„-we do live in different worlds.
-not tonight we don’t.”
az évadban ez az epizód emlékeztetett először arra, hogy ez a sorozat mennyire az élet ünnepléséről szól, hogy a sok dráma között könnyen meg tudja találni az utat arra, hogy megmelegítse a szívünket... de tényleg, még a magyarázat-heavy átívelős percekbe is tudnak csempészni olyan pillanatokat, amiket simán csak jó nézni -például ha már húz a fejünk a sok múltbéli ténytől, akkor kidughatjuk egy kicsit a gyönyörű skót tájra néző erkélyre, hogy kiszellőzzön... de az epizód nagyrészét inkább ágyakban töltöttük, ahol én tökéletesen el tudok veszni a kilassított erotikában, még ha tudom is, hogy ezzel a videoklip-esztétikával megakasztjuk az események menetét -de most tiltakoznék a formás női mellek és férfi seggek ellen...? az érzelmi csúcspont a sao paulo-i parádén jött el, ahol tovább ünnepelhettük az élet diverzitását (és még magasabbra emelhettük a meleg szál cukiságát). és kicsit azt érzem, hogy azzal, hogy egy új fajjá emelték a sensate-eket, egy szép allegóriát találtak a másságtól való félelemre, az emberi korlátoltság bemutatására (igen tudom, hogy stan lee-ék ugyanezért találták ki az x-men-eket, de olyan szépen hangzott ez most itt...). (#05.13.)
