„the new york city nightlife is segregated.”
még szerencse, hogy valami istenáldotta zseni kitalálta a pózolós ball-okat, mert egyébként a fekete transzszexuálisoknak borzasztóan magányos lenne az élete -kitaszítottak a kitaszítottak között, még a férfi meleg közösség sem tűri meg őket a saját akoljukban (az már egy más kérdés, hogy a fiatal fehér village-béli srácoktól mi mást várna az ember). és lehet harcolni az elfogadásért, azért hogy legalább ez a közösség összetartson, de ahhoz piszok sok kitartás kell... és blanca-ban van egy jó adag belőle, de én örülnék annak, ha egyelőre még csak a családja felépítésére koncentrálná ezeket az energiáit, mert hamar az kiderült, hogy az anyaság jól megy neki. persze kénytelen odatenni magát a ball-okon is, mert csak egy egészséges versenyszellemmel emelheti a háza ázsióját... damon szála ma nagyon jól működött, ahogy a szűz meleg srác megtapasztalja az első vonzalmát -és még a balettba is beleszeret (féltem is a naiv párát, tuti hogy valami drámait terveznek vele a gonosz írók)... a középosztály-béli fehér srácnál viszont sikerült meglepniük murphy-éknek, hogy nem azzal akar kitörni a középszerűségből, hogy új formáját választja a szexnek, hanem az igazat, a valódiságot látja angel-ben, és azért vonzódik hozzá, mert üdítő számára a személyisége, ki tud vele törni abból a hazugság-buborékból, amiben él... (##08.20.)