„are we making a baby?”
a világmegmentés igenis komoly dolog -de azért miért ne lehetne elviccelni egy kicsit...? mert az önfeláldozásokkal súlyt adtak annak, hogy egy nagyon erős démont kellett megakadályozni a világuralmi törekvéseiben, ugyanakkor minden egyes lehetséges pillanatot igénybe vettek, hogy idézőjelbe tegyék a komolyságot... mert az eddigi gyűjtögetésnek hála egymásba fonódhatott a hat totem, így a bolygó kapitánya és a szellemírtók szerelem-gyermekének világra hozatala után hatalmas vigyorral nézhette mindenki végig a végső harcot -mert az eddig őrült ötleteket sikerült még inkább a sztratoszféráig fejelni... azért is funkcionált baromi jól fináléként ez a rész, mert a ’nincsenek véletlenek’ elvét bevetve felsorakoztatták az idei évad legfontosabb elemeit, és visszahoztak mindenkit egy (remegő kamerás) bunyóra, akit csak lehetett. de már az egész premisszát is bűnös élvezet kimondani: a vadnyugaton caesar légiói összefogtak fekete-szakáll haramiáival és egy maréknyi viking sereggel, de meggátolta őket a győzelemben a trójai heléna által vezetett pozitív hősök csapata, aminek fontos tagja volt egy klón a jövőből és egy fiatal apuka is... hogy szép kerek legyen ez a kör, az aruba-i napfényben köszöntünk el idénre a legendáktól -jövőre is jöhet egy átívelő keret, az anomáliák helyett ezúttal démonokkal... (##07.16.)
a mai nap a legjobb példa arra, hogy az arrowverse sorozatai közül a legendák kalandjai állnak hozzám a legközelebb mostanság -mert tudtam, hogy a héten szűkös lehetőségeim lesznek leülni a tévé elé, úgyhogy előre vettem az évad utolsó két részét -és ahogy várható volt, nagyszerűen is szórakoztam... mert már második éve tart a direktíva a legends írószobájában, hogy a szórakoztatást mindenek elé kell venniük, hogy mindent le kell önteni kikacsintásokkal, könnyed hangvétellel, idézőjelek közé kell tenniük a nagy szuperhősködést és világmegmentést, bátran be kell fogadni a camp-ságot, túl kell tolni mindent a falig és tovább... úgyhogy nem véletlen, hogy a rajongók egy nagy beebo-öleléssel fogadják a show mostani inkarnációját, és biztos vagyok benne, hogy az alkotói folyamat is hatalmas móka lehet... azért arról sem felejtkeznék el, hogy a karakterek mikroszintjén is jól kufárkodtak az írószobában idén is, az egyik alap-tag elvesztése tudott drámai módon ütni, a szerelmi viszonyok organikusan fejlődtek és burjánoztak. és úgy mellékesen volt egy nagy átívelés is, ami a végére szépen magához vonzott minden mellékszálat, hogy egy nagy és szerethető fináléban csúcsosodjon ki minden. ha így folytatják a srácok, tényleg legendákká vállnak a végén...