„mind over matter.”
azt hiszem sosem néznék meg valamit csak azért, mert szép színésznők szerepelnek benne (oké, bevállalom, hogy egyszer elmentem a moziba penélope cruz kedvéért, de mentségemre legyen mondva, a blow egy kurvajó film egyébként is) -de azért valljuk be férfiasan (és enyhén szexistán), hogy jó ránézni a sorozatra, ahol nem csak supergirl csodanő, hanem a heti-gonosz is (és még arra is jól ráéreztek a sorozatban, hogy egy luthor is lehet dekoratív)... de nem csak jó ránézni a bankrabló telepatára, de az is figyelemre-méltó, amilyen hatást kivált -mert azt már a madárijesztő óta tudjuk, hogy az ember (vagy kriptoni) a legalapvetőbb félelmeivel küzd meg a legnehezebben. és kara-nál most jól eltalálták azt a két dolgot, ami megremegtetheti a lábait -a traumatikus gyerekkorát, és a félelmét, hogy örökre elveszítette a nagy szerelmét... szóval szépen összekötődik a magánéleti összetörés a heti-üggyel, és talán egy lépcsővel tovább is léptünk a félelmek (és a rosszlány) legyőzésével az érzelmi mélypontról... (az utolsó pillanatig úgy gondoltam, hogy teljesen külön akarják tartani az új állandók szálát (potenciális évad-gonosz?), és nagy baj nem is lett volna, ha egy egyedülálló anyukát nézünk, aki a mindennapi problémáival küzd, csak szegény kislányát nem sikerült túl szimpatikusra faragni...) (##04.06.)