soroló

„we can’t put the terrigen genie back in the bottle. powers are the new normal.”

az inhumánok köztünk vannak -és ahogy ez lenni szokott a képregényekben, két csoportra oszthatóak: jókra és rosszakra... annyira nyilvánvaló már a tevékenységük, hogy már az elnök is felfigyelt rájuk, és gyanítom, hogy a potus behozásával már a következő captain america filmre húznak fel bennünket -na jó, csak remélem, hogy ott is megjelenik majd az atcu, és persze a shield is... kicsit tartottam attól, hogy a kolumbiai szál csak egy szokásos heti-ügy lesz, ahol kergetőznek egy inhumánnal, de szerencsére többszörösen is rám cáfoltak -nekem sem kéne elsőre ítélnem, hogy ki a jó, és ki a rossz... mert nem csak daisy-ék gondolják úgy, hogy a képességüket jól kell használniuk, vannak mások is, akik a környezetük nyomorúságát látva önállóan is ugyanerre a következtetésre jutnak -plusz ez egy nem is burkolt kritikája volt a latin-amerikában garázdálkodó egyenruhás rosszfiúknak, akik első pillantásra jófiúknak tűnnek... (plusz jó volt hallgatni a csodaszép spanyol nyelvet ilyen hosszasan). közben nem felejtkeztünk el coulson bosszújáról sem, és úgy tűnik, hogy minden módszert megengedhetőnek tart ennek elérésében. és persze a régi/új gonoszunk is ott várakozik a partvonalon, hogy támadásba lendülhessen. tök jó, hogy tudod, hogy még ennél is feljebb tudják majd csavarni a pörgés-mérőt... ($$03.11.)

„this underworld most can only leave it in two ways to a better place or a worse one.”

áhh, csak most olvasom, hogy ez volt a századik epizódja a sorozatnak, úgyhogy mondhatjuk, hogy szerencsésen (vagy ügyesen?) kanyarodott az idei sztori-szál, mert így indokolt volt a nagy kerek számot egy maréknyi visszatérővel ünnepelni... mert az alvilág kitűnő hely lesz, hogy a holtakat visszahozzák a képernyőre a segítségével, hogy elvarrjanak olyan szálakat, amik elszakadtak a sokkolásra szánt befejezésük által. kaptunk egy szép kezdést a sárga bogár hátsó ülésén, majd emma-ék belevetették magukat az új világ felfedezésébe -ahol ismét bizonyították az alkotók, hogy bármikor képesek újrahasznosítani a meglévő díszletüket... de tényleg, elég volt némi rombolási meló meg egy erős vörös szűrő a kamera lencséje elé, és meg is voltunk az alvilággal (a főnök meg a lángoló kék fejével úgyis odalenn lakik egy barlangban, olyan is van bőven a vancouver-i stúdió-rengetegben...) először nem értettem, hogy mit akarnak már megint regina-val a flashback-ben, de nagyon szépen kijöttek az ő történetéből is, lezárva egy szívszaggató történetet, amit már száz rész óta hordozunk magunkban. mint minden (fél)évad elején, most is azt érzem, hogy tele vannak ígéretekkel az írók, én meg reménnyel, hogy be is váltják azokat... ($$03.11.)

„the only book i ever read is the good book -the andromeda strain by michael crichton.”

most, hogy láttam, hogy john hamm játssza a prédikátort, most már értek mindent... milyen jó, hogy most megy a people v. o.j., így egyből vágtam tina fey-ék paródiáját. egyébként örülök, hogy újra foglalkozunk a bunkerrel és a szektával, nem csak a többi (néha kissé fárasztó) problémával. ($$03.11.)

„we’re all villains in nassau. don’t think because you’re new you’re any different.”

elég szédítő belegondolni abba, hogy honnan indultunk long john silver-rel a pilot-ban, és hol tartunk most. amikor kiderült, hogy neki kell tartania a toborzó-beszédet, gondoltam, hogy hatásos lesz a jelenet, de ilyen mértékű keménységre nem számítottam -ahogy arra sem, hogy ilyen könnyedén hullámsírba dobnak egy karaktert, aki már a kezdetektől velünk volt... (btw, volt még ma meglepetés-visszatérő, jelezni akarnak nekünk ezzel valamit, vagy csak jópofának tartották az utalást...?). szépen alakul egyébként a sakk-játszma, flint kapitányék bevetnek minden trükköt, osonnak és nyílt színen fenyegetnek, fegyvert szereznek és rejtett útvonalakon közlekednek, de az új kormányzó méltó ellenfél eddig, stílusosan kiül a fehér homokba, és felvállalja a konfrontációt. pedig tudhatná, hogy egy kalóznak mindig van még egy cinkelt lap az ingujjában... (eleanor-ral sikerült kicsit összezavarni, nem nagyon érzem, hogy mennyire gondolja ő igazán ezt az odaadást az újdonsült szeretője iránt...) (most először néztem angol felirattal a show-t, eddig fel sem tűnt, hogy ennyire szofisztikált a nyelvezete...) ($$03.10.)

„alicia mendez sweats no man.”

kicsit úgy érzem, hogy feleslegesen túlbonyolítják a drámát, illetve szeretik olyan irányba elvinni a problémákat, amiktől mélységet várnak, de el nem tudok képzelni olyan nézőt, akinek ez tetszik. ezt elsősorban christina-nál éreztem, ahol belengették a stricijével a régi életéhez való visszatérést, igaz a drogot elvetették (most még?), de azért maradt a kurválkodás, mert gyorsétteremben gány melót végezni úgy tűnik, nem kifizetődő... nem tetszik az sem, hogy jay-t ilyen féltékeny pulikutyává változtatták, pedig az elején még tetszett az őszinte párbeszéd a csajával, de aztán a vége-veszekedésre már kicsit besokalltam. azt meg már megszoktam, hogy nate mindig bosszantó szálat kap... ami viszont működik, azt el kell ismerni -ha a drámát nézzük, akkor szépen épül ryan kapcsolata az apjával; ha viszont a hangulati elemeket, akkor a latino lánynál kell lengetni a pompont, mert végre rágyúrtunk az ő edzéseire is, és nagyon jól sikerültek ezek a jelenetek -csak azt nem értem, hogy minek kellett az ő életét is bonyolítani némi hajléktalansággal... ($$03.10.)

„josh is testing me. oh, he is testing me. he told me, ’i got a job offer, mum, and it ain’t a good one!’ but you know what i did? i believed that josh is destined for greatness! he could be a doctor! he could be a lawyer! he could be the president of the united states of america! talamacah-shebaccah! yaminah-yaminah! hocko!”

nem kell mindig a romantikával viccelni, elő lehet szedni más élethelyzeteket is, amiket fájóan ismerősnek fog találni a néző -szerintem mindenkinek volt már szar állása, ami messze állt az álmaitól, de a pénz nem volt rossz; mindenki ült már olyan tanfolyamon, ahol úgy érezte, hogy ufók veszik körül, akik sokkal jobbak nála; és persze mindenkinek van egy anyukája, aki sokkal többet lát bele az emberbe, mint ami benne van -legalábbis nekem már mindegyikben volt részem... ($$03.10.)

„somebody that builds furniture could build your whole house for you. and then he could build all the furniture to go in the house. he could build the crib for the baby, and then he could even build our caskets for our funerals ahead of time, you know?”

a szándék a fontos, nem a végeredmény, nem? nem...? nem. szépen összeszedték ezeket a gyönyörű katasztrófákat, a bútor-készítő csajmágnest és a bútorai, a jól megtervezett turizmus bizniszt, és egy hirtelen ötlettől vezérelt utazást. ($$03.09.)

„your queen doth love what you do with your scepter, king frank.”

amikor carl tavaly év végén bekerült a gang-be, mosolyogtam, mert tudtam, hogy ez fun momentumokat fog hozni -és ez még így volt idén is az elején, vigyorogtam a keménykedéseken. és el nem tudtam képzelni, hogy ebből a szálból és ebből a srácból ilyen komolyságot ki tudnak hozni. és oké, frank segítségével azért ott bujkál a humor is a háttérben (pl. lecseszi a fiát, hogy ki akar szállni a gengszter-létből, aztán maga is áttranszformálódik g-vé), de azért inkább a komolyság dominál -főleg a fiona-val való közös jelenetben. ezt leszámítva még inkább kanosak voltak az írók, mint máskor, mert mindenféle perverz dolgokon járt az eszük. mondjuk én már jól rájuk hangolódtam, mert amikor debbie újdonsült barátja nem a szájára adott puszit a kiscsajnak, hanem a hasára, akkor már tudtam, hogy milyen perverziót akarnak behozni. és amikor a potencia-problémás lip belépett a családi házba, már sejtettem, hogy mire utal a cím -igaz, én még perverzebb fordulatot vártam, mint egy láb-masszázs (amiről mondjuk tudjuk, hogy mindig többet jelent, mint egy láb-masszázs)... ja, és remélem, hogy ian-éknál nem rondítanak bele az idillbe a betegségekkel... ($$03.08.)

„you’re a runner. and when you get knocked down, i need you to pop right back up like you know you can and keep going, because this right here, this right here, o.j. simpson, is the run of your life.”

elértünk végre a tárgyalótermi szakaszba, és magával ragadó, ahogy bemutatják nekünk ezt a nagy játszmát. hogy már előre monitorozzák, hogy milyen típusok lennének alkalmasak esküdtnek, hogy ezek az emberek hogyan viszonyulnak a vád és a védelem képviselőihez. aztán jön a kiválasztás, ami megint egy újabb kemény sakk-játszma, kidobva az asztalra a színesbőrű-kártyát (és ezt bármennyire tagadnák, mind-a-két oldal megteszi). és az ügyvédi oldalon az a durva, hogy még belharc is robban, ahogy johnnie cochran átveszi a hatalmat (és coutney b. vance nagyon erősen hozza ezt a portrét, főleg, amikor monológokat kell mondania). és persze most is itt vannak az ügyet befolyásoló tényezők -például egy könyv, amit két hét alatt dobnak össze egy állítólagos barátnő és két szellem-író, és hát mi más lenne benne, mint hazug bulvár-mocsok (hmm, nem gondoltam volna, hogy connie britton-nak ennyire jól fog állni a buta szőke nő szerepe). ...jaj, tök jó belegondolni, hogy még csak most ízleltük meg a tárgyaló-terem levegőjét, a lényeg még csak most fog jönni! ($$03.08.)

„ooh! that’s a mean horn.”

hmm, ez sem lehetett egy olcsó epizód, mármint elkezdtem számolni, hogy vajon mennyibe kerülhettek a pink floyd, janis joplin és the who jogok, és akkor ez még csak három szám -hol van még a felgyújtott iroda költsége... (kidding) de elmondhatjuk, hogy megint lehetetlenül színes volt a zenei paletta, egymásra voltak vágva mondjuk az émelyítő karácsonyi borzalom és a vérpezsdítő kúrós funky... most kezdenek előjönni a szakma árnyoldalai, mind a kiadói, mind a zenész oldalról. mert lehet, hogy az irodai melóval tele lesz a zsebed zsével, az orrod kokainnal és sosem lesz hiányod punciból sem, de ez azzal jár, hogy megállás nélkül smúzolnod kell a kényes sztárjaiddal, minden mondatodat végig kell gondolnod, és ott kell lihegned a nyakukban, nehogy más elcsábítsa őket a nyelvcsapásaival. és ezt ritchie még tudja tetézni nem csak a gyilkossági balhéval, de azzal is, hogy szinte minden probléma egyszerre szakad a nyakába, régi és új zenészek szívják a vérét (plusz otthon sem lehet nyugta -szép kört írt le egyébként a házaspár düh-levezetése az epizód két végpontján). a zenészeknek sem könnyű, hiszen ezek a hiénák leszednek róluk mindent a kisbetűs részekkel, és még az sem áll érdekükben, hogy a lemezed ténylegesen a boltokba kerüljön... ($$03.08.)

„they’re all wearing your underwear.”

no, természetesen entourage-os csavarja lett a mániákus rajongó szálának (inc. women!)... ezt megfejelték pár érdekességgel azért, mondjuk egy szadomazo bolttal (plusz vince levarrta a varrónőt, de ebben már nem sok újdonság van). érdekesebb volt a llyoyd körüli sok szarság, ami végképp maga alá temette a büszkeségét, ari sosem tanulja meg, mikor feszíti túl a húrt... (e féltékeny barátnője tényleg érdekel valakit...?) ($$03.08.)

„domo arigato.”

nem tudom, hogy melyik író ötlete volt shos-t japánba utaztatni, de innen is puszilom, mert tényleg olyanok, mint a borsó meg a héja, szomorú lettem volna, ha csak egy részre könyörögtek volna ki pénzt a kinti forgatáshoz a mindig nagylelkű hbo-tól. mert persze amerikai szemmel láttatják ezt a fura távoli országot, és amolyan girls-ösen túlpörgetik az egész kultúr-sokkot csaj-zenekartól kezdve a meztelen fürdőzésen át a szado-mazo szórakozóhelyig (plusz vigyorogtam a japánosított főcím-kártyán is -még a színek is stimmeltek). az sem lett volna baj, ha végig ott maradunk, de az sem volt baj, hogy vissza-visszanéztünk az államokba is. mert hannah megint talált valami parázni-valót -és lehetőséget, hogy újra megmutassa a nem tradicionális testét. de adam is cuki volt, ahogy magát nézte a nyomozós sorozat vendég-szereplőjeként (lucy liu, mint zsaru, tök logikus!). ($$03.07.)

„they’re the best beet and acorn cookies i’ve ever eaten.”

happy days with carol -meglepő kezdés (főleg zeneileg) a kedvenc női gyilkoló-gépünkkel, aki, ööö, ma egyáltalán nem gyilkoló-gép, hanem mindenki anyukája, egy cukorfalat, aki sütiért csókot lop, aggódik maggie-ért, és bántja a kissrác halála -sőt, minden halál, amit ő osztott ki. és akkor el is érkeztünk a rész egyik fő témájához, mert az egy dolog, hogy zombikba mártogatod a késedet, de ha még élő emberrel kell ezt megtenned, máris máshogy hat rád lelkileg. és ez jól kidomborodott glenn-nél és a nem-tudom-a-nevét néger-srácnál, ahol ez a morális dráma jól keveredett az izgalommal, hogy bármikor felébredhetett volna a két áldozatuk. mert nem mondhatjuk, hogy ne lett volna izgalom, mert rick szavára meglepően hamar ugrottak a gyilkos túrára (persze morgan morgott egy sort, de vele már senki sem foglalkozik...), még az atya is jól hasznosította a múltkor megtalált tökeit, és átment full jules-ba, és imát mondva osztja a halált... hullottak a skulók és az ellenfél emberei, de azért tudtuk jól, hogy az év ezen szakaszában még nem érhetnek el ilyen könnyű sikert, komoly ára lesz még ennek a küldetésnek... ($$03.07.)

„the age of chaos begins now.”

szép kör az, hogy laura vandervoort egyszer eljátszotta supergirl-t (a smallville-ben), és most gonoszkodhatott egyet az új showba -igaz, hogy a szépségét nem használták ki... de egész jól állt neki a rosszlány-szerep így kéken is. és egy nagyon képregény-karaktert kapott, mármint csak egy comic-ban fordulhat elő, hogy egy űrlény kimászik az internetből... (tetszett, hogy dobtak még egy csontot brainiac emlegetésével az olyanoknak, mint én, akik csak az alap-karaktereket ismerik a dc univerzumból.) ügyes, hogy megtévesztő volt a cím, mert mindenki felizgult, hogy megkapjuk a magány erődjét, de csak egy gimmick volt ez (egy idétlen kulcsos momentummal), mert igazából abban kaptuk meg a megnyugvást (ha átvitten értelmezzük a solitude-ot, akkor valami ilyesmit kapunk), hogy kiderültek a titkok, hogy megbékéltek a karakterek, lezárultak kapcsolatok. így most még ki kellett bírnunk némi hisztit meg túl-problémázást, de mostantól minden rendben lesz. ugye...? (azt mindenképp el kell ismernem, hogy a rakéta-üldöző jelenet minden tipikussága ellenére is tök jól működött.) ($$03.07.)

„it’s the spirit of the commander.”

már az is tetszett, hogy nem csak az előző epizód végén hallhattunk a tizenharmadik űrállomásról, hanem korábban is, de arra nem számítottam, hogy képesek ennyire összefűzni mindent mindennel, úgyhogy le voltam nyűgözve... (btw, javier grillo-marxuach mióta ír a sorozatnál?) de tényleg, már az űrhajón töltött flashback-ek is értékes információkkal szolgáltak a föld pusztulásáról és a mesterséges intelligenciáról, de ahogy ez aztán átfolyt a már látott fekete vérbe, a földiek vezetőjének fontosságába, a hitük alapjaiba, úgy lett igazán gyönyörű egész a kép. de. lehetett volna ez egy olyan száraz epizód, ami átad egy csomó információ, de nem lesz maradandó, mert hideg marad -no, erre valók az érzelmek, hogy két 'aha' élmény között jól szíven üssenek... tudtuk, hogy alycia debnam-carey elszerződött máshova, így várható volt, hogy kevesebb szerepet kap majd, vagy ez történik vele, ami... (eddig sem volt a szívem csücske a fear, de most már kifejezetten utálom...) és annak ellenére, hogy egy percig mondogattam a tévének, hogy 'ne-már-na-ne-már', nem tűnik rossz döntésnek ez a fordulat, pont azért, amiről az egész epizód szólt: mert minden mindennel összefügg. csak mire meglesz minden válasz, addigra darabokban lesz a szívünk... ($$03.06.)

„to quote every star wars ever made, ’i’ve got a bad feeling about this.’”

értem én, hogy a szerelemnél nincs fontosabb dolog (ezt tanulhattuk meg rip flashback-jéből is), de tényleg kell romantikus szál ebbe a sorozatba...? ha már nem utaztunk időt, hát csináltak nekünk egy igazi scifi-s epizódot, űrhajókkal, űr-kalózokkal (megtámogatva egy olyan igazi scifi színésszel, mint callum keith rennie) -és természetesen annyi scifi-s utalással, amit csak bele lehetett gyömöszölni 40 percbe (tök korrektnek érzem, hogy egyik jogtulajdonos sem hisztizik, és így nyugodtan lehet viccelődni han solo-val vagy pickard-dal is). jól pörögtünk, mindenkinek megvolt a szerepe (valaki az álmait teljesíthette be azzal, hogy eljutott a csillagok közé, és ott hősködhetett kicsit). és volt egy kis drámai éle is -mert a múltkor nem írtam a ’hideg/meleg ellentét’-ről, voltak akkor fontosabb dolgok is, de most sor került a durva kenyértörésre, úgyhogy már nem ignorálhattam. és tulajdonképpen szépen fel volt építve, hogy snart fokozatosan beépült a csapatba, míg mr.rory erre nem volt képes. mert szerinte az ilyen világmegmentések hülyeségek, inkább lángoljon az egész világ... no, kellett ez a kis rip építés, de most már térjünk vissza a küldetésünkhöz... ($$03.06.)

„let me tell you, at sandpiper, the trains run on time. mussolini would be proud.”

ejj, az a kezdés! és nem csak arra a látványra gondolok, ahogy jimmy kalapban várakozik egy texas-zászlós fal előtt, hanem a nagyon jimmy-s beszédre is a buszon -de tényleg, egy egész epizódon át el tudnám hallgatni, ahogy a maga mézesmázos módján győzködi az öreg embereket -vagy bármilyen embert... ebben nagyon erősek az írók és bob odenkirk is. de a nagy sztori is szépen alakul, mert hát jimmy ott is jimmy, a kezébe veszi az ügyet, hogy sikert érjenek el a perben, és hát mi mást tenne jimmy, minthogy összerak egy tévé-reklámot, mert tudja, hogy az öreg embereket mivel lehet meggyőzni, vagy hogy mikor jut el hozzájuk el az üzenet (a gyilkos sorok alatt, mikor máskor...?). és persze mindezt a maga jimmy-s módján intézi, amit a kockafejű főnökök nem szoktak jó szemmel nézni -újabb lépés a bukás felé, ahogy szoktuk ebben a sorozatban... (mike szála egy kicsit azért fura, mert nem emlékszem hogy miért ilyen parás a menye... de azért szeretjük mike-ot, mert az ilyen aprócseprő ügyeket is végtelen kúlsággal oldja meg. olyan mike-osan...) ($$03.06.)

„my husband is just like that pagan emperor. he’d probably like to destroy me in the same way, by burning me alive, or cutting off my head.”

...hogyan is léphetnénk be egy új helyszínre, ha nem egy szex-jelenettel... talán nem is az lesz a baj ezzel a mozaikos szerkezettel, hogy elaprózódik a történet, hanem hogy lesznek karakterek, akikkel bántóan keveset foglalkozunk majd idén (lásd lagertha-t, aki egyetlen (szex) jelenetben szerepelt két rész alatt). bár igazából ma senkivel sem haladtunk előre igazán, kicsit talán megrekedtünk a hóban... rollo még mindig a feleségével és a francia nyelvvel küzd; floki kegyelmet kap a testi kínzásai alól, de lelkileg jobban összetörik; angliában szépen alakulnak a házasságon kívüli kapcsolatok. talán björn-nel töltöttük a legtöbb időt, az ő különleges spirituális útján (kicsit sajnálom a készítőket, hogy mostanság jött ki a revenant, mert mindenki hasonlítgatni fogja a medvés küzdelmeket, de én csakazértse' teszem...). de nem csak az itteni északi fény alatt üldögélés volt hangulatos, hanem a két király közös álma is, ahol ismét búcsút vehettünk athelstan-tól. ($$03.05.)