„so here i am, headed straight into the belly of the beast. nothing between me and death but my wits and the cold, blue steel of my .45.”
ahh, egyből az elején így összetörni a nézők szívét... persze aztán sikerült felmelegíteni egy kis jazz-zel, meg az összes noir utalással valaha... előre érzem, hogy imádni fogom ezt az évadot, mert a zsánerem ez a zsáner, és láthatóan jól fog állni a show-nak ez a balonkabátos ötvenes évek, magánkopókkal, femme fatale-okkal, savval problémát megoldó gengszterekkel... (nagy respekt a készítő-csapatnak, hogy időről/időre meg mernek húzni ilyen markáns változásokat, mert nem akarnak beleszürkülni a szokásos napi rutinba.) (#04.06.)