„congratulations on allowing us to crawl into the female mind for the final stampede to nirvana. but the people watching this movie, or should i say the men jerkin’ off to this movie, they don’t want to be in a woman’s head, not really. they want to be in their own heads. they want to be watching a couple of dicks that might be their own fill up a woman.”
uhh, egy gyönyörű vágatlan képsorral táncoltunk be a diszkó-korszakba, viszlát 1972, hello 1977! bár leginkább csak a külsőségekben van változás, új hajak, új diéták, és vannak, akiknek jobban megy a soruk, mint amikor legutóbb láttuk őket, de azért olyan nagyon nem nyúltak davis simon-ék a statusquo-hoz... mert mondjuk lehet hogy candy kiélheti a művészi hajlamait a filmjeivel, de azért még odafekszik a kamera elé is; vagy vincent is egy menőbb helyet visz, mint korábban (ez utóbbit a hűséges barátnőjének passzolta át, aki végigjárja a lázadás összes fázisát, most épp a punk-oknál jár, de hé, ’77-ben ki kárhoztatná ezért?)... a változatlanságot leginkább a striciken érzem, akik még mindig ragaszkodnak ahhoz, hogy tekintélyt sugározzanak magukból, és legszívesebben még mindig az utcán árulnák a nőiket, akiknek persze akkor is és most is kuss-a-neve...kicsit lassabban vettem fel a korszak lucskos és dohányfüstös tempóját, mint szerettem volna, de a végére most is teljesen beszippantott a miliője... (de tényleg, hogy voltak képesek ennyit cigizni ekkoriban? vagy ez csak egy film-és-sorozat-készítői toposz, hogy a hetvenes években mindenkinek ott lógott a szájában a bagó...?) (a nyitó traking-shot-ot már dicsértem, de mindenképp meg akartam említeni az okos párhuzamos vágást is a két szex-jelenet között, csak azért, hogy hangsúlyozzam, hogy mennyire magas szintű volt ma (is) a rendezés.) (##09.10.)