soroló

„dear lord, make this day pass well. let none get hurt and make them that do not shelbys.”

pont, mint a pilot elején, a hajnal a kínai negyedben talált minket, csak most nem tommy érkezik a mosodához, hanem a felügyelő, hogy végképp alámerüljön a sötétségbe. lassan ébred a város is, ott van a levegőben a puskapor szaga, aztán hamar meg is tudjuk, hogy tényleg közeleg a baj. nem könnyű megúszni a gengszter-létet sérülések nélkül. röpülnek a golyók, elárulnak a nők, sebek kívül, sebek belül. amikor megállt a két csapat egymással szemben, cool módon egymásra tartva a fegyvereket (nagyszerű zenével támogatva), akkor bevillant, hogy én hogy oldanám fel ezt a konfliktust, ha ez az én történetem lenne. és majdnem az is történt, ami az én ínyemnek megfelelő, bár azt gondolhatjátok, hogy én gyereket nem írtam volna bele... fináléhoz mérten eljutottunk néhány fontos lépcsőfokra, a shelby ltd szintet léphet a bukmékerkedésben, de a szerelmi szálat fátyolosan lebegősre hagyták. pedig az milyen tökös lett volna, ha oda is kiteszik határozottan a pontot, mindenki ujjal mutogatna, hogy itt a példa, hogy nem kell rétestésztává húzni a romantikát... (huh, viszont mennyire kellett a ’love is blindness’ a végére...) ($01.15.)

kezdünk kicsit túltelítve lenni a huszadik század elején játszódó sorozatokból, kell valami plusz, amivel ki lehet tűnni a tömegből -itt két egyértelmű utat választottak: a modern zenék emblematikussá tették a hangulatot, valamint bivalyerős színész-csapat vállára helyezték a terhet. és ezek jó döntésnek bizonyultak, ha az ember visszagondol erre az évadra, akkor a cool-sága fog eszébe jutni, hogy nem volt szépelgő, nem csipkekesztyűben fogta meg az urak péniszét, hanem szívesen mártózott meg a koszban (jó döntésnek bizonyult részemről, hogy párhuzamosan néztem a downton-nal, a kontraszt még jobban kihozta az előnyeit). és szívesen követtem a cillian murphy által vezetett csapatot ebbe a világba (fura belegondolni, hogy az itt keménykedő színész ugyanaz, aki tökéletesen hozta a meleg karaktert az egyik kedvenc filmemben, a ’reggeli a plútón’-ban). de mit adtak még a rómaiak...? szóval ezeken az extra faktorokon kívül miben volt másabb ez a történet, mint a szokásos gengszter-miliőben játszódó alkotások? hát igazából nem nagyon tért el azoknak a dramaturgiájától, karakter-típusaitól. ezért van az, hogy csak ’tetszett’-et tudok adni. sajnálom. a következő évad előtt ledöntök néhány whiskey-sör kombót, hogy szebbnek lássam az összképet...

„i’m an old man, and my heart’s a battered vessel. but within there still beats the fluttering pulse of a dream ’the shelby casino and hotel’...”

szegény tommy flanagan már olyan idős, hogy apa-szerepbe kényszerül...? és ahogy azok a szülők szokták, akik el- és feltűnnek a családjuk életében, jól felkavarta az érzelmeket. mert mindig lesznek olyanok, akik a múlt sérelmei miatt elutasítják a hirtelen jött közeledést, míg a többiekben felpislákol valami remény, hogy talán most más lesz. de sosem lesz más, itt is ez a keserű tanulság... de ezen kívül is dúltak az érzelmek az epizódban, a szöszi mindenkinek a szívét megdobogtatja, csak hogy az ilyen fellángolások után szoktak jönni az összetörések. a zsaru már megtapasztalhatta ezt, tommy-nak viszont még hátravan a keserű pirula. és érdekes, hogy mi tudunk mindent a nőszemélyről, mégis mosolyogva nézzük, ahogy egymásba gabalyodnak szerencsétlen hősünkkel. fura, hogy itt lezárult a fegyveres szál, és személyes háborúvá változtatják az utolsó epizódot -de van benne ráció. ($01.14.)

„a cut-throat gangster with a secretary.”

az epizód nagyrészében arra koncentráltunk, ami összetartja az egész showt -tommy shelby-re. minden fontosabb szálból találkozott valakivel hősünk, élvezet nézni, ahogy próbál lavírozni ebben a mocsokban, amit birmingham-nek hívnak. de persze nem egyszerű még egy olyan nagyrabecsült embernek sem, mint ő. mert van olyan ügy, amihez elég egy kézfogás (vagy írjak inkább kézfogót...?), de vannak olyan veszett emberek, akikkel képtelenség tisztességesen szót érteni, még ha külsőleg a (törvény szerinti) jó oldalon is állnak. mert belülről rohadnak. aztán persze az epizód második felében már a többiek is nagyobb szót kaptak. fura, de a rész végét nézhetjük úgy is, mint egy kurva királydrámát, amikor a fiatalok feje felett elrendeznek egy házasságot, amikor egy kis napfényes boldogságot engednek be, mielőtt a felhők teljes sötétségbe borítanák a színpadot. de hogyan is élhetnének boldogan ebben a koszfészekben, amikor ennyi közöttük a patkány...? ($01.13.)

„everybody’s a whore, grace. we just sell different parts of ourselves.”

van, amikor a jó szándék nem sokat segít. hiába akarja hősünk békében és csendesen intézni a családi problémát, nem hallgatnak rá. hiába szeretne legális bizniszt, ha ehhez faszfejekkel kell üzletelnie. és közben egyre gyűlnek az ellenségek, akár önhibáján kívül is (lásd: az ira bepipulásának szerencsétlen esetét). vicces, hogy két epizódon át készülünk a lóversenyre, aztán egy fia lovat sem láttunk a verseny ideje alatt. de nem bánja az ember, jó helyettesítő volt cillian murphy tánctudása és annabelle wallis szépsége. minden baljós háttér-történet ellenére nagyon jó páros kezd kialakulni belőlük. btw, fokozatosan fedik fel a világháborúban átélt borzalmakat is, ahogy tisztul a kép, úgy szörnyülködik el az egyszeri néző. ($01.08.)

„it’s thomas shelby against the whole bloody world, right?”

(érdekes párhuzamra leltem abban, hogy mostanság sokszor hallgatom jack white különböző inkarnációit, és erre most egy általam nézett sorozat epizódjait is telepakolják az ő zenéivel...) elérkeztünk az un. ’kóstolgatás’ időszakába, amikor a különböző felek bepróbálkoznak egymásnál, hogy lássák, ki meddig mer elmenni. egy zsaru mit csinálna, ha nem az egyszerű népet vegzálná, de hősünk megfelelő válaszlépéseket tesz, fitogtatja a hatalmát a városban, és a sütnivalóját a fejében. de bekopogtat egy profi buki is, és nem meglepő módon tommy-nak vele szemben is van egy terve. az viszont jól látszik, hogy hiába van nagyon is helyén az esze, a szíve lesz a gyenge pontja -a múltbéli sebek nem gyógyulnak, a szép nők felpuhítják, és a családja védelmezéséért mindent megtenne, és ezek nem azok az értékek, amiket keményebbé tesznek egy gengsztert. (mostanában figyelem magam, hogy hogyan reagálok egy-egy felbukkanó terhes-szálra, és elrettenve tapasztalom, hogy egyre kevésbé zavarnak...) ($01.07.)

„what kind of a list would have the name of a communist and the name of a bookmaker side-by-side?”

kezdjük valami stílusossal -cillian murphy, egy lovon, sáros utcákon, nick cave-re... (érdekes dolog ez az anakronisztikus zeneválasztás, nem mindig működik a történelmi sorozatokban, de vannak ihletett pillanatok. ez az egyik.) óhatatlan, hogy elsőre az amerikai nagy testvérhez akarjuk hasonlítani a sorozatot (a boardwalk-ra gondolok), és egyből látszik a legnagyobb különbség -angliában járunk... azaz minden sokkal sötétebb, lepukkantabb, veszélyesebb, sehol a felső tízezer dekadenciája. de az az igazság, hogy jól áll a sorozatnak ez a kosz-réteg, a sikátorok bűze, a világháború okozta mélyebb seb. nem sietünk sehova, komótosan mutatják be a karaktereket, a motivációikat, kihasználva a sorozatos formátum egyik nagy előnyét. az ember elsősorban cillian murphy miatt kapja fel a fejét, de a többiek is ismerősek innen/onnan, karakteres arcok, imádnivaló akcentussal. láthatóan nem csak a bökővel akarnak keményen bánni, hanem mélyebb vágásokat is ejtünk majd a társadalmi problémákon. és ez így van rendjén. ($01.05.)

„the two-party system is crucial to the whole operation.”

az milyen már, hogy két ember veszekszik az orrod előtt a képernyőn -és te mégis elolvadsz, úgy imádod az összes percét... erre képes sorkin, olyan adok/kapok-ot írni, amitől valahogy derűs leszel. és akkor még hol voltunk attól, hogy kifacsarja a maximális happyendet a végéből. amikor végre érzed azt a felemelést, ami már nagyon kijárt a karaktereknek és neked is. és most az ember próbál nem arra gondolni, hogy hogy változik a dinamika ezután a karakterek között, csak kicsit együtt örül velük. mondhatjuk, hogy talán még túl kerek is lett ez a zárás (még a pilot-ból is jöttek elő dolgok), de egy jó író feladata, hogy kitalálja, innen hogyan lehet tovább menni. és sorkin piszok jó író... ($01.03.)

elkötelezettnek kell lenni. és bár nem tudom, hogy mit változtatott aaron sorkin az első két rész forgatása után, de miután megtalálta azt az irányvonalat, amit követni akart, már kitartott mellette. kitartani én is kitartottam, bár nem feltétlenül örültem, hogy ez az az út, amin együtt lépkedünk idén... az első évadban mániákusan szerettem, ahogy bevonódtak a valós élet eseményei, ahogy sok pozitív hatás ért minket és a karakterek az apróbb bajok mellett. valószínűleg ezért nem szerettem a felettünk lógó sötét felhőket ebben az idényben. mert az átívelő-ügy várható végkifejlete végig rátelepedett a hangulatra. és bár tudom, hogy a karaktereket illik lenyomni egy drámai alkotásban, talán nem a megfelelő mocsár volt, amiben jól eltüntettük a fejeket. a pozitivitása hiányzott leginkább. valahol mélyebb filozófiai elemzésbe is bele lehetne menni, hogy miért vágyunk ennyire a pozitív inputra, de ez nem az a mélyelemzős műsor, itt bevallottan csak a felszínt kapargatjuk... tegyük félre a negativitásomat, és mondjuk ki, hogy még mindig baromi erős a sorozat, jóhogy, ilyen írás-teljesítmény mellett bárki mást állítana, azt szívesen orrba vágnám, minden polkorrektség nélkül. csak van az a néhány szavazatnyi nüánsz, ami baszkurálja az embert -tetszett. (bár sokkal jobb lenne nem érzelemből szavazni, de ki tudja megállni...)

„come on, six hours of live election coverage. for you and me, that’s like an orgy at a spa where there are college football games on tv and from the trees hang christian louboutins.”

van az a kis izé, a lelkiismeret, ami baszkurálja a srácokat, ezért nem tudunk még mindig továbblépni a sajnálatos ügyön. ez számunkra, a nézőknek azért kedvező, mert sorkin bácsinak lehetőséget ad egy rakás zseniális párbeszéd megírására, ahol mindenki sziporkázva dobálhatja az érveit -csak szegény mac-et húzza egy picit vissza, ráadásul a sminkeseknél is az ’ázott veréb’ formulát kérték, ami nem áll jól neki... a sorozatnak viszont mindig is jól állt a pörgés, és hát mikor lenne nagyobb pörgés egy hírszerkesztőségben, ha nem a választás napján. ($01.03.)

„we didn’t trust anything anymore.”

ééés akkor rágjuk át még egyszer a sztorit... sajnos a keret továbbra is túl szorosan fog, hogy nem csak a srácoknak kell újra és újra végigmenni a történeten, hanem nekünk is. onnantól fogtak meg ma, amikor túljutottunk az ismétlő szakaszon, és elkezdtek érvelni ellene és mellette. aztán már várta az ember, hogy leadják a sztorit, és kiderüljenek a gebaszok. én bírom azt, amikor egy sorkin-i apróságnak tűnő dolog fontos lesz (miért áll le beszélgetni két karakter a sportokban való időmérésről...?). szépen kijött a tanulság is, hogy mostantól eltűnt a bizalom -ők nem bíznak már semmilyen forrásban, és a nézők sem biztos, hogy bíznak bennük. és az a durva, hogy tényleg annyi forrást szedtek össze, és még ez sem garancia. és akkor gondoljuk azokra (mondjuk itt az országban), akik nem járják végig ezeket a köröket, hanem mindent azonnal kispriccelnek magukból, csak hogy több legyen a nézettség/kattintás. tök jó érzés, hogy a sok negatív hangulat után tudták úgy zárni ezt a részt, hogy örömmel áll fel az ember, hogy kicsit fel tudták tölteni pozitív energiákkal -ezért kellett a mindig fantasztikus jane fonda-t szerződtetni. ($01.03.)

„do we still have chemical weapons?”

szépen összefoglalták az elején a szarin-ügyet, ügyelve arra, hogy azért egy kis humort is belevigyenek a komor témába (és talán ezért választották stephen root-ot a tábornok szerepére, az ő arcában mindig van valami vígjátéki). de ma sokkal inkább az egyének kapcsolatát állították a középpontba, talán, hogy kiszellőztessék kicsit a fejünket. nagyon bírom a sloan/will kvázi-testvéri kapcsolatot, minden beszélgetésük nagy élmény. sokkal kevésbé lehet szeretni will párkapcsolatát, mert rossz hallgatni, ahogy a nő telebeszéli a fejét hülyeségekkel. de nagyon működött ma a mac/don páros is, gyakrabban egymás mellé sodorhatná őket az élet. az az élet, amely igen gonosz tud lenni néhanapján, például jim-nek sem hagyja, hogy egy isteneset keféljen végre a cuki barátnőjével (és közbe még maggie-t is az útjába pottyantja, hogy biztos, hogy vérző szívvel hagyja el a hotelt). ($01.03.)

„you can’t take the most intimate moment of someone’s life and use it for entertainment.”

mindig a személyes drámák a legmélyebbek. még maggie-vel kezdtük az előző részben, és sokáig úgy tűnt, tartja magát a felszínen, de azért vannak jelek, hogy közel az összeomlás. aztán ma jött sloan egy olyan történettel, ami teljesen mindennapossá vált mostanában (pucér képek kikerülése a netre), és ami mindig kettős érzéseket kelt az emberben –ösztön-férfiként örül, hogy egy hírességen legeltetheti a szemeit, ugyanakkor, ha belegondol, hogy nőként mit élhet át az áldozat... will még személyesebb tragédiát kell, hogy átéljen, és ő is látszólag jól kezeli, egészen az utolsó reklámszünet végéig, amikor súlyos teherként csapódik le a tudat. nem mondanám, hogy mac jól kezeli a szituációt, az egész epizód alatt házsártosnak tűnt, de ez szerintem csak a producer-álarc, amit viselni kénytelen. ($01.03.)

„go fuck yourself, jim. that is the official comment of the romney campaign.”

nem gondoltam, hogy látjuk is afrikát, egyszerűbb lett volna, ha csak maggie meséli az eseményeket, de így nagyobb lett a kontraszt, hogy a képek nem mindig azt mutatták, amik elhangzottak. és tényleg drámai a történet, megmagyaráztak vele több mindent, szerencsére a frizura-váltást is, aggódtam, hogy csak a magánéleti gebasz lesz a háttérben. ha már a problémás párnál járunk, jim is sok képernyő-időt kapott, de jól használta ki a perceit, igaz, nem tudom, hogy ki volt az, aki meglepődött, hogy csókig jutott a sok évelődés. annak is örültem, hogy aya cash-t is sokat szerepeltették, még mindig egy cukiság-bomba ez a csaj. ő arra kellett, hogy kicsit magába nézzen a sok önelégült híradós, mert bizony sokszor nem tudják, hogy hol van az arcuk határa. plusz egy meglehetősen valószerűtlen fordulattal az átíveléshez is kapcsolták (bár azért előtte kaptunk egy kacsintást sorkin-tól, hogy tudjuk, hogy tudatosan játszik a deus ex machina gépezetével). ($01.02.)

„in 2010, when i was deployed to iraq, i had to lie about who i was because i’m a gay soldier and i didn’t want to lose my job. my question is, under one of your presidencies, do you intend to circumvent the progress that’s been made for gay and lesbian soldiers in the military?”

oh, úgy szeretem a kis felnevetéseket -és ma ezeket a legnagyobb örömömre a nők okozták. volt mac-nek egy kis kacaja, amiért meg kellet zabálni, és sloan minden megnyilvánulása is olyan, volt, amiért csak nagy mosoly járhatott jutalmul. és most valami komolyabb... nem gondolom, hogy kizárólag azért bólogatok hevesen, amikor a republikánusokat osztják ki keményen a sorozatban, mert elvből nem szeretem a republikánusokat, hanem úgy érzem, hogy tényleg olyan dolgokra világítanak rá, amik visszatetszést keltenek bennem. mert nem lehet elmenni az idézetben is idecincált eset mellett, hogy ne szorulna ökölbe az ember keze. vagy hogy ne tudna jim-nek örülni, amikor végre (kisebb) forradalmat robbant ki a sok kommunikációs bullshit után a buszon. tök mindegynek kéne lennie, hogy szíved szerint hova rakod az x-et, idióták minden oldalon vannak. ejj, de ragadós ez a sorkin-féle ’megmondom-a-tutit’... ($01.02.)

„anwar al-awlaki was killed today. it wasn’t an accident. there was no warrant, no arrest, no arraignment, no judge, no jury, and no appeal.”

az un. ’organikus fejlődés’ nevű utat választották az évad írására, úgy tűnik. mert ott van a címbe is emelt főügy, de csak egyik szálként a sok közül. mert közben afrika is foglalkoztat minket is, meg a rendőri túlkapások, és még don is kapott egy személyesnek mondható esetet. rájöttem, hogy a legnagyobb baj, hogy will visszahúzódó lett a lelki törése miatt, sokkal passzívabb szerepre kárhoztatja magát -ezért is volt olyan erős, amikor kitört belőle a hosszú ideje gyülemlő feszültség a rendőrőrsön, az volt az a will mcavoy, akit megszerettünk. talán mac-nek még többet kéne őt leöntenie vagy tarkón vágnia... (a régi feelgood romjai feletti kesergésben az sem segít, hogy egyre sötétebbek a szerelmi négyszög felett a felhők.) ($01.01.)

„drones represent the safest form of lethal action against terrorist targets. period.”

vártam. vártam, hogy megcsapjon az a bizsergető hangulat, mint az első évadban, hogy fokozzák fel a pátoszt addig, amikor már túlcsordul az ember belőle, mégis nagyon élvezi. vártam, és nem jött. valahogy olyan fura volt a hangulat, és erről biztos, hogy a keret tehet, ami sötét jelként magasodik a történet fölé. csak a történetből nem tudtunk meg sokat, elég nagy a titkolózás, gondolom több részen keresztül akarnak kifejteni, végülis ez egy bevett formula a sorozatoknál, de azért ennél több kampót is akaszthattak volna ki. kellett, hogy legyen következménye will őszinte szavainak (a konzervatív politikus nem az a fajta, amelyik ne sértődne meg), de úgy tűnik, ennél több dolog következményét is görgetni fogjuk magunk előtt. mondjuk a magánéletét, ami elkezdett kihatni a munkára is. és fontos aktualitásokkal is foglalkozunk (dróntámadás -ezt most képzeljék el olivia munn szexi hangján). szóval igazából minden olyan, mint régen, és mégsem olyan, mint régen. (azt meg kár volt bedobni a sajtóba, hogy újraforgatták az első két részt (sorkin bácsi meggondolta magát), mert ilyenkor az ember nagyon tud agyalni, hogy mi lehetett máshogy...) ($01.01.)

„everyone always thinks that we’re the liars, we’re the thief, you know... the gypsy. it’s funny, because we are taught as babies that the gaje, the whites, tell the biggest lies.”

kis-halak, nagy-halak, cápák. minden gengszternél van egy nagyobb gengszter. hogy ezt nyomatékosítsák, az egyik chicago-i főarcra felkérték jimmy caan-t, így húzva szép vonalat a keresztapa felé. de egyéb veszélyesnek tűnő arcok tűnnek fel -általában a múlt sűrű homályából, hogy jól ráijesszenek a feltörekvő lánykákra, akik maguk mögött szerették volna tudni mindezt. de kubából is komoly arcok jönnek át, bár esai morales-t nem igazán tudom komolyan venni ezzel a bajusszal...eközben magánéleti fronton nincs változás, minden evans szerelmes, és a nők védelmezőjének szerepében tetszeleg, és minden nő szenved egy kicsit a környezetükben. (a végén kaphattak észbe, hogy nem volt csöcs a részben, úgyhogy extrán pótoltak egy pillanat alatt…) (++09.06.)

„you’ve got your whole life ahead of you, and your anal cavity is still taut, yet malleable.”

mi történik akkor, ha valaki megnézi a backtothefuture filmeket nagyon betépve, majd ötletelni kezd...? főleg, ha az egyikük dan harmon, akiről már a commu óta tudjuk, hogy súlyos vesztésre áll a normalitással való harcban? természetesen tömény idiotizmus. remélhetőleg sok klasszikus scifi megidézése és féktelen kacagások sora vár majd ránk ezen a túlélőtúrán. a böfögést meg majd megszokom útközben... (++07.26.)

„castro is in new york right now begging for money. he’s broke. the fucking idiot doesn’t realize he’s sitting on five of the biggest moneymaking hotel-casinos on earth.”

de rég volt az az 1959... bár nem most volt, mikor az első évadot néztem (több, mint két éve...), de elég sok emlékem maradt belőle, annak ellenére, hogy kicsit érdektelennek tituláltam anno. mondjuk nem is a történetek, amik itt motoszkáltak azóta is, hanem az íze, hogy rohadt melegben néztem a tetőtéri szobámban, és ez a párás döglesztő hőség passzolt a fülledt hangulathoz, ami áradt a sorozatból. meg a főcím-zenéjét is szerettem, erre azt most lecserélték erre az évadra... koncentráltabb volt ez a nyitány, mint az eddigi részek, és jó kezdő-epizódként elővetített több érdekes szálat is idénre -elodázhatatlan lesz az összecsapás hősünk és a maffiózó között, valamint nagyon érdekel, hogy mit hoznak ki a kubai vonalból, főleg úgy, hogy azt lehet a leginkább a valósághoz ragasztani. és igen, voltak indokolatlan csöcsök is a részben, a starz nem enged a védjegyéből, szerencsére... (++07.25.)

„i did it for me. i liked it. i was good at it.”

szerettem, hogy walter utolsó küldetésére volt felfűzve az egész részt, lenyestek minden felesleget róla. és hogy működött a nagy terv. az elején még megleptek, hogy mi is volt a célja a swartz házaspárral (yo badge and skinny!), de aztán végre fel lett használva a ricin, és jöhetett minden idők legkielégítőbb gépfegyver-ropogása. valahogy így kell befejezni egy sorozatot, hogy a néző elégedetten áll fel a kanapéról, eljutottunk a végső pontig, még a szomorúság és a búcsúzkodás ellenére is mosoly ül ki az ember arcára (jesse utolsó, katartikus jelenete és a szeretett kémiai felszerelések ölelésében záruló kép miatt elsősorban). és ugyanakkor nem tagadták meg önmagukat, nem rohantak, megfontoltan lépkedtek a végzet felé. velünk együtt, kéz a kézben. (++07.10.)

az építészek érezhetnek ilyet, amikor a sok egymásra rakott téglából egyszercsak kialakul a ház formája, a kis darabokból egész lesz. szerintem minden sorozat-íróra jó hatással van, ha ki van tűzve egy cél-dátum, mert kiterítik a lapjaikat, és nyílt kártyákkal kezdenek játszani, sőt, ha van elég kurázsijuk, akkor betolják az összes zsetont az asztal közepére. megszabadultunk a sallangoktól, a gátaktól, és határozott irányt vettünk a pokolba. végleg kifejlődött az a halálfejes lepke, akit walt annak idején heisenberg-nek keresztelt el, és akinek a tettei komoly kereszteket helyezett minden körülötte lévő vállára. erős volt a történet, működött a hatalom-átvétel, működött a lebukás, és működött az elbukás is. furcsa ez, hogy az ember annak tud örülni, ha még feketébbre festik a festik a vásznat. nagyontetszett.

miért szeretjük az elbukás-történeteket? miért nézünk szívesen olyan karaktereket, akiket meg kéne vetnünk a tetteikért? az anti-hősök aranykora ez az évszázad, és az egyik legjobb példa erre walter white. nem lehet egyszerű úgy nyúlni egy figurához, hogy a nézőket a sok szörnyűség ellenére érdekelje a sorsa, ha nem is szimpatizál vele, de kötődjön hozzá. és hát walt gyönyörűen fel volt építve ez alatt a 62 rész alatt -illetve le volt építve. egy esetlen lúzer lelke mélyéről bújt elő a kapzsiság, a sok kis komplexus, a hatalomvágy, és rántott magával mindenkit egyre mélyebbre. tényleg mesteri volt ez a következetesség, ezért nem értem, hogy miért nem tudott teljesen magával ragadni. hogy miért nem tudtam hozzá annyira kötődni, mint mondjuk a valahol testvérinek mondható samcro-hoz. mert működött intenzív daraként, de lehet, hogy a heti várakozás fokozta volna a ragaszkodást? mert nincs semmi baj a lassabb tempóval, a megfontolt építkezéssel, csak nem tudtak bevonni minden szálba ugyanakkora intenzitással? valószínűleg sokat fogok még ezen merengeni egy-egy borongós napon. az viszont kétségtelen, hogy a kapott élményt már senki nem veheti el. a borzasztóan magas színészi jutalom-játékok örömét. a feszültségtől összeizzadt pólókat. a hihetetlen képi világ csodálatát (talán egyszer sem írtam le michael slovis operatőr nevét, és ezt itt a végelszámolásban meg kellett tennem. plusz a védjegyszerű alsó beállításokról is a sorozat fog még sokáig az eszembe jutni (főleg akkor, ha olyan anyagon is keresztüllátunk, amin nem is kéne)). tanáriasan rá kell néznem a naplóra, és sajnos az az egy csillagos ötös nem tudja felhúzni az eredményt. tetszett. bár ilyen jó lettem volna kémiából, akkor nem kellett volna rettegnem egyik félévkor, hogy meg lesz-e a kettes...

„why don’t you just just die already?”

robert forster nem csak óvadék-ügyeket intéz, hanem embereket is eltűntet...? mindegy, hogy milyen színe van a pokolnak, egy pince vagy egy kietlen havas táj a háttere, szinte elviselhetetlen benne az élet. átvezető epizód volt, úgy telt az idő a múltkori lórúgások óta, hogy ne tudjanak behegedni a sebek. és erről a legbrutálisabban a horogkeresztesek tettek, fenyegetésekkel és gyilkossággal. de walter magánya is szívbemarkoló volt. tetszett, hogy a korai részekből is kerültek elő arcok, ilyen az, amikor a készítők szeretetteljesen megsimogatják a kitartó nézők buksiját, és odanyújtanak egy nyalókát. főleg, hogy tudják, hogy mennyi fájdalmat okoztak most is. (++07.10)

„what the hell is wrong with you! we’re a family!”

ha az ember azt látja, hogy csak szuperlatívuszokban beszélnek egy epizódról, hogy az megnyeri a junkie-n az év epizódja szavazást, azt persze, hogy várni fogja. főleg úgy, hogy fogalma sincs, hogy mi lehet benne, miért éltetik annyira. a kezdésnél hümmögtem, ’flashback-epizód lesz talán, de nem lehetnek ennyire agyafúrtak’, aztán egy gyönyörű áttűnés után megértettem, hogy csak egy kis békét szerettek volna átnyújtani nekünk a robbanás előtt. azt hiszem ilyen alattomos mélyütés-sorozatot rég láttam már negyven percbe sűrítve. még meg sem kezdték a nevek kiírását, de máris két testet kapartak el a sivatagban kíméletlenül. ott volt a második évad óta őrzött titok odaköpése, ami után teljesen mindegy lesz jesse-nek, hogy mi történik vele (pedig nem lesz egy kellemes utazás, azt már most tapasztalhattuk). aztán jött marie fölényeskedése, és mi csak csóváltuk a fejünket, mert tudtuk, hogy mennyire össze fog törni hamarosan. mint a többiek a white-családban. biztos többen is húzták a szájukat arra, ahogy skyler és junior reagáltak, pedig logikus volt, és szívbemarkoló, talán ezért megérték azok a percek, amikor magam sem szerettem őket az elején. és jött walt monológja a telefonba, amit az ember szeretne úgy elkönyvelni magában, hogy ’tudta, hogy hallják a zsaruk is azért mondta’, nem pedig azért, mert a lelkének az utolsó darabja is oda lett. …miután végighúztak minket egy kaktuszmezőn, kitépték és eltemették a zsigereinket, kikötözve várjuk a tűző napon a halált. mert nem tudom elképzelni, mi rosszabb jöhet még a maradék két epizódban. (++07.09.)

„i know you’re a lying, evil scumbag, that’s what i know. manipulating people, messing with their heads.”

ennél nincs keményebb játszma. minden megengedett. fenyegetések és trükkök százai a győzelemért. és nem csak walt képes elszánt lépésekre, hank-ék is ugyanolyan furmányosan játszanak, átverés átverés hátán, csak hogy csattanhasson a bilincs ennyi idő után azon a kézen. és mi más lenne walt veszte, ha nem a pénz. jó látni, hogy a nagy mastermind-ot is ki lehet játszani a saját pályáján. már csak az a kérdés, hogy a kétségbeesett megmozdulásokat túl lehet-e élni. (idén egy gonosz klónt alkalmaznak az eddigi vágó helyett, hogy ilyen helyeken van lecsapva minden rész vége...?) (++07.09.)

„pinkman’s like a bad penny. sooner or later, he’s gonna turn up.”

egy újabb gyenge pontomra tapintottak rá -amikor párhuzamosan mutatnak meg egy eseményt. én tényleg abban voltam, hogy jesse-t most kiírták a képből egy kicsit, amíg meg nem láthattuk, hogy ténylegesen mi történt. de így sokkal jobb, hogy frakciók alakultak az egykori barátság romjain. ebből a walt-elleni összefogásból kisülhetnek érdekes dolgok. a másik oldal viszont lelkileg megy át érdekesebb átalakuláson. walt még most is kötődik jesse-hez, tényleg csak végső eszközként akar a végső eszközhöz nyúlni. skyler-nél viszont kimondhatjuk, hogy ő is elveszett -akinek nem számít még egy élet, hogy a sajátjukat megmentsék, abból rohamosan fog fogyni minden lelkiismeret. ...vesszük szépen az utolsó kanyarokat a célegyeneshez. (jé, most tűnt fel, hogy a náci nagybácsi, az buck, minden kómás nő kedvenc ápolója...) (++07.09.)

„why don’t you kill yourself, walt?”

úgy látom, úgy gondolják a srácok, hogy elég, ha pár erős jelenetet egymás mögé raknak, és kész is az epizód. és baszki, igazuk van. oké, volt pofájuk felhúzni a nézőket. hogy todd-dal és a neonáci bandával kezdtünk, nem a jesse vs hank-kel, de egyből utána megkaptuk azt is. aztán jöttek sorba azok a bizonyos részek, amiktől egymás után hullott ki a csipa a fáradt szememből, a feszült éttermi jelenet, csúcspontjaként az idézetben is recitált marie javaslattal; a walt által gondosan kifundált vallomás -kiemelve az arcokra kiülő reakciókat; a sivatagi találkozás a nagy öleléssel a végén; és persze az a régóta várt fejlemény, hogy jesse végre rádöbben a mérgezéses csúnya ügylet valódi értelmi szerzőjére -és tombolni kezd. sosem lehet az embernek nyugta, ha ezt a sorozatot nézi. de miért is akarna nyugalmat...? (++07.09.)

„am i under arrest?”

mennyi mindenre használható ez az elképesztően gyönyörű táj -mindenféle illegális tevékenységre... ügyeletes főzőink is képesek voltak egy egész buszt beásni a föld alá? mondjuk az ásás-király címet ma walt kapta... szép logikusan végigjártuk ma azokat a stációkat, amik azzal járnak, hogy hank rájött az igazságra. nagy respekt skyler-nek, hogy kitart a férjura mellett, bár tegyük hozzá, hogy valószínűleg a saját bőrét és a gyermekei érdekeit nézi inkább. szívbemarkoló volt, amit a két nő lerakott mellénk a hitvesi ágy szélére. de hank kétségbeesése is jól átjön, nehéz az érzelmeket és a racionalitást összeegyeztetni. jesse-nél viszont már nincs mit, hibára pörgött ki az agya. viszont úgy vártam, ahogy hank a képébe mondja, hogy ’tudom, bitch, tudom’, erre legnagyobb meglepetésemre elvágták a jelenetet... (++07.08.)