soroló

„too many of my people have spent years chasing street-level arrests while they grab bodies and make stats. but that doesn’t teach you how to write a proper warrant or testify properly as to probable cause or use, and not get used by an informant.”

van, akire jó idők járnak, és van, akire rosszak... változóban a viszony-rendszer, sorban kapnak (vagy fognak kapni) az ismerőseink magasabb pozíciót, ezzel is jár, hogy lecserélődik a város vezetőssége, hogy az új ember hozza magával az új seprűt is, vagy hogy is szokták ezt mondani... és hozzá kell tenni, hogy nem érdemtelenül hullik az ölükbe mindez, hanem mindenki keményen megdolgozott azért a magasabb pozícióért. és jó látni, amikor valaki teszi a dolgát -a kedvenc rendőrnénik is megunta a baszakodást az első nagy gyilkossági ügyében, és kénytelen volt saját kezűleg megkeresni a bizonyítékokat. már vártam, hogy mikor ér el valami áttörést mr.prez az osztályteremben, és végre meglett a kulcs a gyerekekhez -most már csak a speciális osztályban kéne egy ilyen átbillenés, mert egyre nehezebb elviselni a nagyon keménynek látszani akaró gengszter-palántákat. eközben szegény bubs szenved az utcán, és omar-nak sincsenek könnyű percei, de hé, mindenkinek nem lehet jó ebben a rohadt városban... ($10.10.)

„-people aren’t supposed to live in hotels.

-well, maybe this place is special.”

az vajon jó dolog-e, ha egy sorozat-rész után három film megnézéséhez is kedvet kapok? meddig egészséges a hommage? ...no, megkezdjük az idei szokásos bőr alá mászásunkat, ryan murphy-ék ismét zúdítják ránk a beteg gondolataikat. ezúttal egy hotelbe költözünk be velük, ami azért jó ötlet, mert szeretnek sok karakterrel zsonglőrködni, és egy hotelban jó sok szoba van, úgyhogy remélhetőleg lesz nekik elég hely (és, shit, megint milyen pedigrés színészek álltak sorban a forgatáson, a legdurvább nem is max greenfield seggbe-dugása volt, hanem hogy dennis o'hare-t csak másodjára ismertem fel a dragqueen szerepben.) a tavalyi sok kinti felvétel után most majdnem végig benn voltunk, a szűk terek, a végtelen folyosók jót fognak tenni a hangulatnak. érzem. persze ez a kvázi-pilot csak az ígéreteket vonultatta fel, néhány karaktert bedobott túl sok magyarázkodás nélkül, aztán majd meglátjuk, hogy tudnak-e velük mit kezdeni. ami talán újdonságként fog hatni, az a hetvenes/nyolcvanas évek zenéinek intenzív használata lesz (már ha ezt megtartják a későbbiekben is). no, előkerült a halszem-optika, a testkamera, nyomaszt a hangulat, spriccel a vér -és lady gaga vetkőzik, azt hiszem, nyugodtan foglalhatunk egy szobát az egész idényre. ($10.09.)

„american democracy. let’s show those third-world fucks how it’s done.”

végre elértünk a választásig, amit már eléggé vártam, és ami természetesen a szokásos végkifejlettel rendelkezett -bár mayor tommy azért nem pont úgy reagálta le a végeredményt, ahogy vártam volna (például már a bulinál belém-nyilallt, hogy most végre megkaphatja a kampány-kisasszonyt, de aztán konzervatívba fordult át a srác...). szeretem, amikor így felépítenek a semmiből egy karaktert, mert az előző polgármestert készen kaptuk a maga stiklijeivel, őt viszont a kezdetektől láthatjuk, és ez sokkal érdekesebb. az is volt a baj kicsit az epizóddal, hogy a többi szál ma kevésbé izgatott. pedig azokon is voltak érdekes momentumok, megadták a kezdőlökést a speciális igényű gyermekek programjának, marlo ízesen szopatta a zsarukat, omar szarba került a mesterkedés miatt. no meg gengszter-anyu is beizzította a sárkány-üzemmódot -mert, izé, tényleg nem lát más pénz-kereseti forrást, minthogy kidobja a fiát a sarokra drogot árulni...? ($10.09.)

„ain’t no special dead. there’s just dead.”

ahogy mr.prez napról-napra ismeri meg a tanítandó srácokat, úgy szélesítik a mi ismereteinket is róluk, finoman adagolják az információkat, a rossz körülményeket, az egyéb problémákat. ezzel nincs is baj, én türelmes vagyok az ilyenhez, amit viszont egyre kevésbé viselek, az a mű-gengszter-keménykedés, amit egyes suhancok előadnak, mert szerintük attól lesznek nagyobbak, ha nagy a szájuk. jól fel van építve az elrejtett hullák vonala is, mert miközben lester kétségbeesetten keresi a hipotetikus holtjait, addig a kölyköknél először viccelnek a dologgal (zombik!), aztán komolyra fordítják -és gondolom a két szálnak nemsokára köze lesz egymáshoz. a politikus vonalon elértünk végre egy nagyobb fordulóponthoz, amikor a polgármester addig feszíti a húrt, ahol már szakadnak a szálak, hamarosan már csak alulról nézegetheti az expit poll-okat... (nem hiszem, hogy bárkit is meglepetésként ért, hogy a minden-követ-megmozgató rendőri akciónak nem lett eredménye, az izomerő sosem győzheti le az ész fölényét...) ($10.08.)

„a good church man is always up in everybody’s shit.”

no, mondom az elején, majd most megismerjük jobban marlo-t, mert eddig bizony csak egy arcát láthattuk. de az az igazság, hogy valószínűleg tényleg csak ez az egy arca van, ezt építgettük tovább ma is. az az arc, aki türelmesen kivárja, hogy neki legyen igaza, aki egy bátortalan ellenállásért is halált osztogat, aki csak ül látszólagos nyugalommal, amikor a pénzét veszti, aki van annyira önfejű, hogy nem közösködik senkivel. de lesz gyenge pontja, tudom... szépen gyűlnek a régi major crime-osok a gyilkossági osztályon, bár kima-ra valamiért rookie-ként gondolnak, úgyhogy bunk vezetésével szopatják is orrba/szájba. de aztán felsőbb sugallatra nagy ügyet kap, mert egy rookie úgysem képes megoldani egy gyilkosságot, mi? ugye ez lesz az, amin elbukik a polgármester...? vagy csak kiásnak valamit carcetti-ék, mindegy, csak légyszi, bukjon el... (az milyen már, hogy az első helyen kiírt kvázi főszereplő részenként csak pár percet kap, ilyen tudatos félreállítást sem nagyon láttam még.) ($10.08.)

„quantum harmonic oscillation theory.”

csak nem akarnak leállni, nem sok szusszanásnyi időt hagynak nekünk, igaz, nincs is szükségünk azokra a levegővételekre, nem igaz? ha úgy vesszük, ez az évadnyitó második fele volt, mert múlt héten okosan nem zsúfoltak bele mindenkit az első 42 percbe, ráértek most visszatérni az eddig kimaradók. may-t egy kicsit noszogatni kell, hogy felvegye újra a tempót, ward meg egyetlen tulajdonságot hagyott meg az eszköztárából -kizárólag keménykedni tud csak (és beszerzett magának egy meglepetés-karaktert is, akivel majd legalizálja a hydra-s tevékenységét). szerintem mindenki azt hitte, velem együtt, hogy még nélkülöznünk kell a kedvenc cuki laborosunkat egy ideig, így nem csak drámainak hatásos volt a visszahozása, de meglepő is (az ilyen ’épphogy kapaszkodós’ jelenetek nagy többsége szétszakadással szokott véget érni). de az is jó volt, hogy ezt megelőzően összefogással sikerült elérni a nagy tettet, meg hogy hoztak be egy kis kalandos történelmet is, és hogy nem felejtkeznek el a köztünk élő asgard-iakról sem. ($10.08.)

„heather, gretchen, bernadette, justine, and cory.”

(ez a név-cunami ott fenn már majdnem annyira menő, mint a ’dave dee, dozy, beaky, mick and tich’...) a mai közösségi oldalakkal súlyosbított világban nem csoda, hogy valaki kiakad az egykori ismerősei nagy változásait látva -csak tudnám, hogy akkor miért nézik meg egyáltalán az emberek ezeket, kit érdekel, hogy mi van a másikkal? főleg, ha az én generációm a célpont, ahol mintegy járvány-szerűen terjed a házasság és a gyerek-vállalás betegsége. nem egészséges ez, srácok, nem tudnátok kicsit lazábban venni az életet...? ($10.08.)

„what up, shorty? ready for the first day?”

és akkor megkezdődnek a monoton mindennapok. na persze, nyugat-baltimore-ban nyugodt napok, mi...? bár állítólag keleten is szar a helyzet, menő jenkik foglalták el a legjobb helyeket, úgyhogy megint összefogás kell a nagy drogos kerekasztaltól. csakhogy ehhez kell még egy húzónév, de ez a marlo gyerek még mindig csak a saját kakasdombjával törődik, és ott csipegeti a kishalakat. pedig néhány dolgos kézzel még kevesebb is lett, így, hogy megkezdődött a suli. de apám, én majdnem tanár lettem, és tartottam is gyakorló-órákat, úgyhogy tudom, milyen kiállni egy csapat unott gyerek elé, de ez ami itt a gettó-suliban van, az félelmetes. mert nem elég, hogy szarnak figyelni az órákon, vagy simliznek bizonyos dolgokkal, de a bökő is simán előkerül egy-egy feszült helyzetben -ahogy várható volt, prez térdei is megbicsaklanak egy-egy szituban. de majd, ha kísérleteznek a srácokon... (nem reméltem, hogy a volt nyugati parancsnok visszatér, de meg lesz neki a szerepe, úgy látom) eközben szépen verik szét az egykor dicsőbb napokat látott különleges egységet, mert olyan tyúkszemre léptek, amire nem kellett volna. áh, csak mindenki példát vesz a világ legnagyobb arcával rendelkező polgármesteréről... (és lám, ismét egy stílusos omar-belépő! ki más menne ki az utcára hálóköntösben...) ($10.07.)

„we are the 9261. we are spared.”

azt értem, hogy új történetbe kezdünk -de tényleg ilyen messziről kellett kezdeni...? egyébként baromi hatásos volt az ősemberes(?) nyitány, olyan, ahol az ember hátradől, és azt mondja: ’na jó, nézzük, hova vezettek most el engem ezzel’. és ez még csak a kezdete volt a meglepetéseknek, mert egy csomó rejtély is belefért ebbe az egy órába. meg egy új város, egy új hangulattal, egy másfajta hozzáállással az itt lakóktól. akik mind fontos részei lesznek ennek az évadnak. csak a régi karakterek nem nagyon fértek bele a részbe... (direkt figyeltem, harmincnyolc percnek kellett eltelnie, hogy matt fellépjen a templomban a pulpitusra.) tudom, hogy damon lindelof lenyilatkozta, hogy (a) the wire második szezonja lebegett a szeme előtt az írás során, és értem, hogy mit akart ezzel mondani, hogy azt szerette volna ő is, hogy olyan organikusan fejlődik a sorozata, mint az, hogy lehetséges az, hogy két merőben eltérő hangulatú évadot egy egységes sorozatnak fogunk tekinteni a megnézés után -és van esély rá, hogy összejön, bár itt még merészebb a lépés, mint amit david simon-ék meg mertek lépni. kicsit hiányzik a tavalyi hangulat, ami úgy magával tudott ragadni, de rengeteg ígéret volt ebben az első órában, úgyhogy alig várom már, hogy jövő hét legyen. ($10.07.)

„when you least expect it... he will betray you.” (drámai hangon)

minden történetben eljön az a pillanat, amikor úgy tűnik, hogy minden szétesik, szétszakadnak a barátságok, ellentétek mérgezik a hangulatot, kilátástalannak tűnik az élet -egy paródiában persze ezerszeres nagyításban láthatjuk mindezt. és akkor még nem is súlyosbítottuk a helyzetet a rendőri munkával, és az elméleteik vizualizálásával... ($10.07.)

„i have raised too much goddamn money for the mayor and his ticket. hell, no! ain’t no soul in the world that fuckin’ ungrateful!”

...és akkor egy finom mozdulattal meglökték a csordulásig telt tartályt, ami egyenletes ütemben borulni kezdett, a száján át-átcsapott a szar, majd az egész nagy hanggal szétfröccsent, beterítve minden körülötte állót... azt tudtuk eddig is, hogy lester-nek az eszén felül tökei is vannak, de most vállalkozik talán a rendőri pályafutása legnehezebb ügyére -összeakasztja a bajszát a nagykutyákkal. és ez csak egy csapás lesz a polgármesternek, mert a mi kedvenc tanácsnokunk is erős muníciót kapott a megfáradt kampányához, és még nem tudhatjuk, hogy az epizód eleji szopás-ügynek mi lesz a vége -gondolom nagy szopás... (btw, én sokkal durvábbra számítottam egy ártatlan elé-térdelésnél, amikor herc visszament az épületbe...) eközben az utcakölykökről sem felejtkeztünk el, akik élik a mindennapi tini életüket, bandáznak, keménykednek és hülyeségeket csinálnak -és költik a lóvét, mert marlo-nak az az elgondolása, hogy ha pénzt ad nekik, akkor nyugton maradnak. furcsa ötlet... pedig igazán lehetne a srácokba értelmet verni, ha nem terelné el a sok kívánós muff a coach figyelmét... ($10.06.)

„they’re there for one reason and one reason only. to die for the caliphate and usher in a world without infidels. that’s their strategy. and it’s been that way since the seventh century.”

saul berenson is csak ember, sokszor téved, de egyvalamiben biztos, hogy tökéletesen igaza van: carrie túlságosan naiv. mert azt hiszi, hogy ki tud szállni. hogy új életet kezdhet, ahol csupa boldogság minden napja, ahol egy szerető család veszi körül, és nem törnek be hozzá a világnak azok a zajai, amik elől egész németországig menekült. pedig nem úszhatja meg, a szokásos problémák házhoz mennek, és máris újra benne lesz a sűrűjében... a homeland írói a szereplőikhez hasonló bátorságot mutatnak évről-évre, ahogy meg merik újítani az alap-felállást, fenntartva a változatosságot (úgy, hogy a minőség mindig állandó marad). már most látszik, hogy a teljes stáb berlin-be költöztetése kifizetődő lesz, sokat hozzá fog adni az európai hangulat az idei évadhoz (az utcaképek is árasztották ezt az amerikaitól különböző életérzést, de a templom-belsőben készült felvételek is ezt erősítették). érdekes lesz nézni, hogy mit kezdenek a menekültek igencsak aktuális probléma-körével, hogy mennyire mernek majd amolyan homeland-esen bátrak lenni. kicsit lassabban indultunk, biztos, hogy nem ez lesz az a rész, ami új nézőket szerez, de aztán megjött quinn is, akinek nagyon jól áll a cinikus végrehajtó-ember szerep, és majd jól ellensúlyozza a többiek drámáját. ($10.06.)

„we will have vince dressed as aquaman, unveil him at the party sitting in an ice throne in the middle of the pool.”

szóval meddig alacsonyodik le az ember, ha kell a pénz? vinnie már a gazdag szülők elkényeztetett gyerekének szervezett partijainál jár, ami valljuk be, nem szép látvány. eközben ari szíve mélyéről előtör a tiniszellem, és farkat méreget a konkurenciával. még szerencse, hogy ő a legkeményebb fasz hollywood-ban, úgyhogy maximum az autója fog egy kicsit megtörni, a büszkesége sohasem... ($10.06.)

„a ranger’s job is to look unspeakable evil in the eye and spit.”

végül minden nyomozós sorozatban fordul... oké, kate és a ranger nem sokat tartózkodtak a sheriff-irodában, de azért az aktákat tologatós hangulat megvolt. és az eredménye is a kutatásnak, ismét bővült a mitológia egy egyedi culebra-val, akinek a szenvedélye a ponyva-sztorik írása és az igényes manikűr. és hát adtak egy kis háttér-sztori adalékot mcgraw rangernek és a kis tanítványának is (és basszus, mennyire eltalált casting volt már a fiatal don johnson!). eközben szegény gecco tesók megrekedtek egy étteremben, miközben régi és új sérelmeken (és egy-egy steak-en) rágódtak, de a cicaharcon túl nem sokat tartogatott ez a szál. bezzeg carlito-ék bevetették a legkeményebb formájukat a kis kínaival (aki elindult a ninja-sodás útján), ami a fináléban csúcsosodott ki, ahol látványosan elbúcsúztunk a titty twister díszleteitől... ($10.05.)

„the only way to survive a mad world is to embrace the madness.”

no, csak megtalálták a módját ebben a kezdődő sötét világban is, hogy jó sok zombit lehessen írtani -aztán a karakterek majd számoljanak el szépen magukban emiatt a lelkiismeretükkel... mindenesetre az epizód középső része működött, volt sok dög, akik elől lehetett futni, fröccsent az agyvelejük mindenhova, az ajtók nem igazán akartak kinyílni, a villanyok meg pont a megfelelő időpontba váltottak villogós üzemmódra... de mi lett a karakterekkel a nagy rohangálásban? travis, a tutyimutyi pacifista természetesen elveszítette a fejét és a lelki szüzességét (ahogy az várható volt, az ilyeneket szokták elsőre megtörni az írók), ezen kívül volt néhány drámai felfedezésük, és egyiküknek távoznia kellett a sorozatból, mert egy ilyen fordulat mindig plusz megrendülést ad (csak hát ha színésznek máshol is gályáznia kell, akkor azért nem éri meglepetésként az embert egy ilyen fordulat...). so, részeiben jól működött az epizód, a sok hatásos nagytotállal egész filmes hatást értek el. ($10.05.)

ahogy a pilot-nál már szóba-került, meg lehet érteni ennek a tesó-sorozatnak a létjogosultságát -a kérdés sokkal inkább az, hogy miért ebben a formában alkották meg ezt az előzményt. egész pontosan az a kérdés, hogy miért pont ezekről a karakterekről akartak nekünk mesélni? mert azt értem, hogy nem akartak a járvánnyal foglalkozni semmilyen szinten (kitört, vannak zombik, pont) -de attól még muszáj a kisemberek szemszögét elővenni? akik közepesen izgalmas karakter-kezdemények, és hat rész alatt nem is igazán jutnak előre, sodródnak az eseményekkel, túlélnek, és ennyi. mert ha már tudatosan ezt a zombiktól kevésbé fertőzött korszakot szedték elő, akkor sokkal mélyebb drámával kell megtölteni ám a részeket, nem ezzel a tinglitangli lelkizéssel, hogy igazán le legyen kötve az egyszeri néző figyelme. és nem arról van szó, hogy rossz lenne, csak nem sok hatást vált ki az emberből, van, oké, nézi, mert úgy gondolja, hogy teljesebb képet kaphat ezáltal a walkingdead univerzumból, pedig... inkábbtetszett.

„it’s amazing! i’ve never actually met a proper ghost!”

tíz kicsi alien az erdőben! izé... na... szóval egy klasszikus ’félelmetes izé elől szaladgálós’ részt kaptunk, ahol nem csak a szereplők rohannak eszement tempóban, hanem maga a történet is, annak ellenére, hogy egy szűk helyre van bezárva -a tenger alá. a rejtély-faktort többszörösen is megtekerték, az űrhajótól scifis a beütés, a kvázi szellemektől meg horror (ez utóbbira segít rá a zene is, ami meglehetősen kellemetlenül hat a hátunk közepén lévő bőrfelületre). természetesen nem a whoniverse-ben lennék, ha nem oldanák a feszkót jó sok humorral -és doktor lelkesedéssel (de az is tetszett, hogy clara is (sokáig) jókedvű volt, ezt a változatát jobban szeretem, mint a lógó-orrút). most már tájékozódtam előre, hogy ez is dupla-epizód lesz, most viszont az történt, hogy képtelen voltam összevárni a két részt -úgyhogy gratula magamnak, most rághatom megint a kefét egy hétig, hogy milyen ötlettel oldják fel a rész végi cliffhanger-t...) ($10.05.)

„fuck royce! fuck tony gray! fuck me!”

hogyan tovább, ha az előző évad végén lezárult a ’nagy ügy’. igaza van lester-nek, ez a marlo kölyök nem elég nagy pálya, tehát mindenképp kellett mellé valami, amivel feldúsítják a környék történeteit. és teljesen logikus, hogy az ifjak felé fordultak, mert láthattuk már a srácokat eleget az utcasarkokon, úgyhogy ideje jobban megfigyelni a mindennapi életüket. ilyenkor azért mindig van egy kis félsz az emberben, hogy hogyan fognak teljesíteni a gyerek-színészek, de eddig úgy tűnik, hogy jól válogatták a kölyköket, sőt, van közöttük olyan, aki egyszerre megmosolyogtató és fenyegető jelenség (és ha nem nézek utána, akkor rá nem jöttem volna, hogy lány...). és nem csak az utcaszinten fogjuk megnézni a srácokat, hanem a suliban is, jól feltérképezve az ottani áldatlan állapotokat is (nem mellékesen itt találtak helyet prez-nek is, nagyon helyesen). és eközben zajlik a kampány ezerrel, ezzel is plusz hangulatot adva, és egy csomó emberi tulajdonsággal felruházva a tanácsos urat. so, idén sem lesz egy unalmas év baltimore-ban... ($10.04.)

„-if i’m being anybody, i’m being paul ’cause i got lots of marketing ideas, and i play every instrument in the band. i’m showing some leadership qualities, love.

-so you’re paul mccartney? which makes me john lennon.”

vessünk számot: már a bukósisakos egyezkedés is vicces volt, de aztán betoppant rob morrow, és olyan vibe-ot hozott magával, amit nem lehetett nem imádni, tette-vette magát, majd jött a karaktere esszenciája, a bandán belüli zavar-keltés, ördögi módon (nem beszélve az alaszkás reunion öröméről). ($10.04.)

könnyű a rock-zenei közeggel lenyűgözni, úgyhogy ha innen nézzük, nem volt nehéz dolga denis leary-éknek, hogy megfogjanak. de szerencsére sokkal többet nyújtottak annál, mint hogy bemutatnak néhány rock-klisét, aztán mennek a kasszához. mert persze ezek a klisék itt voltak és kifordultak önmagukból, de körül voltak véve egy rakás szerethető lüke karakterrel és annyi poénnal és popkult-utalással, amit csak bele lehetett préselni 22 percbe (+ egész jó dalokat is sikerült írni, amik mellé nagy pluszpont jár, hogy élőben fel is játszották őket). ha volt valami az elmúlt hetekben, amiről midig előre tudtam, hogy jót fogok röhögni, akkor az ez volt. nagyontetszett.

„you want the riches, you got to bring the bitches. you know, that’s my mantra.”

minden művész életében eljön az a pillanat, amikor el kell döntenie, hogy mit akar elérni a produktumával -hogy mi a lényeg, az önkifejezés, vagy a nagy zsozsó megkeresése. mert általában ez a két dolog üti egymást, valamiért a pénzért mindig le kell feküdni, és a kurvalétből nem mindig van visszaút. úgyhogy csak óvatosan skacok... (maga rész nem volt ám ilyen drámai, ahogy felvezettem, és a pénznek igenis lehet jótékony hatása -nézzetek csak rá johnny kivasalt fejére... vagy az én arcomra, amikor megláttam elizabeth gillies-t abban a piros... izé... ruhában...?) ($10.04.)