soroló

„i don’t want to die down here.”

a múltheti rész végéből már következtethető volt, hogy nyomasztó lesz a dráma az epizódban, ez be is jött, még ha maga a dráma inkább csak működgetett, minthogy igazán megcsapott volna. mert átérezzük laurel gyászát, de megint olyan útra viszik, ahová a nézők nehezen tudják követni. oliver meg is magyarázza, hogy miért mutatja hidegebbnek magát az elvártnál (neki kell összetartania a csapatot), egyedül talán felicity összeomlásánál szakadt meg az emberi szív (de a temetés is szép volt). egy ilyen szomorú ügy után nem lehet józanul mérlegelni, az első nyom után kell eredni, és elkapni a tettest, mindenáron. bár mi nézők könnyen gondolhattuk, hogy ez az íjász nem az az íjász, de vigasztalódhattunk a verekedős és motoros lovagi-torna jelenetekkel (ez utóbbiban azért a piros sisakon kívül lehetett volna még valami megkülönböztető jelzés, mert nehéz volt követni). a múltban jó pont, hogy felbukkant tommy, de nagyon vigyázniuk kell minden ilyen lépéssel, hogy ne keveredjenek ellentmondásba. és végül azt kell mondanom, hogy várom a jövő hetet, ha tényleg huzamosabb időt fogunk tölteni straling city-n kívül -thea-ékkal. (++10.19.)

„you can’t be running around the city like some supersonic fireman.”

bár barry elvicceli a dolgot a kezdő narrációban, ennek ellenére nem rohanhatunk el az alapok mellett. nem volt még szó az energia-beviteli problémáról, most rá kellett szánni pár percet, hogy rájöjjön a srác, hogy itt bizony be kell majd gyűrni minden kalóriát, ami a keze ügyébe kerül. még mindig nem volt meggyőzve a pótapa-figura rendőrbácsi, de miután ismét látott egy fura dolgokat művelő embert, már hajlik a dologra (ennél a heti-gonosznál is kikacsintottak a képkockából ránk, a klónozást kutatta, és jé, milyen képessége lett...? btw, aki látott már x-ment, az könnyen kitalálhatta, hogy lehet sok egyforma lábnyom a helyszínen. olyanon meg nem illik fennakadni, hogy a ruha is klónozódik-e...). át kellett rágni, hogy mit is kéne csinálni ezzel a képességgel, hogy a standard ember-mentés elég-e, hogy érdemes-e kockáztatni az életet mások életéért cserébe. továbbra sem érezni erőltetettséget, ez nagy fegyvertény, nem veszi túl komolyan magát, és nem is kéri tőlünk, hogy mi tegyük ezt, csak fut velünk egy könnyed negyven percen át... (és értem az alapozás fontosságát, de a flash-ek nem sokat adnak hozzá...) (++10.19.)

„i hate these nazi pigs.”

nem elég, hogy általában az alja-népből lesz idióta rasszista náci, de még a színpompás világról is lemaradnak a fekete/fehérben látásuk miatt. bezzeg jax! miután kiiktatta a ’sárgákat’, azt hittem, hogy egyből a ’feketék’ jönnek, de még közbe kellett iktatni némi kitérőt a ’barnákkal’ és a ’hófehérekkel’. a szemünk előtt sakkozik a térség minden résztvevőjével, és alig hisszük, hogy minden szorult helyzetből így ki tudja magát tárgyalni. vannak, akiknek ez jóval kevésbé megy, azok bekerülnek egy szűk gödörbe, vagy akár még rosszabb lesz velük. próbálok valahogy átkötni juice-ra... mert ez az idióta képes volt elfogatni magát, oké, hogy épp rosszban volt a két klub, de azért tudhatná pontosan, hogy a patkányságot még ilyen esetekben sem viselik ezek a zsivány-hűségre épülő szervezetek. de meg lett így a nagy találkozás (ejj, jax minden szemvillanása...), de egyéb járulékos kárral is járt együtt (gemma magyarázkodhat az autó miatt). hamarosan megtudhatjuk, hogy milyen az, amikor jax kimutatja az érzéseit -mint ahogy ma többször is szóba került, nehezen tudja kimutatni azokat. (úgy tűnik, fura lesz lea michelle-t bármiben látni, ahol nem énekel, pedig biztos hogy bármilyen szereppel könnyen elbír.) (ja, és mennyire csúnyák már azok a színes motorok, amiket a bastards-tagok lovagolnak...) (++10.18.)

„i instinctively know where to press, where to squeeze, where to stroke, and where to lick. won’t you let me show you, lester, how i can bring men back to life?”

maradtak az elmúlt részben behozott témák, de annyira zseniálisan volt felépítve az egész, hogy egy szavunk sem lehet arra, hogy nem haladtunk előre. mint látjuk, nem könnyű kigyógyulni a betegségekből, főleg, ha az agyunk a legfőbb gátja a továbblépésnek. persze van, aki már előrébb-haladott állapotban van, de mögötte ott állnak a támogató tömegek, ráadásul képes kibeszélni magából a problémát (furcsa látni, hogy az aa gyűlés nem mostani találmány). virginia is próbálja megtanulni, hogyan lehet az elmét gyógyítani, bár a pszichológusos jelenetekben leginkább az tetszett, ahogy lizzy caplan az arcával játszik, ahogy előadja a hazugságait a nagy jó érdekében. a sors iróniája, hogy nem szándékosan adja aztán a jó tanácsot. bár nem is jó ötlet erőltetni a dolgokat, erre figyelmeztet lester története, plusz ez hozta az egyetlen humor-forrást is a részbe (ó, bárcsak lenne egy ilyen „doktor”-nőm...). kellett ez a feloldás, mert aztán ezer kő súlyával csapott le a két főhős közti beszélgetés a sokat látott hotel-szobában (idén minden kulcs-jelenetet ide összpontosítanak). de kellett ez is, hogy tovább tudjunk lépni, hogy a végén gyógyultnak mondhassuk magunkat. (++10.17.)

„-baby, there’s no one i want to die next to but you.

-oh, you’re the only person i want to be murdered by.”

hát a rehab nem mindig a legjobbat hozza ki az emberből -attól függetlenül, hogy bentlakó vagy csak látogató... és hát nem is lett túljókedvű az epizód hogy egymásnak ugrasztották a karaktereket mindenféle mondvacsinált mondanivalóval. persze, a végén jöhetett a béke a barbecue felett, de azért, na... (++10.17.)

na, rólatok meg mit írjak...? szerethetőek vagyok, elmosolyog az ember a gyarlóságaitokon, az apró lükeségeken, de valahogy ezen a kedvességen és aranyosságon kívül nincs semmi, ami megfoghatná az irántatok érdeklődőeket. jól szórakozik, ha veletek van, mert vannak momentumaitok, de ha felétek sem néz egy ideig, már el is felejtette, hogy léteztek. és a semlegesség néha rosszabb, mintha tényleg rossz családból származnátok. inkábbtetszett. (oké, mentségetekre legyen mondva, hogy én, mint megrögzött agglegény sosem fogom megérteni a házassági problémákat…)

„people don’t come to see freaks in the heat of day. they come in the evening. when the darkness moves in and speaks of mystery. the unknown. when logic loosens its vice grip and the imagination comes out to play.”

épp azon elmélkedtem, hogy mikor veszik le a bohóc álarcát, aztán megbántam, hogy látni szerettem volna a valódi arcát... alfonso gomez-rejon nem hajlandó megvárni, hogy kiírják a nevét, már az első pillanattól úgy úsztatja a kamerát, hogy nincs szüksége egyéb szignóra... az a fura, hogy még azok sem képesek összetartani, akikben közösnek kéne lenni az összetartozás érzésének, akik szövetséget tudnak kötni egymással, ha kirekesztik őket. bár, ha azt nézem, hogy a csepűrágók életét mennyire átjárhatja a féltékenykedés, talán nincs semmi meglepő a széthúzásban. miss elsa-ról már tudjuk, hogy nem viseli, ha más csillog a színpadon helyette (még a sziámi ikreket is képes egymás ellen fordítani emiatt), de jöttek új karakterek, akik úgy tűnik, nem arról híresek, hogy könnyen beilleszkednének (még a bimbótakarás ellenére is wow, hogy így ki merték rakni angela basset melleit (mind a hármat)). a részben sokszor felbukkanó zenének nevezett nyikorgó izé zavart egy kicsit, és az éneklős betét megint kizökkentett -és ez azért fura, mert például baz luhrmann-nál sosem volt gond, hogy mai popzenét használ a töris filmjeiben. (++10.16.)

„may i ask, is an embassy-wide lockdown helping that situation any?”

volt egy apró mosolya carrie-nek miközben saul-lal beszélgetett, és én ott döbbentem rá megint, hogy mennyire is lehet szeretni claire danes-t... de egyébként is, nagyon toppon volt ma a karakterével, imádtam, ahogy legorombolta az akadékoskodó és féltékenykedő kollégát, hogy együtt pezsgett az eseményekkel, hogy titkos csapatot szervezet, és a kis kudarcuk után saját maga ment a tűzvonalba. plusz ahogy a végén lelkesedett, hogy a régi harcostársát is sikerült visszacsábítani, hjaj... még ha nem is a régi összhangban, de végre volt kommunikáció (és mosoly, ugye) saul-lal. és talán quinn-t is sikerül így kirángatni az apátiából, jó lesz, ha nagy csapat majd együtt akciózik pakisztánban. mert bizony még mindig az összetevőket válogattuk csak, a főzés és a vendégek lelkes gratulációinak learatása még hátravan. (++10.15.)

„if there is a fight between falcone and maroni, this could be the spark that ignites a citywide gang war.”

valami őrültséget vársz az ’arkham’ címtől, és ingatlan-panamát kapsz -ez már majdnem olyan, mint amikor a fénykard-párbajokat kereskedelmi embargóra cserélték egy messzi-messzi galaxisban... na jó, nem, mert a nagykutya gengszter-bandák összecsapásai mindig is vonzottak a történetekben. és itt is jó lesz, ha egymásnak feszül a két érdekellentét, most azért még könnyen megköttetett a kompromisszum (nem lennék polgármester egy ilyen helyen...). de nem sok szikra kell, és a háttérben már látjuk, ahogy gyújtják a kanócot, igaz, most még úgy néz ki a dolog, mint egy lebuj-kiadású x-faktor... de a pingvin esze is a helyén van, szépen lépdel fel a ranglétrán, nem sok gátlás szorult a srácba, de pont ettől működik. most sorolnám, hogy mi volt érdekes a főszereplőkben, de nem sok mindennel tudnék szolgálni, bruce-nál mindig valami tanulságra futunk ki, jim-ék még drámáznak egy sort két nyomozás között... (++10.15.)

„there’s a monster on this train that can only be seen by those about to die. if you do see it, you will have exactly 66 seconds left in which to live.”

az ember már sosem kap hagyományos töris epizódot...? oké, a felcsigázó cím alapján már tudtuk, hogy lesz csavar az orient express-en, de arról nem volt szó, hogy ez csak egy replika az űrben (csak nem ott gyártották ezt is, mint a titanic-ot...?). de az epizódban egyénként is magas volt a ’minden csak látszat’ elvéből. mert a nem hagyományos vonaton nem hagyományos utazás zajlott, ahol egy nem hagyományos múmia szedte áldozatait. de igazából ürügy volt az egész rémisztgetés és nyom-felderítés is, mert az írók ma igazából nem a történettel akartak foglalkozni, hanem clara érzéseivel a doktor iránt, és a közös utazásuk mibenlétével. de azért mennyivel jobb ez a lelkizés, ha kleopátra-frizurában, jazz-esített queen-re futkároznak a nők egy rongyos szörnyeteg elől, ezt szem előtt tartották, nagyon helyesen. (egyetlen trükk elég, hogy felpörgessék az emberben az adrenalin-motort, rakj ki egy visszaszámlálót a képernyő valamelyik sarkába, és a feszültség az egekbe szökik, garantálom.) (++10.15.)

„who else can turn people into popsicles?”

meglehetősen sztori-központú epizódot kaptunk, jó hamar felfedték a karakterek előtt is, hogy ki a gonosz (már most érzem, hogy képtelen leszek haragudni elizabeth mitchell-re, bármit is tesz. ez a szerelem...), de ez nem baj, tényleg azt érezni, hogy haladunk (a múltban is történtek események, úgy tűnik, az új karaktereket favorizálják a flash-ekben idén. sebaj, a régiekről már tudunk eleget). ez azért nem jelenti azt, hogy máris egy rakás hasznos tudás lenne a kezünkben, jó szokásukhoz híven titkok garmadájával veszik körbe a szereplőket. feltűnt egy érdekes vonulat is, a kirekesztettségről fogunk tanulni ebben a szegmensben valószínűleg, arról, hogy az emberek mennyire félnek a tőlük eltérőekről (klasszikus x-men téma, de mindig örülök, ha feltűnik valahol, mert erőteljesen szívügyem). (már megfeledkeztem róla, hogy knave állandó szereplő lesz itt is a wonderland után, úgyhogy meg tudtam neki örülni igencsak.) (++10.15.)

„how much is a shark?”

túl szép volt az elején minden, a ház meg a sundance-re bejutás, de a sorozatírók mániája, hogy bele kell mindig szuszakolni némi gebaszt, mert a nézők majd azt élvezik... úgyhogy hiába van a fedélzeten a jéghegy-király, egy bizonyos leo még bekavarhat... (szegény chris penn itt még vidáman ütötte drama fejét, rip.) (++10.15.)

„well, just because we fucked, doesn’t mean, i’m not gonna do my job.”

bárcsak így teljesülne minden kívánságom, ray máris magára húzhatta a szép szöszit. persze a kedves nejének már szimata van az ilyet kiszúrni, de még csak magában puffog, bár talán az lenne legjobb, ha ő is találna magának valami kielégítő hobbit. szegény ray-nek sem jut túl sok jó, úgyhogy nehogy sajnáljuk már tőle a puncit. folyamatosan árnyékot vet rá a sully-halál, senki sem képes befogni a száját a dologgal kapcsolatban, kicsit kezdenek is kicsúszni az erős probléma-megoldó kezekből a dolgok (ha már egy szerencsétlen dagit sem tud rábeszélni az ingyen-életre egy trópusi szigeten, ott már komoly zavar van az erőben). persze az sem egészséges, ahogy az egyre furább fbi-főnök a seggében van, de ennyi tapasztalattal már illene profibb módon kivitelezni a dolgokat. (napi mosolygós feloldás: bunchy és az esetlen kapcsolat-építés; mickey és a laza füvezés.) (++10.14.)

„we have to get medieval. when it comes to parliamentary procedure, there’s not a rule i don’t know.”

olyan jó látni egy politikust, aki foggal/körömmel harcol, ráadásul egy veep-et, aki nemcsak kirakatnak van, bár el nem tudom képzelni, hogyan tudnák olyanná szelídíteni frank-et. persze, vannak problémák, valami nyikhaj nyomja a szokásos nagyon fenyegetőnek tűnő darkwebes, mindenhova behekkelem magam bullshit-et, biztos kellemetlen lesz, amikor igazán színre lép, de nem aggódom. és úgy tűnik, hogy a republikánusok radikális szárnyát sem olyan nehéz letörni, csak kell néhány ősi trükk a törvényhozás nagy cseltárából (a szenátusi ülésnél igazán felpörgették az epizódot, ott tapsoltam és vigyorogtam az elsöprésnél) (ja, és nem tudom, figyeltétek-e, de a tea party-s fickónak eszében sem volt az, hogy ez a reform jó-e az országnak, csak azt nézte, hogy nekik republikánusoknak ne legyen kára belőle, vagy még inkább, hogy a demokraták ne profitáljanak. politikusok...). majdnem azt írtam, hogy szép erkölcsi győzelem frank-éknek, hova tettem a fejem, atyaég, erkölcs... (++10.14.)

„we all have flaws! we’re all freaks! all of us.”

főiskolás koromban szoktam mondogatni, hogy ’mind cigányok vagyunk’, hááát akadt, amikor meg akartak verni... itt is valami ilyesmi volt a téma, hogy mindenkinek van valami defektusa, senki sem tökéletes, csak persze sokkal szofisztikáltabban és szexisebben, mint ahogy én tettem. és mindig nagy fegyvertény, amikor egy komolyabb mondanivalót igazán vicces csomagolásban tudnak eladni mindenkinek. (++10.14.)

„lucifer is the card of temptation. something is coming, something powerful, wild. it may be a very good thing or he may enslave you.”

sorozatokhoz nem szoktam előzeteseket nézni elvből, itt is elég volt ránéznem a szereposztásra és vakon bízni a showtime berendelési magabiztosságában, hogy várjam a sorozatot. aztán láttam, hogy mindenki nagyon élteti, de el kellett telnie harminc percnek, hogy megértsem, miért. mert az első félben mit láttunk? azt, hogy mindenki hazudik önmagának, hogy képtelenség, hogy valaki szülőként boldog legyen, és ez a négy gyerkőc jó fárasztóra sikeredett a hitelesség díszes oltárán. aztán azt hitették el velünk, hogy a címből adódó megcsalás-drámába csúszunk tovább, de persze az ember tudja, hogy nem a hallmarkchannel-t nézi, így nem lehet becsapni, plusz ott voltak a képre úsztatott párbeszédek, amik baljós hangulatot kölcsönöztek az egésznek, megágyazva a rejtélynek. aztán jól arcul-csaptak. igen, elérkeztünk a fordulathoz. én személy szerint nagyon bírom ezt a ’több-szemszögből’ formulát, és nem elég, hogy kicsapták az asztalra ezt az aduászt, de kijátszottak minden kártyát ezzel kapcsolatban. el lehetett merülni a két történet közti különbségekben, a felszínen (ruhák, étel-rendelés, cigaretta-kínálás), és a mélyben (kit milyen érzelmek vezérelnek, ki kezdeményez). és ott tartanak középen, mert fogalmad sincs, hogy kinek adj igazat, és hogy mi lesz az a szörnyű esemény, amiért ki kell hallgatni a két főhőst. hogy hová fut ki ez az egész. és mivel sikerült így felcsigázni a nézőket, azok biztos, hogy vissza fognak térni. ennél nagyobb dicséretet nem tudok írni egy pilot-hoz. (mivel még mindig nagy hiányosságom a luther, ezért ruth wilson friss felfedezésem lehet. köszönöm.) (++10.13.)

„you’re the butcher... or you’re the cattle.”

bármennyire is voltak problémák a korábbi évadokban bizonyos epizódokkal, azt nem tagadhatjuk, hogy felcsigázó évadnyitókat prezentálnak évről-évre. csak arra kéne jobban figyelniük, hogy ne minden feszültséget lőjenek el itt az elején... de most még bizakodóak lehetünk, mert innen bármerre indulhatunk. hamar kijutottunk az évadvégi szorult helyzetből, és ez több szempontból is érdekes. carol ezzel az akcióval megbocsátást kaphat a korábbi tetteiért; hőseink láthatták, hogy mivé fajulhat, ha szabadon engedik magukban az embertelenséget (továbbra sem mondták ki a szánkba rágva (...), hogy mit (t)ettek a terminus-iak, de azért ott voltak a véres irányjelzők; rick számára nem tudom, hogy van-e menekvés, ha már egy csepp lelkiismereti gondot sem okoz neki az élők gyilkolása; és persze nicotero-ék ismét kiélhették az összes perverziójukat és tehetségüket, igazi háborús hangulat lett a fegyver-ropogástól és a vér-fröcsögéstől. kedvesek a készítők, hogy arra is volt idő, hogy megtisztuljunk a nagy találkozások által. ámen. (ha már új a főcím, én is lecserélem a logót, nem igazán szerettem a régit, és ez épp megfelelő ürügynek számít...) (++10.13.)

„my loyalties are with science. so long as hydra allows me to do the work i want to be doing, then, yes, my loyalties are with hydra.”

apró változások, de menyire jelentősek: skye már gond nélkül gyilkol, simmons meg profin hazudik. örültem, hogy a szép szeplős ennyire a középpontba került, hogy megismerhettük a titkos küldetését, hogy aggódhattunk érte. és teljesen jól mondták, szerintem nincs ember, akit ne tudna lekenyerezni... a lelki társa is fontos volt ma is, hatásosra sikerült a nagy viszontlátásuk ward ügynökkel, úgy tűnik, nem csak a beszédközpontja sérült szerencsétlennek, de az agresszióért felelős részek is felerősödtek... első évados vendég-szereplőt előszedni cool dolog (khmm, eskü, nem akartam utalni semmire...), főleg, hogy az idei hydra-sztoriba integrálták be a továbbvitt történetét. még mindig nem tudtak felpörgetni idénre, de kétségtelen, hogy halad minden a maga útján. (++10.13.)

„-remember, this is the studio that did ’batman’, right? not ’the phantom’.

-oh, what are we talking about? burton’s batman or schumacher’s?”

látszik, ez még a nagy marvel-bumm előtt készült, most már nincs olyan, hogy valaki megkérdőjelezné, hogy szuperhős-filmet kell-e vállalnia, legyen akármilyen ciki is a streccs-ruci. és persze van az a pénz, amiért víz alatti elvis válik valakiből... továbbra is nagyon megy, hogy lecsúszott / elfeledett színészeket hoznak be mókázni kicsit (ralph maccio, pauly shore), heff és nagyon szőke sleppje meg mindig kapható ilyenekre szerencsére. (++10.13.)

„you’re the most resourceful… most wonderful… beautiful girl… i have ever known.”

azok voltak a szép idők, amikor még kokain volt a coca cola-ban, amikor még a patikába is kaphattál legálisan drogokat, amikor egy egyszerű láb-szexért is hozzájuthattál az anyaghoz... továbbra is hiánycikk az éltető kokain, így a doki még a múlthetinél is lejjebb csúszik, bár amilyen szánalmasan próbálkozik / megalázkodik, kétlem, hogy bárki eljuthat ennél mélyebbre. hatalmas szerencséje, hogy összeszűrte a levet a nővérkével, és valahogy természetes is, hogy együtt vannak, nem érezni azt, hogy lehúzza a maga sötét szintjére az ártatlan kislányt (puncin át anyagozás, wow, felizgultam). de azért ne tegyünk úgy, mintha csak a felső tízezer problémái lennének a fontosak, ezen kívül is súlyos volt az epizód. ismét elveszítettünk egy kisbabát, egy másikat meg el fogunk, mert ez nem az a világ, ahol egy gazdag fehér nőnek lehetősége lenne színesbőrű gyereket szülnie (kínkeserves volt végignézni a kimérten lassú felkészülést az abortuszra). (++10.12.)

„-you keep living in the past, you’re gonna wind up alone.

–can’t run away from your past either.”

ennyire talán nem szoktuk szétszálazni az epizódokat, nem? mert oké, hogy mr.fusco és mr.reese (áthúz) riley ügyei összeértek a végén, de mr.finch-ék teljesen külön utakon jártak. bár mondhatjuk, hogy ők meg kellettek a nagy egészhez, mert a gép épp ötletes módon intézkedett a financiális gondok rendezésében. és a humorhoz is hozzáraktak, mert mr.finch kifejezetten vicces volt a legendás hírű rosszfiú álcája alatt. de egyébként is egy humorral bőven ellátott epizódot kaptunk, el tudom képzelni, ahogy röhögve kitalálták az írószobában, hogy randi-tanácsadásra és piperkőcködésre fogják mr.fusco-t. az sokkal kiszámíthatóbb lett volna, ha mr.reese kapja a heti-esetet, mert rá úgyis tapadnak a nők. remélem az új kapitány asszonnyal is lesz valami, van köztük chemistry. de a flancos öltönyösnek kivel nincs...? (++10.12.)