soroló

„we’re back to the same two choices we’ve known our entire lives toil for another man’s benefit or steal for our own.”

többféleképpen lehet karaktert építeni. van, amikor egy kész személyiséget mutatsz be az elején, és aztán a múltja felfedésével és drámákkal bontod le az új alapokig. ilyen volt flynt kapitány az elmúlt részekbe, és most ezt látjuk anne-nél is, aki jó volt, mint keménykedő vagány csajszi, de érdekesebb lehet az új arcával (és a kurva kalapja nélkül...). a másik út, amikor szép fokozatosan adod hozzá a személyiséghez azokat az értékeket, amiktől több lesz egy karakter -valami ilyesmi zajlik most billy-nél, aki kezdi kimutatni a jövendő vezetői képességeit. és egész a végéig ezt gondoltam mr.silver-ről is, mert úgy látszott a legénység előtt tartott nagybeszédénél, hogy túllépett a kezdeti simlisségen, és valami mélyebbet hoznak ki belőle, de bizony a mélyben is ugyanaz a simlisség van, mint a felszínen... (nem tudom, ti hogy vagytok vele, de már kezd egyáltalán nem zavarni, hogy még csak a tengert sem láttuk ma, és felerészben a csajokkal foglalkoztunk. és jé, most hogy visszagondolok, végig éjszaka volt minden jelenetben.) ($03.14.)

„so you sacrificed yourself for the common good.”

kicsit talán túlságosan is belekényelmesedtünk a magánügyek ölelésébe, aztán megérkezett vendégségbe a halál, és elkezdte osztogatni az áldását... de végig kettős hangulatú volt a rész, az északi baljóslatúságot ellensúlyozták sok humorral, az ünnepségen bárkivel csapódott össze ragnar, ott nagy mosolygás lett a beszélgetés vége, mind a kimondott mondatok, mind a tipikus szemhunyorgatások nagyon jól sikerültek. csak kár, hogy közben az embernek a permanensen fancsali képet vágó floki-t is néznie kell... igazából csak kétszer csapott le a kaszás, de azok is a két végletbe estek. hisz’ a szerencsétlen herceget nem tudtad sajnálni (plusz a kupa-eldobással a maradék drámaiságot is elvették), a jeges vízbe fulladás viszont szíven ütötte az embert, még ha az eltávozottnak voltak is negatív tulajdonságai bőven. az viszont jó, hogy mitologikusan ködbe veszni hagyják a rejtélyes vándor alakját, csak titkon remélhetjük, hogy az istenek köztünk járnak. de ha nem is jönnek személyesen, azért remélem az erejüket elküldik, mert a hazatérés angliából nehezebb lesz, mint amire hőseink számítanak. ($03.14.)

„the guy was blue, like ’he just tested some willy wonka gum’ blue, and he needed nitrogen for whatever device turned his skin pink.”

a kék két-fenekű címek mindig jók... kicsit megijesztettek, hogy évente egyszer el akarják sütni a ’lady siff midgard-ba jön valakit üldözve’ szcenáriót, de aztán csavartak ezen eleget, hogy ne legyen ismétlés íze, de egyébként is, minden asgard-it szívesen látunk. bár most inkább a kék égre emeltük a tekintetünket, és egy másik messziről jött fajnak szenteltük a figyelmünket. sőt, az eddigiekhez képest kifejezetten nagyot nyitottak az infó-csapon az írók, hogy többet megtudjunk arról, hogy mi is történt skye-ékkal. végre a cuki lány ezen titka sem titok többé, nem is baj, hogy mindig fordítanak egyet-egyet az ilyen felállásokon. persze egy titkos szervezetnél mindig akadnak titkok, de reméljük mack-ék sem csinálják sokáig ezt a susmusolást... ($03.13.)

„two respectable women rushing to their car.”

oh jaj, mint egy másnapos fejre a légkalapács, úgy záporoztak ránk a tanulságok (too much...?). a nők is csaphatnak görbe estét, a férfiaknak nem kell egyenrangú kulturális szinten lenniük a nőkkel, de hé, nem a határozottság és a szeretet számít? meg a legjobb vasalómárka, az iron-y. medvebocs... ($03.13.)

„they remind me of a time in my life i’d rather forget. time when i was a true villain.”

miért olyan felelőtlenek az írók, hogy annak idején idejekorán kiírták maleficent-et a sorozatból? most rá kellett szánni egy részt, hogy visszahozzák... de nem ez a legérdekesebb aspektusa, mert egy gonosz ide-vagy-oda, már nem számítana, hanem hogy személyes bosszút adtak neki, aminél a szimatom szerint elő lehet majd szedni egy karaktert a családi viszonylatba -tudjuk, hogy ebben a sorozatban mindenki rokona mindenkinek. ami ennél jobban tetszik, az hogy regina-t milyen jól tartják a kontrasztban a félévad gonosz némbereivel szemben a kétségbeesett boldogság-keresésével. és örülök, hogy előszedték a könyv rejtélyét is. sokkal izgalmasabb ez, mint a szent kiscsalád nagy titkai... és úgy tűnik, tényleg van terv arra, hogy emma-t rátereljék a gonosz útra -kicsit sok lesz már a bedobott szál, nem? ($03.12.)

„the gay mafia has been replaced by the gay assistant corps, ari. we know all.”

hát szép kört futottunk... onnan indultunk, hogy fuck-you-ari, és odáig is jutottunk a végén. közben láthattuk, hogy egyik ügynökség sem jobb a másiknál, csak dobálóznak a nagy szavakkal, mert a sztárt kenegetni kell csak szerintük, és pénzt csinálni belőle, csak a külsőségek, meg a puncik, és minden nagyon fasza... örülök, hogy lloyd ennyi szerepet kapott a mai részben, nagyon szépen érnek össze ari-val. (látom, hogy több hónap szünetet tartott itt az hbo, nem volt szép húzás...) ($03.11.)

„-i’m, like... i’m 27. why? why do i need to settle down?

–what’s wrong with being young and just messing around?”

négy rész alatt már ki lehet ismerni a sorozat működését -azt, hogy hogyan jár az írók (meglehetősen fura) agya. és ez azért jó, mert elkezded nézni az adott szkeccset, és alig várod, hogy eljussanak addig a pontig, amikor a teljes őrületbe borítják. pedig valahol szomorú témákat dolgoztak fel ma is, szingliként borzasztó látni a párok nyomulását mindenhol (én az a generáció vagyok, ahol épp megőrültek a kortársaim, és mindenki házasodik meg lebabázik). a kíváncsi anyákat sem kell senkinek bemutatni. ennyire ragaszkodó csajom viszont még nem volt. de lehetne. max shakespeare-dráma lenne a vége... ($03.11.)

„i’m not monica.”

a sorozatban már sokszor láthattuk a híres chicago-i magasvasutat, de a mostani hangulathoz inkább a metrót kéne mutogatni, mert hogy nem szál magasan a jókedv, az is kurvaélet... még az a jó, hogy carl-ért nem aggódom, ő az a kurafi, aki mindig kivágja magát -sokat örökölt az apja simlisségéből, bár olyan mézesmázos sosem lesz, mint az öreg. de a többieknél kezd meg-megszakadni a szív. valahol megmosolyogtató, hogy a két szomszédasszony egymással kiabál az elbaszott kapcsolatuk miatt, és még jó, hogy tartják bennem a lelket ezekkel (meg a svetlana-féle orális tartozás-kiegyenlítésekkel). lip-nél is köszi az amanda-ciciket, de ha erre csak egy ilyen segélykiáltást tudtok vágni ellenpárként (fizetés-halasztási kérelem jelenet, ugye), amitől csak sóhajtozni meg fejet vakarni tudtam, hát basszátok meg. ian-nél még ennyi sem maradt, csak a szépen fotózott medencében úszás. és persze a szeretet, ami összetartja (szinte) az egészet családot. a picsába már, hogy minden értékelésem ilyen megkeseredett lesz a végére... (ivánnéknak gratula!) ($03.10.)

„if we’re gonna have this incredible, explosive, sexually collaborative, musical, love relationship, which i can totally see, to be honest with you, maybe right now what you need to be doing is exploring and embracing your freedom and figuring out what it is that you really, really want.”

az őszinteség kurva nehezen elviselhető és sokszor csúnya szerető. pedig néha nem árt, ha valaki brutálisan szembesít önmagunkkal, minden ámítás és púder nélkül. persze, fájni fog, de szükség van ilyen kipurgálásokra. különböző színeit jártuk ma körbe az igazmondó palettának, van a vicces önvallomás (shos), van a besokalós (hannah), és van a spontánul kifakadós (adam). és van, amikor nem sokat ér el a dolog, lásd marnie. p.s.: őszintén bevallom, hogy elnéztem volna még jessa fenekét tüzetesebben is hosszú percekig... ($03.10.)

„you are not a pussy. you are not a puss... eh, you are a pussy.”

lehet valaki bármennyire szenilis, hollywood farkas-törvényeit nem felejti el könnyen... meg sem kísérlik huzamosabb ideig együtt tartani a négy srácot, inkább külön sztorikat írnak nekik, turtle-ből megint előjön a felesleges dolgok iránti birtoklási vágy, e egész jól tűri a feje felett zajló ego-csatát, drama meg a teljes testével játszik... ($03.10.)

„i’ve had sex with a baroness, a marquise, a vicomtesse, the two princess sisters, a duchess... (...) but i’ve never had sex with a queen. yasmin would be my greatest masterpiece…”

megint egy megkérdőjelezhető küldetés megkérdőjelezhető végeredménnyel. és persze ügyesen csempészik az altató-lövedékek alá a magánéletet, bár egy ekkora erekciót, amit lana iránt érez valaki (a szereplők és a nézők egyaránt) nehéz takargatni... ($03.10.)

„ordinary life like before.”

nincs igaza sasha-nak, igenis lehetnek az élet apró dolgai érdekesek és izgalmasak -bár azt nem mondom, hogy ne lehetne érdekesebben vagy izgalmasabban tálalni... és megértem egyébként a szomorú csokilány kifakadását, jól hozzák nála a mostanában gyakran használt poszt-traumás stressz alap-tüneteit. mert továbbra is az érdekli a legjobban az írókat, hogy hogyan tudnak sokat látott hőseink beilleszkedni ebbe az eddigiektől merőben különböző kispolgári miliőbe. és ehhez ott vannak a különböző fokozatok, akik könnyen fejet hajtanak, mert mindennél jobban vágynak arra, hogy ez működjön; vannak, akiket be kell törni; és vannak, akik csak álarcot mutatnak a tudatlan népeknek, és ezzel a nagyobb konfliktust készítik elő. és nem az a kérdés, hogy rick megszerzi-e a szép szöszit, hanem hogy milyen lépéseket fog tenni ezért, hogy maradtak-e még épp darabok a lelkében. vagy elveszett, mint carol... (a színészek biztos hálát adtak az égnek a változatosságért, de nagyon fura hőseinket így kimosakodva, lupita-t konkrétan fel sem ismertem elsőre...) ($03.09.)

„to me belong vengeance and recompense. their foot shall slide in due time. the day of their calamity is at hand. and the things that shall come upon them make haste.”

...hát túl sok vidámság nem szorult az epizódba... de mit is várnék ennyivel a vége előtt, amikor igazán meg kell mártani a szereplőket a szarba. szép véraláfutásos keretbe foglalták a kínzásokkal a részt -bár más érzelmek kapcsolódtak hozzájuk. mert hiába bírjuk mr.proctor hideg elegáns őrületét (az a tűztől elsétáló lassított képsor ma is, wow!), azért a többiekért sokkal jobban aggódtunk a végén (azért tetszett, hogy elhitették egy pillanatra proctor bűnbánatát a bevillanó képsorokkal, de ő maga is belátta már, hogy képtelen megváltozni). mert persze azt az első pillanattól tudtuk, hogy az ezredes kemény ellenfél lesz, de most mégis nehéz szembesülni azzal, amikor lecsap a haragja. és nem bízok az írókban (főleg az idei ámokfutás után), hogy mindenki épp bőrrel megússza az utolsó nagy közös kalandot (az sem jó jel sosem, amikor elővesznek egy megismerkedős flashback-et... de tényleg milyen fiatalnak tűntek a srácok!). ja, és ott volt még deva is... áhh, hagyjuk... ($03.09.)

„stealing from criminals is a victimless crime.”

bírom, amikor felsejlik a valóság a sorozatokban, kicsit a marihuána legalizálásról is beszélgettünk a mai epizódban. de azért nem sokat, és még csak nem is a bandaháborúztunk igazán (pedig az jó lenne), hanem előjött minden idők legfurább szájtartással rendelkező gengsztere, a rég látott dominic. de most elsősorban szóbeli csörték folytak, meg csúnyán-nézések mr.reese-zel, tartogatjuk még a nagy bummot. ránézhetünk a heti-ügyre is kicsit, mert érdekes volt a csaj, hiszen a morális szürke-zónába esett, kicsit törvénytelen, simlis, de azért mégiscsak meg kellett menteni. persze egyből azt érzi az ember, hogy potenciális visszatérőt lehetne faragni belőle -mert voltak is erre utalások, vagy csak elkélne a srácok mellé egy ilyen leleményes nőszemély. ($03.09.)

„you’re the kind of lawyer guilty people hire.”

lassan el fogják érni, hogy minden tettben jimmy trükkjeit lássuk a háttérben... de valószínűleg ez is a cél, mert így lehet bemutatni, hogy ez a kis simlis kurafi hogyan válik majd azzá a nagy simlis kurafivá, akit megismerhettünk az anyasorozatban. de tetszik, hogy az egyértelmű jeleket is kiforgatják -azt hiszed, hogy ez lesz az első nagy ügye, amivel hírnevet szerez, de csak némi pénz-alaphoz jut; azt hiszed, ez lesz az a pénz, amit arra költ, hogy külsőleg bizalmat ébresszen az emberekben, de csak ki akar baszni a nagy céges ellenféllel. azt hiszed, hogy ez csak egy sima bosszú-kibaszás, de persze ebben is ott van a megfelelő publicitás. és mindegyik olyan húzás, amit simán kinézel a jövendő saul-ból is. mint a kezdő képsorok, amik még jobban leásnak a múltba és a simlisség mélységeibe. ($03.08.)

„-where’s your cock?

–where’s my cock? you want to see my cock? let’s go to my office, i’ll show you, i’ll show you.”

ismerjük a finálék bejáratott kottáját, így mindig örömteli megtapasztalni, amikor apró variálásokkal, ütem-csúsztatásokkal emberibbé teszik a játékot. mert persze itt kellett lennie a nagy koncertnek, de az nem azért lett sikeres, mert minden flottul ment volna, hanem mert az imádnivalóan kiállhatatlan szólista díva felkavarta az érzelmeket, és rodrigo nagyszerűen reagálta le a szituációt. kicsit be kellett törni, hogy hailey is ott legyen a színpadon, de mivel előtte percekig sulykolták belénk, hogy mennyire bizonytalan lett az álmaiban, így jól esett az öröme. csak az a csók ne lett volna... ($03.08.)

a komolyzene csak naftalin-szagú vénembereknek való, mi? hát a lófaszt... bár én sem vagyok az, aki nap-mint-nap ezeket a zenéket nyüstöli, sőt, de könnyen ki tudom húzni a fejemet a seggemből, és azt tudom mondani, hogy igenis vannak tök jó dolgok ezen a vonalon is (a sorozat egyik nagy előnye, hogy rávett egy kis alámerülésre). az érzet, az élvezet a lényeg, nem a kultur-sznobizmus. és érzem, hogy az írók is át akarják adni ezt az üzenetet, főleg a férfi főszereplőjükkel, akiben tökéletesen egyesül a szerethető bohóság, az őrült különcség és a hatalmas szív. amikor meghallottam, hogy gael garcía bernal sorozatozni fog, akkor nem hittem a fülemnek, de mondjuk el háromszáz avemaría-t, hogy bevállalta, mert tökéletes a szerepre (és most már örökre a fülembe marad, ahogy azt kiabálja, hogy hájláj...). de a többiek is szerethetően hozzák a figurákat. egy ilyen sok-szereplős történet mindig csapongva kavarog, így óhatatlan hogy egy-egy irány kevéssé működik, de végig hoztak egy elvárható, magas színvonalat. csak azokon a cressendókon kell még dolgozni... de tudjátok mit? annyira a szívemhez nőt, hogy simán tapsolok neki állva hosszú percekig: nagyontetszett. minden magasművészet szerencsésnek mondhatná magát, ha ilyen erős promóciója lenne...

„you’re in iowa. no one locks their bike here.”

ezek a városiak hogy rá tudnak csodálkozni mindig a vidékre... persze, vannak különbségek, szellősebb és nyugisabb az egész, de azért itt is van miért bosszankodni, vannak seggfejek, és tudnak keményen bulizni is, ha úgy jön ki a lépés. hannah-ra koncentráltunk ma (hozta az esetlen formáját ezerrel), de azért a modern technológia tényleg segít majd a kapcsolatok ápolásában. amíg bírja a modem meg a telefon... egy rakás új arc is bejött az írás-órával, ahol szerencsére nem hősnőnk a sztár. ($03.08.)