soroló

„i’m quite good at spending money, but a lifetime of outrageous wealth hasn’t taught me much about managing it.”

elég könnyen megvettek maguknak már a rész elején, mikor megláttam edmure tully bénázását és a fekete hal keménységét. aztán egyből a kistanács gyűlésére váltottunk, ahol szavak nélkül is ott volt minden érzelem és hátsó gondolat, szóval könnyű volt. és ez a könnyedség később is kitartott, áradtak a nagyszerű szövegek tyrion meg jaime szájából, pod meg elveszítette a szüzességét (mázlista...). de azért komolykodtunk is kicsinyt, dany már nagyon rabszolga-ellenes hangulatban van, theon-nak még mindig rossz, jaime meg rövidebb lett egy kicsit. néztem fél szemmel az órára, úgyhogy tudtam, hogy mivel fejezzük be az epizódot, mégis hatásosan csattant a szerszám. csak hogy várósabb legyen a jövő hét, amikor valószínűleg megint könnyen igába hajtom majd a fejem. (+04.15.)

„when a tyrell farts, it smells like a rose.”

még mindig volt kit feltenni arra a bizonyos táblára. ma a stark-okat csoportosították össze nagyjából, és velük együtt érkezett egy csomó új karakter is, mert volt még olyan színész angliában, aki kimaradt eddig a mókából. de milyen jó nekünk, hogy martin bácsi ennyi szereplőt álmodott meg, az újak is nagyon ütnek, a töviskirálynő minden szava arany, thoros of myr egyszerre vicces és fenyegető, jojen reed mosolyában van valami furcsa fény, ami vonzza a tekintetet. meglepett, hogy theon szálát előrehozták az ötödik kötetből -mert oké, hogy időrendben itt a helye, de nekem az életben maradása volt azon kötet egyik nagy meglepetése. de ugyebár a vásznon minden más. but. amíg így minden más, addig minden rendben van. megvolt a második elrugaszkodás is, úgyhogy hórukk! (+04.10.)

„first time you’ve seen a giant, jon snow?”

amikor az ember nagyon-nagyon vár valamit, még a legkisebb dolgoknak is tud örülni. például, hogy láthat egy óriást. vagy a szépen növekvő sárkányokat. vagy a makulátlanokat. vagy az évad első cicijének. vagy a lannister-ek évelődésének és a végtelen mély sérelmeiknek. vagy hogy érezheti stannis hidegségét. vagy hogy elolvad margaery kedvességétől. vagy amikor összébb húzza a pulóverét a hóviharban, kimelegedik astapor napsütése alatt, ringatózik a tenger zúgásával. vagy hogy annyira elmerül a szokásosan fantasztikus világban, hogy arra eszmél, hogy az arcába robban a végefőcím. és akkor újra eljön a várakozás ideje. már csak egy hét, és megint rengeteg apró örömöt lehet majd felfedezni. (+04.01.)

„father, smith, warrior, mother, maiden, crone, stranger, i am hers and she is mine, from this day until the end of my days.”

(mi mással szakítanám meg a sárkányok tánca olvasását, ha nem a thrones fináléval...) milyen hamar elpörgött ez a tíz hét, legyen átkozott minden régi és új isten. hát most egy évig nem lesz olyan sorozat, amiben ennyi nagyszerű jelenet váltja egymást. és imádom, hogy még a fináléban is karakterek piszkálgatjuk (theon utolsó fordulata, tyrion ébredése, jon ’átálása’, danny megkísértése). a szokásosnál magasabb volt a magic-faktor (jaqen arctalansága, a halhatatlanok háza + sárkányok, és hát jeges barátaink a végén), de ez tavaly is így volt a fináléban, és ez még egyébként sem az a mennyiség, amitől egy vérbeli realista húzná a száját. ja, röviden? ez a rész is pont olyan volt, mint az elmúlt 19, hihetetlenül igényesen elkészített maximális szórakozás. az embernek nincs kedve belekötni sem (ezért nem emlegettem a kissé suta deres-i szálat a mai részben. hopp...). nagyontetszett. és az a fura, hogy már ismerve az eseményeket is élmény nézni, más (kacsint), de hatalmas élmény. és most vissza az írott verzióhoz... (**06.04.)

„any man dies with a clean sword, i’ll rape his fucking corpse.”

hodor! asszem csak ennyit írok... pontosan ezt vártam, illetve lófaszt, sokkal többet kaptam, mint amit vártam! az elején a várakozás feszültsége agyon-nyomott, csak egy kis bronn-arcoskodással oldottak, aztán megszólaltak a dobok... aki sejti, hogy a kikönyörgött plusz pénz ellenére is mennyi lehetett a költségvetés, az csak annyit tud mondani, hogy wow... gyönyörű volt a futótűz, vér-iszapos a közelharc, oké, éjszakával fedtünk el, kamera-szögekkel trükköztünk, kimaradt a lánc-jelenet (nagy bánatomra), de egy szavunk sem lehet. arra viszont nem gondoltam, hogy ennyire ki fognak domborodni bizonyos karakterek. a részeg cercei ugyanúgy a monitorhoz szögezett, mint a belek csordulása, de imádtam a véreb kétségbeesését, sansa erejét, tyrion bátorságát. és mindenre feltette a koronát a castamere-i esők megzenésítése. imádom, amikor az évad tévés eseménye pont úgy taglóz le, ahogy várom... (**05.28.)

„the lord of light wants his enemies burned, the drowned god wants them drowned. why are all the gods such vicious cunts? where is the god of tits and wine?”

a felvezetésnek / előkészítésnek igenis fontos szerepe van. és a mai rész másból sem állt, mint hogy készültünk a maradék két epizódra és a jövő évre. hisz’ könyvet olvasóként már tudom, mik azok a dolgok, amik túlmutatnak az évad keretein (jamie-ék útja, jon és a feladata, arya-ék szökése, robb szerelme, astapor emlegetése) (ja, és nem szántam kérkedésnek, majd’ mindenki tud olvasni nem...?). a királyvári hangulat nagyon csatára áll már -én továbbra is abban reménykedem, hogy a jövő hetet teljesen rászánjuk a feketevízi-csatára... de ma sem lehetett panaszunk, tyrion nagyszerű beszélgető-partnere volt varys-nak, bronn is osztotta keményen az észt, de a cercei-vel való csata is hibátlan volt. huh, jövő hét, jössz már...? (**05.21.)

„the more people you love, the weaker you are.”

igazából egy dolgot tudok kiemelni ebből a részből: valami istentelenül erős párbeszédeket írtak mára, a hét bocsássa meg káromlásomat. és amellett, hogy baromi élvezetesek voltak, szépen utalgattak bennük a múltra, és reflektáltatták egymásra a különböző helyszíneket. ygritte minden szava gyöngyszem, jaime néhány perccel lopja a showt, cercei az emberi arcát mutatja felénk, tywin továbbra is ajándék a sorozatnak. a véreb is kap egy erős pillanatot. lehetne mondani, hogy ezzel a sok beszéddel nem haladunk sehova, de 1. ez nem lenne igaz, 2. kit érdekel, amíg ilyen idült mosollyal nézem végig az 50 percet. (**05.14.)

„strike hard and true, jon snow, or i’ll come back and haunt you.”

kemény oktatás folyik westeros-on és essos-on. jon az igazi északról és a nőkről tanul. bran az árulás kegyetlen leckéjét viszi magával. theon okosabb lesz vadnő-tanból. a királyvári előkelőségek a saját bőrükön tapasztalják az éhező pórnép haragját. dany tovább okul a hatalmi játszmákból. tywin továbbadja bölcsességeit az alatta szolgálóknak. ...most feltűnőbbek voltak a könyvhöz képest a változások, de én külön tudom kezelni a két médiumot, tőlem biztos nem fogtok olvasni olyan nettó baromságokat, mint pl. ’mit keresett ott kisujj, így kaszálom is az egészet a picsába’. az ilyen okoskodók persze arról mélyen hallgatnak, hogy bizonyos jelenetek (lásd deres és a fejezés, menekülés a népharag elől) mennyivel drámaibbak lettek (rendezés, zene miatt), mint ahogy a könyvben voltak. mondhatjuk a készítők is oktattak keményen... (mellékes, de: köszi, hogy most már potter-t sem nézhetek nyugodtan, legalábbis a tonks-jeleneteknél most már csak ’arra’ tudok majd gondolni...) (**05.08.)

„piss on wildfire and your cock burns off.”

azért jó, hogy ömlesztve olvastam a négy könyvet, mert így ér meglepetés a sorozatnál, hogy ’jé, ilyen is volt’, meg ’ja, ez most jön’. megleptek, hogy egyből a kulcs-jelenettel indítottak (a halál, amire mindenki számított), de aztán sorban jött a többi kulcs-jelenet, úgyhogy nem volt gond (címszavakban: futótűz, elsők ökle, theon terve, dany kísértése, arya három név-kérése, brienne esküje). és persze mindezeket hihetetlenül erős atmoszféra mellett kaptuk, hóban, napsütésben, keleti pompában, vagy a város alatti fullasztó pincékben. (**05.01.)

„you’re fighting to overthrow a king, and yet you have no plan for what comes after?”

keményedünk be, ahogy emelkedik a tét, de az a jó, hogy a durvulások nem öncélúak, hanem a karakterek épülését szolgálják (robb a háború borzalmairól tanul, joffrey még nagyobb pöcs lehet, arya bosszúja egyre növekszik), vagy a wtf-ot hozza (árnyék-szülés). hagyományos karakter-épülés is van persze (kisujj kétségbeesett szerelem-bevallása, dany diplomáciát tanul, tyrion újabb szövetségest szerez). mindegy is, csupa nagyszerűen megírt jelenetet kapunk (olyanokat is, amikre a könyvben csak utalás volt). nem csoda, ha néztem volna még tovább -néhány órán keresztül... (**04.23.)

„the small council grows smaller every day.”

idén ez a rész húzott be eddig a legjobban. elkezdtek az írók játszani az arányokkal, és ez most jól jött ki, úgy látszik (érthetőség kedvéért: nincs dany, sárkánykő; északiakat letudjuk öt percben az elején; arya-ék csak a végén zúznak; többi időn felesben osztozik királyvár valamint pyke és a renly-brancs). és mindez úgy, hogy igazából szinte csak párbeszédeket kaptunk, de azokból jobbnál jobbakat. tyrion újra zseniálisan keveri a kártyákat, ez nem is kérdés. és még mindig jönnek új arcok, asszem ma margaery nyert mellbedobással (főleg, hogy brienne-en még csúnyíthattak volna egy kicsit). és azt mondtam már, hogy mennyire jó epizód volt...? (**04.16.)

„they say hard places breed hard men, and hard men rule the world.”

ha kikerül a release, az ember nehezen állja meg, hogy ne nézze meg, még ha tudja is, hogy most többet kell majd várnia... továbbra is működik a cucc, tele volt nagyszerű pillanatokkal (csak példák: janos slynt falra-küldése, illetve bármely jelenet, amelyben tyrion megszólal, arry+gendry párbeszéd, theon hideg fogadtatása pyke-on), jöttek megint új arcok, újra egy nagyszerűen megvalósított helyszínt láthattunk, hitbeli dolgokról is tanulhattunk. ezen kívül is voltak tanulságok, ne akard megdugni a nővéredet, a terep-asztal kefélésre kemény terep, és töröld le az előző kuncsaftot, mielőtt egy újat veszel a szádra. na jó, ez utóbbi talán a mi világunkban is tudott. (ja, és tetszik, hogy nem csak hálivúdi szépségű nőket kasztingolnak.) (**04.04.)

„there’s a king in every corner now.”

hát eljött ez is végre... bár tudtam, hogy most más lesz, hisz’ én is beálltam azon sokezer ember közé, aki tavaly nyáron a finálé után rohant a (virtuális) könyvesboltba megvenni a köteteket, így idén már nem a nagy csavarokon lesz a hangsúly. izé… tavaly sem azokon voltak, hanem a hangulaton és az hbo minőségen. so. más volt így valóban, de nem kevésbé meggyőző. szépen jöttek elő az emlékek, az áhh, meg a tényleg, de egy adaptációnál mindig ez lesz, valamelyik verziónak másodiknak kell lennie (valami bölcsesség-tablettát vehettem be, vagy mi a szösz...). a legnagyobb bajom a kezdéssel az volt, hogy épp csak bekukkantottunk minden helyszínre, felvettük a fonalakat, felraktuk az új bábukat a táblára -és már vége is lett... esetlegesnek tűnhet, ahogy haladtunk folyton tova, de én éreztem benne a logikát. but. a lényeg, hogy végig vigyorral az arcomon néztem, hogy újra westeros-on lehetek. szép hetek következnek, az isteneknek hála. (perszonál: egyik kedvenc külföldi élményem dubrovnik-hoz kötődik, úgyhogy minden jól felismerhető bevágásnál sóhajtoztam nagyokat...) (**04.02.)