soroló

„the secret dean force / the dean boys / task force dean / his dean secret people”

...az azért elég szomorú lett volna, ha paintball epizód nélkül hagynak minket az utolsó évadra... mert az hozzá tartozik a commu életérzéshez, még ha sokan azt is gondolják, hogy ezek paródiák. pedig nem így van, komoly műveket kaptunk minden évben -most ki tehet arról, hogy például ez az epizód is hajazott a kém-filmekre? hogy megidéződött james bond, ethan hunt és mr.&mrs.smith szelleme? ez csak valami titkos konspiráció lehet, mindez csupán a véletlen műve... ($$02.18.)

„sooner or later death awaits any man who lays eyes on this place.”

szorult helyzetek a karib-tenger különböző pontjain... ahogy arra számítani lehetett, nem sok nyugalmat kapott a korábban már igencsak megtépázott flint csapat -bár azzal sikerült alaposabban meglepni, hogy nem helyi őslakosok uralják a szigetet, ahogy a múlt heti utolsó jelenetből gondoltam, hanem volt rabszolgák, akik elmenekültek az uraik elől (az arcfestés alatt nem láttam a bőrszínt...). de talán így még érdekesebb a szituáció, mintha csak simán vademberek lennének, mert lehet érvelni nekik, vagy akár széthúzást is szítani köztük... (és még érdekesebbé tették ezt a zárt közösséget azzal, hogy hozzákötötték egy olyan karakterhez, aki már a kezdetektől velünk van). no de nézzük nassau-t, mert ott sem rózsás a helyzet, vane kapitány fején ott virít a vérdíj ugye, de jack-éknek sem könnyű, ők is menekülőre fogják -persze az okos megfontolásból beváltott gyöngyeikkel együtt... a ms.guthrie-val való konfrontációra még kicsit várni kell, viszont az angolok már most megismerhették a kalózok leleményességét, akik nem sajnálják baromi látványosan feláldozni egy hajójukat, ha azzal egérutat nyerhetnek. nem kell minden csatát egyből megnyerni, egy jó taktika aranyat érhet... ($$02.18.)

„you’re an exhibitionist. you like to be looked at.”

kicsit megijedtem, hogy csak azért hozták be a bunyós csajt az edzőterembe, hogy kavarjanak vele magánéletileg, de mivel aztán ki is mondatták vele, hogy nem bírja ő sem az ilyen típusú drámát, egy kicsit megnyugodtam, hogy talán nem így lesz... egyébként is jól feldúsult a magánélet szerepe a mai részben, aminek vannak pozitív és negatív következményei is. jay természetesen a jobbik végén áll a fasznak, de meg is érdemli, mert aki ilyen dumákat tud nyomni egy csaj befűzéséhez, mint amiket ő szokott megereszteni, attól nem sajnálom, ha jutalmul meg is kapja az egyébként is szimpatikus hölgyet. nate természetesen a másik véglet, mint mindig, szegény srác nagyon küzd a melegsége ellen, és biztos sok zűr lesz még abból, hogy próbálja elnyomni, hogy kamu-barátnőt tart. alvey-nál még nem tudni, hogy mi ez az egész ’felbukkan a régi barát’ vonal, de jól értettem, hogy a fickó meleg? mert akkor van egy tippem, hogy mire akarják kifuttatni... szegény ryan sincs toppon, baszogatják több oldalról, találkozik az egyre félelmetesebb keith-szel is, és még maszturbálni sem hagyják egy jót... ($$02.18.)

„men and women of the second season! attack!”

még egy utolsó összefeszülés a nagy boldog finálé előtt -mert ti sem gondolhattátok, hogy idén is cliffhanger-re futunk ki, mindenki tudja, hogy ez volt a hattyúdal, be kellett következnie a happyend-nek. de itt van nektek egy kihívás: sajátítsátok el a sötét, sötét mágiát, és vegyétek rá az abc vezetőségét néhány újabb kalandra. aztán persze a nézőket kéne megbűvölni, majd az írókat visszacsábítani az új és unalmas melójuktól, so... macera. de meg-megérné ne-nekünk, fuuuuuun lenne, az tutiiii!(énekelve, integetve el!) ($$02.18.)

pár apró varázsmozdulat, szétszéledtek a szálak, felbolydultak a párosok, akár úgy is, hogy oldalt cseréltek a szereplők (richard király erre a legjobb példa, de ahogy a gonoszság is jól állt neki, úgy idén a pozitív szerepben is tündökölt). lehet, hogy a dalolászás egy kis terhessé vált, de szépen differenciálták a dalokat, és egyébként is szövegileg mindig erősek voltak. és maradtak az arcunkba nevetések, de félhetett a csatorna is, vagy a disney mesék, mindenki. a tisztelet nem a jó vígjátékok sajátja. és ez egy piszok jó vígjáték. (volt.) (volt?)

update: volt... sajnos nem lehet eladni nagy tömegeknek a röhögve éneklést, így a csatorna üzleti alapon döntött, és lefejezte a show-t... pedig kevés szórakoztatóbb dolog volt az elmúlt években a tévében (itt a helye egy szomorkás búcsúdalnak).

„it’s a good day to die / oh, please, this isn’t game of thrones”

a végén még kiderül, hogy megérte szétszedni három külön szálra az évadot? (amiről egyébként az írók sem voltak meggyőződve, hogy jó ötlet volt.) mert most, amikor minden szál összeért a homokkal borított csatamezőn, már érezte az ember a felemelkedettséget, ahogy megtörténtek a nagy találkozások, ahogy a feltüzelt seregek egymásnak estek -de lehet, hogy a csak a gonosz varázslat szele volt az, ami felemelt... ($$02.18.)

„dark, dark evil way”

mielőtt egymásnak esnénk éles fegyverekkel, konyhai felszereléssel és zombi-szaggal, kellett egy epizód, amiben felkészülünk a nagy csatára. volt itt csaj vs csaj (szó)párbaj (erre vágytunk két évada!), részletesen hallhattuk egy szerelmes éjszaka történetét (a grease mindenkit üdvözöl!), és hát, nos, felkészültünk a csatára... ($$02.18.)

„a gray hair from the beard of a middle-aged man who is pure of body, untouched by a woman.”

az élet nagy kérdései, a szerelem és a halál. az egyik nélkül nem tudunk élni, a másiknak meg a képébe kell röhögni, ha élni akarunk -vagy esetleg jól tökönrúgni... gondoltuk, hogy gal nem fog meghalni a szezon közepén, de azért jópofa, hogy eljátszottak ezzel. ($$02.18.)

„thank you. you make an old condom smile.”

heti szó szerint értelmezett kifordítások: halálra untatni valakit; a megvásárolt kondomot fel kell használni; élethű szexjátékkal feldobni az intim életüket; a szexuális orientáció nem választás kérdése, és el kell fogadni, ha valaki nem hozzánk vonzódik. egyszerű vagyok, tudok nevetni ezeken a túlzásokon. ($$02.17.)

„the defiance of anthropomorphic sea mammals.”

köszönöm. minden igazi nerd (és geek) nevében hálás vagyok, hogy valaki kimondta végre a legnagyobb bánatunkat: hogy a nem nerd-ök (és geek-ek) körében is divat lett nerd-nek (és geek-nek) lenni. pedig csak szívből lehet igazán ebbe a szubkultúrába tartozni, nem bemondásra (vagy egy divatos szemüvegkeret felvételével)... fura egy epizód volt egyébként, ahol a gyerekeknek szóló zenékről való filozofálást fingós poénok szakították meg. fura, de jó. ($$02.17.)

„o.j., did you do it?”

bár ryan murphy nevével adják el a sorozatot (és főleg azzal, hogy ráhúzták az 'american ... story' brand-et), de igazából nem ő ül a főnöki székben, hanem scott alexander és larry karaszewski, ami számomra azért fontos, mert három olyan filmet is írtak korábban, ami nagyon közel áll a szívemhez: a larry flynt-et, a man on the moon-t és az ed wood-ot. igen, mind a három életrajz, úgyhogy nyugodtan mondhatom, hogy jó kezekben van ez a show is. és úgy tűnik, hogy nem csak a szakértelmük lesz erény, hanem a mértéktartásuk is. mert nem akarnak nagyzolni, nem akarnak a bulvár mélyére ásni, és talán nem is akarnak ítélkezni, csak rekonstruálni, hogy mi is történhetett ott a kilencvenes évek elején. mert az már a nyitó doku-képsorokból is látszott, hogy kicsit tágítani akarják a látószöget, és nem csak a nyomozáson lesz a hangsúly. hanem például a feketék helyzetén is. de a tárgyalótermi részekig hasznos lesz, hogy megismerjük a két oldal minden szereplőjét is alaposan. és jó sokan vannak, akik érintettek voltak az ügyben, még szerencse, hogy ilyen minőségi színészi gárdát szedtek össze hozzájuk, talán ez segít majd társítani a neveket a szerepekhez (arról a nem elhanyagolható tényről már nem is beszélve, hogy az alakításokkal sem lesz gond...). ha már murphy bácsi az írószobából kicsit kivonta magát, jobban oda tudott figyelni a rendezői munkájára -és remek munkát is végzett, piszok jó a tempója a résznek, nem ül le egy percig sem, mindig valami esemény közepébe csöppenünk, és sokat segítenek a figyelem fenntartásában az operatőr és a zeneszerző is. valahol most erénynek érzem, hogy általános iskolás voltam még az ügy idején, így nem sok emlékem van, a legtöbb dologra újdonságként csodálkozhatok rá majd. ($$02.16.)

„when i started in this business, rock and roll was defined like this: two jews and a guinea recording four schvartzes on a single track. now it’s changed so much, it’s not even recognizable as the thing people used to be so afraid of.”

elég volt a sorozat berendelésekor elejtett infókat felcsipegetnem (70-es évek zenei életéről fog szólni), elég volt a közreműködők neveit ízlelgetnem (terence winter, martin scorsese, mick jagger), hogy egyből tudjam, hogy ezt a show-t nekem találták ki, és alig vártam már, hogy a lelkem trapéz-nadrágot húzhasson, hogy a szemem elmerülhessen a barnás színvilágban, hogy fülem izgalomba jöjjön az erős zenei felhozataltól -de most csak a szívem számít, amiről leesett a nagy teher, mert ez a pilot pont olyan lett, amilyennek elképzeltem. mind a korszak, mind a művészvilágba való betekintés a gyengéim közé tartozik, így azért nagyon nem lőhettek mellé nálam, de akár lehetett volna ez egy száraz törilecke is, egy olyan, ahol kimódoltan eltartják a kisujjukat a grouppie-k a leszopásra váró fasztól. de nincs megúszás, belemegyünk a mocskos részletekbe. szertelenül. fésületlenül. punk attitűddel. és ki gondolná azt, hogy egy hetvenhárom éves ember képes ilyen friss alkotást létrehozni? bárki, aki ismeri az öreg marty életművét és vitalitását... szerettem, hogy nem csak a korszellemre figyelt, hanem hagyott teret bőven a zenéknek is , sőt átvezető látomásokat is használt, kicsit elemelve minket a valóságtól (ami mondjuk azzal is járt, hogy a végén az épület összeomlásánál sokáig nem tudtam eldönteni, hogy az ténylegesen megtörtént-e -aztán meg az előbb olvasom, hogy a valóságból vették ezt az sztorit...). amin meglepődtem, hogy nem a lemeztársaság felemelkedő korszakába kapcsolódtunk be, hanem pont a leszállóágba, de itt lehet majd igazán drámát csiholni, a kezdetekhez meg már most is volt pár flashback. de ezek csak kiegészítések a rengeteg jelen-szál között, ahol a nagy rakás érdekes karakter között bőven lesz mit mesélni. és ügyesen keverednek a kitalált alakok és a hús/vér emberek interpretációi (vagy legalábbis remélem, hogy nem robert plant volt az egyetlen, aki megjelent a show-ban). a zenék is kellően eklektikusak (volt itt minden a blues-tól a proto-punk-ig), és azért is jó, hogy itt bábáskodik jagger a sorozat felett, mert nem csak az emlékeit tudja belerakni a szövegkönyvbe, hanem olyan dalokat is meg tud szerezni, ami másoknak nehezebben menne. szó-mi-szó, rég villanyozott már fel ennyire egy pilot, úgyhogy szóljon az a rock'n'roll, brutál hangerővel, hadd repüljön le a hajunk néhány héten át! ($$02.16.)

„where’s the whore who is fucking my husband?! where are you, whore?! what about you? are you fucking my husband?!”

tombol a féltékenységi hullám hollywood-ban -és nem is minden alap nélkül... kétségtelenül drama volt a legviccesebb, mert ő nem is a saját kapcsolatáért aggódott, hanem a barátjáéért. de ari-nak is mások problémáinál kell tüzet oldania. e meg teljesen jogosan kapja a fejére a kurvaanyázásokat, mert önmaga sincs tisztában azzal, hogy mit is akar. srácok. nem volt még előttetek eleget megfelelő példaként vince életmódja? random puncik télen/nyáron, semmi rinya, csak fun! ($$02.16.)

„our prayers have been answered. god will save alexandria because god has given us the courage to save it ourselves.”

no, valami ilyesmi az, amikor az írók belátják a tévedéseiket, és arra használják az epizódot, hogy korrigáljanak -és ehhez zombikat használnak, persze, hisz' azok vannak a kezük ügyében... nekem ne mondjátok, hogy a ti kezetek nem lendült a magasba, amikor a rinyáló kissrácot elkezdték marcangolni a jómunkás-z-k... oké, az édesanyját sajnáltuk, mert jó lett volna látni a dinamikájukat rick-kel, de bele tudok törődni, hogy az egész család ment a veszejtőbe. főleg, hogy megtették az utolsó kötelességüket, és még egyszer sokkoltak minket. nem szerettem a pincébe rejtegetett w-betűs szálát sem, de itt a végjátékában egész korrektül jöttek ki belőle, vagy csak a mellé csapott dokinéni segítségével jött elő a szimpátiám. ennyi rész után végre egy helyre hozták újra az egész csapatot, ezt is felírhatjuk a korrekciók közé (daryl-ék cool módon szabadultak szorult helyzetükből, glenn meg megint kapott egy jó monológot). de a legfontosabb, hogy végre mindenki megtalálta magában azt a bátorságot, ami nélkül szerintem nem lehet túlélni ebben az új világban. és lehet, hogy kellettek az alexandria-iak, hogy rádöbbenjünk erre, de túl sokáig húzódott az ő gyávaságuk is már. igaz, hogy most baromi kielégítően találták meg magukban a szikrát, lendült az öklöm, amikor még eugene is beállt a hentelésbe. gyönyörűen fokozták fel az egész epizódot a végéig. (épp a minap kérdezte egy ismerősöm, hogy érdemes-e belevágnia a sorozatba, és nem tudtam egyértelműen igent mondani neki -de az ilyen erős epizódok mindig visszacsempésznek egy kis bizalmat a szívembe -bátorságot, hogy ajánlhatom másoknak is a nézését...) ($$02.15.)

„long live the king.”

a politika borzasztóan kétélű fegyver -mert lehet jól és érdekesen is csinálni, és lehet olyan borzasztó döntéseket is hozni, amivel magad ellen fordíthatod az embereket... és pont ez a kettősség volt meg az epizódban is. mert míg a földiek nagy tornya körül kifejezetten ügyesen komponált események zajlottak, addig az égiek táborában már komoly gondok adódtak. a törékeny koalíció erős fantasy-s hagyományokkal van átitatva, klánok fordulnak egymás ellen a hatalomért, személyes párbajokat vívnak az uralkodók nevében -illetve, ha egy vezetőben van elég tisztesség, akkor ő maga vívja a saját véréért a csatáit. és tele vannak a termek ármánnyal és vonzalmakkal, az ember minél több időt el akar tölteni ezek között a karizmatikus nők között, ráadásul még a harc koreográfiája sem lehet panaszunk (és lehetett is aggódni közben, mert két olyan színész fogott fegyvert, akik más sorozatban is dolgoznak, úgyhogy lehetett volna ez bármelyiküknek is hattyúdal), de... de folyton vissza kellett vágni arkadia-ba, és ott muszáj voltam minden egyes percben a fejemet rázni... az egy dolog, hogy írtak egy tipikus egybites rasszista seggfej szerepet, aki elég hangos, hogy a nép kövesse őt, de végtelenül csalódott voltam, hogy két év után bellamy-t is vissza vezették arra a nemszeretem szintre, amin a sorozat elején állt. és soha nem éri meg kidobni több évnyi karakter-építést néhány drámainak szánt jelenet kedvéért -ezt miért nem tanulják már meg az írók...? (plusz jasper-nél ugyanez pepitában. sajnos.) ($$02.15.)

„my own supergirl.”

nem csak konkrétan szokott supergirl örökölni gonoszokat az unokatesótól, de átvitt értelemben is -mert ha clarke-nak volt egy hasonmás-ellenfele, akkor kara-nak is járt egy, nem...? egyébként nem játszanak rosszul ezen a vonalon, mert volt spiritusz bizarro-ban, azzal, hogy átélhetővé tették szegény átváltoztatott lány drámáját (bár a tört beszéd kicsit fura volt). és a harcok is 'okék' voltak ezekkel az ellentétes képességekkel. és igazából max lord is jó, hogy bedugja néha az ütnivalóan tenyérbemászó képét... amivel baj volt ma, az a romantikus vonal túltolása. eddig tartott a cat jr-ral a puhatolózás, de akkor meg minek kellett behozni? jimmy-ék addig voltak jópofák, amíg bánatosan merengtek a whiskey felett, egyébként baromi fárasztó ez a huzavona kara-ért. de értem én, hogy kell a magánélet, mert... ööö... miért is kell...? annyi minden mással lehetne az emberi oldalát kihozni ennek a csodálatos idegen lénynek, muszáj pont a szerelmi nyűglődést választani...? ($$02.15.)

„it’s a show, it’s not a show, it’s your show, it’s my show, it’s a good show, it’s a bad show.”

elérték a figyelem-felkeltést: egy lakókocsi hatalmas kézzel a tetején. akkor most nézzük meg, hogyan kerültek ebbe a szituációba hőseink... nézzük meg? kell nekünk ez a tudás? nem vicces ez így magába? a flashback nem lenne túl szájbarágó? inkább játszunk egy kicsit a nézőkkel, a karakterekkel, a negyedik fallal. mert az mindig jópofa, főleg abed szájából, ezt már tudjuk a második évad óta... jó csapatépítés volt ez a túra, ami viszont furcsa volt, az a vége, ahová egy drámai coda-t ragasztottak kvázi random. ($$02.15.)

„we’re all dead men.”

nem a szélcsend a legveszélyesebb, nem a test elgyengülése, a kiszáradás fenyegető réme a legrosszabb -hanem a lelkileg megtört emberek... flint kapitány továbbra is életveszélyes a problémái miatt, és persze sokszor racionalitásba csomagolja ezeket (fejadag csökkentés, tolvaj büntetés), de láthatóan nem biztonságos a közelében lenni. úgyhogy long john-nak meg billy-nek komoly sakkjátszmába kell kezdenie, hogy kezelni tudják az elszabadult ágyút. ahogy egyébként az egész epizódon át húzódik ezt a sakkjátszmás érzet -ahogy azt egy átmeneti résztől el is várjuk. mert nassau-ban híre megy, hogy közeledik az angol flotta, úgyhogy el kell szánniuk magukat az ellenállásra, és tetszett, hogy jack milyen határozottan állt ki a kapitányok elé -egész addig, míg blackbeard meg nem billentette az egyensúlyt... de az érkezők is komoly taktikában vannak, át kell gondolniuk, hogy hogyan lehetne harc nélkül bevenni a szigetet, és végül találnak is okos megoldást. a harc-nélküliség nem jelenti azt, hogy ne lenne izgalom, a legjobb rész is egy küzdelemhez volt kapcsolható -mert a cápavadászat az igazi kalandfilmek hangulatát hozta, nem kis mértékben bear dallamainak köszönhetően... ($$02.14.)

„i’m a fucking fighter. i’m not a sportsman, sir.”

nem csökkent a keménység tavaly óta a navy st. küzdőteremben, ezt jó látni... sőt, jay még talán rátett még egy lapáttal -harsány és kötekedő. de azért a filozofikus oldalát is ki tudja domborítani -a kokain segítségével... egyből egy maszatolós nagymedvés bunyóval kezdtük bemelegítésként, de aztán a végére is jutott egy összecsapás -eddig mindig olyan küzdelmeket kaptunk, amik sok érzelmi töltetet adtak, ahol fel tudott villanyozni a győzelem, így most nagyon furcsa volt ez a pontozásos vég, és egy olyan győzelem, ami egyáltalán nem elégít ki senkit, sem a nézőket, sem a szereplőket. de nincs azzal baj, hogy valami újat, valami szokatlant kapunk. az is rendben lesz, hogy új szereplőnek egy női harcost hoztak, mert igencsak frissítőleg fog hatni ebben a kan-szagban, amit a sorozat eddig árasztott magából. oké, itt volt eddig is nekünk kiele sanches, de őrá most még inkább máshogy kell néznünk, bár eddig sem szex-szimbólumként használták (reméljük a terhességnek a legjobb aspektusait írják bele a sorozatba). no, összességében valami ilyesmi kezdésre számítottam, visszatérünk az edzőterembe, átmozgatjuk magunkat, majd a végén azért megérezzük, hogy bekaptunk egy-két alattomos pofont... ($$02.14.)

„i’m proud of your hard work and dedication, of your unflinching passion for this exalted, exhilarating art form. you are the gods and goddesses from the heaven of our divination. i am but your humble servant. my darling angels, transcendence awaits! now go out there and fuck ’em in the heart!”

a haj! az előző rész végén annyira sokkolódtam az olló nyisszanásától, hogy nem is írtam arról a csodálatos hajról! bár igazából nem sokat hoztak ki belőle, egy parókával minden profi meg tudja oldani, hogy ne látszódjanak az ilyen drámák... nagyon örültem, hogy szinte mindent megmutattak az előadásból, ami egy csoda volt -de leginkább az az érzés vágott fejbe, amikor felismertem mozdulatokat az előző részek próba-jeleneteiből, mert ugye nem arról vagyok híres, hogy otthonosan mozognék a táncok misztikus világában. a táncos részeket megszakító jelenetek többségével is elégedett voltam, mind mia-nál mind kiira-nál szomorú lett az ember, ahogy felvillant az, hogy mi vár a táncoslányokra a karrierjük után. a báty bevágásait természetesen utáltam... pedig a rész elején még azt hittem, hogy sikerül nekik jól kifuttatni a romeo szálat, mert a mesekönyv feletti beszélgetésnek erős volt a hangulata, de aztán a végére megint csak szomorúan ráztam a fejem. lehet, hogy sokkolni akartak a halállal, de semmit sem éreztem... (gonosz dolog, de azért reméltem, hogy az utolsó jelenetben még egyszer láthatjuk azokat a tökéletes ciciket...) (a végére meg egy példa a dráma túltolására: elég feszültség van anélkül is a premier előtti pillanatokban, hogy olyan hülyeségekkel kelljen azt fokozni, mint a cipőbe rakott üvegszilánkok...)

lehetetlen feladat elé állítottam a sorozatot: meg kellett velem szerettetnie a balettet -és az a fura, hogy ez többnyire sikerült is neki, mert áttörte a kívülállásomat, és elkezdett érdekelni ez a művészeti forma, amiről oly' sok éven át azt gondoltam, hogy nagyon távol áll tőlem. megláttam benne a szépséget és a szexualitást. ugyanakkor át tudtam érezni az árnyoldalait is, minden olyan dolgot, amit laikusként elképzelnék egy ilyen világ mögé. érdekes, hogy nem itt vérzett el a sorozat... nem tudom, talán azt gondolták az alkotók, hogy ez nem lesz elég, hogy kitöltsék az időt, vagy csak simán csavarni akartak egyet a dráma mértékén, de túllőttek a célon, és nem érték el a kívánt hatást. mert akkor működött igazán a sorozat, amikor a táncra koncentráltunk, a próbafolyamatra, a társulat vezetési módszereire, a táncosok közti kémiára (vonzalom és féltékenység, kéz a kézben), a hozzátoldott kiegészítő szálak viszont nem akartak működni. sőt... a testvér-szerelem vonal nem csak felesleges és bosszantó volt, de borzasztóan is volt felépítve, és gyanítom, hogy ha nem csak nyolc rész a sorozat, akkor fel is adtam volna miatta, hiába tetszettek más elemei, hiába érdekelt volna bizonyos karakterek sorsa. nem nagyon éreztem még ilyet, hogy egy szál ennyire zavart volna, és nem, nem a tabu-döntögető mivolta miatt, hanem az elhibázottsága okán. de tulajdonképpen örülök, hogy kitartottam, örülök, hogy vonzalmat ébresztettek bennem spicc-cipős lányok iránt. és örülnék annak, ha a most felfedezett lányok megragadnának a vásznon, mert úgy gondolom, hogy megérte a castingosok erőfeszítése, és sikerült olyanokat találni, akik nem csak a színpadon emlékezetesek. (summa: jó dolog, ha valaki kábeltévére dolgozhat, mert szabadságot nyújt számára, ugyanakkor veszélyeket is rejt, mert az önkontrollnak is erősebbnek kell lennie. a szexualitással és a meztelenkedéssel szerintem pont a határon tudtak maradni az alkotók, viszont azt nem érezték, hogy mikor válik a sorozat kárára a dráma sötétsége. kár.)

„a little pain is a fact of this life. to feel it is a choice. i choose no.”

magaslatok és mélypontok, szépség és szörnyeteg... megint végig éreztem a kettősséget az epizódban, hogy bizonyos szálak működnek, érdekesek és jól felépítettek, míg mások teljesen hidegen hagynak. ez utóbbinál elsősorban a pénzügyi szenvedés volt hangsúlyos, ami cseppet sem tudott lekötni, még ha orosz maffiózó is érintett benne. a primadonna halála már sokkal érdekesebb volt, hogy a végsőkig hajtja magát, és mindent megtenne azért, hogy a reflektor-fényben maradhasson, de aztán a végén belátja, hogy ez az út véget ért számára (dobogó szívvel remegtem, hogy eltörik-e a lába a színpadon...). claire is tetszett ma, ahogy barátságos volt az összetört szobatársával, ahogy kemény és dacos lett a főnökével és tulajdonképpen mindenki mással is. majd a kvázi idegösszeomlása is hiteles volt -egész addig, amíg fel nem hívta a bátyját... abban reménykedem, hogy az utolsó részre elbillennek az arányok, és inkább azokra a dologra fogok emlékezni, amik tetszettek... ($$02.14.)

„dying is a lot easier than getting back up when the world’s ended.”

furcsának tartom, hogy bevállalták blake jenner bekasztingolását, mert hiába fogja bármilyen jól játszani a szerepét, úgyis mindenki azt fogja mondani, hogy csak azért kapta meg a munkát, mert melissa benoist férje... és egyébként tényleg nem játszik rosszul, és még a kémia is működi fog várhatóan, de azért, nos, szóval, mégiscsak utálnom kell, mert elvette ezt a gyönyörű nőt... no, inkább nézzük a szerepét, mert az az érdekesebb a bulvárnál -mármint nem a várható romantikus vetülete, hanem az újabb kísérlet cat grant emberibbé tételére, ami most úgy tűnik, hogy gyümölcsöző is lesz. és úgy tűnik, hogy az epizód egészére ez a 'kifizetődő lesz' jelző illik, mert a heti-gonosz sem azért volt érdekes, mert izgalmat hozott (meg némi verekedést supergirl-lel), hanem mert j'onn j'onzz-hoz kötötték, meglehetősen drámai módon. és általa nem csak a szomorú háttértörténetről tudhattunk meg többet, hanem az egész marsi kultúráról és történelemről is. (azt azért sajnálom, hogy az íráshoz a rendezés nem tudott felnőni, mert míg a cgi döcögősségét meg tudom bocsátani, a zavaros akció-jeleneteket már kevésbé...) ($$02.13.)

„welcome to the u.s.s.r., gentlemen.”

no, úgy tűnik, hogy dupla-részekben gondolkoznak az alkotók, pedig azt hittem, hogy egy rész / egy korszak lesz a koncepció, de nem bánjuk, amíg cliffhanger-rel támogatják meg a kettévágást... de nézzük az elejéről, mert közvetlenül a '86-ba érkezés után derült ki, hogy egy jó kis heist-ba csöppentünk, cool módon a pentagon-ba betörve kellett egy tárgyat megszerezni. aztán haladtunk is tovább kelet felé, mert az nem járná, hogy a hidegháborúban kalandozva hanyagolnánk az elvtársakat... kicsit sajnáltam, hogy néhány sarló/kalapácson kívül nem kaptunk más szovjet utalást (az meg vicces, hogy két éve még láttam moldáviában ilyen analóg paneleket egy takarmánykeverőben, amilyeneket itt is használtak a labor vezérlésére -a volt szovjetunióban azért lassabban őrölnek az idő kerekei...). először azt hittem, hogy az megint csak a karakter-építés része, hogy a firestorm két fele konfliktusba került, de aztán ennek jelentősége lett a főszállal kapcsolatba is, úgyhogy ügyes árukapcsolásnak mondanám. (wentworth miller-nek gratula, hogy elhiteti velünk, hogy ezzel a savanyú arckifejezéssel is el tud csábítani egy nőt -bírom a pasast, még több játékidőt és románcot neki!) ($$02.12.)

„people don’t change, even if you want them to.”

továbbra is szeretik csoportosítani a témákat -most már a címmel megadták a mai főtémát: az apák bűneit. mert mondjuk nyssa-nak meg kell küzdenie az apja árnyékával. de egy másik apánál -malcolm merlyn-nél is hajlamosak vagyunk elfelejteni az elmúlt idők barátkozása és szövetsége mellett, hogy nem pozitív karakter -úgyhogy ideje volt visszavezetni őt a sötét oldalra (és ezzel hagyni azt, hogy john barrowman újra tündökölhessen). egész jól végig volt vezetve a feszültség az epizódban, oliver két tűz közé kerülésén keresztül, a szakadással az árnyak ligájában, és a nagy összecsapással a végén a háztetőn (a starwars-os konklúzióval). aztán nyssa megmutathatta, hogy nem az apja lánya, gonosz-merlyn meg elkezdhette a bosszúja első lépéseit megtenni... volt még egy apa az epizódban, hisz’ felicity is megkapta a maga drámáját (amit többször hangsúlyozott, hogy azért nem olyan durva, mint thea-é), és ebben a szálban az tetszett a legjobban, hogy az anyukája végre nem csak egy goofy vígjáték-karakter volt, hanem érzelemmel tudta megtölteni a jelenetét. ($$02.12.)

„toto, i’ve got a feeling we're not in kansas anymore.”

na valahogy így kell alter-univerzumos epizódot csinálni! úgy beülnék egy olyan írói mítingre, ahol egymásra licitálva dobálják be az ötleteket a kisebb/nagyobb változtatásokra. bár így is hatalmas élmény volt, ahogy vigyorogva csodálkoztunk rá a megváltozott világra a szereplőkkel együtt... kezdjük kicsiben, a város is máshogy nézett ki, de a rendőrség is (és ne felejtkezzünk el a justice society utalásról sem). de ennél sokkal fontosabb, hogy hogyan játszottak a karakterekkel. mert persze a föld2-n teljesen mások az általunk ismert figurák, leginkább a tökéletes ellentétei annak, ahogy eddig megismerhettük őket. barry pipogya alak, viszont házasságban él iris-szal, aki kőkemény rendőr, az apja viszont nem az, hanem énekes. a star-lab dolgozói mind velejéig gonosz lények, és zoom-nak dolgoznak, és még sorolhatnám a meglepetéseket sokáig. már az is fun, hogy láthatjuk a szereplők kifordított énjét, de az még fun-abb, ha a két különböző én összetalálkozik... nagyon örültem neki, hogy a szórakoztatás és az izgalom mellett az érzelmeket sem felejtették el magas fokon égetni -mert egy alternatív univerzum tökéletes hely arra, hogy megöljenek olyan karaktereket, akiknél ezt egyébként nem tehetnének meg. és életben tarthatnak olyan karaktereket, akik már egyébként nincsenek köztünk. so. lehetne még sorolni egy napig a meglepetés-utalásokat (és ezek csak azok lennének, amiket én a hiányos tudásommal felfedeztem), de igazság szerint most arra vágyom leginkább, hogy hibernáljam magam a jövő heti folytatásig -vagy nincs véletlenül egy másik föld, ahol már leadták azt a részt...? ($$02.12.)

„every scientist knows that, in order to achieve the same results in an experiment, every variable must be identical.”

az a jó, ha klasszikus módon minden héten elmegyünk valami küldetésre -sőt, a mai egy összetett küldetés volt, külön egy peggy-nek, aztán meg közösen a világ legjobb lúzer-csapatával. de amíg az első inkább egy térdcsapkodós vígjátékból keveredett ide (ray wise humor-vénájával sosem volt baj), addig az atombombás fő küldetés már izgalmakat és pofonokat is bőven tartogatott. és kicsit azt érzem, hogy azért kellett peggy-nek megsérülnie, hogy legközelebb valami más kelljen kitalálniuk a heti-küldetés helyett... mert azért valljuk be, ma sem jutottunk sokkal előrébb semmiben, a gonosz szöszi még mindig a zéró-anyagot akarja (meg világuralmat), hőseink meg próbálják megakadályozni ebben. de ha ezt az egyhelyben járást ilyen szórakoztatóan adják elő, akkor baj-e a nagy relevációk hiánya...? (itt volt még nekünk egy igencsak rövidre sikerült eljegyzési időszak is, és egy kemény gengszter-szerepben meglepően működő ken marino.) ($$02.12.)