-kérdése, és ehhez a mindig minta-jófiú john-nak is át kellett lépnie a határokat. mert a látszat kedvéért előadta a dea főnöknek, hogy ő csak a törvényt tartja szem előtt, de igazából kitervelték a testvéreivel, hogy hogyan tudnák megúszni a dolgot. persze a drog eltüntetése mindig annak kellemetlen, akit majd a nehézfiúk szednek elő, ha hiányolják a portékájukat -de úgy tűnik, danny túl tud lendülni az ilyeneken, mert most már csak megszállottsága fontos neki, hogy bosszút álljon minden családtagján egy több évtizede történt esemény miatt... még úgy is rengeteg feszültség volt az utolsó percekben, hogy azért feltételeztük, hogy nem kattant be annyira a srác, hogy megölje a saját unokahúgát -szép munka, kedves alkotók. (az ilyen típusú történeteknél a sötét titkos múlt mindig kötelező adalék, de itt egy kis pluszt ad, hogy ennyire mozaikosan ismerjük meg a teljes történetet -bár nem hiszem, hogy a poirot-módszer jobb lenne, amikor egyszerre zúdítják ránk az infót a végén.) ($$02.06.)

„it was just paradise for all of us.”

oh, hogy én mennyire tudom élvezni a mano-a-mano jeleneteket, amikor két ember csak beszélget, és lehet figyelni az apró reakcióikat. vegyük például meg-et, aki finoman rákérdez carlos-nál a gyanús dolgokra, és az elején linda cardellini még mosolyog, aztán ez olvad le szépen, ahogy komolyabbá válik a téma. de nagyon jó volt a hűtőházas letámadás is, kyle chandler-nek nagyon mennek ezek a keménykedős drámai részek (ez mondjuk nem újdonság). de az ő arcát kellett figyelni akkor is, amikor az anyukája újabb szörnyű részletet fedett fel a testvérük haláláról. a végéről már nem is beszélve, amikor a bátyja az arcába mondta, hogy 'nem tehetsz semmit, akkor is folytatom a bűnöző tevékenységemet'... ja, mert egész odáig szorult a hurok, lehetett kicsit izgulni az dea nyomozásán (pedig csak szép túlvezérelt fényekben ültek egy zárt szobában...), de a hurok-szorulás közben csak egyre nem gondoltak: hogy még egy rendőrnek is előrébb való a család, mint az igazságszolgáltatás... (danny profizmusa abban is látszik, hogy pontosan tudja, kiket tud behálózni (az anyját meg a gyerekeket), és kik azok, akikkel feleslegesen próbálkozna (a testvérei vele együtt nőttek fel, kiismerték már túlságosan).) ($$02.06.)

„i don't want to lie anymore.”

áh, egy rész erejéig visszatértünk a régi formulához, a kettős nézőponthoz, úgyhogy figyelni kellett nagyon minden apró részletre, ruha-színre... végre összeért a két szál, és megtudtuk hogy mi történt azon a végzetes éjszakán. és ez nem is azért érdekes, mert feloldódott a rejtély okozta feszültség, hanem mert ezzel a tudással átértékelődnek az eddig látott jövőbéli jelenetek, így már megérthető a különböző karakterek motivációja. viccelek itt allison kétféle ruhájával, pedig nagyon szépen voltak párhuzamosítva a történtek, másképp volt drámai, ahogy noah megtudta az igazságot a lányáról (a 'house of the rising sun' minden élethelyzetben működik!), és nagyon tetszett, ahogy a két volt házaspárost leültették egymással egy-egy tengerparton, ahol komolyan és kedvesen beszélhettek egymással -miközben csapódtak a partnak a hullámok... természeten cliffhanger-t tettek a végére, de annyit ugráltunk már időben az elmúlt két évad folyamán, hogy bármit el tudunk képzelni a jövő évi kezdéshez... (innen tényleg akkor olvass tovább, ha láttad a részt! ironikusan gonosznak tartom az ügy megoldását, hogy noah két olyan ember helyett vállalja magára a tettet, akiket a világon a legjobban szeret...) ($$02.05.)

a legjobb írók nem ragaszkodnak az eredeti koncepciójukhoz, hanem organikusan fejlesztik tovább a történetet, változtatják meg a formát és a nézőpontot. ez utóbbit vehetjük szó szerint is (a) the affair esetében... mert az első évad nagy truvája a szerkezete volt, a kettős nézőpontja, hogy folyton játszottak velünk, hogy kétségeket ébresztettek. ez idénre háttérbe szorult, sőt, maga az affér két szereplője is, mert a két ex-partnerük is kikövetelte a maga idejét, a maga nézőpontját. és szerencsére nem érződött az írói izzadság, hogy őket is a történetben tartsák (de nem is erőltetnek bele mindenkit minden részbe) -még ha cole szála sokáig eléggé külön futott a többiekétől. és számomra idén ők érdekesebbek is voltak kicsit a két fő karakternél, mert azt az ellentmondásos viszonyt tavaly is jól megismerhettük már, most jobban érdekelt, hogy mi történik a másik kettővel a különválások után. így teljesedhetett ki maura tierney és joshua jackson is, vagyis nőhetett fel a ruth wilson / dominic west páros mellé. ezekkel az arányokkal jó tempót lehetett hozni, változatosabbá vált a szerkezet (amivel még játszani is lehetett egy sort), és a tavalyihoz hasonlóan erős volt írásban is rendezésileg is az évad. esetleg csak az újdonság varázsa hiányozhatott belőle egy kicsit.

„you're just a fucking tourist. you drive through this place. you think it's so charming. you fall in love it it, and you want a piece of it.”

a sok newyork-i kavalkád mellett egy kicsit hiányzott a kisvárosi hangulat, úgyhogy én örültem, hogy visszatértünk montauk-ba, a szeles tengerpartra, a háttérben a világítótorony sziluettjével. a cole epizód-fél inkább arra való volt, hogy kipipáljunk pár tényt, hogy felhozzuk magunkat a lockhart-ot állapotával, hogy cole-ban megérjen a gondolat, hogy vissza kell térni. noah-nál már inkább jött a dráma, főleg azért mert allison meglehetősen furán viselkedik, titkolózik, és ismerve a múltjukat, nem meglepő, hogy bizalom-hiány van (bár ha belegondolunk, azért noah sem mondott el mindent, kezdve a válásával). és persze nagyon noah-san reagálja le az egészet, azaz dühből, megbántottan. és ez az, amit a néző nem nagyon tud benne elviselni... (a jövőben eljutottunk a tárgyalótermi részhez, úgyhogy már egy kicsit jobban érdekel, mint eddig, de azért még hátradőlve várom, hogy ki mond igazat...) (tudom, tudom, ne rizsázzak tovább, menjünk inkább a fináléra...) ($$02.05.)