„the führer’s desire to perfect the species. and lebensborn is an early attempt to that end.”
tudom hogy van valami bája annak, hogy egy karakter hosszasan kóstolgat egy mirelit-terméket, de sajnos én ma nehezen tudtam ráhangolódni arra a tempóra, ami ennek az élménynek a pozitív befogadásához kell... igazságtalan vagyok, mert pont az öreg japán karakterrel történtek a legérdekesebb dolgok az epizódban, mert ahol járt, oda be-beszűrődött a mi valóságunkból néhány szelet (mondjuk úgy, hogy egy tévéadásban guantanamo-ról beszélnek) -és így a legdrámaibb jelenet is neki jutott, amikor rádöbbent, hogy ebben az általa felfedezett más világban mi lett a japánok végzete a háború végén... a hosszas bevezetőm után jöhet az, hogy felsorolok mindenkit, mert annyira külön szálakon zajlanak az események -bár legalább nem zavaró ez a szétszabdaltság... szóval joe a gyökereiről tud meg letaglózó fordulatokat, ami miatt mindent át kell értékelnie magában; frank -et már csak az ellenállás mozgatja meg (de így találkozhat legalább egy újabb ex-bsg-sel); juliana meg a tisztességgel megőszült tate donovan-t cserkészi be néhány keresetlen szóra -no meg, áhh nem, inkább nem lövöm el a rész végi whatthefuck-ot... (#01.23.)
