soroló

„do i have a future at this firm?”

hihetetlen, hogy mennyire kis műremek minden rész, hétről-hétre olyan képi világot raknak le elénk, hogy nem győzöm inni a szememmel a látnivalót... és most nem is a fura beállításokra gondolok (mint amikor beutaztunk az aktatáskával az átvizsgálón), mert azokat már a bb-ben is magas fokon űzték, hanem a fényekkel és árnyékokkal való játékra -még azt is az ügyes fény-beesési-szögekkel érték el, hogy a nyitó-flashbackben mind a két mcgill fiatalabbnak nézzen ki, mint eddig bármikor (btw, sosem tudtam eldönteni, hogy mikor is játszódik a sorozat -most kaptunk egy támpontot, valamikor a fight club bemutatója után...). de persze nem csak nézelődni járunk új-mexikóba, hanem a drámáért is, és abból ma igazán kim-nek jutott ki, mert a főnökség szemében nehezen helyrehozható a vélt hiba, hiába dolgozza ki a belét extrán is (hangulatos volt a telefonálós összevágás a különböző irodai helyszínekkel és a latino muzsikával). (ha már ma emlegettem a nagy elődöt: gondosan ügyelnek gilligan-ék arra, hogy dobálják nekünk a rajongói morzsákat időről/időre, most is jött egy vendég-szereplő, aki a bb-nek volt emblematikus alakja -igaz, itt még nincs szüksége csengőre a kommunikációhoz...) ($$03.19.)

„m40: tried and true, battle-tested. essentially, the same rifle used by marine snipers since 1966. it’s light, accurate, good for soft targets in the 800 to 1,2000-meter range.”

egy ilyen aprócseprő ügy, mint ez a reklám-spot, mekkora hullámokat tud gerjeszteni -csak görög és görög egyre feljebb, egyre szélesebben. nem csak jimmy-t rúgják seggbe érte, hanem kim-et is, mert ööö... miért is? honnan kellett volna tudnia a hazugságot? vagy tényleg csak arra megy ki minden, hogy jimmy feladja a szakmáját? és az a durva, hogy ez a szerencsétlen barom még képes neki segíteni a bátyjának, amikor az szarul van, pedig látjuk, hogy hogy' bánik vele... mike epizód-fele is érdekesen alakult. először azt hittem, hogy nem látjuk majd a különleges feladatát, csak a fájdalmas következményét -de csak egy beetető flashfoward-dal kezdtünk. akinek dereng a breakingbad első évada, az tudhatta, hogy tuco nem érhet szomorú véget most, de azért tök jó volt látni az előkészületeket a kiiktatására, főleg úgy, hogy bőven hagytak időt a monológokra és fegyverbemutatókra. az meg tényleg érdekes kérdés, hogy miért döntött úgy mike, hogy inkább börtönbe juttatja a vadállatot, akiért nem sokan hullatnának könnyeket, ahelyett, hogy... én valahol vietnám körül keresném a megoldást... ($$03.12.)

„let me tell you, at sandpiper, the trains run on time. mussolini would be proud.”

ejj, az a kezdés! és nem csak arra a látványra gondolok, ahogy jimmy kalapban várakozik egy texas-zászlós fal előtt, hanem a nagyon jimmy-s beszédre is a buszon -de tényleg, egy egész epizódon át el tudnám hallgatni, ahogy a maga mézesmázos módján győzködi az öreg embereket -vagy bármilyen embert... ebben nagyon erősek az írók és bob odenkirk is. de a nagy sztori is szépen alakul, mert hát jimmy ott is jimmy, a kezébe veszi az ügyet, hogy sikert érjenek el a perben, és hát mi mást tenne jimmy, minthogy összerak egy tévé-reklámot, mert tudja, hogy az öreg embereket mivel lehet meggyőzni, vagy hogy mikor jut el hozzájuk el az üzenet (a gyilkos sorok alatt, mikor máskor...?). és persze mindezt a maga jimmy-s módján intézi, amit a kockafejű főnökök nem szoktak jó szemmel nézni -újabb lépés a bukás felé, ahogy szoktuk ebben a sorozatban... (mike szála egy kicsit azért fura, mert nem emlékszem hogy miért ilyen parás a menye... de azért szeretjük mike-ot, mert az ilyen aprócseprő ügyeket is végtelen kúlsággal oldja meg. olyan mike-osan...) ($$03.06.)

„it looks like a school bus for 6-year-old pimps.”

beleszakad az ember szíve, amikor látja ezt a két turbékoló galambot, és tudja, hogy nem olyan sokára már nem lesznek együtt... de tényleg, odavoltam a kis összenézésekért, az irodában az apró érintésekért, vagy az olyan apróságokért, amikor kim a ’neked’-ről ’nekünk’-re vált észrevétlenül, amikor jimmy jövőjéről van szó. de az utolsó jelenet már elővetítette a bajokat, mert a szöszi nehezen viseli a törvényszegést, jimmy meg pont abban a legjobb. de tényleg, szó szerint kigurult belőlem a jóleső hatalmas röhögés, amikor egyre mélyebbre ment a pités fétis-pornó ecsetelésében... nála ilyen egy probono ügy, ordas nagy hazugságok kupacba rakva, mindenki megvezetve, miért baj ez...? a hivatalos munkája továbbra is ’túlszép’, maximum a bátyja közelsége árnyékolja be jelenleg. mert bizony megint itt van a mocsok kurafi, és már a jelenléte is idegzsábát okoz jimmy-nek, teljesen érthetően. (meglepő volt, hogy két élőben előadott zenei szösszenet is volt a részben, az egyik az idősebb mcgill-hez köthető, a másik meg az új ügyvédi iroda főnökéhez -keressem az összefüggést...?) mike mellékszálát is tök jól görgették ma, pedig csak megint bizonyította, hogy mekkora tökei is vannak, és hogy mindig is ideális jelölt volt új-mexikó mr.wolf-jának állására... ($$02.26.)

„okay, so no plan. just walk the earth, like jules at the end of pulp fiction?”

nem gondoltam volna, hogy egy pillanat alatt fel tudom venni újra sorozat tempóját ilyen hosszú szünet után, de könnyen elkaptam már ott, amikor közelítettünk a falhoz, és közelítettünk, még közelítettünk, nem sietünk sehova, csak jön közelebb az a fal, egyre és egyre... tetszett, hogy idén is a sötét jövőkép egy apró darabjával kezdtük, és csak utána jött a sorozat jelenideje. ahol viszont jimmy egész jól van, kezdetben csak teng/leng, és beveti a jó öreg simlis jimmy-t, megkapja álmai nőjét is, majd a végén élvezkedik egyet az új irodájában -csak nekem túl cukrozott ez az egész? mármint olyan szinten pozitív, amiből jó nagy esés lesz a végére... (kis színesek: bár az ilyesmiben nem szoktam jeleskedni, de a brókert simán felismertem a breaking bad első szezonjából (mondjuk kyle bornheimer-nek elég jellegzetes feje van), úgyhogy tudtam respektálni ezt a kacsintós utalást. szegény mike nem sokat szerepelt, viszont jókat mosolyogtam vele kapcsolatban a csilivili hummer-en... ja, és természetesen csak divatosan: sárga autóhoz sárga cipő is dukál!) ($$02.19.)

„b as in... betrayal.”

az előző rész vége borított mindent, most már csak egy apró lökés kellett, hogy jimmy ráébredjen, nincs értelme mcgill-nek maradnia, hogy a tisztesség útja nem az, amin neki járnia kell. de előtte még kaptunk egy kellemetlenségében is nagyszerű jelenetet a megzuhanásáról, aztán húzott egy ferris bueller-t, hogy kitisztítsa a szervezetét. örülök, hogy nem a semmiből húzták elő a simlis sidekick-et, hiszen láthattuk már az órás trükköt, és most is jó volt, ahogy előjöttek a régi beidegződések, azok a lehengerlő dumák, amiktől pénz nem marad a zsebben, bugyi csúszik a punciról. persze jimmy is érzi, hogy ennek csupán gőzkiengedésnek kéne lennie, így jönnie kellett a drámai fordulatnak, hogy kitárja az ajtót saul berenson előtt. (szegény mike megint visszakerült a fülkébe, bár így lett kerek az ő története.) nem igazán volt finálé-hangulata, de elértünk egy olyan forduló-pontra, ahol volt értelme elvágni a történetet. jövőre úgyis várjuk majd a folytatást minden felhajtás nélkül, nem? ($04.18.)

mindig tartok az utólag elmesélt előzményektől, mert nem szeretem, amikor az írók olyan dolgokat hoznak be, amikről egy szó sem volt a másik műben, illogikátlanul döccenhetnek így a karakterek (az már egy másik félelem, hogy minőségben nem tudnak felérni a nagy elődhöz). és biztos itt is lehetne találni ezer kényes pontot, de eddig semmi zavaró tényezőt nem érzek, ami akadályozná a breaking bad-del való összefésülést. jót ötletnek bizonyult saul-t kiválasztani az ottani karakterek közül, mert viszonylag keveset tudtunk meg róla, volt tér építkezni. és ő meg is hálálja ezt, mert egészen kitűnő karakterré formálódik, sok réteggel a szófosás alatt. az az igazság, hogy a maga bumfordi humorával sokkal szerethetőbb lett ez a tíz rész, mint a bb volt, (még?) nem fáj annyira a dráma, szórakoztatóbb a humor, közelebb tudják hozni a szereplőket a szívünkhöz. és ezért vagyok bajba az értékeléskor, mert minőségileg azonos szintet érzek a meth-gyárosok első időszakával (hasonlóan lenyűgöző az operatőri munka, magas szintű az írás, nagyon működik a színészi játék), tehát olyan pecsétet kéne rányomnom, mint akkor tettem -ugyanakkor meg sokkal jobban élveztem az ügyvédi csetlést-botlást, így ezt is a mérlegre kéne tennem. tudja mit, bíró úr? bűnös vagyok: nagyontetszett. (miután visszaolvastam: el kéne mennem jimmy-hez némi fogalmazás-korrepetálásért...)

„i’ve known good criminals and bad cops. bad priests. honorable thieves. you can be on one side of the law or the other.”

amikor egy rész kapcsán csak dicséretbe és aztakurvázásba botlasz a neten, akkor az meg tudja emelni a várakozás-faktorodat, ugyanakkor kicsit rombolja is az élményt, hiszen az egész epizódon át várod, hogy mi lehetett az, ami kiválthatta az emberekből ezeket a reakciókat. így kicsit rákészülsz a legrosszabbra -persze egyből arra gondolsz, hogy valaki meghal. pedig lehet sokkal nagyobb sebeket is okozni, hogy bevetnék a nagy kaszást... gonosz módon törték össze a lelkünket az írók, mert egy olyan embert fordítottak ellenünk, aki felé eddig kizárólag szimpátiát és sajnálatot éreztünk. ha lesz valami, ami jimmy-t elindítja azon az úton, ahová tudjuk, hogy meg fog érkezni, akkor ennél a csalódottságnál nem fognak jobb katalizátort találni (ilyenkor tényleg be kell látnom, hogy az író-szakma a legkegyetlenebb, az elmúlt epizódban odaadtak egy csomó reményt a hősünknek -és vele együtt nekünk is -és most az egészet a szemünk láttára tépték apró darabokra...). eközben mike miniben lejátszott egy breaking bad ihlette szálat, ami a morbid humorával egyensúlyozta a fő vonalat, de semmi többet nem adott. ($04.08.)

„even a stopped clock is right twice a day.”

igaza van jimmy-nek, egyszer bele kellett tenyerelni a tutiba, annyit kerülgették már a nagy dolgok, annyit lapátolta már a szart, kijárt neki egy nagy ügy. illetve nekik, mert a bátyja is szépen szokik vissza az életbe, hatásos volt a múltkori alattomos technika jimmy részéről, a tesó újra érzi az ügyvédi szakma ízét, és talán meg vannak az első lépések is vissza a civilizációba (ez egy szempontból lesz rossz a sorozat nézőinek -nem tudnak majd az operatőrök játszani a fénnyel és az árnyékokkal a házában...). és az is jó, hogy igazán jimmy-s ez az ügy, ahol egy piti dologból bukik ki a nagy svindli, ahol a gonosz nagy cég ellen lehet harcolni a kisemberekért. és azt is jó volt látni, hogy jimmy is honnan indult, amikor a simlisséget a törvényesség útjára cserélte (és biztos vagyok benne, hogy a postázóban sokkal boldogabb volt, mint most...). (volt pár mike perc is, de csak felvezetésnek a későbbi zúzásokhoz.) ($04.01.)

„you got to go with the corner office.”

a múltkori komorság után most jóval könnyedebb háromnegyed órát kaptunk -köszönhetően elsősorban a sikkasztó házaspárnak, akik kifejezetten viccesek a korlátozott logikai képességeikkel és ragaszkodásukkal. persze azért a végén utoléri őket is a dráma. így járt szegény jimmy is egy kicsit, pedig félrerakta a simlis jimmy-t, amennyire tudta, és megpróbált a lehető legjobban megvilágított morális ösvényen osonni. már a bátyját is egy finom lökéssel tereli vissza az ügyvédi útra, aztán meg átadja az álmait -egy nőnek. jobban mondva ’a nő’-nek, és valahol meg is értem őt, mert nekem is egyre jobban tetszik a szöszi karakánsága. meg egyébként is, kell még egy kis őrült lovagiasság ebbe az erkölcstelen világba. és tudjátok miért kurva szomorú a rész vége? mert a nagy elődből már tudjuk, hogy jimmy sosem fogja megszerezni azt a puccos sarokirodát... (jó volt látni mike első küldetését, amit jimmy-nek végzet el, jól elhúzva arra a retro-pornó zenére... ja, tényleg, megint milyen beállítások voltak már, a ’fénypásztában dohányzás a mélygarázsban’-t különösen imádtam.) ($03.23.)

„look, don’t let mr.ehrmantraut’s dancing eyes and bubbly, bon vivant personality fool you. he’s actually... believe it or not... somewhat taciturn.”

aha, szóval a múltkori utolsó epizód-percek innen lettek lecsapva, és odaragasztva. bár én már azon is meglepődtem, hogy mike-kal kezdtük, aztán ugyanazt a flash-t folytattuk a főcím után, majd végig a mogorva kopaszra fókuszáltunk. oké, hogy ő is fontos szereplő, de azért nem egy szokványos húzás az első évad közepén így félrerakni a főszereplőt, és valaki mást tolni a középpontba. és bár jimmy jelen volt, és poénokkal emelte a kihallgatást fényét, azért mike személyisége és sötét múltja rányomta a bélyegét a rész hangulatára. mert bizony kapott egy noir-os gellert a történet, amíg philadelphiá-ból albuquerque-be kanyarodott (piszkos zsaruk, magányos leszámolás az éjszakába), úgyhogy nem volt egy nagy truváj, viszont jonathan banks-nek lehetőséget adott néhány igen komoly jelenet asztalra csapásához -az érzelmi skála mindkét végén. ($03.20.)

„i’m kind of starting to specialize in elder law.”

it's a really shitty day... csak az volt benne az érdekes, hogy egyszerre volt viccesen és drámaian szar nap. mert hurrá, működik az előző részben bedobott reklám, de jaj, hogy milyen potenciális ügyfelek jelentkeznek... mert megint meglebegtetik előttünk a nagy zsozsót, a komoly ügyek lehetőségét, de aztán persze mindről kiderül, hogy délibáb, vagy csak piti eset (btw, olvastam egyszer egy cikket az ilyen, az államtól függetlenedni vágyó emberekről, tényleg léteznek ilyen agyamentek, a kétértelműen beszélő wc és az öreg mami lassúsága meg csak simán vicces volt, de nagyon). aztán jött a dráma a bátyóval, ami csak azért jó, mert ezekben a percekben jön ki jimmy emberi oldala mindig. a végén meg teljesen meglepő módon jutott jó pár perc mike-ra is -ő sem a vidámságot hozza jelenleg a sorozatba. (tök jó ismert arcokat látni női fronton, maradhatna is egy kicsit clea duvall és kerry condon.) ($03.15.)

„you’re the kind of lawyer guilty people hire.”

lassan el fogják érni, hogy minden tettben jimmy trükkjeit lássuk a háttérben... de valószínűleg ez is a cél, mert így lehet bemutatni, hogy ez a kis simlis kurafi hogyan válik majd azzá a nagy simlis kurafivá, akit megismerhettünk az anyasorozatban. de tetszik, hogy az egyértelmű jeleket is kiforgatják -azt hiszed, hogy ez lesz az első nagy ügye, amivel hírnevet szerez, de csak némi pénz-alaphoz jut; azt hiszed, ez lesz az a pénz, amit arra költ, hogy külsőleg bizalmat ébresszen az emberekben, de csak ki akar baszni a nagy céges ellenféllel. azt hiszed, hogy ez csak egy sima bosszú-kibaszás, de persze ebben is ott van a megfelelő publicitás. és mindegyik olyan húzás, amit simán kinézel a jövendő saul-ból is. mint a kezdő képsorok, amik még jobban leásnak a múltba és a simlisség mélységeibe. ($03.08.)

„i’m no hero.”

elég szar dolog, amikor baszkurál a bűntudat... jimmy ezt úgy oldja fel magában, hogy sokat beszél, megállás nélkül érvel, mindezt persze azért, hogy helyrerakja, amit elcseszett, megmentsen egy családot -és nem mellékesen megmentse a szaros életét. mutat jeleket arra, hogy nem hülyegyerek, csak szerencsétlenül jönnek össze mindig a dolgai... még mindig nagyon az elején vagyunk, egy kis mcgill-múlt után jöhetett az előbb emlegetett főszál, és pár pillanat jutott már arra is, hogy mike ne csak azt mondogassa, hogy ’matrica van-e’, plusz a szöszi ügyvédcsaj is két percnél többet is képernyőre került. de azért még mindig a csavaros (és kétségbeesett) ügyvéddumák és az uborkás-vizet tartalmazó bödönbe rejtett kamerák adják el a show-t... ($03.01.)

„james m. mcgill. a lawyer you can trust.”

miért kell mindig védekezniük a spin-off sorozatoknak? miért érzünk kényszert arra, hogy összehasonlítsuk őket a nagy előddel? az a baj, hogy nem tudjuk megítélni, hogy mennyire állnának meg önállóan a lábukon. pedig itt nem is volt rossz az alap-gondolat, mert egy olyan mellékszereplőről gondolták azt az írók, hogy szeretnének vele még foglalkozni, aki fontos volt a breaking bad-ben, de kellően az oldalvonalon volt ahhoz, hogy legyen még a történetében spiritusz. hogy bemutassák, hogyan jutott el a simlisség csúcsára. és az első két rész alapján úgy tűnik, jó is lesz ez a ló, amire tettek. bob odenkirk emlékezetesen és szerethetően hozta a szerepet anno, és most is tudja kis finomságokkal érzékeltetni, hogy bizony még hosszú az út, mire kibújik a saul berenson nevű pillangó. addig még végig kell botladozni a humorral és izgalommal kikövezett úton. mert tudomásom szerint az első szándék vígjátéki könnyedség volt a készítők részéről, aztán egyre sötétedett be a hangulat. de erre szükség volt, ha mélységet is akarnak adni neki -és érződik, hogy megvan erre a szándék. én a bb-s utalások közül nem a felbukkanó szereplőknek örültem a legjobban, hanem hogy hozták magukkal a képi világot, a színekkel és közelikkel való játékot, amerika déli segglyukának hangulatát. és a ráérős tempót, azt a csöndet, ahol minden légyzümmögés tisztán kivehető (ha megnézel egy másik ügyvédes sorozatot, ott biztos nagy a pörgés a tárgyalóteremben, szerintem ez a megfagyott világ közelebb áll a valósághoz). jézusom, mennyit tudok pofázni, rossz hatással van rám saul jimmy... ($02.22.)