soroló

„hold on, what were we supposed to do, sit around flicking our clits till you got back?”

lehet, hogy sokak idegesítőnek találják hannah túlreagálását, de én szokás szerint jókat mosolyogtam az eposzi önsajnálaton. ügyesen megoldották, hogy egyetlen lakásban játszódott a rész, mégis felbukkant mindenki -és ha már ott volt, akkor hozta önmagát (az igazi barát shos, a buldózer jessa, a csak saját magáról beszélő ray, és a kedves de őszinte arcát hozó marnie). azért nem örülök csak, hogy megint vége van a helyi mr.big-gel való kapcsolatnak, mert így valószínűleg adam driver kevesebbet lesz képernyőn. pedig az őszinte utolsó pillanatban megint nagyon működött -igaz, lena is méltó párja volt, még emeltek a(z általam is nagyon szeretett) szomorú intim pillanaton. ($03.26.)

„-how do you know if you’ve made the right decision? i want to make the right decision.

–you’ll know when you know. you know?”

szörnyű, hogy mennyire fontos tud lenni a feedback –’tetszeni fog, amit leírtam?’; ’hogy szól a dalom?’; ’tetszik-e neki a pólóm?’... valamiért hajlamosak vagyunk teljesen lerombolni az önbecsülésünket, és aztán úgy ülni a romjaink között, hogy fogalmunk sincs, merre van a helyes irány. ja, nem volt egy vidám epizód, nézni ezt a nagyfokú bizonytalanságot és kételyt, de kellenek ezek a fázisok a továbblépéshez. (kicsit kötekednék technikailag, nagyon fura volt az elején a vágás, mintha csak random ugrottunk volna ray-hez, meg vissza iowa-ba.) ($03.24.)

„if we’re gonna have this incredible, explosive, sexually collaborative, musical, love relationship, which i can totally see, to be honest with you, maybe right now what you need to be doing is exploring and embracing your freedom and figuring out what it is that you really, really want.”

az őszinteség kurva nehezen elviselhető és sokszor csúnya szerető. pedig néha nem árt, ha valaki brutálisan szembesít önmagunkkal, minden ámítás és púder nélkül. persze, fájni fog, de szükség van ilyen kipurgálásokra. különböző színeit jártuk ma körbe az igazmondó palettának, van a vicces önvallomás (shos), van a besokalós (hannah), és van a spontánul kifakadós (adam). és van, amikor nem sokat ér el a dolog, lásd marnie. p.s.: őszintén bevallom, hogy elnéztem volna még jessa fenekét tüzetesebben is hosszú percekig... ($03.10.)

„you’re in iowa. no one locks their bike here.”

ezek a városiak hogy rá tudnak csodálkozni mindig a vidékre... persze, vannak különbségek, szellősebb és nyugisabb az egész, de azért itt is van miért bosszankodni, vannak seggfejek, és tudnak keményen bulizni is, ha úgy jön ki a lépés. hannah-ra koncentráltunk ma (hozta az esetlen formáját ezerrel), de azért a modern technológia tényleg segít majd a kapcsolatok ápolásában. amíg bírja a modem meg a telefon... egy rakás új arc is bejött az írás-órával, ahol szerencsére nem hősnőnk a sztár. ($03.08.)

„the plan is... there is no plan. that works for me. as a plan.”

úgy megörültem, hogy van felirat, hogy nyomban indítottam is a lejátszást, de most fél órával később itt ülök, és megbántam kicsit. mert épp hogy visszahelyezkedtünk a csajok életébe, és most várhatok megint az újabb adagomra... ráadásul olyan keserédes volt a rész, mintha nem premier lenne, hanem egy tavaly elmaradt finálé -mert hannah most indult útnak, telítődött a rész a búcsúzkodásoktól. most lesz majd izgalmas, hogy ki mihez kezd az új szituációkkal. (talán az új kezdetet akarta lena azzal szimbolizálni, hogy a pilot nyitójelenetének egy variációját is megkaptuk.) (nehezen fogom kiűzni a fejemből azt a buja képet, ahogy allison williams farpofái megremegnek a mohó férfi-ajkaktól...) ($02.08.)

„at intermission, you’re gonna buy me some m&ms, and we’re gonna have a fucking chat.”

a nagy eseménynek mindig a fináléra kell esnie. bár nem is gondoltam bele az évad korábbi szakaszaiban, de persze, hogy most jött el a broadway-bemutató ideje. és friss csavarként most kellett hannah-nak nagy hírt kapnia. és mindehhez jött még egy csók, egy majdnem összejövés, kapcsolati kuszálás. és keserédesség a végső ízvilágban, ahogy illik. bár azt hittem, hogy sötétebb lesz a csokoládé íze a végére, halállal színezve, de jókor fordultunk vissza. mert az élethez is kell bátorság. (++04.01.)

kicsit mintha másabb lett volna a hangulat az írói szobában tavalyhoz képest, kiegyensúlyozottabb volt az évad, nem volt nagy amplitúdója a drámának, inkább csak élték a mindennapjaikat hősnőink, és történtek velük az események. oké, jessa-nak volt egy kisebb mély pontja, shos szabad éve nem úgy jött ki, ahogy remélte, marnie-nak is össze kellett rakosgatnia magát, de valahogy nem húzott le a mélybe, csak görgetett magával a felszínen. tetszett.

„i see you and i think ’play time’, and i need to be thinking ’work time’.”

két központi témája volt a mai napnak, önmagunk keresése és a lenyugvás. megértjük a mélységes mély szerelmet, ennek ellenére nem könnyű hannah ragaszkodó túlzásait figyelni hosszútávon. de azért respekt, ahogy kiállt a művészi önállóságáért. kellenek az ilyen erős sarokpontok, hogy megértéssel tudjunk viseltetni a nehezebb időszakokban. marnie-val is milyen szépen túljutottunk a mélyponton. és most nézzetek rá, ahogy ragyog a színpadon. de ma jessa-t is imádtam, a hajrázást és a hengerlő betoppanást a galériába egyaránt. so, coooool girls, juuuuust relax. (++03.31.)

„there’s nothing weird or exciting about our sexual life anymore. he’s treating me like an ottoman with a vagina.”

mindig eljön egy kapcsolatban a testiség, a szenvedély, shit, a szexuális mélypont. amit tudni kell kezelni. lehet a klasszikus módon, ’dobjuk fel valamivel a privátszféránkat’, de ebből lehetnek olyan viccesen drámai szituk, mint amit hannah okozott, aki nyilvánvalóan semmit sem vett észre a barátja változásából. szerintem csak megint a saját önzősége függönye akadályozta a látásban. igaz, shos az egyetlen igaz-látó a csajok között, úgyhogy nem csodálkozom. és én bírom jessa-t nagyon, csak a kokainos verzióját kicsit nehezebb elviselni... (++03.30.)

„i would really like it if we could be the kind of cousins who, like, spend time together and sleep in the same bed in the summertime and, you know, jump in a lake and have inside jokes about our grandmother and were molested by the same person, but we’re not.”

úgy tűnik lena ragaszkodik hozzá, hogy minden évadban kell lennie egy résznek, amiben az ők karaktere kerül kizárólagos középpontba. és, mint az első évadban, most is a családjával osztozott ezen a részen. klasszikus toposzokkal dolgoztak, egy rakás neurotikus eresztettek össze, kicsit színházas érzésem is volt a nagy veszekedés-jelenetnél, de nem bánom, működött. azért arra kíváncsi leszek, hogy elindítottak-e ezzel az elméleti lánykéréssel valami folyamatot, vagy csak a mai részre szólt. bár bízhatnék már az írókban, hogy elég következetesek, ha már ilyen borzasztó alakok... (persze csak általánosságban beszélek.) (++03.26.)

„there’s a lot of weirdos out there, honey. you know, the elephant man got laid a lot.”

kaptunk egy kis életképet arról, mit is csinálhatott adam driver, amikor megkapta az új starwars egyik főszerepét (már, ha igazak a pletykák).... a múltheti összeterelős epizód után most egy széttartósat kaptunk, illetve, a végén azért a párhuzamos vonalak egy puccos hotelben összefutottak kicsit. érdekes, hogy hannah és adam egyszerre léptek szintet, van pénz és van siker, csak nehogy meglegyen ennek a böjtje. áhh, csak az én fejemet is telebeszélték mindenféle hülyeséggel, túl erős lesz már az az ördög a falon. bár egy tanulságot mindenképp megfogadhatunk: csak óvatosan a kokainnal srácok... (++03.24.)

„sometimes i wonder if my social anxiety is holding me back from meeting the people who would actually be right for me instead of a bunch of fucking whiny nothings as friends.”

először (közvetlen a janeausten-es kezdés után) úgy éreztem, mint marnie, hogy milyen jó lenne, ha csak a csajok lennének a mai részben, és kibeszélnék magukból a felgyülemlett két és fél évet. de aztán nem bántam, hogy megjöttek a buzifiúk is, sűrűsödhetett a rész kellemetlen érzete. főleg úgy, hogy így is volt idő a nagy kitörésre, verbális tányércsapkodásra. imádtam, hogy shos kezdte az őszinteségi rohamot, muszáj kitörnie az elnyomásból. kellett már ez a jól irányzott érzelmi beöntés hősnőinknek. (a vacsora jelenet miatt egy személyes üzenettel zárnám mondandóm: tomi, hozzál kacsát!) (++03.23.)

„they’re really fucking snobby about the difference between editorial and advertorial. which is such fucking bullshit because we all work at the same magazine.”

sok szó esik a sorozatban az írásról, de ez volt most a legszemléletesebb, hogy mi vár igazán az írókra, ha nem akarják, hogy éhező nyomorékként végezzék az utcasarkon: el kell vállalni valami agyilag nem megterhelő, lélekölő szart, és reménykedni benne, hogy egyszer talán az önálló gondolataidat is kiadhatod a kezedből. nekem grafománként ez végtelenül szomorú átérezni. de az sem jobb, ha a másik fő szálra gondolok, ahol két magányos embert boronálnak össze. bár az reményre ad okot, hogy azért a különbözőség nem minden, hogy némi csikorgó összecsiszolódás mindig lehetséges. csak ne legyen végtelenül buta a másik... (++03.15.)

„i don’t want to fuck my sister.”

van, amikor huszonöt rész kell, hogy ráeszmélj bizonyos dolgokra egy sorozatnál. például rájöhetsz, hogy jól áll neki a kényelmetlen-humor (mert mi más volt az egész gyász-szertartás jelenet, mint egymerő vakarózós fészkelődés). és a másik dolog: mindig ennyi neurotikus személyiség volt a sorozatban, akiknek megállás nélkül be nem áll a szája...? mert oké, hogy hannah ezt a szőröslány fejéhez vágja, de az ő szájából is ugyanúgy folyik a bullshit, és ott van még az önsajnálat-királynő marnie, valamint a két önző muskétásuk.. azért az ember ilyenkor szeretné abba ringatni magát, hogy a tévé torzítja el a képet, mert nem lehetnek ilyenek a mai huszonévesek a valóságban. ugye...? (++03.13.)

„hannah, why don’t you place just one crumb of basic human compassion on this fat-free muffin of sociopathic detachment?”

szerintem semmi baj nincs az érzelmi deficittel, van olyan, amikor nem érzel semmi olyat, amit illene, amit a társadalom elvárna tőled. persze az apatow/dunham páros karikíroz és túloz hannah érzéketlenségével, bár én az ismerőseként valószínűleg sokkal jobban bosszankodnék az érzéketlenségén, mint hogy mi tükröződik róla egy megélt dráma esetén. hjaj, hagyjuk is ezt a sötét világot, inkább arról csacsognék, hogy mennyire a szememnek való volt már megint jessa, azzal a gyönyörű hosszú hajával, az erős sminkjével meg a sokat sejtető fehér hosszú ruhájával, hjaj, hjaj, jajjj... (++03.13.)

„why does any guy come to a place where there’s dancing? a girl told me to come.”

mintha még nem lett volna elég őrült a sorozatban... múltkor olvastam, hogy gaby hoffman szőrös puncit mutogatott, így egész a fürdőszoba jelenetig kellett gondolkoznom, hogy honnan ismerem én ezt a lányt, és akkor jött az ’ááááhhh’... hogy mire nem jó az internet bugyrait járni, nem? hannah-hoz képest egész feelgoodra is sikerült ez a szülinapi parti, csak egy kis bunyó volt zavaró tényezőkét. egyébként is ray szenvedése törte csak meg a rész hangulatát (reméljük kihozzák a srácot a depiből), bár marnie kapálózását sem mondanám egészségesnek. ja, és a videó első feltűnése meg erőteljes wtf volt... (++03.12.)

„-when was the last time an addict lied?

-oh, my god, that’s so true. they totally lie. my friend rachel is fully addicted to blueberry red bull, and she always tells me that she hasn’t had one, but she tells me, like, with a blue tongue.”

hehe, amikor a nagyvárosiak vidékre mennek... jó kis road-trip volt ez, adam vicces kifakadásaival, shoshanna eltúlzott hülyeségeivel, hannah neurotizmusával. és most komolyan, ki nem akarná megdugni jessa-t...? totally, right? (kicsit komolyabban: még mindig a párbeszédek a sorozat legnagyobb erényei, de tökre megértem, ha valaki a falat kaparja a karakterektől.) (++03.12.)

„you were embarrassed? you write about jerking a kidney stone out of some puerto rican jew’s dick and you’re embarrassed?”

jó az a kezdés, ami a múltra építkezik, ugyanakkor érzed azt, hogy egy kicsit más helyen vannak a karakterek -lelkileg elsősorban. persze nem mindenkinél indulhattunk pozitív irányba, christopher abbott agybaja miatt marnie-nak most rossz (nem véletlenül írta bele lena azokat az értetlenkedő sorokat a szakításról). hannah-t jó látni kilábalva a mélypontról, jó hatással vannak egymásra adam-mel -aki még mindig morog, mint a bolhás kutya, de néha felcsillog valami szív-féle, és olyankor tökre megérted, hogy miért ragaszkodik hozzá annyira hősnőnk. de a legjobb persze jessa-t viszontlátni, aki semmit sem veszített buldózer-stílusából, de szomorú is lennék, ha egyszer fékezné a nyelvét, izé, annak bármelyik funkcióját... (++03.11.)

„you hate everything! i can’t be the only thing you like.”

még néhány szokásos kanyar a pokolban, aztán észbekaptak az írók, hogy finálé-time, és valami happyend-szerűt kerekítettek a végén. ami persze hat az emberre (megint a zenével segítettek ki), de én inkább ismét a személyesség felé húznék. mert ez a ’nincsenek ambícióid’ duma olyan ismerősnek tűnik a múltamból. sajnos az a típus vagyok, aki bele tud kényelmesedni egy kapcsolatba, ami megvan, azért nem kell küzdeni, és ezt nem értékelik a csajok, érthető okokból. persze itt végülis nem ez az igazi indok, mégcsak nem is a ’sötét lélek’, ami megint csak egy kifacsart női logikás magyarázat. nem akarom bántani a nőket, de látjuk shos-t egy másik srác szájában matatni, so... legalább legyetek őszinték, csajok. no, jó itt lelkizni veletek, nem kell mindig mélyelemzés a sorozatokról... (++01.15.)

ijesztgettek itt fiúk/lányok, hogy milyen rossz ez az évad, pedig ez nem is igaz. oké, ez lesz a sorozat 'birodalom visszavág'-ja, sokkal több sötét színnel volt festve, mint az első etap, széttartóbb is volt, külön utakon botladoztak hőseink, mélyebbre mentünk (elég csak a betegségre gondolni), de, de, de. a karakterek szerethetőek maradtak, emberiek (igen, attól még, ha valaki épp a hisztis korszakát éli, az nem azt jelenti, hogy utálkozva kell elfordulnod), megmaradt a bájos esetlensége. talán tényleg azok állnak ki a sorozat mellett, akiket hozzám hasonlóan vonz a tökéletlenség, mert ha kidugom a fejem a paplan alól, ott is pont azt fogom látni nap-mint-nap. van pocakja? kicsi a melle? rossz a frizurája? tényleg számítanak ezek a dolgok? tetszett.

„mom, i did something really bad and i really stuck a q-tip far down my ear.”

adam-nek kellett elcsesznie ezt a kapcsolatot, mert túl jóra és túl kedvesre lett írva és kasztingolva a szerep, hogy csak úgy elhittük volna, hogy képes lenne helyette hannah-t választani. aki csak merül egyre-egyre alá, még szerencse, hogy most már a finálé jön, reméljük ott eléri a kád alját, és megpróbál felúszni. a barátnői csak kicsit vannak jobb helyzetben, valahogy az embernek almodóvár-t van kedve kiforgatni: lányok a teljes idegösszeomlás szélén... (na, most nem panaszkodhatom a darabolásra, a két partival és a nagy találkozással meglett az összefűzés érzete, talán ilyesmi hiányzott múltkor.) (hmmm, megálltam egy pillanatra, hogy akartam-e valamit még írni, mire leesett, hogy a megalázó szexjelenetben fel sem tűnt a drámaiság mellett a cici-villantás, csak most utólag realizáltam, vissza is adom a perverz-igazolványomat...) (++01.15.)

„one, two, three, four, five, six, seven, eight.”

lehet, hogy mégiscsak jobb, ha nem erőltetnek be mindenkit egy-egy epizódba? mert kicsit darabos lett így, hogy nem volt semmi vezérelv, csak haladtak tovább a karakterek történetei. bár, ha belegondolok, sok sorozatnak ilyen a szerkezete, fura, hogy ez így most ennyire szemet szúrt. sebaj. nem lett egy vidám eresztés ez most, kényszerbetegség, boldog ex, félrelépés a palettán, talán csak adam járt jól, de neki meg tudjuk, hogy hannah mellett a helye, így ott későbbre tolódik maximum a drama... (++01.15.)

„you are the cushion.”

a jessa-központú, őt kicsit rehabilitáló epizód milyen lenne, ha nem őrült és fókuszálatlan. ismét elhagyjuk newyork-ot, csak hogy lássuk, hogy vidéken is akkor barmok laknak, mint a városban. a szép szöszi igen komolyan küzd a daddy-issue-jával, a mellette oldalkocsizó hannah-nak jutnak a szürrealitások (8 másodperc az élet, izé a szex, izé a „szex”; minden párbeszéd rosanna arquette-el). fura, hogy lena szereti ennyire megtörni az ívet, valószínűleg a kizökkentés a cél. (++01.15.)

„women under 18 and over 40 are the best at relationships, ’cause the young ones they can still maintain enough insecurity to be vulnerable, which is attractive. and the older ones, they don’t have these bullshit expectations of what a relationship needs to be or doesn’t need to be, you know?”

fiúk vagy lányok? egyre megy, egy csapat önértékelési zavarral küzdő szerencsétlent nézünk -és ez jó nekünk... hannah nagy lehetősség előtt, de csak részben értem meg a problémáját, mert rám a szoros határidő ösztönzőleg szokott hatni, viszont én is tuti blokkolnék, ha valaki most azt mondaná, hogy ’írj. azonnal!’. jó kritikaként fogom fel marnie drámáját, mert a lányok igenis hajlamosak az ilyen külsőségekbe beleesni (’jaj, olyan menő életet meg puccos sznob barátaid vannak, persze, hogy belém rakhatod a péniszed...’), bármilyen szánalmas közhelynek is hangzik. az meg külön jó ötlet volt, hogy összerakták a két őrülten fura fiút. (++01.14.)

„oh, everybody acts like i’m nuts. i’m not nuts, i just want to feel it all.” (fiona apple)

(el tudom képzelni, hogy zajlik egy lena dunham-féle casting: ’melyik sármos férfiszínésszel is óhajtok most kavarni egyet...?’) az évi kötelező hannah-központú epizód? kicsit olyan volt, mint egy rózsaszín lányregény, gazdag jóképű orvos kikeféli a lelket is szegény lánykából, how original. rajta volt ez a máz egész a lelki öklendezésig, ami viszont nagyon nem olyan volt, mint az olcsó füzetekben. a szomorú zongorás végtől meg woodyallen-hangulatom lett, de hé, hát úgyis newyork-ban vagyunk már, egy csapat neurotikus gyűrűjében, nem? (++01.14.)

„it’s like having a clit in your butt.”

(próbálom illusztrálni, mennyire is lettem perverz vénember: én az ágyon, fekve, a laptop az ágy mellett egy széken, tökéletesen funkcionáló szemüvegem van, de mikor jessa kirakta a jobbik cicit, ösztönösen felpattantam, hogy jobban lássam. hát ennyire...) naggggyon szeretem ezt a klasszikus felállást, amikor egy vacsora közbeni gondtalan csevejből káosz és anarchia alakul ki rövid idő alatt, pedig élőben biztos utálnám átélni, de a monitor mögötti világokban mindig működik (a calif ennek a nagymestere, de szorgalmas uncsitesó tanítvány még lehet ez a show). főleg, hogy most dupla adagban kaptuk meg a desszertet. csodálom, hogy a nehezen magyarázható házasság eddig húzta, de a kötelező tányérdobálás után a legjobb lezárás kapta a szál, ahogy a drámából ismét humor transzformálódik. meg cicik. és oasis. (++01.14.)

„i usually hate when you wear your nipples out in public like that, but you look so beautiful, hannah.”

na igen, valami ilyesmi a drog-használat, mint amit olyan jól leképzett az epizód: az elején kurva vicces, de aztán lesújt a dráma. tanulságos lecke lehet ez mindenkinek... ahogy a művész-lelkektől való óvás is megfogadandó, mert az elborult elméjük valószínűleg nem csak a műveikben fog megmutatkozni, hanem az ágyban való teljesítményükben is... (hehe, most jött ki, hogy jon glaser milyen jó színész, mert tökéletes ellentéte volt a pyrex-féle nárcisztikus jamm-nek.) (++01.14.)