soroló

„germs don’t examine your bank book.”

ha az ember nyitott szemmel nézni a sorozatait, akkor rengeteget tanulhat belőlük. én például nem tudtam, hogy a szifilisztől leesik az ember orra, a tífusz meg kilyukasztja a beleit, úgyhogy már mindenképp hasznos volt a rész. persze sokkolásnak sem volt utolsó egyből egy hiányzó orral kezdeni, de én inkább ezt a vonalat a ’doki régebben képes volt a szeretetre’ alaphoz vezetném vissza. bár ma talán kevésbé volt házsártos, és csak akkor förmedt, amikor jogos volt (mondjuk a lepcses szájú nővérkére). a néger magán-praxis döccenőkkel kezdi meg a működését -nem meglepő, de az alap-gondolat továbbra is mindenképpen dicsérendő. (ahogy soderbergh is, főleg a bunyó alatti tarkó-kameráért, ilyen ötletet se’ nagyon láttam még történelmi sorozatban. úgy tűnik, csak egyetlen dologban alkudott meg: a szeretőnél letudta a csatorna doktrínáiban szereplő kötelező csöcsöt, de ez legyen a legnagyobb problémánk...) (++09.06.)

„she’s been called the meryl streep of the gang bang.”

nem kell mindig bal horog, néha jobb, ha csak aprókat szurkálódsz, mielőtt kiütnéd. ray meglepő rezignáltsággal és egy apró mosollyal a szája sarkában intézte az elintéznivalót, egész meglepett (oké, a családját nem fenyegetheti senki, de ez megérthető). a ’kislánya jobb oktatási intézménybe való elhelyezése’-szál vicces volt, egy igazi karrier-történet pornósztárok számára. a riporter-csajjal meg finoman vibrál a levegő, nem vagyok az ajtócsapkodós hisztik híve, meg nem szándékozok házasságokat tönkretenni, de nem bánnám, ha lenne köztük valami hősünkkel. a fiához képest viszont mickey nincs jól, csak szívás az élete, de legalább szerzett magának egy barátot. (wendell pierce dörmögését hallva mindig nagy sóhajjal konstatálom, hogy mennyire hiányzik a treme...) (++09.06.)

„everyone always thinks that we’re the liars, we’re the thief, you know... the gypsy. it’s funny, because we are taught as babies that the gaje, the whites, tell the biggest lies.”

kis-halak, nagy-halak, cápák. minden gengszternél van egy nagyobb gengszter. hogy ezt nyomatékosítsák, az egyik chicago-i főarcra felkérték jimmy caan-t, így húzva szép vonalat a keresztapa felé. de egyéb veszélyesnek tűnő arcok tűnnek fel -általában a múlt sűrű homályából, hogy jól ráijesszenek a feltörekvő lánykákra, akik maguk mögött szerették volna tudni mindezt. de kubából is komoly arcok jönnek át, bár esai morales-t nem igazán tudom komolyan venni ezzel a bajusszal...eközben magánéleti fronton nincs változás, minden evans szerelmes, és a nők védelmezőjének szerepében tetszeleg, és minden nő szenved egy kicsit a környezetükben. (a végén kaphattak észbe, hogy nem volt csöcs a részben, úgyhogy extrán pótoltak egy pillanat alatt…) (++09.06.)

„i would have to find a way to apply 20th century medicine using only the methods and equipment available in the 18th.”

ez is egy érdekes vonulata a történetnek, ahogy a modern tudást alkalmazni kell a kétszáz évvel korábbi viszonyokra adaptálva, nem csak a hazajutás reménye, és a szépen formálódó romantikus kapcsolat ígérete... és nem elég, hogy nem áll rendelkezésre megfelelő felszerelés és gyógyszer, még a korabeli babonákkal és bigott egyházi nézetekkel is meg kell küzdeni, amikből előreláthatólag szép frontok fognak kialakulni. de azért, hogy ne teljesen a hitetlenek oldalára álljunk, beleborzonghattunk a bárd dalába, ami jócskán emelte a misztikum erejét a sorozatban. ami nem mellesleg még mindig úgy néz ki, mint egy gyönyörű képeskönyv, a kastély gyertyákkal és fáklyákkal épphogy megvilágított tereivel, és a kertek színpompájának kontrasztjával. (++09.05.)

„if our goal in wiring the place was to showcase our modernity, then might i suggest that killing nurses and setting patients afire might undermine the message a bit.”

soha semmi sem fog egyik pillanatról a másikra menni. főleg, ha az emberek nem hajlandóak nyitottak lenni. vagy egyszerűen csak túl önzőek, és elcsalják a pénzt. beválik a főorvos jóslata, tényleg megvetően néznek a betegek a néger kézre, aki viszont annyira lelkiismeretes, hogy jó képet vág ehhez, sőt, még magán-praxist is indít. úgy tűnik, nem volt elég kor-probléma eddig, még a titkos abortuszok szörnyű világába is be fogunk lesni. ha maradnak a flashback-ek, akkor talán megismerhetjük a doktor némiképp kedvesebb énjét is, vagy legalábbis egy mosolygósabb verzióját, aki nem esik neki egy szekercével a villamos szekrénynek... (soderbergh bácsi annyira autentikus, hogy alig bevilágított jeleneteket is használ bátran, az arcok viszont úgy csillognak néha, hogy kizárt, hogy bármi alapozót engedett volna használni. azt is tudja, hogy egy mindennapi reggel bemutatása (párhuzamosan két világban) többet ér ezer szónál, ha meg akarjuk ismerni egy karakter környezetét/hátterét.) (++09.05.)

„that little mormon wench has got your balls pressed tight between the pages of her bible.”

megláthattuk, hogy milyen ember is válhatott volna bohannon-ból, ha igazán felveszi a bunkó déli stílust. kicsit jó volt a múltat felhánytorgatni, látni a bűntudatot a szemében, jó ember, gondolja a néző. tanultunk annak idején gép-rombolásról meg ablakon kidobálásról, de hogy valaki úgy lázadjon a kormány embere ellen, hogy szétkap egy házat, az új. bezzeg a törvény önkéntes őrei csak egyféle nyelvet beszélnek, a verését, bár ez a belengetett meleg-szál még hozhat érdekességet. látszik a szándék, hogy mindig hozzá akarnak adni valami kis pluszt, például a mexikói hangulat behozása az elején tök jól sült el. drága svéd barátunk is marad még egy kicsit, mindig is fura szemmel néztem a vallásos emberek kettős mércéjére... (++09.05.)

„i finally made a new friend, and i tried to bang her the first time we hung out. i suck at girls, jimmy.”

(csak tisztázásképp, az idézet egy nő szájából hangzik el...) mi kell egy kapcsolathoz -a szexen kívül, persze... kell az, hogy egymásra öntsük a panaszainkat, mindenféle gondunkat? itt a fenti példa, hogy nem feltétlenül, nem mindenki érzi kényelmesen magát a lelki szemetesláda pozícióban (én túlságosan megszoktam, úgyhogy néha már fel sem tűnik, hogy csak erre használnak...). (tanács: oké, munkahelyen, ebéd-időben belefér egy sitcom, de azért ne olyat válassz, amiben threesome van...) (++09.05.)

„normal makes me hard. it’s my new fetish.”

hihetetlenek a nők, hogy mi mindent megtennének azért, amit a fejükbe vettek. (most, hogy magamra haragítottam a női olvasóim 97,5 százalékát, már nem tudok mélyebbre süllyedni...) (és hehe, meta poén, hogy skinny pete-tel játszatták el az ex-drogkereskedőt…?) (++09.04.)

„oh, my god! crazy old man with a bloody sword!”

ennyi! nem kell itt túlbonyolítani a dolgokat! elég egyetlen helyszín, ahova bemenekülnek hőseink, majd tervet szőnek és kitörnek. izgalom a tetőfokon, némi áldozat, sok abárolás, semmi sallang. b-filmes megoldás? hát hogy a fenébe ne! de ez még nem jelenti azt, hogy ne működne a dolog ötszáz-huszonhetedszerre is. hogy most nem zombiknak, hanem vámpíroknak hívjuk a dögöket? akik ráadásul tanulékony szörnyetegek? részletkérdés, a lényeg, hogy fenyegetőek legyenek. gondolom a regényben is valahogy így lehetett, ennek fényében még furább (a karakter kettőssége mellett), hogy sean austin-t szerződtették erre a pár epizódos szerepre. de van utánpótlása, hurrá/hurrá, csapat-összefűzésre is használták a részt, ráadásul még az eddig egyszer látott hacker-csaj is odakeveredett. hello szöszi, jöhetsz a buliba te is... (most már elérték, hogy fogalmam sincs, mire számíthatok jövő héten.) (++09.03.)

„i don’t wanna remember it.”

örökké nem eshet, nem, az nem lehet. az is csavar, hogy nincs csavar. az ügynél visszatértünk a kiinduló-pontra, egy fájdalmasan szomorú zongorával aláhúzott bevallással. de azért meg tudtak lepni. nem gondoltam például, hogy a másik ügyet képesek ilyen cinikusan lezárni, egy régi ismerős visszahozásával bemutatni, hogy a politika mennyire nem fér össze az igazsággal. de aztán a végével is megleptek. mert talán arra kevesen számítottak, hogy egy ennyire kiábrándítóan sötét sorozatnak megadatik, hogy pozitív legyen a végkicsengése, hogy reményt adjon a hőseinek és nekünk (bár én bevallom, egész az utolsó beszélgetésig nem gondoltam azt, hogy ennek a kapcsolatnak más irányba kéne fordulnia, aközben viszont már vágytam rá). a változásokkal együtt könnyebb elfogadni, hogy vége. nem lesz több megoldandó ügy. talán még a napfény is utat tör a felszakadozó felhők között. (wow, jonathan demme-et hogy sikerült megnyerni rendezőnek? és vajon az ő ötlete volt, hogy a végén recitálják a főcím ikonikus képeit?) (++09.03.)

igazságtalan lett volna, ha nem kapjuk meg ezt az évadot a tavalyi vég után. mondjuk rá is telepedett annak a lezárása erre hat részre. volt egy ügy (kicsit alibinek, vagy hogy reflektáljon linden érzéseire, egy szomorú mese volt a magányos kirekesztettségről), de hőseink lelkivilága volt a középpontban. talán ezért is volt nehezebb nézni, mint az eddigieket, még inkább roskadt ránk a nyomasztó súlyával. és rányomta a bélyegét a két karakter viszonyára is -és nagyon utáltam, hogy össze kellett veszniük, sőt ocsmányságokat kellett egymás fejéhez vágniuk, hogy nem működhetett köztük a szokásos kémia (talán holder egyszer sem mondta, hogy ’yo, linden’, pedig mindig azt imádtam a legjobban...). ez lehetett az oka, hogy ilyen nehezen rágtam át magam ezen a pár részen (oké, közben 2 hétig külföldön voltam, limitált idővel, de ha megerőltetem magam, beleférhetett volna. de nem akartam.). valahogy nem jött az a bizsergés, amit az elmúlt nyarakon éreztem. persze most is minőségi volt, és hatott a dráma, talán túlságosan is, ezért lesz csak ’tetszett’ az értékelés. a könnyeim áztatják arcomat.

furcsa, de rengeteg pozitív élményt fel tudok sorakoztatni a sorozat mellett -pedig a hangulatában nem sok pozitívumot lehetne találni. sosem értettem, hogy miért csináltak belőle nyári sorozatot, bár abba sem merek belegondolni, hogy mi lett volna, ha nyomorúságos téli éjszakákon kellett volna néznem. szóval az első évadot szépen összegyűjtöttem az eresz-csatornában, és egyszerre bombáztam szét vele a lelkem. a mai mainstream nyomozós sorozatokhoz képest bátor húzásnak éreztem, hogy merték két évig (26 részen át) elhúzni a nyomozást, semmi technikai vacak, csak két nyomozó bulldog-kitartása és esze vitte előre az ügy megoldását. plusz az áldozat családja sem csak bábu volt a háttérben, hanem aktív részese a történetnek. a második évad úgy maradt meg az emlékezetemben, aminél alig vártam, hogy jöjjön az új rész, és a tetőtéri szobámban szorongtam rajta harmincöt fokban. és nagyon működött. a harmadiknál már az ügy nem tudott annyira lekötni, viszont kaptunk újabb jó karaktereket, plusz ott volt benne a televíziózás egyik legsötétebb ékköve, az a tizedik rész, aminek megnézése közben (és utána is még jócskán) nem kaptam levegőt. (és szerettem játszani az ’eső’ szóval minden rész utáni összefoglalómban, mégha néha csak csikorogva sikerült beilleszteni…) szép (és drámai) emlékek, de kellett még valami, ami felülemeli a sorozatot az átlagból: nem sok olyan párost tudnék emlegetni, ami ennyire jól működött volna, mint hőseink. ehhez kellett a jó szövegkönyv, és kellett mireille enos és joel kinnaman is, akik lecsupaszították a lelküket, sminktelenül mertek elénk állni. de a mellék-szereplőkkel sem fukarkodtak, michelle forbes, billy cambell, brent sexton, elias koteas, peter sarsgaard, joan allen, és most csak a legnagyobbakat soroltam fel... szeretni nehéz egy ilyen hideg világot, tisztelni viszont kötelező. nagyontetszett. nyugodj békében rosie larsen.

„do you think all women are whores?”

eszkalálódik a feszültség. a kormány emberei bemelegedtek, már az önkormányzat vezetőjét veszik célba, azaz a város legfontosabb emberei következnek a listájukon. még jó, hogy mickey-t keményen megedzette már az élet. vallási ellentét is feszült a részben, erőteljes kritikával illetik az írók a mormonok többnejűségét (és visszatekintünk az erődbe is, ahol a svéd isteni nyugalommal tűri a vegzálásokat). és hát bohannon élete sem hasonlítható a nyugodt vízen evezéshez -meg kell tanulnia, hogyan ossza be az idejét a munka és a család között. de ahogy csillog a szeme, miközben próbál megoldást találni a hegy vasút általi bevételére, tudjuk, hogy mi lesz mindig is az elsődleges szerelem. (na, elég volt múltkor felemelnem a hangomat eva-ért, máris sokkal jobb szálat kapott mr.durrant lakó-vagonjában. és még mindig utálom az amc-t, hogy nem vállalják be a ciciket... bár egy női hát is tud kimondottan erotikus lenni...) (++09.03.)

„all right, chill, linden. do some push-ups or something.”

ahogy az eső nem moshatja el a bűnöket, a tó vize sem rejtheti el a titkokat. gyötrelmes végignézni linden minden fázisát, a remegő kétségbeesést, az utolsó mentsvárakba kapaszkodást, az agresszió kitörését, az anyaságról való kvázi lemondását. nem mintha holder jobb pozícióba lenne az őrlődésével, szomorú látni, hogy még az ilyen okos emberek is megvezethetőek (plusz kövezi az útját például a nemtörődöm anya drámája is). a bentlakásos fiúiskola árnyoldalai is súlyos teherként zuhannak ránk, a mocskos beavatásaikkal, kiszolgáltatottságaikkal. és akkor még ott a rejtély-faktor is, hogy mi lehet ez a felvázolt összeesküvés. vannak gyanúink, de egyik megoldás sem szívderítő. (++09.02.)

„we don’t kiss.”

sosem az ember választja, hogy kihez kötődik, az magától alakul ki. és ez néha érthetetlen vadhajtásokhoz vezet. mert nem biztos, hogy a legkedvesebb ember lesz a barátunk. nem biztos, hogy ahhoz vonzódunk, akit elvárna a társadalom mellénk. nem biztos, hogy képesek vagyunk megfelelő döntéseket hozni, ha egy bizonyos személyről van szó... mindenki megkapta ma a nagy karakter-pillanatait, de úgy, hogy a szívem szakadt bele. rohantam volna megvigasztalni virginia-t, amikor tehetetlenséget érzett; megveregettem volna a keksz-király vállát, amikor az szembesült a házasélete minden hazugságával; átöleltem volna a szöszit, amikor rádöbbent az igazságra; és atyai pofont osztottam volna ki bill-nek, aki még mindig túlságosan ragaszkodik az egójához. és persze a színészek is maximálisan hozták az erősségeiket, mindig kifizetődő a minőségi szereposztás. (valamiért egy kisebb összeget tettem volna arra, hogy sarah silverman megmutatja a cicijét a show-ban, és félig igazam is lett...) (++09.02.)

„if i was going to survive, i needed to acclimatize myself as quickly as possible.”

mély levegőt veszünk, nedves fű illata lengi be a tájat, gyógynövények bújnak ki a bokrok alól, virágaikkal a szemünket is kápráztatva... szép lassan ereszkedünk be ebbe a furcsa új világba, ahogy egy kád forró vízbe szokás. hősnőnknek azonban gyorsan meg kell tanulnia a szokásokat, így is gyanús a helyiek számára, hiába koncentrál arra, hogy minden hazugsága a helyén legyen. de túl erősek a borok, túl szoros a fűző, és túl nagy titkot kell elrejteni. megismerjük kicsit jobban a férfiút is, flashback-ekkel, amiben a drámaiság mellett letudják a csatorna által utasításba adott mell-adag ötven százalékát is... (bocs, ízléstelen vagyok, mint egy szagló nőkre bukó piás skót). de nem zavaró az eseménytelenség, könnyen úszkál az ember ebben az erős hangulatban. (csodálom, hogy nem szorgalmazták, hogy feliratozzák egy-két karakter mondandóját. na nem a skót beszédre gondolok, mert az logikus, hogy hősnőnkkel együtt mi sem értjük, hanem az ’angol’ beszédre...) (ja, és lotte verbeek milyen jó helyre került a reneszánsz itália után, örülök.) (++09.02.)

„mr. bohannon! you are a sight for sore eyes.”

megkapta a kellő feneket bohannon visszatérése, láthattuk, hogy kire milyen hatással van a csodálatos feltámadás. mert volt olyan fontos ember a város és a vasút életében, hogy mindenkire hatással legyen, és az életben maradása is ugyanúgy kihatással jár. ő maradt ugyanolyan karakán, jó emberismerő, aki nem fél a kezébe venni a csákányt, csak hogy a maga ura maradhasson. persze egyből összerúgja a port (illetve a sarat...) az új kemény-fiúkkal, ahogy egy jó western-be illik, szép lesz a csörte, ami vár ránk. női szívek is dobbantak meg a szekér láttán, hol örömmel, hol bánattal telve. de már csak ilyenek ezek a női szívek. csak azt nem értem, hogy szegény eva-t miért kell elvinni mindig ilyen irányokba... (rengeteget hozzáad a hangulathoz a sár-tenger, de azért nem szívesen gondolok bele, hogy mennyire utálatos lehet benne forgatni...) (++09.02.)

„you know what happens when you go to prison? when a con and his crew gang-rapes a motherfucker like you, all sorts of stringy, bloody gunk comes out of your fucking ass.”

reggel kinéztem az ablakon -nagy szürkeség, eső áztatta aszfalt, éreztem, hogy ma kell folytatnom a killing nézését. nem véletlenül halogatom hetek óta, nem volt kedvem lehúzatni magam a sárba. és a mai rész sem kímélt... pedig erős volt a zeneisége, de nincs az a (komoly)zene, ami ellensúlyozná ezt a brutalitást. szegény kadét, az a lelki terror (és néhány pofon), amit kap, és akkor még csak most bújnak elő a múltjának rémséges szellemei. de hőseink is padlót fogtak, mindkettő bemutathatta, milyen is az igazi seggfejség, amit a zaklatott lelkiállapot ki tud hozni valakiből. és ezek csak a családügyi gondok voltak, még a rész végi baljóslatú csavar következményeit nem is láthattuk. hát milyen templomba menjek, hogy elég lelki erőt gyűjtsek a maradék két rész legyűréséhez...? (++09.01.)

„the four horsemen of civilization, hmm? a lawyer, a politician, a policeman and a tax collector.”

jól építették a karaktereket korábban, mert a cheyenne-iek köszönik szépen, de megvannak bohannon nélkül is, elég érdekes esemény zajlik körülöttük. főleg most, hogy megérkeztek az apokalipszis lovasai is, akik kőkemény törvény-tiszteletet hoztak magukkal, ahogy várható volt, megannyi konfliktus is lapult a bőröndökben. és még csak egy rögtönítélő bírósággal és egy hevenyészett akasztással melegedtek be. persze azért jó, hogy rászántunk az időt kvázi főhősünkre is, lehet összefűzni a szálakat, végre elmúltak a mormon erőd-béli napok -de még hogy. zseniális volt, ahogy addig csűrte a szavakat, amíg kihozta a svédből az igazságot –belőlem meg a fokozatosan szélesedő vigyort. mindig az a legjobb, amikor az esze hamarabb sül el, mint a pisztolya. (++09.01.)

„yeah, i’m gonna shoot on your eggs. oohhh, my cum’s going on your eggs!”

visszatértünk a kezdeti témához, az elköttetéshez, az újabb gyerekvállalás feladásához. jól tettük, mert ismét felvihogós lett az egész, főleg a minta-adó/telefonszexes jelenet, tanulság csajok, sose legyetek szexik egy turkálóban... kellett egy b-szál is, mint minden sitcom-ban, itt is mosolyoghattunk a munka gerjesztő hatásán, de azért már gyülekeznek a felhők is, fx, you know... (++09.01.)

„destroy the daleks!”

nem is tudom, hogy melyik gyerekkori kedvencem jutott hamarabb az eszembe a részről: az ’egyszer volt... az élet’ vagy a ’vérbeli hajsza’. tudták az írók, hogy az új doktort valamikor szembesíteni kell a nemezissel, hát úgy gondolták, essünk túl rajta az elején. de hogyan lehet újszerűen elővenni a dalek-okat, hogy ne sóhajtsanak unatkozva a gyerekek? hát sosem jártunk még bennük.. és itt valahol érzek egy kis visszatérést is a korai gondolathoz, miszerint a sorozatnak tanítania is kell, nem csak szórakoztatni, mégiscsak egy tanárnéni az útitárs, úgyhogy, aki figyelt, az most többet tudhat az agy működéséről. vagy a lélekről. egyre inkább tépelődőnek tűnik az új doktor, aki most már nem a gondolataiban bizonytalan, hanem a lelkében. hogy van-e benne más, mint gyűlölet. hmm, egyre érdekesebb az útirány, amit felveszünk idén. (++08.31.)

„there were no electric lights as far as the eye could see, so as much as my rational mind rebelled against the idea, i knew in my heart i was no longer in the 20th century.”

időutazós romantikus történet -nem újdonság. de honnan jöhetett az írónőnek, hogy 1946-ot kösse össze a tizennyolcadik századdal? ez már mindenképp egyedinek hat. plusz ott van még a skót felföld is, mint különleges helyszín, azzal a hihetetlen atmoszférájával. a battlestar galactica elkötelezett híveként nagy örömömre szolgált, hogy ron moore visszatért a televízióba, még ha meg is lepett, hogy ezt a történetet választotta, de bízom benne, és a pilot-ot megnézve van is erre okom. talán a legnehezebb feladata az lehetett, hogy megtalálja a megfelelő színésznőt a főhős(nő) szerepére, azt, akibe elsőre beleszeret az ember (jelentem sikerült), akiben ott a tűz, és persze hiteles (plusz még a hangja is alkalmas a narrálásra). miután ezt abszolválták, jöhetett a legegyszerűbb feladat: felhívni bear mccreary-t... szóval, már a nyitány megfogott, csak olyan kár, hogy az ember ismeri a nagy csavart, jobb lett volna meglepődni. azon viszont csodálkoztam, amikor láttam, hogy toby menziel az állandó szereplők között van, de az utazás után hamar kiderült, hogy miért (meg egyébként is, az is fura lett volna, ha pozitív szereplőt játszik...). az erős hangulatú kezdéssel meggyőztek, viszont vannak fenntartásaim a folytatással kapcsolatban, mert azért a férfiember mindig gyanúsan méregeti a nőinek gondolt regényeket, sohasem tudhatja, mikor merülnek el annyira a romantikában, amit már ő maga túl soknak érez. de talán itt másképp lesz, vagy majd átsegítenek a kényes pontokon a hősnő iránti vonzódás, a táj szépsége, a korszak érdekessége, a skót duda hangja... (++08.31.)

„we now live in a time of endless possibility. more has been learned about the treatment of the human body in the last five years than was learned in the previous 500.”

már amikor először hallott az ember erről a projektről, akkor felkapta a fejét: soderbergh rendezi az összes részt? clive owen a főszereplő? és mindez egy töris/orvosos sorozatban? nem lesznek egy kicsit nagyok az elvárások így? így egy óra után azt kell mondanom, hogy nem, mindenki megfelelően teljesítette a feladatát -de attól azért távol állok, hogy elsőre beleszerettem volna. mert nem hagyja magát. a digitális kamera használata, a kiszívott színek, a modern zene mind elemelnek kicsit, talán tompítják azt a brutális realizmust, ami a magja az egésznek. ráadásul a főhősünk is az a zseni-típus, akit csak jó távolról szeret szemlélni az ember, elismerve minden értékét, mert meglehetősen kellemetlen személyiség. ráadásul még függőségben is szenved, ami nem segít a természetén. és ez még csak az egyetlen társadalmi tünet, aminek a témáját bevágták itt az elején, volt még faji ellentét, bevándorlási gond, korrupció, és persze az a tény, hogy milyen állapotban is leledzett az orvostudomány. mindenképp érdekel a folytatás, még ha nem is szívesen megy az ember kórházba... (++08.31.)