soroló

„killing and politics aren’t always the same thing.”

úgyis mindenki a csata-jelenetre fog csak emlékezni, úgyhogy mi beszéljünk egy kicsit arról is, ami előtte történt. mert persze nagy szó, hogy mozis szintű látványt sikerült megint kikeverni, de az én szememben az írói munka épp ilyen sokat ér. és benioff-ék megint megmutatták, hogy mennyit érnek. köszönjük, hogy nem hiába vártuk a dany-tyrion nagy találkozást, mert méltóak lettek a párbeszédek a felfokozott pillanathoz, ahogy a szöszi próbálja most is előadni a felvett keménységét, de az egy pillanat alatt megtörik a törpe kioktatásai alatt. szerettem még a cercei-es jeleneteket is, mert jól példázzák, hogy nem mindig az a legjobb út, ha eltesszük láb alól a negatív szereplőket, a megaláztatásuk sokkal élvezetesebb a nézőknek. a rész első felében még a két stark lány kapott egy-egy rövid, de erőteljesebb jelenetet. no, de akkor nézzünk északra... eddig csak mindenki a száját jártatta, de most egy jéghideg ökölként csapott le ránk a felismerés, az igazi veszély tényleg a fagy birodalmából érkezik westeros-ra. és mindenki telecsinálhatja a gatyáját, mert a mások (és nehezen legyőzhető seregük) nem fognak kímélni senkit sem, legyen az északi vagy déli, nemes úr vagy szegény, szolgáljon bármilyen istent. igaz, van olyan, amikor emberükre (és valyriai kardjukra) akadnak... (baromi hatásosan volt felvéve a harc, bár volt, amikor az én ízlésemnek túl volt vágva kicsit -bár a káoszt így kétségtelenül sikerült bemutatni. és a kíméletlen félelmet is...) ($06.01.)

„all rulers are either butchers or meat.”

az ötödik kötetben nem szerettem, hogy felváltva ugráltunk az essos-i forróságból a westeros-i hó alá. talán a sorozat készítői is érezték ezt a hangulati törést, így kettéválasztották a kétféle hőmérsékleti viszonyt az epizódban. először hóval borították be a részt, majd másfajta felhőket küldtek a táj fölé. nem véletlen, hogy most tért vissza az írói székbe a benioff/weiss páros, mert fontos pontra jutattak el több szereplőt is. mereen-be elértünk a nagy találkozáshoz, és cercei arcáról is lelohasztották az önelégült mosolyát (köszönjük high sparrow, kösz lancel, kösz kisujj!). (…ohh, azt hittem, azért több kulcs-pont volt, ingatag lábakon áll az elméletem, na sebaj, mesélek másról...) örülök, hogy bronn sebéből nem halál lett, hanem szexuális feszültség. és megéreztem előre, hogy sam milyen pozícióban fogja elveszíteni a szüzességét... (azért tök jó érzés megint kicsit bennfentesnek lenni a sok sötétben tapogatózás után -mondjuk amikor aemon mester egg-et emlegeti.) ($05.25.)

„a girl is not ready to become no one. but she is ready to become someone else.”

mindig érdekesnek találtam az epizódok szerkesztési elveit, hogy mikor melyik szálat veszik elő, és mit raknak egymás mellé. azért vetődött ez most fel bennem, mert az elején csak essos-t láthattuk párhuzamosan futtatva arya újabb tanulmányait és tyrion szómenését, és már csak a látvánnyal éles kontrasztot állítottak (sötét terek vs színekkel teli külső felvételek). aztán az epizód második felében viszont nyugatra fordultunk, ahol királyvár hozta a szokásos intrikákat (az anyakirálynő és lady olenna csörtéi mindig varázslatosak), és deres a maga komorságával sötétedett igazán az epizód fölé. mert sansa még nem szenvedett eleget... (továbbra is tetszik, ahogy külsőleg keménynek mutatja magát szegény lány. és jé, most esik le, hogy míg arya mosdatott, addig sansa-t mosdatták…) (ja, és volt még dorne is, de úgy tűnik, azt nem tudom beilleszteni a képbe, kilógott kicsit...) ($05.22.)

„an apology doesn’t mean anything if you’re not looking the person in the eye.”

igen hamar nyilvánvalóvá tették, hogy nem tényleges gyilkolásra utal a cím, hanem átvitt értelemben kell gondolkozni, hogy azokra fókuszálunk ma elsősorban, akiknek fel kell nőniük, akiknek egyre komolyabb döntések nyomják a vállukat -folytatva ezzel a legutóbb megkezdett témát. és itt most nem csak dany és jon vezetői képességeire lehet gondolni, de deres-ben is érdekesen csapódott le ez a vezérlő-elv, mert ramsay is egyre összetettebb rohadék lesz, sansa édesen lavírozik a búskomorság és a kárörvendés között, de a legdurvább, amit alfie allen véghezvitt theon szerepében, mert gondoljuk csak végig, honnan jutottunk el ehhez a leépüléshez. bár most is voltak fájó hiányzók, akik nem fértek bele az epizód koncepciójába (jé, nem jártuk királyvárban; ehh, arya már megint hanyagolva lett...), azért azt nem merték megcsinálni, hogy legalább tyrion-ra ne jusson pár perc. ami nem is a váratlan összecsapás miatti izgalom-fokozás miatt volt örvendetes, hanem mert nagyon erős volt a valyria-i történelmi lecke hangulata -mindig is szerettem az ilyen típusú jeleneteket a sorozatban, de ezen most különösen sokat tudtak dobni a hátterekkel. ($05.11.)

„the dornish are crazy. all they want to do is fight and fuck, fuck and fight.”

azt hiszem, ezzel eldöntetett, hogy én melyik vallás elkötelezett híve lennék -prűd hét isten vs szenvedélyes tűz ura, (mutatja a kezével a mérlegelést), ehhh... mindig is szimpatizáltam melissandre csábítási kísérleteivel, és carice van houten adottságaival... de nem csak a pucérkodási erőssége jött ki a sorozatnak az epizód közben, hanem azért volt két szemrevaló küzdelem is (az egyik egy kedélyes kaszabolás volt, a sokk-faktort a másodikra tartogatták). a másik meg az, amiben mindig nagyon jók voltak: amikor addig beszéltetik a karaktereket, amíg azok fontos információt nem közölnek -velünk. és ma ezekben a monológokba torkolló párbeszédekben leginkább a múltba kanyarodtunk vissza, stannis még csak emberi lett shireen történetével, obara csak egy kis színest kapott (amúgy is, épp hogy csak beszúrták a lándzsájukat a homoki viperák), bezzeg kisujj... most már csak feltűnik azoknak is, akik mereven elzárkóznak mind a könyvektől, mind a teóriáktól, hogy rendre felbukkan az a híres lovagi torna és lyanna stark szomorú históriája. no de nézzünk a jelenbe -cercei számításai igen hamar félrecsúsztak, danny-nek éktelen haragra kell majd gerjednie, jon meg lehetne egy kissé kevésbé önmegtartóztató... ($05.04.)

„here we serve the many-faced god.”

hmmm, eddig nem nagyon zavart, hogy eltértünk a könyvek korpuszától, de most olyan történt… amitől elégedetten csettintettem, mert baromi ígéretesnek tűnik a változtatás. (ugye egy pillanatra beugrottatok? ugye...?) természetesen sansa sorsára gondolok, akivel megint új távlatokat nyithatnak -bár nem reménykedem, hogy nem fog tovább szenvedni szerencsétlen (az is tetszett, hogy milyen riadt volt, amikor megtudta a jövendőjét, és mennyire más arca volt, amikor kifele erőt kellett sugároznia). a legérdekesebbel kezdtem, de nem igazán tudnék belekötni a mai részbe, ez volt idén az első, amibe igazán el tudtam merülni (nem, még a varázslatos teleportálások sem zavarnak...). imádom, ahogy margaery kivirágzott, beveti az összes praktikáját; ahogy arya tanulási folyamatát kifejtik; hogy jon-nak igazán férfias döntéseket adnak a kezébe; hogy mindig képesek összekapcsolni eleddig két teljesen külön úton járó karaktert -egy teljesen új város bordélyában... (és üdvözöljük meleg szeretettel jonathan pryce-ot, aki nagyon fog passzolni ebbe a környezetbe is.) ($04.27.)

„everywhere has already got a ruler. every pile of shit on the side of every road has someone’s banner hanging from it.”

hűű, megint azt érzem, hogy baromi nehéz lesz hétről/hétre értelmes, kerek egész bejegyzéseket írnom, mert ha mindig párat lépünk azonos minőségben, arról nehéz változatosan értekezni. bár próbálkozni illene... szépen siklottunk át ma egyik helyszínről a másikra, végre bekukkantottunk dorne kertjeibe is, de ez még csak egy apró fűszer volt a szokásos étkeken. ilyenek mondjuk a nagyszerű párbeszédek (tyrion és varys nem csüggednek), amelyek körbeveszik a nagy-jeleneteket. talán a hatalomról tanultunk ma leginkább, annak különböző változatairól, és az ezekhez kapcsolódó részek hozták a legerősebb pillanatokat (cercei erővel próbálja átvinni az akaratát, danny ismét a hibáiból tanul, jon meg a néptől kapja a hatalmat). és közben arya is megérkezett, akitől idén sokat várok, az ő szála nagyon élénken él a fejemben a könyv elolvasása óta. (na megvan a penzum, a kínszenvedésem egy hét múlva olvasható ismét...) ($04.20.)

„the future is shit. just like the past.”

végre rászántam magam, ha már minden lehetőségem adott, hogy jó minőségben nézzem a sorozatot, ha már jó minőségben veszik fel nekem -és meg is hálálta a bizalmat, mert kifejezetten gyönyörűen mutatott a tévén, ragyogtak a színei. azért kezdtem ilyen személyes megjegyzéssel, mert magáról az évadnyitóról kevésbé tudok írni, pontosan olyan kezdést kaptunk, amit az elmúlt években is megszokhattunk a sorozattól, ahol nem az eseményeken van a hangsúly, hanem hogy egy körkapcsolással felvegyük a történet szálait, hogy segítsenek visszarázódni a hangulatba -és erre tökéletesen alkalmas volt. ennek ellenére könnyen ki lehet emelni emlékezetes pillanatokat (jó volt találgatni, hogy ki a kislány a nyitányban; varys és tyrion pont olyan nagyszerű páros lesz, mint amire számítottunk; és a tűz mindig hatásosan mutat a képeken). cseppet sem aggódom, hogy a könyvek eseménytelensége rányomja a bélyegét az évadra majd, bevallom, én a negyedik kötetet is szerettem (sőt, ott nőt igazán a szívemhez cercei és arya is), higgyétek el, megéri majd idén is minden perc, amit westeros-on és essos-on töltünk majd. (azért milyen pofátlan dolog egy anyajegyen behozni dorne földrajzát... ja, és remélem jövő héten már javul a pucér férfi segg vs meztelen nő arány...) ($04.13.)

„i’ve been watching you. all of you. all of your lives. with 1,000 eyes and one.”

úgy megszoktuk a sárkányokat, hogy már nem is tekintjük őket fantasy-elemnek, ezért hőkölünk hátra attól, ami bran-ékkal történt ma, mert ott aztán kaptuk a fantasztikumot két marokkal... a realistább részek hozták azt, amit könyv-olvasóként elvártam, drámaian, megállva egy-egy pillanatra a szépségében gyönyörködve. azt nem tudhattuk előre, hogy hol lesz a földre dobva az utolsó szál, hogy mi fér bele még ebbe a sűrű masszába, és mit raknak félre a jövő évi főzetbe, és azt hiszem jól döntöttek. így is volt, ami talán egy kicsit kapkodásnak tűnhet, még fanatikus rajongóként is ki kell mondani, hogy tyrion túl hamar került a fogdából az árnyékszékre. de ha az ott lezajlott párbeszéd intenzitására gondol az ember, máris elhalványulnak ezek a gondolatai. ha már intenzitás, a párbaj is brutális volt, nem mintha eddig úgy ismertük volna a készítőket, hogy csipkekesztyűben forgatnák az ilyesmiket... hát szálljunk fel egy hajóra, sok hónapnyi hánykolódás vár ránk, mire újra partot érnénk. valar morghulis. (btw, boldog apák napját...) (++06.16.)

nyár végi / ősz eleji hétvége lehetett, emlékszem szép napsütéses délután volt, amikor a ’kardok vihara’ ezen fejezeteit olvastam a füllesztő tetőtéri szobámban, és imádtam minden sorát. ez a rész ragadott leginkább magával eddig a könyvekből, így nagyon vártam, hogy mozgóképpé formálódjanak. és nem kellett csalódnom. szépen építkeztek ezekre az erős alapokra, kicsit még túl is teljesítve azt a színvonalat, amit eddig megszokhattunk tőlük. nyoma sincs már az esetleges pénz-szűke ötletes elrejtésének, az hbo pénztárcája végleg hatalmasra nyílt, de tudjátok mit, ezekkel a karakter-pillanatokkal még olcsójános üzemmódban is működne valószínűleg. így viszont felejthetetlen lesz az összhatás. nagyontetszett.

„let’s kill some crows!”

szép sorminta ez a kilencedik részekre nézve -páratlan években lelkileg zúznak szét minket, a párosokban meg a nagyszabással nyűgöznek le. szeretjük azt a trónok-ban, hogy ezerfelé ágazik a történet, de azért jó az, ha néha egyetlen helyszínre koncentrálunk csak. és nem csak azért, mert így nem volt megtörve a csata íve, hanem mert volt idő a karakterekre, sokkal jobban fáj az, ha egy legalább kicsit ismert arc hullik el szörnyű kínok közepette, mint egy statiszta. és akkor még a nagy szerelmekről nem is beszéltünk... de egyéb emberi tényezők is jól kidomborodtak, az igazi veszélyhelyzetekben nem lehet arcoskodni, ott kijönnek az ember valódi tulajdonságai. és lehet, hogy valaki nem kedves ember, de a bátorságával példát mutat, azt tisztelni fogjuk ezen túl. szépen ábrázoltatott jon vezetői képessége is. az hbo most sem spórolt semmin, a könyvhöz méltó volt a csata, néhány totállal és nagybeszéddel igazán tudták lelkesíteni a nézőket. engem biztosan. nos. jó pár lap maradt még a kötetből, így elképzelni sem tudom, hogy mi és hogyan fér bele a jövő heti zárásba, de tudjátok mit? jó az, ha semmit sem tud az ember... (szomorú sóhaj) (++06.09.)

„deciding a man’s guilt or innocence in the eyes of the gods by having two other men hack each other to pieces. tells you something about the gods.”

úgy tűnik. beváltnak tekintik benioff-ék azt a formulát, hogy az elején körkapcsolásba kezdenek, aztán a végén köszönünk csak be királyvárba. féltem kicsit, hogy most is hanyagoljuk északot, aztán az egyszeri nézők majd légből-kapottnak érzik a jövő heti eseményeket, de szerencsére rám cáfoltak. de máshol is fontos dolgok szemtanúi lehettünk. végre kiderült jorah mormont árulása és száműzetése, sansa átalakulása is igazán hatásosra sikerült, ahogy theon is szívszaggatóan hozza a szánnivaló meggyötört lelket. aztán egy szokásosan hatásos párbeszéddel érkeztünk meg a fővárosba. semmi váratlan nem volt abban, hogy kiéheztettek minket a végéig, feltüzelték a vérszomjunkat, a várva-várt nagy párbajig. ami kellően dinamikus és drámai volt a megrázó befejezésig. elismerés és hányinger... (ez milyen jó cím lenne egyszer… vagy a szikla és a kövek, vagy hogy is mondta danny az epizódban…?) (++06.02.)

„if i gave you the choice between fucking lollys and fighting the mountain, you’d have your britches down and your cock out before i could blink.”

egy cinikus idézetet választottam bronn-tól, mert próbáltam keresni valami szelídítőt a nem túl szívderítő epizódba. egyre jobban taszítottak minket kétségbeesésbe (és sötétségbe) tyrion-nal együtt, azt még megértettük, hogy a bátyja nem akar kiállni a fogyatékossága miatt, és bár szomorúak voltunk, de valahol bronn döntése is érthető volt. aztán jött oberyn, és hozott egy kis fényt. (uhh, pedro pascal hatalmas választás volt). de nézzük máshol mi volt: arya újabb leckéket vett a haláltól, nincs könnyűség; sansa is csak pár kedves pillanatot kaphat, aztán ismét elszáll mellette a nyugodt élet reménye. jon újabb megaláztatásban részesül. még talán hot pie ismételt felbukkanásának örülhettünk a leginkább. vagy dany apró mosolyának, ahogy használja a férfi-játékszereit. vagy mellisandre cicijeinek. (nem akarok most egy hét szünetet, nemnemnem...) (++05.19.)

„i am a whore. remember?”

(picsába, ha ezt írom, akkor már megint vége van egy résznek...) jó volt az elején kiszabadulni a főváros fullasztó levegőjéből, hogy aztán kétszeres erővel nyomják vissza a fejünket a végén. a főcímnél túl hirtelen suhant el az új város a szemem előtt, úgyhogy csak másfél perccel később kezdtem bazdmegolni, ’braavos, bazdmeg, braavos’. a könyvekben úgyis nagy homály fedi a vasbankot, örülhetünk, hogy itt jobban előtérben lesznek. theon-nal bűzössel inkább csak a drámát akarták erősíteni, azt viszont most nem mondhatja senki, hogy dany-t csak folyton menetelni meg várost-foglalni látjuk, egy hétköznapi uralkodós procedúra sokkal többet mutatott a személyiségéből, mint az elmúlt pár részben bármi. és hát ezek után tértünk vissza királyvárba. én még nem mára számoltam a tárgyalással, de köszönöm szépen, hogy lélegzet-visszafojtva nézhettem végig ezeket a perceket. ahogy felháborodhatott az ember a nyilvánvaló hazugságokon, ahogy felidéződtek régi ügyek és mondatok, ahogy egy kis reménnyel teli levegőt engedtek a tüdőnkbe, majd kiszorították az egészet egy szégyenteljes árulással. peter dinklage felrakta a fejére a koronát, és az emberek leborultak nagysága előtt. (++05.12.)

„-what good is power if you cannot protect the ones you love?

-we can avenge them.”

ajj, mennyien fogják húzni a szájukat erre a részre, én meg megint csak nyálat tudok csorgatni, felháborító... mert a részletekben rejlik a titok, a lassan gördülés szépségében, a sok kis apróságban. hát nem szebb egy akrobatikus légies küzdelem, mint a vagdalkozás? oké, arról nem volt szó, hogy melyik a hatékonyabb... bele-belemászunk már a negyedik kötetbe is, nem baj, sok lord baelish jön már most, éljenéljen, örülünk, hogy a sasfészekbe sikerült mindenkit visszahozni az első évadból, maradt a creepy-ség is, bár fura, hogy csak a bran-t játszó srác öregedik, más nem... ha már a negyedik kötetet hoztam szóba, én ott szerettem meg igazán cersei-t, és most is olyan jó volt látni ezt az aggódó anya arcát, amit néha a felszínre enged. sok párbeszéd, kis csata, pod-humor, még nyúzni sem kell, csak kicsit átsütni. (++05.05.)

„karl tanner from gin alley drinking wine from the skull of jeor fucking mormont.”

szegény dany, mindig csak pár perc jut neki -igaz, mindig hatásosak azok a percek. most is hangulati felvezetésül szolgáltak a királyvári párbeszédekhez. jaime bármerre jár, nagyszerű partnereket talál -szócséplésre, kardvívásra, bajtársiasságra. a tyrell-ek nem csak az anyagiakat tekintve másodikak a királyságban a lannisterek után, de a fővárosi karakterekben is szorosan a nyomukban járnak (még ha ezt a leggyakrabban a kertben is kell megtenniük...). na ne mondd, hogy te nem lettél féltékeny tommen hercegre. sansra-ra már kevésbé irigykedhetnek a lányok, lord baelish szereti megkeverni a dolgokat, de a céljait és vágyait illetően elég egyértelmű. de tartsuk velük együtt északnak. ahol még a könyv-olvasókat is érheti meglepetés. egy rosszarcúval a szerencsétlen nők között, ami úgy tűnik, hogy egy stark-gyülekező színhelye is lesz. a csattanó meg? what? whaat? whaaat? csupán ennyi volt a reakcióm... (the kingslayer brothers ftw!) (++04.28.)

„your brother was not a wise king. your brother was not a good king.”

(nincs még egy sorozat, ami egy csecsemő sírásáról egy orgián részt vevő nő pucér seggére vágna át...) egy fontos ember halála után a következmények is fontosabbak. lord tywin nem tűnik egy gyászoló típusnak, már a tetem felett elkezdi a következő kiskirály idomítását, majd szalad újabb szövetséges után nézni, a királyság nem állhat le. de más is történik a ravatalnál, nem sok ilyet láthattak a szent falak eleddig... szegény sansa, valahogy mindig sikerül a legrosszabb kezek közé kerülnie. sajnos lord baelish nincs annyiszor színen, mint én szeretném, de olyankor mindig uralja a jeleneteit. nincs jobb helyzetben sansa férjura sem, de érdekes módon nem magára gondol, hanem azokra, akik fontosak neki, shae-re, sansa-ra és pod-ra. egy lannister is változhat az évek során. néhány eseményt kaptunk északról is, jönnek a vadak, sárkánykőn meg még mindig a tanulatlan ember szava éri a legtöbbet. keleten is változatlan a helyzet, danny még mindig a leg-badass-ebb rabszolga-felszabadító a történelemben. …kezdem érteni az írók kínjait, hogy nem lehet szépen összefűzni ezeket a különféle eseményeket... (++04.21.)

„there’s only one hell, princess. the one we live in now.”

kár, hogy mindenki az utolsó jelenetet fogja csak emlegetni, pedig mennyi egyéb jóság volt ebben a részben... én már azt imádtam, hogy egyből a nyitánynál azt hiszed fél szívdobbanásnyit, hogy valami vidám kergetőzéssel kezdünk, aztán... de ramsay utána is hozta magát erősen az apja felé irányuló bizonyítási vágyával. de az sem volt elvesztegetett idő, hogy rászántunk néhány percet stannis feleségére is. persze most is királyvár volt a legnagyobb királyság, már az esküvő előtt is, nem tudok mondani még egy sorozatot, ahol ennyire súlya lenne minden mondatnak és minden nézésnek. a lannister-fiúkat már akkor kezdted sajnálni, amikor még az igazán kemény menet el sem kezdődött. aztán jött a préselés, ismét azok a nézések, a verbális vágások, amiket oberyn herceggel ejtenek, a hihetetlenül megalázó utolsó pöcsfejkedések, és a csúcspont, amit annyira vártunk, és mégis annyira szerettük volna még elodázni, mert jack gleeson így odatette minden idők legrohadékabb rohadékát. („de figyi, tök olyan volt, mint a könyvben, csak azt nemértem, hogy ott csarnokban voltak, itt meg a szabadban, m’ért kellett változtatni”...) (++04.14.)

„there’s bad blood between the martells of dorne and the lannisters of casterly rock. has been for years.”

ha úgy adaptálsz egy regényt, hogy kettészeded, akkor már forrásponton tudod kezdeni a második etapot. oké, hogy azért most is építkezünk az elején, de egyúttal oda is csapjuk a csizmát az asztalra. mert persze vannak új szereplők, de amikor ilyen tehetség van a karakter-felépítéshez, ahol elég egy bordély-jelenet meg három mondat, hogy érdekes legyen a figura, ott ilyenekkel nem lesz gond (apropó, a thenn-ek is egy jelenet alapján bekerültek a félelmetes kategóriába). elsősorban királyvárban jártunk itt az elején, a lannisterek-ben mindig lehet bízni, hogy elviszik a hátukon a részt, és most is nagyszerű volt minden jelenetük, az aggódó tyrion-nal, a lelkileg meggyötört jaime-vel, a győztes magabiztosságában tetszelgő tywin-val. de a messzi keletre sem csak az egyre növekvő sárkányok miatt érdemes figyelni, hanem danny újabb állomásaiért, most már ő mindenek anyja, ideje újra embernek lenni egy kicsit. hmmm, pár napja már érezzük a melegét, de csak ezzel az évadnyitóval tudatosult bennem, hogy megérkezett a tavasz... (++04.07.)

„you just sent the most powerful man in westeros to bed without his supper.”

oh, méltó volt ez a finálé az évadhoz, nagyon is méltó. benioff-ék szépen lecsapták azokat a labdákat, amik miatt a túl-lelkes könyvolvasók hisztiznek már egy hete -a vendégek megölésének szörnyűséges tettének hangsúlyozását; a farkas-fej odavarrását; az otthagyottnak tűnő sárkány-üveg pengét. de persze minden jelenetnek megvolt a funkciója és/vagy haszna, de ezen illene nem meglepődni így harminc rész után. természetesen a párbeszédek is magasan szálltak, de lehet, hogy a lannisterek-nek fizikai képtelenség rossz szövegeket adni a szájába. a dráma sem maradt el, jon és ygrette bemutatták minden idők egyik legdurvább szakítását, de arya első gyilkossága sem volt semmi. nem csorbítja az érdemeit, hogy nem kaptunk nagy cliffhangereket, mert tudni kell szeretni a ’hogyan-tovább’ befejezéseket is, meg szép paralel volt ez így dany-vel a végén az első évadra. (+06.10.)

buta fanboyságnak hangzik az az ömlengés, ami hétről hétre kicsusszan a billentyűzetem alól, pedig megmondanám, ha valami nem tetszene, vagy nem érezném működőképesnek. de hétről-hétre el tudnak varázsolni, magukkal ragadni ebbe a sötét világba. ha a legnagyobb erényt kéne mondani, nem tudok erősebb érvet annál, hogy ismerem a történetet, mégis meg tudják dobbantani a szívem, amikor kell. de nagyon. ezek után csak adminisztrációs célból kell kiírnom az évad értékelését, ugye...? (nagyontetszett) és most magzati pózba merevedve kivárjuk azt a kilenc hónapot...

„your king says he betrayed me for love. i say he betrayed me for firm tits and a tight fit.”

benioff-ék jól eltanulták a gonoszságot martin-bácsitól -a nyilvánvalókon túl is. mert elviccelődnek walder frey-jel, mielőtt az véghezvinné elképzelhetetlenül undorító tettét. jobban fáj a halál úgy, hogy tudod, hogy egyszerre két életet ontanak ki. jobban kihangsúlyozzák, hogy arya csak méterekre és percekre volt a családjától. (ez egyébként északon a többi stark-nál is jól működött. btw, milyen furcsa, hogy tavaly ilyenkor csak királyvár volt a kulcs-epizódban, most meg csak a többi helyszínt kaptuk meg.) továbbra is zseniális a sorozatban, hogy pontosan tudom, mi fog történni, mégis beleremegek, amikor látom a képsorokat. és a hidegrázás után csak a csend marad. (+06.03.)

„előttem újból térdre rogysz, és véred hullni fog; az oroszlán nem macska ám, s bevégzed kardomon.” (castamere-i esők)

„the gods gave men two gifts to entertain ourselves before we die: the thrill of fucking a woman who wants to be fucked and the thrill of killing a man who wants to kill you.”

érteni vélem, hogy miért női rendezőt kértek fel erre az epizódra benioff-ék. erős volt a női jelenlét, hát ezért. imádtam, ahogy dany lekezeli a szexista hőbörgést. jó volt nézni, ahogy mellisandre vérszerző körútja a célhoz ér. egy női kéz és női szív kellett ahhoz is, hogy joffrey utolsó kegyetlen szúrásai sansa felé ennyire feldühítsék a férfi nézőket is. vagy ahhoz, hogy érzékletes legyen, hogy milyen érzés egy nem kívánt esküvőn és nászéjszakán részt venni. az epizód nagyját a nyugati peremen töltöttük, ezért kicsit kilógott sam-ék kalandja a végén, érezhetően csak a cliffhanger miatt volt odaragasztva. ...egy ceremónián túlvagyunk, jöhet a többi...? (+05.20.)

„can you leave the war for one night?”

kicsit mintha visszafogottabb lett volna az erotika idén, nem? ezért kellett martin bácsi az írói székbe, hogy visszahozzon valami bizsergést oda le. viccelek ám. azért kellett az öreg, hogy gyönyörködhessünk a jobbnál-jobb mondatokban (meg a pucér lánykákba ...bocs, nem bírom ki...). még mindig előkészülünk, de az esküvők már csak ilyenek, lelkileg és szellemileg is meg kell érni hozzájuk. úgy szeretem, amikor megtesznek mindent, hogy a könyvből kapott élményeket minél jobban megpróbálják visszaadni (szereznek egy medvét. erővel ruházzák fel dany-t). de az is nagyon értékelendő, amikor költenek, és mégis működik (tywin újabb oktatása. robb-ék szála). ...felkészültünk. jöhet az áldás, septon! (+05.13.)

„don’t ever betray me. (...) ’cause i’ll cut your pretty cock right off and wear it ’round my neck.”

az erőltetett menet és a csúcstámadás között illik kicsit megállni. ezt éreztem ma itt a sorozatnál is, az elmúlt két hét zúzása után ma inkább építkeztünk a jövőre gondolván. ez nem azt jelenti, hogy ne lettek volna nagyszerű jelenetek, elég volt nekik csak összepárosítani a töviskirálynőt és tywin-t; cercei-t és tyrion-t; varys-t és kisujjat. és persze kemény hegyi túrára indítani ygritte-t és john-t, de úgy, hogy meglegyen a kötelező magassági kézizzadásom és ámuljak a látványon. a jövő hét várós továbbra is, várjuk, hogy mit hoznak ki a meglepő változtatásokból; hogy újra előkerüljön dany; hogy egyre haladjunk a gyászos végkifejlet felé. látjátok, ma is volt már vezéráldozat, ég veled ros! (+05.06.)

„-that thing you did with your mouth... is that what lords do to their ladies in the south?

-i don’t know. i just wanted to kiss you there is all.”

még hogy nem tudják összefűzni a sok szálat... ma nagyszerűen sikerült a tűzzel és tűzimádókkal, vagy csak egy ügyesen eltalált utolsó mondattal. de egyébként mindegy volt, hogy épp hova dobott le minket az írói szeszély, tökéletes jeleneteket kaptunk mindenütt. és talán az egyik legkönyvhűbb epizódot. és akkor most jöhet hosszasan a felvonulás, jaime monológjának emlegetése, arya tekintetének a kiemelése, a stannis-családért felelős kasztingos megdicsérése, robb igazi stark-ká változásának véghezvitele, a sok hangulatos múltba-révedés. ha ez mind megvolt, akkor már el is szállt a bosszúságom, hogy nem nézhettük meg, hogy ygritte-et mindenütt megcsókolta-e a tűz... (+04.29.)

„i don’t distrust you because you’re a woman. i distrust you because you’re not as smart as you think you are.”

hitted volna anno, hogy ennyire meg tudod majd sajnálni jaime-t? vagy theon-t? vagy az orránál fogva könnyen vezethető joffrey-t. vagy a naiv sansá-t? vagy a golyóit vesztett varys-t. vagy az ennyire bosszúra szomjazó tyrion-t. csak egy embert képtelenség sajnálni, a tűzben pörkölődő astapor-i kereskedőt. atyaég, az a jelenet! pedig körülbelül így élt a fejemben is, ahogy dany megszólal valyria érdes nyelvén, ahogy drogon szélesre tátja a száját, hogy kiengedje a tüzes végzetet. és látod és elhiszed a nyolcezer makulátlan jelenlétét, hmmm... (ma egyébként is magas fokon égtek a látványosok, nem csak a tömegjelenet sikerült pazarul, de a főtemplom is áll-leejtő volt, plusz királyvár külsőket is nagyon szerettem az adriával a háttérben.) (+04.22.)