„i’m not lyin’. james fraser hasna been here for a long, long time.”
jó érzékkel kiválasztottam a vasárnap kora délelőtti időpontot, hogy azt nézzem, hogy a vörös-kabátosok kegyetlenkednek egy kamasz-fiúval... (btw, ügyesen egy skótot is beöltöztettek a királyi hadsereg egyenruhájába, hogy érezzük, hogy a skótok sem voltak egységesek, vagy akár azt, hogy a megfélemlített emberek bármivel meg tudnak alkudni, ráadásul azt is bemutatják, hogy az ilyen köpönyegforgató emberek a legkegyetlenebb, mert bizonyítás-kényszer buzog bennük -és mindezt egyetlen karakterrel...) bár könnyen lehet, hogy a brutális kézlevágás csak azért került az epizódba, mert így lehetett arról értekezni, hogy milyen fantom-fájdalmat is érez jamie a szíve táján... mert bár rohannak el az évek, hőseink mégsem tudják túltenni magukat egymáson, nincs az a testi kísértés, ami segíthetne ezen a bajon, legfeljebb ha becsukják a szemüket szex közben... örülök, hogy aktivizálják kicsit claire-t a járóka mellől, és nem csak azért, mert így a pelenkák mellett új elemként megjelenhetnek a szikék is, hanem mert láthatóan újabb társadalmi problémára akarják ráirányítani a figyelmet hősnőnk tanulmányaival -arra, hogy miként tört meg a fehér férfiak uralma a felsőoktatásban... (#09.17.)
