soroló

„lower your head, old man. the ax is coming.”

nocsak, ez az epizód most egész jól működött nálam -illetve, inkább mondjuk azt, hogy voltak jelenetei, amik megragadták a képzeletem vagy a lelkem, mert összhatásban azért még mindig kopottnak érzem kicsit a sorozatot... de ma tetszett például a nagy beszélgetés alfréd és az anyja között, még ha elcsépelt közhelynek is tartom azt, ha egy karakter dühében asztalokat borogat... izland végre a drámaiságával sötétlett ki a szálak közül, megrendítő volt a kitaszított család árulása és bosszúszomjas tombolása... ivar megint a népét hergelte, ehhez most plusz vizualizációkat is bevetett, remegő fáklyafénnyel vonta be a besúgásra buzdító szavait (és vajon utalásként lógtak a náci szimbolikára emlékeztető zászlók a plafonról?)... björn búval-bélelt képét már jó ideje unom, úgyhogy jó volt őt egy új lelkiállapotban látni -gyengéden, védtelenül, szerelmesen. (szegény harald király, mindig hoppon marad, ha nőkről van szó...) (ja, és michael hirst magának szólt ki, amikor beleírta a forgatókönyvbe, hogy hvitsek csak egyhelyben toporog, és nincs szerepe a történetben...?) no, még három rész van az évadból, vajon mikor érnek ide a most beígért dán hordák...? (×01.10.)

„i was violated, you self-righteous bastard... by someone else!”

még ha le is veszem azt a jelenetet, amikor jamie csak ki akarta provokálni a lányánál, hogy az feldühödjön, hogy ezzel bizonyítsa a saját igazát, akkor is azt éreztem, hogy furán viselkedik hősünk az egész epizód alatt -pedig pont nála kéne nagy dolognak lennie az erőszaknak, de úgy látszik, hogy a tizennyolcadik századot nehéz kiirtani abból, aki abba a korba született bele... viszont brianna jól demonstrálta a modern nőt, akinek joga van dühösnek lenni, akit nem kárhoztatnak azért, ha fájdalmában kioszt néhány pofont (apropó modernség, nagyon aranyos volt az a jelenet, ahol a két jövő-szökevény sorolta, hogy mik azok a dolgok, amik nagyon hiányoznak nekik ebből az elmaradottabb korból)... értem én, hogy roger seggfej tud lenni, de azért talán eleget szenvedett már a srác az írószoba keze által az elmúlt hetekben nem? vagy csak én érzem túlzásnak nála ezt a ’kerék alá teszlek, onnan is kiveszlek’ hozzáállást, az egyre növekvő sebesülés-készletét? de nem csak testileg, mentálisan is megviselték az események, jól itt is hagytak minket kétségek között a végén, hogy megtörik-e szerencsétlen, vagy mégis az igaz szerelmet választja-e... a boldog családi képek ma szívmelengetőek voltak a kis faházban, de talán nem baj, ha útrakelünk hőseinkkel a vad amerikai tájakra -bár attól függ, hogy mennyi csapdát tartogatnak nekik az írók ezen az úton... (×01.08.)

„we can’t fight firebenders with fun!”

azért jó, hogy ez tulajdonképpen a pilot második fele, mert írhatok olyanról, ami előzőleg kimaradt -mondjuk hogy nem véletlen, hogy s fenti idézetet választottam, mert bár az egy rosszalló reflektálás a mókázásra, mégis reprezentálja a sorozatból áradó szerethető könnyedséget, a szívmelengető életigenlést... elkezdtek kikristályosodni bizonyos dolgok -például, hogy a tűz népét megfelelően félelmetesnek tudják ábrázolni (kamera-szögekkel, zenével), de egy jó gonosz sosem árt, ha bent van a tarsolyban... az is tetszett, hogy a víznépség-béli srác (sokka, ugye?) hiába kiakasztó az akadékoskodásaival, azért a nézők mellé tudták őt állítani hamar azzal, hogy a bátorsága (azaz a szíve) a helyén van, amikor arra van szükség. (×01.05.)

„if you wanna be a bender, you have to let go of fear.”

szerintem aki a sorozat-bizniszben mozog egy ideje, az már hallott erről a legendás sorozatról, én is a radarom környékén tartom már egy ideje, de szerencsére nem repült el sehová, megvárta, amíg igazán kedvet kapok hozzá... persze meg is riadhattam volna, hogy a kora tizenéves korosztályt célozták be az alkotók itt a kezdeteknél, de most eléggé le vagyok amortizálva ahhoz agyilag, hogy jól vegyem a gyerekesebb poénokat is... egy ilyen univerzumot építgető sztorinál elengedhetetlen volt, hogy a mitológiával kezdjük az első fejezetet, még akkor is, ha az abszolút klasszikus felállású a négy alap-elem használatával -bár már most érezhető, hogy jócskán mélyíteni akarják még ezt az írószobában... ahogy ezekhez az alapokhoz jó mintául szolgáltak a távol-keleti alkotások, úgy a vizuális megjelenítésben is jó mély ihletett merítettek abból a kultúrából, a mozgás megjelenítéstől a lüke képi gag-ekig. és persze a zene is ezt a keleties érzetet erősíti bennünk... szóval én meglepően jól szórakoztam ezen a kezdő húsz percen, a sorozat maximálisan kiállta a pilot-próbámat: miközben ezt írom, már csorog is le az egész évad a merevlemezemre... (jó látni dave filoni nevét egy nem-starwars alapú mű stáblistáján is -igaz azt tudtam, hogy lucas ebből a stábból lopta el magának a nagy kalapost a clone wars kedvéért, de azt eddig nem realizáltam, hogy már a pilot képi világáért is filoni volt a felelős.) (×01.05.)

„i cannot live without hope.”

elfújta a wessex-i szél a csata tüzeinek utolsó füstpamacsait is, ideje felkészülni a következő összecsapásra... illetve azért még most végignéztünk a tájon a küzdelem nyomait kutatva -mert björn nehezen nyugszik bele, hogy az anyjának nyoma veszett, ubbe-ék boldogok, mert megkapták azokat a zsíros földeket, amiket még ragnar-nak ígértek az angolok, és harald finehair sem lógathatta az orrát a vereség miatt, azonnal férfierőt kellett mutatnia, hogy megmaradjon a tisztelete... érdekes lesz, hogy akár ki is cserélődhet a két viking sereg, mert egymás megtámadását tervezik épp’ york-ban és kattegat-ban is, várhatjuk majd, hogy kit élednek gyorsabban (mondjuk ivar nem siet, túlságosan lefoglalja az istenkedés meg a leendő apaság)... emlékszünk még arra, hogy alfred beteges volt gyermekkorában is, ezért alakulhatott ki az anyjában az a nagyfokú óvási vágy, ami ma igen drámai következményekben csúcsosodott ki -ugyanis brutális módon döntött a gyermekei között... (pedig elfért volna még egy kis intrika a sorozatban...) (floki-ék visszatértek, hogy egész végig egy problémán rágódjanak...) (én elhiszem, hogy björn jóképű meg híres meg ilyenek, de ne kapjon már meg minden nőt első szóra -bocs, írígység kikapcs...) (×01.03.)