„usually people magazine will not touch an unknown author unless they just escaped from a kidnapper’s sex dungeon.”
tudtuk jól, hogy káosz és sírás lesz a kényszerű együtt-lakásból, de az írók jól játszották ki a kártyáikat, így még erősebb lett a hatás, az interjúval, a japán-horror behatással -vagy amikor arra vártál (hitchcock-i feszültségben izzadva), hogy gretchen mikor csapja le a labdát, és töri össze jimmy-t teljesen mindenki előtt. megtörtént, köszönjük... (#09.29.)
„i’m just confused, because that looks like a sex book for horny airport ladies. my book is, of course, literature.”
kavaroghatunk a magánéletek romjai felett, de ma a legmegmosolyogtatóbb pillanatokat jimmy könyvkiadása okozta, azaz a ’szürke...’ mellé félremarketingelt izgató irodalom -kiéhezett háziasszony olvasókkal... bár igazából becca is rendben volt a maga módján, ahogy előadta a meleg baráttal lógó ál-trumpistát, aki csak kívülről tűnik jó anyjának... edgar talán nem égeti meg magát túlságosan a csajozással, viszont lindsey-nél komolyan aggódni kezdtem, hogy túlságosan akar majd egy gyermeket azokra a gigantikus cicikre... (#09.22.)
„hey, dot, Dot, DOT”
ejj, érdemes volt várni a nagy találkozásokkal, mert így ütöttek igazán, hogy múlt héten bőven szántunk időt arra, hogy lelkileg átérezzük, hogy ki hol van épp’, úgyhogy mára csak a zúzás maradt sok szexxel, őszintén bocsánatot kérő jimmy-vel, és egy szokás szerint piszok erős alakítást nyújtó aya cash-sal... (a vendégszereplő colin ferguson-nál el kellett gondolkoznom, hogy honnan ismerem (egyébként eureka), mert mindig keverem mark valley-val -ezek az egyforma széles állak...) (#09.15.)
„we’re doing the same thing every night. you know, drinking, smoking weed. i’m afraid we might be in a rut.”
hát persze hogy jimmy bepánikolt és lelépett... kellett ez a dupla kezdés, hogy mindenkinél megnézzük azt, hogy mit is okozott a három hónapos hiány. bár jimmy-nél még azt is megfontoltam, hogy csak egy új könyvhöz akar élettapasztalatokat szerezni az öregek között, de nem, tényleg ennyire pussy, hogy elmenekült... gretchen-t felfelé dobta a betegsége -vagy a mérhetetlen mennyiségű alkohol és drog, de tudjuk jól, hogy le fog zuhanni a túlsó pontra... lindsay-re és edgar-ra viszont pozitívan hatott a barátaik passzivitása/eltűnése, de az igazán cuki az lesz, ha tényleg egymásra találnak... remélem nem gondolta senki, hogy idén majd egy nagy boldog pozitív évadot kapunk, akkor el is veszne azonnal a sorozat egyik fontos összetevője -a realista keserűség... (#09.08.)
„she got shot seven times and nobody could possibly survive that! not even in a parallel universe!”
mindenkit szépen összegyűjtöttek az emblematikus dreamland bárba -hogy aztán elszabadulhasson a pokol, ahol a fegyverek véletlenül elsülnek (hétszer is), és a robo-dobbermanok állkapcsát simán széttépi egy megtermett morgós testőr... oké, értem én, hogy noir, magyarul sötét, de tényleg muszáj volt ilyen lehangolóan befejezni az évadot...? (#05.25.)
ismeritek azt az érzést, mint amikor kinyittok egy márkás italt, és az első néhány izgalmas kortyolás után elfejetitek lezárni az üveget, és kicsit később azt fedezitek fel, hogy teljesen elment az ereje...? szóval az elején izgalmas és jó ötletnek tűnt ez az ötvenes évek bűnügyeit idéző álomba burkolózó évad, főleg mert a karakter-variációk jól működtek (btw, hol volt ray idén?), de aztán a sztori-vezetés és a kelleténél nyomasztóbb hangulat átvették az uralmat a humor felett, így már jóval kevésbé tudott szórakoztatni, mint egy átlagos archer évad. ezért sajnos minden merészsége ellenére sem tudom dicsérni ezt a kört, úgyhogy jöhettek széttépetni nácik fejlesztette robot-cicákkal...
„all i wanted to do was find out who killed my partner woodhouse, and the next thing i know i’ve disappeared up my own asshole and i’m manumitting sex slaves and grossly abusing corpses and trying to source a finger for some weird psychosexual kidnapping, and then, to top off all the bullshit, getting chased by goddamn robots!”
hű, elég komoly területre merészkedtünk, legalábbis a nagy menekülésbe nem sikerült annyi humort préselni, mint én szerettem volna. de a nevetést izgalommal pótolták -meg klasszikus kórusos zenei háttérrel... viszont a terminator hommage-ok még mindig működnek... (#05.19.)
„white, divorced, cop, access to a firearm? cuckold? statistically, you’re already dead.”
azért csúnyán forgolódhat a kómában lévő archer, mert egyre gyakrabban fordul rémálomba ez a sztori. és még az a legenyhébb, hogy addig szorongatják a srác nyakát, amíg bele nem lilul az arcbőre... nem, mert a végét sikerült full horrorba fordítani -bár ha másfelől nézzük, akkor nem csak a hannibal juthat az eszünkbe egy ilyen véres kompozícióról, hanem a koraújkori itáliai őrületek is... (érnek össze szépen a szálak, és ahogy várható volt, lana-ról is kiderült a nagy titok -nem, nem az, hogy transzvesztita...) (#05.13.)
„dreamland has a whole goddamn nazi robot farm in the basement. in this economy!”
ügyesen rázták és keverték ma az összetevőket és a karaktereket, mindenre és mindenkire jutott elég idő -és közben még egy rakás utalással is ízesítették a koktélt (avagy hogyan oltsuk a terminator-t a marlon brando féle wild one-ba), miközben elsuhantak mellettünk los angeles ikonikus helyszínei, a romantikus csillagvizsgáló és az eredeti hollywoodland felirat... (#05.06.)
„-i’m looking for a corpse. white, female, mid-30s, fresh, within, say, the last 12 hours.
-jesus christ, every full moon.”
minden elrablós krimi kötelező kelléke a levágott kisujj, mint bizonyíték -pedig mit is bizonyít egy random levágott kisujj...? belelendültek az írók az egymást osztó párbeszédekbe és a hotdog-fogyasztásba -azaz a régi ösvényeken járunk. amit viszont nem vártam volna az archer-től, hogy átmegy full nazisploitation-be, robotkutyákkal és patakvérrel -szigorúan fekete/fehérben... (#04.28.)
„please accept my apology. you’re my first negroes.”
no, félrerakhatjuk a keménykalapot meg a szifiliszes gengsztereket, mert most már nem csak a retro külcsín adta el az epizódot, hanem visszatért szinte az összes archer-er stílus-elem. ez főleg cheryl-en volt tetten érhető, akiből előjött a szokásos visítós őrült, de a többiek is egyre inkább hasonlítanak a valódi önmagukra. és újítások ide-vagy-oda, ez az ismerőség érzése mindig melegséggel tölti az ember szívét... (jól látszik, hogy kit ismerek a legjobban a vendégek közül, mert a zenész-csapatból wendell pierce hangját szúrtam ki egyből.) (#04.22.)
„i want you to help me fake my death. for which i am prepared to offer you $10,000. oh. and my body.”
ó, a klasszikus ’elhitetjük a világgal, hogy meghaltam’ trükk, igazi noir-kellék ez is, mint a füstös bárok és az alkoholban ázó magánkopók... el tudtam volna fogadni, ha az egész részt cheryl-lel és archer-rel töltjük, mert jó működő páros ők, legyen szó verbális párbajról vagy szexuális feszültségről (igaz, vonzalom nincs köztük, csak dugnak, de annyi baj legyen). de aztán becsatlakoztak a többiek is -mert mint kiderült, ez az egész hagymázas álom egy nagy sztorivá fog összeállni. egy erős és sötét sztorivá, ha minden jól megy. (#08.14.)
„so here i am, headed straight into the belly of the beast. nothing between me and death but my wits and the cold, blue steel of my .45.”
ahh, egyből az elején így összetörni a nézők szívét... persze aztán sikerült felmelegíteni egy kis jazz-zel, meg az összes noir utalással valaha... előre érzem, hogy imádni fogom ezt az évadot, mert a zsánerem ez a zsáner, és láthatóan jól fog állni a show-nak ez a balonkabátos ötvenes évek, magánkopókkal, femme fatale-okkal, savval problémát megoldó gengszterekkel... (nagy respekt a készítő-csapatnak, hogy időről/időre meg mernek húzni ilyen markáns változásokat, mert nem akarnak beleszürkülni a szokásos napi rutinba.) (#04.06.)
„this will be the most normal and nice wedding in the history of evanston, illinois!”
már miér’ lett volna az esküvő kivétel? az is csak egy próbatétel, amit az ifjú párnak le kell küzdenie. főleg mert a szüleik nagy tradícionalisták, így a modern elképzelések rendre ellenállásba ütköznek náluk... de nem is baj, ha lucy és josh gyakorolják a problémaelhárítást, mert a házasság is nagy százalékban erről szól... (na most képzeljétek el ezt a száraz leírást egy titkos társasággal, egy félszemű csápos szörnyeteggel és magával a kaporszakállú istennel felturbózva...) (#03.09.)
áh, szóval ezért volt érdemes josh-nak keresnie a nagy őt -mert miután megtalálta, a sorozat is nagyot ugrott előre minőségben... jól elvoltam én az első két (mondjuk úgy: útkeresős) évaddal is, de igazán idén tudtam a szívembe zárni a show-t az összes lükeségével együtt. végig nagyon magas színvonalon tudtak maradni, és az sem volt baj, hogy nem mindig josh-on volt a fókusz (vagy hogy mike harsánysága háttérbe szorult). főleg azért nem tűntek fel ezek, mert katie findlay túlragyogott mindenkit, egy imádnivaló cukorfalat ez a lány, aki arra ösztönöz, hogy én is megtaláljam az igazit...
„and the best man goes to...”
így a díjátadó szezon végén kitörő örömmel fogadtam az oscar-ra hajazó eseményt, ahol josh bejelentette, hogy ki lesz a tanúja az esküvőn... azért nagy elmélkedés nem kellett a győztes személyéhez, ahhoz már inkább, hogy mit kezd majd ezzel a felelősségteljes pozícióval a világ legfelelőtlenebb embere... de nem csak a kezdéssel tudtak súrolni, hanem később is ott volt a börtönös telefonbeszélgetés és a remény rabjai-féle csattanó, plusz a nagy békülés előtt majdnem el-michaeljordan-ezték a srácok a barátságukat... (#03.02.)
„you have the incredible ability to tell what’s good and what sucks.”
szeretjük lucy-t is nagyon, de azért kellett már a lelkünknek egy liz-központú epizód. még akkor is, ha így egy kicsit komolyabb lett a hangvétel (ha a fűtől füstös hippi-szülőket nem számítom). de liz mindig is felnőttesebb volt a testvérénél -vagy, mint ahogy most is láthattuk, sok tulajdonságát valószínűleg az apjától örökölte (peter gallagher-nek jól áll ez a fajta beképzeltség). (#02.23.)
„it... it would... it would make me the happiest man... in the world, um, if i could have anal sex with your daughter.”
ah, megöltetek ezzel a kezdéssel srácok, lehetetlenség volt nem röhögve nézni a nagy pillanatokat... de ki az az őrült, aki ilyen zseniálisan össze tudja kötni az élet két nagy lépését -a lánykérést és az anál-szexet...? azt is bírom egyébként, hogy bár nem ábrázolják hibátlan embereknek lucy-t és josh-t, mégis mindig arra futnak ki a végén, hogy mennyire tökéletesen egymáshoz passzolnak a maguk hibáikkal együtt. és ettől mindig elolvad a szívem... (#02.18.)
„we got everything we need. i have hbo go, netflix. i have a working sodastream. what more could i want?”
meggyőződésem, hogy azért ért véget az eddigi leghosszabb kapcsolatom, mert belekényelmesedtem a tutiba, és lusta voltam bármit is tenni azért, hogy izgalmasabbá váljanak a mindennapok... hamar kiderült, hogy ezt a témakört feszegetik ma a sorozatban, de persze nekik bele kellett vinni pár szórakoztató csavart is, így keveredtünk egy ocean’s eleven típusú heist-film alapján szervezett buliba, és így kísértette meg a cukilányt indiana jones kalandokkal teli szelleme is... (#02.10.)
„i see unsuccessful people.”
minden sikeres nő mögött áll egy sikertelen férfi... és ki az, aki nem feküdt még otthon a kanapén önsajnálatba merülve, miközben a párja sikeresen szárnyalt az élet különböző területein...? szóval ez is egy szép küzdelem a párkapcsolatban, hogy egyensúlyba hozzuk az elégedettségi mutatóinkat... (mennyire durva, hogy a hatodik érzék egy kisköltségvetésű thriller-nek készült, és mégis ekkora kulturális hullámzást okozott...) (#02.03.)
„passive-aggressive activity.”
igaznak bizonyultak azok az előzetes híresztelések, hogy idén gyakoribb lesz az, hogy női szemszögből nézzük az eseményeket, és ez kifejezetten jót tett a show-nak, és nem csak azért, mert katie findlay egy csoda, hanem mert új színeket hoz az, hogy a nők más lelkülettel reagálnak a dolgokra. (és ha már túl sok nekik a lelki megpróbáltatás, akkor van elég képzeletük, hogy egy narnia-ba oltott labirintusba meneküljenek...) (#01.28.)
„here’s what i’d recommend for a typical bro with your income and attractiveness level: 40% women at work, 40% bar hookups, and 20% ex-girlfriends. now here’s you. you are investing 100% of your resources into one girl.”
a párkapcsolatok egyik kritikus pontja a hozott barátok kérdésköre, hogy mennyire sikerül beintegrálni az új (rózsaszín ködön át látott) személyt a baráti hálóba... (ahogy az már szokásommá vált, röviden és szárazon összefoglaltam a (tudományos alapokon nyugvó) tényeket, míg a sorozat elviccelte és eltúlozta ezeket -ezért kell nézni a show-t, mert az szórakoztató, én meg nem vagyok az...) (#01.20.)
„theirs is a crude and primitive world, but in some ways, it’s beautiful.”
a világ egyik nagy igazságtalansága, hogy életed párjához általában tartozik egy család is, akiknek el kell viselned az összes rigolyáját... szokás szerint sikerült ezt hitelesen ábrázolni a sorozatban, kiemelve az első találkozás rengeteg buktatóját. de egyébként azt gondolom, hogy azért csinálják ezt a sok hülyeséget a szülők, mert ezzel akarják megvédeni a csemetéjüket -hehe, nem. (#01.13.)
„tough talk today from apartment leaders who are calling for the deportation of boyfriends living illegally in unit 3r.”
biztos, hogy mindenkinek vannak összeköltözős sztorijai, amik egyszerre viccesek és riasztóak -nekem például erről az évadnyitóról a hosszútávú kollégiumi kapcsolatom jutott az eszembe, ahol nem örültek nekem a lány-szobatársak, hogy állandóan ott lebzselek náluk, aztán a következő évtől már egy kétágyas szobában voltunk a kedvesemmel, és néhány star wars- és gyűrűk ura-posztert leszámítva nem nagyon lehetett sejteni, hogy egy fiú is él ott... ja igen, sorozat írói mernek fejlődni, úgyhogy josh kapott egy állandó kapcsolatot (köszönjük katie findlay castingolását, nagyon cuki), de persze mindent naaaagyon-nagyoooon eltúloztak -ahogy az itt szokás. (#01.06.)
„you’re really giving up those big naturals?”
annyira tipikusan worst-ös megoldás volt az évad vége, hogy nem is tudok elképzelni más befejezést (rossz poénnal élve ezt volt a worst case scenario...) -mert odaadják neked egy pillanatra a szívüket, amitől te elolvadsz és tapsikolsz örömödben, majd egy nagy tűvel kilyukasztják, és így ott maradsz a végén vérbefagyva... legalább a másik két szálon felemelőbb lett a vég, mert hiába lett vége egy-egy kapcsolatnak, ha a kapcsolatból kilépő egyén úgy érezheti, hogy felszabadultabb lett az elválástól... (paul gonosz-nevetése milyen beteges volt már, mehetne a srác rajzfilmekbe szinkronizálni!) ($$11.18.)
elég csak egy kicsit arrébb tekerni a potmétereket, beállítani a balanszot, és máris radikálisan változik meg a hangulat, és a nézői hozzáállás is. tavaly nem nagyon szerettem, hogy gretchen szálát mély drámába taszították, így örömmel konstatáltam, hogy bár nem lúgozták ki a sötétebb színeket a sorozatból, azért idén senkivel sem mentünk igazán mélyre. oké, edgar-ral sokáig táncoltunk a szélén, lindsey-nek is voltak húzósabb pillanatai, de valahogy jobban sikerült kikeverni a keserédes hangulatot a kissé piszkos koktélos-pohárban...
„a beautiful struggle”
egy lakás, három helyiség, számtalan egymás fejéhez vágott szó... szépen érlelték egész évadban ezeket a veszekedéseket, amik most teljes pompájukban törtek ki. és meglepő módon gretchen és jimmy voltak azok, akik a legkisebb amplitúdóval vezették le a feszültséget egymáson -mert ők be tudták látni, hogy a sok hiszti és probléma ellenére egy működő páros, a többieknél meg valószínűleg a frissebb sebek is emelték a kiabálások mértékét... (lindsey cicit a képernyőre, ne legyetek már ilyen takargatós pussy-k!) ($$11.18.)
„gretchen pro-con list, go.”
tartózkodnia kéne a srácoknak az esküvőkre járkálástól, mert ilyen helyeken csak baj történik velük... szerettem a hosszú vágatlan jeleneteket, ahogy siklott a kamera ide/oda a különböző szálak között. azt viszont nem szerettem, hogy kiszámítható volt a lista-írás: sokkal jobban örültem volna, ha mind a két lökött rájön arra, hogy nincsenek con-ok a kapcsolatukban... ($$11.11.)