soroló

„you said earlier that if you ask for love, the world will send you love back. but i’ve been asking and asking, and i haven’t gotten fucking anything. hoping and waiting and wishing and wanting love... hoping... hoping for love has fucking ruined my life.”

elmondom az előítéleteimet, amiket a pilot indítása előtt éreztem: nem fog működni egy ilyen fura-fejű sráccal a kapcsolat-építés, gillian jacobs a szokásos arcát fogja hozni, és egyébként is, ’love’ címmel csakis valami cheesy dolgot önthetnek rám, nem? szeretek ekkorákat tévedni... a srác az első ágyban töltött estével meggyőzött -ugyanis pont olyan, mint én, egy látszat-kedves mulya, akinek fogalma sincs, hogy hogyan kéne fun módon élnie az életét harminc felett, kicsit esetlen, sok mindenben átlagos, és ha véletlenül egy csoda történik vele, azt is képes elbaszni... gillian cseppet sem emlékeztetett a community-s britta-ra (vagy akár a girls-ös mimi-re), és kifejezetten jól áll neki ez a harmincas éveire megfáradt káromkodós csaj szerepe... és nem, cseppet sem cheesy a sorozat, eszükbe sincs judd apatow-éknak rózsaszín szemüvegben írni a szerelemről, és nem gondolom, hogy két ilyen elcseszett alak most majd valami nagyívű romantikus kalandba keveredik, inkább csak sodródnak majd egymás mellett, és mi majd (előítéletektől mentesen) imádni fogjuk az őszinte csetléseiket/botlásaikat... ($$06.09.)

„a child, your child, needs to learn to push back on the playground.”

nem tudom, hogy mennyire építkeznek a valóságra, de azért elég komoly lehet, ha igaz az, hogy nem csak be van kamerázva a város, hanem mikrofonokkal is telepakolták, és ezek annyira pontosak, hogy épületre pontosan meg lehet belőlük állapítani, hogy lövés dördült-e, és ha igen, az milyen fegyverrel adták le... de voltak még komoly részek az epizódban, például egyetlen ötlettel megoldották a világ éhínség-problémáját, kár, hogy a gonosz mesterséges intelligenciának nem fekszik az, hogy ennyi embert meg lehetne menteni egyetlen technikával... (de ha nem a szamaritánus szólt volna bele, akkor sem önzetlen célra lett volna felhasználva a forradalmi ötlet, mert persze egy vállalat egyből hasznot látott benne...) megszoktuk már, hogy minden mögött a gonosz-gépet kell keresni, de hé, ezt hívják globális háborúnak... nem véletlen, hogy mr.finch kicsiben szimulálja a harcot, és hát nem a mi jó gépünk áll nyerésre -persze, mert messze még az évad vége... (de jó, a gengszter-vonal sincs felejtve!) ($$06.09.)

„every time i’ve given my heart, it has led to catastrophe.”

szakmát kéne váltanom, mert jósként is elhelyezkedhetnék -épp azon gondolkoztam a főcím alatt, hogy milyen keveset láttuk idén mr.lyle-t, erre a második jelenetben fel is bukkant... szerintem nem véletlen, hogy a sorozat történetében először az írói kreditnél egy női név (is) szerepel, mert kiemelten hangsúlyosak voltak ma az erős nők. ha már mr.lyle jellegzetes haj-szerkezetétől búcsúznunk kell (reméljük csak ideiglenesen), beajánlott maga helyett egy tökéletes pótlékot, egy erős, okos és független nőt, aki remélem marad a show-ban egy ideig (jó a szemem, már a vívó-maszk alatt is éreztem a mozgásból, hogy nem férfi lesz az új karakter). és ugye lily-ék hadserege is szépen alakul, sőt, már most túlságosan radikalizálódtak. a női teremtmény esetében ez meg is érthető, de ha csoportban minden nőnek ilyen a múltja, mint neki, akkor náluk sem nehéz feldolgozni azt, hogy holtan akarják látni az összes férfit. még a vadnyugaton is akadt egy erős nő, bár itt inkább a férfiak domináltak -az ő egójuk és pisztolyaik... kivételesen vanessa-ról nem mondhatom, hogy erős lenne, mert nagyon meggyengült a támaszai nélkül, ráadásul fájdalmas nézni az összes jelenetét a múzeum-igazgatóval, mert tudjuk jól, hogy mennyire össze fogja törni a felismerés. ($$06.08.)

„i’m not sure i’m ready to go to war again.”

de tényleg, ilyen zöld fű nem létezhet, biztos, hogy rájátszanak a szűrőkkel... viccelek, bár tényleg volt zöldre szűrés az epizódban, hogy megkülönböztessék a korszakokat -mert claire flashback-ekkel is gazdagodtunk ma. ez csak azért volt meglepő, mert nem is számítottam rá, hogy fogunk valaha is képeket kapni arról, hogy hogyan élte meg a világháborút, de most itt volt az alkalom, hogy a harcra készülődés közben visszaemlékezzen, mintegy későn lecsapó poszt-traumás stresszként megélve a helyzetet. kicsit az epizódra is rányomta a bélyegét a hősnőnk rossz kedve, de azért akadtak mosolygós pillanatok is. például jó volt viszontlátni az első évad lókötőit, még akkor is, ha dougal is jött velük, és hát ő sem tudja megtagadni önmagát (még ha el is hisszük neki, hogy a hazafiassága túltesz az önzésén)... de nem is azt volt a legjobb nézni, ahogy a parasztokból murtagh kiképző őrmester keze alatt igazi katonák formálódnak, hanem azt, ahogy jamie-ből igazi hős válik, aki képes vezetni és motiválni az embereket -és cselhez folyamodni, hogy úgy hozza a szükség -bár nagyon jó látni, hogy claire is azonnal partner, ha megtévesztésről van szó. (a nagy terek kihozták bear-ből a férfi-kórus rajongót, de kétségtelen, hogy ismét hibátlan volt a zenei aláfestés.) ($$06.08.)

„this job is too important to give to a woman.”

csak megláttam a hölgyek nevét a címben, és máris elkezdtem dúdolni a szokásos dallamukat. pedig most egy kicsit máshogy kellett volna hangolni magam, mondjuk élénk színű válltöméses zakókba bújni, és úgy énekelni az ’ice ice baby’-t... jó ötlet volt egy egész epizódot rászánni a könyvesboltosokra, mert nem gondoltam róluk, hogy nem mindig voltak ilyen kő-feministák. igaz, a történetükben nincs semmi meglepő, a kő-bunkó férfiak miatt radikalizálódtak. pedig előtte nem volt bajuk a másik nem társaságával, csak aztán eljött a patrick bateman típusú macsó yuppie-k korszaka, amit minden dolgozó lány megszenvedett az irodákban... azt azért remélem, hogy ha legközelebb látjuk őket, akkor még tudunk majd jóízűen nevetni rajtuk, és nem nyomja majd el a humort a komorabb háttér-történetük. ($$06.08.)

„-wow. a little emotional.

-yeah, me too. we better find something to fuck in paris.”

oh, ne, bevitték az utolsó döfést... a sorozat-záró nagyrészét a sloan/eric nyűglődésre építették, így azt hiszem végleg elvesztettek engem... mert még ari család-központúságát meg is értem, és hát a post-credit scene is azt sugallta, hogy azért még ott dolgozik a kisördög minden idők legnehezebben elviselhetőbb főnökében (néztem is a feliratok között alan dale nevét, gondoltam nem is vettem észre a részben, de aztán csak a kiírás után bukkant fel...), na de hogy a folyton szakító/összejövő párból sosem lesz boldog család, arra rátenném a nemlétező színész-karrierem... ja, és még vince is egy nap után nősülésre adta a fejét, hogy biztos, hogy úgy érezzük magunkat, mintha egy csöpögős hollywood-i romantikus filmbe csöppentünk volna. és ne mondja nekem senki, hogy ez volt a karakter-fejlődés a kezdeti felszínességhez képest, mert menten elsírom magam... ($$06.07.)

szerintem eleget sírtam az évad alatt, úgyhogy nem nagyon szaporítanám túl a szót -egész egyszerűen nem állt jól a sorozatnak, hogy ennyire eltolták az arányokat a drámák és az érzelmek irányába, hogy a magánélet mindennél fontosabb volt, és így kiherélődtek az egyébként frenetikusan vicces karakterek is. és az a baj, hogy hiába dobtuk el az alap-koncepciót (azaz hogy benézünk egy kicsit az álomgyárba hátulról), nem került bele helyette semmi plusz hozzáadott érték. sőt, a humor csökkenésével az élvezeti faktora is erősen csökkent (és most így belegondolva a csöcs-tartalom sem volt kielégítő...).

érdekes visszanézni a sorozattal kapcsolatos érzelmi reakcióimra. azt már a pilot-nál is írtam, hogy annak idején két rész után elkaszáltam a show-t, mert nem éreztem annyira szimpatikusnak a srácokat, hogy megérjék a befektetett időt. aztán a második próbálkozásnál már sokkal megfontoltabb voltam, és mire elértem az első évad végére, addigra kezdtek hozzám nőni a szereplők. el tudtak szórakoztatni, és ez volt a legfontosabb. aztán szépen rajtam ragadtak azzal, hogy minden héten egy ebédidőt rájuk szántam -szerintem mostantól, ha meghallom a jane’s addiction főcím-dalát, akkor be fog indulni a gyomorsav-termelésem... de tényleg lehetett élvezni a felszínes poénokat, ari gold verbális ámokfutásait, a hihetetlen mennyiségű ismert-ember-cameo-t. aztán egy idő után kezdett megfáradni a viszonyunk, mert teljesen elszakadtunk az insider-kedéstől, már a közelébe sem mentünk a filmkészítésnek, és igazából heteken át ugyanazokat a köröket futottuk, mert az írószobában mindenki kapott egy szálat per évad, és azokat rágtuk 10-12 részen át. a végét meg főleg nyűgnek éreztem, mert olyan drámai arculatot akartak adni az írók a show-nak, ami cseppet sem állt jól neki. de azért nem gondolom, hogy keserű lenne a szájízem -sokkal inkább mustáros-sonkás...

(update: entourage -the movie kritika itt!)

„most bizarre courtship of my life.”

azért jó, hogy a végére érünk a show-nak, mert így talán nem kell többet látnom eric ’sloan-arcát’, mert kurva unalmas már a hisztis picsogása... mondjuk azt sem gondoltam volna az elején, hogy ari-t pityeregni látom, de hé, az csak billy szép forgatókönyve miatt volt... a rész tanulsága, hogy vinnie egy önzetlen barát, testvér és szerető -igaz, eddig kicsit titkolta ezt... ($$06.07.)

„-a lannister always...

-don’t say it. don’t fucking say it.”

hit és vallás -megannyi hozzáállás. láthatjuk már egy ideje a fő-veréb vezette radikális fanatikusokat, és most eljött közénk az érme túloldala, a hitét lazán kezelő septon, aki csak egy kis békét szeretne a felsőbb hatalomtól -szerinte mindegy, hogy hány formában is létezik ez az entitás, mi a neve, bele kell szarni a dogmákba, csak maga a hit a fontos (ian mcshane szokás szerint uralja azt a kevés percet, ami jutott neki). mind a két hit embere kapott egy-egy kétkedőt maga mellé, igaz, hogy margaery jól titkolja ezt a kétkedését (de a töviskirálynővel együtt mi már megbizonyosodhattunk erről), míg a folyóvidéken jó volt újralátni a békéssé szelídült véreb-et, aki szintén kétkedéssel fogadja az őt megmentő septon képlékeny hitét (és milyen jó volt már, hogy egy coldopen-ben kaptuk meg a visszatérést, jól körüllengte a kezdést a misztikum, hogy hirtelen nem tudhattuk, hogy kik ezek, akik építkeznek, hol és mikor is járunk.) de egyébként is sokat időztünk a folyóvidéken, többször egészen a negyedik kötetig visszanyúlva szálakért. de jó is volt látni a sárban is nemesi határozottságot mutató jamie-t (hűséges jobbkezével, bronn-nal az oldalán), a frey-ek töketlenkedését, és a mindig kőkemény ellenfél fekete hal-at. és a testvériség is újra beköszöntött -némiképp kegyetlen módon... eközben északon jon-ék járják a toborzó-körútjukat, és nagyon különböző élményekben lehet részük (a kis lyanna mormont nagyon aranyos volt), de az biztos, hogy sehol sem látják őket szívesen. sokáig azt hittem, hogy a keleti végeket pihentetjük ma, aztán csak kitekintettünk a már messzire (és formás mellek közé) jutott theon-ra és yara-ra, valamint arya is elintézte, hogy izguljunk érte a jövő hétig... ($$06.06.)

„grill master! are you in my fucking house? i’ve got a new show for you. it’s called ’boy meets husband who kills him'.”

játszunk egy kicsit el azzal a gondolattal, hogy én hogy írnám a show-t: e nem lelkizne sloan miatt, hanem megállás nélkül dugná melissa clarke-ot; vince nem lelkizne azon, hogy hogyan bánik a nőkkel, hanem sorban megdugná az összeset, elsőként az újságíró-lányt; ari nem lelkizne a válása miatt, hanem csúnyán lezúzná a feleség-baszó séfet; drama nem lelkizne a rajzfilm miatt, hanem behúzna egy isteneset dice-nak... szóval, ja, sokkal felületesebb és perverzebb lenne a végeredmény, de ne mondjátok, hogy ne lenne sokkal szórakoztatóbb is... ($$06.05.)

„-so we used each other.

-yeah, no big deal.”

...és azt mondtam már, hogy milyen rosszul kezelik a kapcsolatokat idén...? ari-ék nyűglődése katasztrófa, melinda clarke szex-jelenetét nem mutatják e-vel, és még vinnie is felsül az egészen különleges brit akcentust hozó alice eve-vel. na, ti is érzitek már...? (ja, és még taylor lautner-t sem sikerült megszerezni az epizódhoz? mondom én, hogy ari gold nincs a helyzet magaslatán...) ($$06.04.)

„you might have a chance at becoming the first mentally impaired frankenstein’s monster to ever win an american election.”

alap-szabály, hogy sosem szabad keverni az érzelmeket a politikával -illetve általában nem szabad... selina-nak kell egy egész epizód, hogy eldöntse, hogy az ország gazdasága vagy a pasija farka a fontosabb-e. viszont jonah-nak elég egy kis lökés, hogy az érzelmeit politikai előnnyé kovácsolja -igaz, hogy a dühvel könnyebb ezt tenni, mint a vággyal... a show-t persze megint catherine lopja el, és az ő legújabb érzései, remélem sokat fognak együtt mosolyogni az új szerelmével... ($$06.04.)

„there is no way i’m going to be with someone who uses spaces over tabs.”

no, megnézhettük, hogyan kellett volna kezelnie a bigbang-nek a csaj-kérdést -tömören és röhögtetően... mert itt a tavasz, dagad a fasz, így pont egyszerre jön rá a srácokra a párzási inger, de persze csak a legnagyobb csődör, jared ér el sikereket, a többiek gyönyörűen befürödnek. mert richard nem tudja levetkőzni a mániákus énjét, dinesh meg sosem lesz a pakisztáni denzel... a címhez mérten volt egy jó adag elrich őrültség is, de dumákban most (is) gavin belson vitte a prímet, mint a kegyetlen hatalmat-birtoklók (majdnem) méltó utódja... ($$06.04.)

„i’ll see you!

-in hell.”

oh, ez nem volt olyan nehéz, csak hagyni kellett bohóckodni ezeket a jópofa színészeket... mindenkinél kiteljesedhetett az elcseszett karaktere, a kövérség okozta frusztráció, a sanyarú gyerek-színész-sors, a szexuális feszültség. és persze a legrosszabb dolog, ami történhet veled hollywood-ban: ha kiderül rólad, hogy annyira republikánus vagy, hogy george w. bush-ra szavaztál -kétszer is... ($$06.04.)

alan tudyk megéri a pénzét -illetve a mi pénzünket éri meg... mert aki adományozott neki, hogy létrehozhassa ezt a szerelem-projektjét, az biztos, hogy nem csalódott, mert azt kapta, amit elvárt a pénzétől. szerintem az sem baj, hogy nem csak a con-ok világába kukkantottunk be a hátsó bejáraton át, hanem végig-zongoráztuk, hogy milyen is egy nem túl sikeres színész karrierje, akin örökre ott van a bélyeg az első és egyetlen sikere nyomán. és alan jól vezeti a kezünket, végig vicces marad, párszor eléri a hangosan röhögős szintet is. és persze hozta az összes barátját is, akik láthatóan élvezettel vetették bele magukat az ön-iróniába. örülök, hogy sikerült kibulizni egy második évadra is a lóvét, remélem ott a filmforgatás kulisszái mögé lesünk majd be, hasonló színvonalon. mert biztos vagyok benne, hogy a ’spectrum -the movie’ igazi pokoli kaland lesz mindenkinek.

„i’ll do the movie under one condition: no crowd funding. socialist capitalism.”

már annyira ’ismert ember alert!’ van, hogy az egész epizód alatt sivítva vörös fénnyel jelzet végig... és persze minden színész és barát telitalálat a félresiklott karrierekkel, a lelkes rendőrrel, és a sorozat svédelt feltuningolásának holland akcentusaival... hjaj, velem is incselkedhetne amy acker... ($$06.04.)

„he used to be a stunt lady man. back in the fifties, he would double movie actresses before stuntwomen were common.”

kifejezetten szürreálisra sikerült az epizód, beteg álom-jelenettel nyitottunk, majd jött a főbérlő, aki egy kilencven éves ex-kaszkadőr női ruhában, tollboával a nyakában... eddig nagyon az oldalvonalon volt a kultikus, de hamar elkaszált sorozat, úgy volt illő, hogy a végére jobban foglalkozzunk vele. (ez lehetett a legdrágább epizód, már ha csak az űrhajó-belsőt és az animált főcímet nézem.) ($$06.04.)

„it’s some black irish shit, you know: revenge first, consequences later.”

vajon tudták az írók, amikor kiválasztották az allison-féle színjátszó-körnek a ’jézus krisztus...’ musical-t, hogy erre akarnak majd menni, vagy csak most csaptak a homlokukra, hogy mennyire jól jött ki nekik a lépés azzal, hogy ali-re oszthatták júdás szerepét...? jó kis komoly dilemmát helyeztek el vele a show-ban, mert mindenki elgondolkozott otthon a képernyő előtt is, hogy vajon mit választana: a szűkebb családját, azaz a férjét, vagy a biológiai családját, azaz a testvérét... annyira gyomorforgatóan önelégült feje volt a korrupt zsarunak, hogy alig vártuk, hogy ellássák a baját -és teljesen megérdemelt volt, hogy ms.s tehette ki a pontot, jelenleg neki fájt leginkább az, amit ez a mocsok elkövetett. tudományos vonalon is érdekesen csavarják a dns-t. és pont ezért jó, amikor behoznak egy új ellenséget, mert fel lehet borítani az eredeti felállást, mert gyakran a korábbi ellenfelek kerülnek közös szövetségi oldalra. csak szegény lédát, a hattyút magyarázhatnák már meg egy kicsit... ($$06.03.)

„the liberator of ryloth.”

de kár, hogy ennyire megkoptak az emlékeim a clone wars-szal kapcsolatban, mert ha meglennének, akkor sokkal lelkesebb tudnék lenni akkor, amikor onnan hoznak át karaktereket. de mivel így is piszok jó rész volt, nem izgatom magam annyira, maximum megerősítést kaptam, hogy újra kell majd néznem a sorozatot... no, de miért is volt piszok jó rész? mert úgy volt akció-dús, hogy érzelmi alapra építették az egészet, egy apa-lánya kapcsolatot bogoztak ki, miközben tie-vadász-bombázók szórták az áldást, és látványos jedi-trükkökkel tették harc-képtelenné a rohamosztagosokat. ($$06.03.)

„that just rankles me. it’s like vocal blackface.”

alan hangsúlyozta a támogatást kérő videóban, hogy nem a rajongókkal van a baj (kivéve, ha nem tudják felfogni, hogy milo ventimiglia nincs a színpadon...), hanem a rajongói eseményeket szervezőkkel, és kiegészítő embereikkel (biztonságiak, pl.) -mert ők azok, akik hajlamosak túllihegni a dolgokat... zseniális volt, ahogy hősünk egyre süllyedt bele a székbe, miközben a szinkronizáláson belüli rasszizmusról ment a téma, tudva azt, hogy az ő fehér segge nem elég fekete egy fekete karakterhez... ($$06.03.)

„i wanted anything. i wanted a thriller, i wanted a comedy, i wanted an action movie. i would have done an arthouse movie with really hot actresses in it that are playing all naked but you can’t enjoy it because they’re oppressed or moody or having sex with ben kingsley. i don’t care! anything! anything! anything but ’spectrum’.”

miért nincs soha egy helyiségben alan tudyk és nathan fillion? vagy ez csak egy running-gag, és ne lássak bele semmi többet...? igaz, ha jó csajokkal helyettesítik a kapitányt, akkor nem lehet egy rossz szavam sem... az meg vicces, ahogy az ’egy szerepbe beleragadó színész’ toposzát bemutatják. ($$06.03.)

„the daily routines of lallybroch worked like a tonic on our battered souls.”

oh, a régi főcím, a zöldellő tájképek, a nem szűnő esős időjárás, mind-mind visszahozták a régi hangulatot és emlékeket... persze a skótok még mindig bonyolult népség nehéz kiigazodni rajtuk, de valószínűleg ezt a tájjal szívják magukba. mert bizony nem volt menekvés, egyből bele kellett vetnünk magunkat a helyi politikába, a meggyőzés művészetébe, a hatalmi harcokba. mert persze még mindig ott sötétlik a fenyegetettség árnyéka nem csak a fraiser-eken, de az összes skót klánon -csak kár, hogy nem lehet mindenkinek elmondani, hogy claire honnan is szerzi az információit... viszont azt ki lehetett használni, hogy boszorkánynak gondolják, és szépen rá is játszott erre a leleményes asszony. azért jó, hogy visszahozták a jamie-be nagyon szerelmes szolgálólányt, mert érzelmeket hozott ebbe a kicsit száraz epizódba. meg jó is az, ha nem felejtünk el dolgokat, még ha erény is lenne a megbocsátás képessége... a hadsereg-gyűjtés közben jamie családfáját is feltérképeztük kicsit, ügyes árukapcsolás ez így... (oké, hogy visszatértünk a gyökerekhez, de azért kicsit hirtelen vágtuk el a francia szálakat, épphogy csak megszerettük/megutáltuk az ottani karaktereket...) ($$06.02.)

„mashed-up spaghetti and meatballs”

most akkor átverni a hatóságokat cool dolog...? persze, hangulatos volt a vége, ahogy fellélegeztek a srácok, meg az aggódós út közben is voltak jó pillanatok (drama és az ecet), de azért nem örülök, hogy vince körül mostanában ennyire köröztetik a drámát. azt meg sejtem, hogy a gold családot egyesíteni akarják a végére, de szerintem a lehető legrosszabb utat választották ehhez -főleg így, hogy láthattuk, hogy ari mennyire jó lenne együtt dana-val. ($$06.02.)