soroló

„if there’s one immutable truth about life... it’s often more cruel than it is fair, and rarely provides an opportunity for any of us to find closure.”

na most azért volt értelme az eddig is erőltetett nyomasztó hangulatnak –mert thea-nál bekövetkezett az, amire számíthattunk, és egyébként is, jól passzol ahhoz a misztikussághoz, ami egy ilyen katakombákkal teli hellyel jár. végre kimondatott a lazarus pit elnevezés, és működés közben is láthattuk az ikonikus helyet. és végre elhallgathatnak az olicity rajongók, mert megkapták, amire vágytak... (lehet, hogy a fények tették, de a repülős beszélgetés alatt most nekem is kifejezetten tetszett emily…) ezen keserédes enyelgésen kívül tényleg csak a főszállal foglalkoztunk (meg persze az egyre zavarosabb, ámde akció-dús flashback-kel), végre eljutottunk egy fontos fordulópontig. oliver queen no more -gondolom egész a fináléig, amikor helyreáll a statusquo... ($04.26.)

„who are you, hannibal bates?”

(komoly? hannibal?? bates???) tetszik, hogy ennyire kihasználják, hogy közel van a két város a dc univerzumban, és most már mindenféle tűzijáték nélkül járkálnak át a karakterek ide/oda -ez most azért is jó volt, mert laurel végre cukiskodhatott egy kicsit. meg persze jót tett a főszálnak is, ami azért most elég könnyen kibányászható volt a heti-ügy alól, és még ütős cliffhanger-re is futotta belőle. bár ha azt nézzük, a heti-gonosszal csak kiterjesztették a fő-gonosz egyik tulajdonságát, de egyébként is mindig menők az alakváltók a scifikben. bár kicsit morogtam a monitornak, mert borzasztóan naivan kezelték az egész ügyet, senki sem gyanakodott senkire, mindenki simán bedőlt a trükköknek -azért barry-ékből ennél többet néztem ki... ($04.26.)

„ragnar asked me to build him one last boat.”

lehet, hogy tényleg meg kéne fontolnom, hogy áttekerem a previously-kat, mert most is túlságosan emlékeztettek rá, hogy mit mondott a jós ragnar-nak, így egyből bevillant az a kép, amit aztán meg is kaptam a megfelelő pillanatban a templom oltára előtt. de. annak ellenére, hogy odalett a meglepetés, tudtam élvezni az odavezető utat is, alig vártam, hogy tényleg megtörténik-e, és közben eljátszottam azzal a kósza gondolattal is, hogy mi lenne a sorozattal a főszereplője nélkül -plusz a búcsúzások is hangulatosra sikerültek. akkor meg már főleg magával ragadott a hév, ahogy a viking gyászmenet éneke keresztény dallamokba kúszott át. és akkor a király visszatért közénk... a felállás természetesen jövőre is nagyon érdekes lesz. örülök, hogy rollo és leendő jövendőbelijének a kapcsolata már meg volt alapozva a korábbi részek összenézéseiben (nem úgy, mint a gróf rajongása a fiftyshades iránt...). bár valószínűleg a bimbózó szerelem mellett lesznek valami apró csaták is. mert ezek a nyugtalan északi népek sosem bírnak magukkal... ($04.25.)

igazság szerint két osztályzatot kéne adnom erre az évadra -mert jól elkülöníthetően két részre lehetett osztani, és különbözően tetszett a két fél. kicsit átmeneti részén jártunk a történetnek, talán ez tehet mindenről -mert az első fele még az előző etaphoz tartozott, angol-földet tapodtunk, tovább bonyolódtunk az ottani belügyekbe, a régóta vágyott letelepedés illúziójába. széthullott a csapat, és így az epizódok is kicsit szétesettek lettek, nem minden tudott működni. de aztán dél felé fordult a tekintet... a frankok elleni felemás kimenetelű hadjárat már sokkal jobban megközelítette az elvárt szintet, összesűrűsödtek az események -és a vér a kardok élén. meglódultak a látványosok is, olyan ostrom-epizódot kaptunk, ami tökéletesen használta ki a tévés kereteket, meghozva az azt epikus érzetet, amit sokszor keresünk a történelmi művekben. a karakter-ívek is rendben voltak, ragnar lába alól jól kihúzták a talajt, egyedül floki picsogásaival voltam képtelen kibékülni. ...hát, ahogy mindezt papírra vetettem, meg is világosultam: nincs szükségem két osztályzatra, az a néhány botlás menet közben eldöntötte a kérdést -tetszett. jövőre lehet harcolni a javításért...

„we don’t do fairy tales. that’s how we’re built.”

azért nem volt fura, hogy ms.carter-t visszahozták erre az egy epizódra, mert annyira hozzá tartozik a sorozat univerzumához, hogy természetes volt, hogy ott látjuk mr.reese mellett. ennek ellenére az epizód meglehetősen fura volt, főleg így két résszel a vége előtt. és persze trükkös is, hiszen azt hitted, hogy azért kellett a flashback, mert a nyomozó korábbi ügyét kell kapirgálni, de aztán valami sokkal fontosabbra használták. nem találok jobb szót, költői volt az epizód, a nagy beszélgetés az autóban nagyon szépen lett megírva. rá is fért mr.reese-re egy ilyen kiadós lelkifröccs. és nekünk is felemelő volt. (csak a kisördög ugrándozik bennem, hogy sem a gépekkel sem a bandaharccal nem haladtunk, ráadásul a meglehetősen nyomasztó hangulatot csak egyszer törték meg, mikor ms.root berongyolt egy kissé használtnak tűnő esküvői ruhában...) ($04.25.)

„do you mind telling me how a blind man in a mask ends up beaten half to death in my dumpster?”

hogy ez milyen jól volt felépítve... a nyitó-jelenetet látva meg voltam győződve arról, hogy most majd feldobják az inzertet, hogy ’x órával korábban’, ahogy szokás tévés körökben, de szerencsére nem így lett, csak elmesélve hallottuk, hogy mi történt, és nem is hiányzott, hogy lássuk is (érted...? (kacsint)). kifejezetten tetszett, hogy egész a végéig visszafogták az akciót (volt így is elég feszültség a részben (plusz informatív karakter-építés)), mert így kellően nagyot robbanhatott, amikor a fenyegető szavakat felváltotta az öklök tánca (egy brutálisan jó vágatlan verekedéssel). megérkezett az isteni rosario is egy ígéretes szereppel, és az sem zavart, hogy ki-kitekintettük a kanapén való agonizálásból foggy-ékra, mert ők meg (többek között) a városrész bemutatását erősítették. és a flashback-ek sem ballasztnak voltak, hanem segítenek megérteni matt-et (minden pr duma nélkül mondom ezt). még csak két rész telt el, de érzem az erőteljesen növekvő vonzalmat. ($04.24.)

„boy, at peace with israel, at war with native americans. do you know what i am? i’m like the opposite of mel gibson.”

tényleg vicces, hogy amíg nagy horderejű dolgok történnek a fehér házban, addig nekünk a piszlicsáré ügyeket emelik ki. nem is csodálkozom, hogy az elnökasszony is kiakadt a végére -és milyen jól egyensúlyoztak már a gary-vel való konfrontációban, egy pillanatra megfagyott a levegő, úgy tűnt, hogy igazi drámává fajulunk, aztán szépen visszakoztak. megint finom süteményt kaptunk az ovális irodából. ($04.24.)

„oh, we are in a serendipity vortex.”

először csak mindenféle kötetlen dumák mentek a mentőkocsikba (jó mind a két csapatot munka közben látni), aztán rátértünk a borzasztó romantikus filmek finom kritikájára, az élet nagy kérdéseire (a két korlátozott értelmi szintű szereplő aktív bevonásával). végig vigyorogtam, ez nem lehet véletlen. ($04.24.)

„in this chaos of disunion, the people are frightened. they demand a return to the iron hand of a true ruler!”

na, most már tényleg nemzetközivé lett a világ! és mi mást találnánk oroszországban, mint némi havat, jó sok tankot, és néhány fanatikus tábornokot, akik vissza akarják állítani a dicső szovjetuniót. természetesen colossus is felbukkan útközben, mégis csak ő az emblematikus orosz az x-ek között. (ez a vadföld szerintem az olyan dínó-mániás rajzolók miatt lett kitalálva, mint frank miller...) ($04.23.)

„-you don’t know the shadow king!

-he has my mother.”

mennyi egzotikum, jót is tett a résznek, hogy kimozdultunk amerikából, bevetettük magunkat a dzsungel mélyére és az afrikai pusztára. a gonosz is kellő misztikumot hozott magával a másik síkról. kicsit storm-központú rész volt, csak pár perc jutott a veszélyben lévő öreg barátokra, de legalább egy újabb ikonikus helyszín felé közelednek. ($04.23.)

„so often in our history, unhappy, misguided people have created scapegoats, blaming those that are different for the problems in their own lives.”

pisztoly, puska, ágyú -mind felénk fordul, puskapor betöltve, egy pillanatnyi feszültség, és megindul az össztűz... ezt éreztem egyből az elején, egy csomó mindent akartak ránk zúdítani az írók, csak kapkodtam a fejem. már az esküvő is lehetett volna esemény, de szaladtunk tovább, visszahoztak egy halott(nak hitt) karaktert, felbukkant egy új gonosz (kötelező henchmen-ekkel), és újult erővel csapott le a hagyományos emberek gyűlölete. úgyhogy annyi fronton kellett helyt állniuk a srácoknak, hogy nem is értem, hogy bírták. ...semmi bemelegítés, egyből egy megerőltető tornagyakorlat közepén találtuk magunkat, nem gyenge kezdés ez így... ($04.23.)

„i live in an attic, and my mother never allows me visitors or music or fun. i mean, she even ripped my favorite trumpet flowers out of the garden because she doesn’t like the smell.”

régebben mindig nagyon vártam, hogy kinek milyen eredet-sztorit találtak ki, de mostanra valahogy beléjük fásultam, így most nem igazán vártam, hogy megtudjam, hogy jutott el szörnyella a kutya-hajkurászásig. de ezek a piszok írók megint vittek bele olyan csavarokat, amiktől érdekes lett most is a múlt (egész pontosan egy olyan mese-sík, ami pont úgy néz ki, mint a ’20-as évek london-ja, ügyes) -bízhatnék bennük jobban is ennyi év után. szóval okosan belekeverték az author-t is, és ahogy ő meg is jegyzi, a kezdet olyan mint egy klasszikus disney-mese, elzárva szenvedő lánnyal, kellemetlen anyukával, aztán szép fokozatosan borítják sötétségbe ezt a történetet (is). nem kell mindenkinek indok, hogy gonosszá váljon, vannak, akik így születnek (plusz pont, hogy victoria smurfit nem szép, de van valami, ami megfog benne). a jelenről kevésbé tudok pozitívan nyilatkozni, főleg ha egy rendező úgy gondolja, hogy úgy kell ábrázolni emma áttérését a sötét oldalra, ha csúnyára sminkelik... ($04.22.)

„i know what it’s like to be one person on the inside, and have the world see another.”

attól még, hogy belerakjátok a ’kés’ szót a címbe, nem kell minden egyes karakter kezébe bele is adni azt... sajnos egyre érdektelenebb számomra a show (az évad végéig azért még kitartok, ha a fene/fenét eszik is...), pedig most aztán tényleg csak a lényegre koncentráltunk. gordon beleállt teljesen a sorozat-gyilkosba, aki mellesleg azt hiszi, hogy majd izgulni fogunk barbara-ért, hehehe (plusz a végén még húztak vele egy fiftyshades-esett, hogy végképp ne tudjuk komolyan venni). bruce úrfiék aranyosak voltak a kicsípett selina-val, nyomozgatnak is kicsit, de a lényeg akkor hangzott el, amikor kijelentette a jövendő bőregér, hogy ő nem lenne képes sohasem gyilkolni (mily’ éles jövőbe-látás...). rébusz is alakulgat (egy nő miatt!), csak nála meg az zavart, hogy a nagy eseményt ennyire színpadiassá tették a felvillanó fényekkel, meg a hatásvadász zaj-zenével. ($04.22.)

„the formula must’ve soaked every cell in my body.”

klasszikus gonosz-formálódás volt ez kéremszépen, drámai múlt, rossz döntések, külső behatás, egoizmus, és a törvényszerű elbukás (és a kifejlett formánál egy kis szörny-filmes behatás). kicsit sajnáltam, hogy tudtam, hogy ki lesz az ellenfél, mert így a nyitányban nem volt meglepetés. ismét kaptunk sok szöveg nélküli akció-jelenetet -meg egy starwars hangokat kiadó repülő alkalmatosságot, amivel jamesbond-osan fricskáztatta batman a simlis rosszfiút. (és jé, most látom, hogy agyagpofa hangja ron perlman volt.) ($04.22.)

„i looked around the room at these good people, i wondered what made them so ready to watch us burn. regardless of the evidence, they only wanted one outcome.”

ejj, várható volt, hogy ’nemszeretem’ epizód lesz, és be is jött a félelmem, az első felét végig puffogtam. egész egyszerűen nem bírom elviselni az emberi butaságot, az egyszerű gondolkozású nép megvezethetőségét, a korlátolt gondolkozást, az esztelen hőbörgést. és hát ez mind csőstül jött a kirakat-perben, ahol nem csak hősnőnkben gyűlt a tehetetlen düh, hanem bennük, nézőkben is. és akkor még nem szóltam arról, hogy az emberi gonoszság is beóvakodott a képbe, mert azt dramaturgiailag jobban viselem, mint a ’gyújtsuk fel!’ típusú hőzöngéseket. és hát emelte a vércukor-szintemet, hogy egy brutális fordulatnál vágták el a szép vörös történetét. de aztán belovagolt a fehér herceg (ló nélkül), és minden megváltozott. megértettem, hogy kellett ez a lelki állapot, hogy claire eljusson arra a pontra, ami kiemelkedően fontos az itteni életében -hogy beavasson valakit minden titkába. hogy ne csak a(z igen erőteljes) szexuális vonzalom alakuljon ki, hanem a bizalom is. ($04.21.)

„that is the beauty of yom kippur... as long as you apologize by sundown, doesn’t matter what you do.”

oh, ezek az istentelenek, hát még egy ünnepen sem lehet megállni, hogy ne az üzlet legyen a legfontosabb? ugyan már, hollywood-ban...? (btw, adam goldberg-nél nem is találhattak volna zsidóbbat...) ahogy várható volt, rohanunk az amanda-végzet felé, ajánlanék az íróknak egy ló-testrészt, hogy nem találtak ms.gugino-nak hosszabbtávú szerepet... ($04.21.)

„enjoy the heartbreak while you can, for god sakes.”

hümm, ez megint nagyon érdekes epizódra sikerült szerkezetileg. kaptunk pár percet szomorkodni, lezárni az elmúlt részek átívelését, aztán egy hosszabb standup következett (nem is tudom, mikor volt utoljára egyben ennyi színpadi bohóckodás), ami azért nem a legvicccesebb fajtából formálódott, inkább elgondolkodtatott az isten-kérdéssel, és a nők egyenjogúságával kapcsolatban. kellett is ez, hogy előre kicsit kiengesztelje a nőket, mert a végére súlyos drámával vágott arcon mindenkit -egy kvázi megerőszakolással akart sokkolni és elgondolkoztatni. sikerült, mester, sikerült... ($04.21.)

„everywhere has already got a ruler. every pile of shit on the side of every road has someone’s banner hanging from it.”

hűű, megint azt érzem, hogy baromi nehéz lesz hétről/hétre értelmes, kerek egész bejegyzéseket írnom, mert ha mindig párat lépünk azonos minőségben, arról nehéz változatosan értekezni. bár próbálkozni illene... szépen siklottunk át ma egyik helyszínről a másikra, végre bekukkantottunk dorne kertjeibe is, de ez még csak egy apró fűszer volt a szokásos étkeken. ilyenek mondjuk a nagyszerű párbeszédek (tyrion és varys nem csüggednek), amelyek körbeveszik a nagy-jeleneteket. talán a hatalomról tanultunk ma leginkább, annak különböző változatairól, és az ezekhez kapcsolódó részek hozták a legerősebb pillanatokat (cercei erővel próbálja átvinni az akaratát, danny ismét a hibáiból tanul, jon meg a néptől kapja a hatalmat). és közben arya is megérkezett, akitől idén sokat várok, az ő szála nagyon élénken él a fejemben a könyv elolvasása óta. (na megvan a penzum, a kínszenvedésem egy hét múlva olvasható ismét...) ($04.20.)

„we need to get through this inquisition.”

az ember szórakozottan rányom a lejátszás-gombra, és hopp máris a kellős közepén találja magát a kulimáznak (vagy akkor lettem volna stílusos, ha megkeresem, hogy van ukránul a lekvár...). mert ezerrel felpörgették a tavaly év végén megkezdett férfi-projektet, miközben a csaj-testvériségről sem felejtkeztünk el. sőt. bedobták a kedvenc fordulatunkat, amikor klón játszik másik klónt, és a te agyad tökéletesen becsapva érzi magát tatiana maslany által. és persze mindig ott a feszültség is ezekben a jelenetekben, hogy mennyire sikerül az átverés, hogy milyen kis hajszálon múlik mindig a lebukás, hogy nem elég az akcentusokkal játszani, meg kell gondolni minden mondatot, minden mozdulatot. a csaj(ok) szokásos formában, ami újdonság, az a határozott, és kissé hideggé változott delphine, aki miatt lesz egy kis sírás magánéleti fronton, de egyébként érdekesebb lett a karakter. és akkor még nem beszéltünk egy csomó rejtélyről, ami itt kavarog a feszültség mellett -azt hiszem ez a kezdés meggyőzőbb volt, mint a tavalyi, úgyhogy gyerünk csajok, csak ezt a tempót kell tartani, és meglesz a múltkori kapufa után a gól. ($04.20.)

„i need you to break into the vault and steal the elixir of the wounded heart.”

hmmm, érdekes szerkezetű epizód volt ez -mert az igen hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a főszállal ma nemigen fogunk foglalkozni, hanem betömjük azt a rést, ami robin hood-ék távozásakor keletkezett a sztoriban, és ezzel a mozdulattal egyből az eredet-történetét is megkapjuk az íjjal jól bánó becsületes tolvajnak. csakhogy az ember kicsit időhúzásnak érez minden ilyen részt, amikor mellék-karakterek kerülnek a középpontba, közepesen érdekes történettel. aztán a háromnegyedénél kiderült, hogy mire megy ki a játék (közben volt egy ötletes kitérő a címben emlegetett mr.gold szív-zűrre is). mert hogy nem volt még elég gonosz ebben a (fél)évadban, vissza kellett hozni valakit, akiről sejtettük, hogy vissza fog térni, de talán azt vártuk, hogy kevésbé erőltetetten teszi (ritkán szeretem az ilyen ’nem is az volt, akit hónapok óta úgy gondoltad, hogy nézel’ fordulatot). ($04.20.)

„this is not about strength. this is about heart.”

úgy tűnik, elég erősen beleálltak abba, hogy a szemünk előtt építsék fel atom karakterét -előbb a páncél update-elődött, most pedig ray leshetett el néhány fogást a hősködési alapismeretek nagy könyvéből (ez azért jó, mert a várható újabb tesó-sorozatban már egy kész karakterrel zúzhatnak majd). de egyébként is, oázisa a sorozatnak jelenleg a palmer/smoak páros, mert nélkülük már csak a nyomasztás maradna. nem nagyon tudtam aggódni roy-ért, lehet, hogy éreztem valahol tudat alatt az utolsó nagy csavart, és azt sem tudom sajnálni, hogy nem lesz mostantól állandó karakter, mert egy ideje csak búvalbélelt nézésekre használták. azt viszont már nem ússzuk meg, hogy használják végre a lázár vermeket rendeltetés szerint... azt majd meglátjuk, hogy jót tesz-e az eddigi realizmus-fétisnek, mint ahogy a meta-humánok be-betörése a sorozatba is felveti ezt a kérdést (de egyébként tök igaz, hogy miért is maradnának csak central city-ben, amikor van még bőven hely a dc world-ben, ahol lehet gonoszkodni...). ($04.19.)

„bee careful.”

azért indítja szívesebben az ember mostanság a flash-t, mint az arrow-t, mert ez szórakoztató szokott lenni, az meg megkeseredett -és tök igaza van az itt újra felbukkanó felicity-nek, hogy ő is szóvá teszi ezt, hogy nemár’ gyerekek, hogy ide is beegye magát a felesleges dráma. és még barry bajait meg is értem egy kicsit, mert egy nagy horderejű titkot kell megosztania a barátaival, na de ami iris (és szerencsétlen eddie) körül folyik, az botrányos. még szerencse, hogy jöttek a srácok starling-ból, és hoztak a tartályban magukkal egy kis humort („it’s a bird? it’s a plane.” -hehe, imádom az utalgatós nerd-poénokat!). egész vállalhatóak voltak az atom-akciók is, és itt is lehetett kikacsintani a jövőre (btw, fel nem ismertem volna a walking dead-es szöszit a paróka meg a szemüveg alatt, ha nem olvasom valahol, hogy ő a heti-gonosz). kár, hogy a potenciális coolság-faktort elvették ezzel a hisztivel. ($04.19.)

„b as in... betrayal.”

az előző rész vége borított mindent, most már csak egy apró lökés kellett, hogy jimmy ráébredjen, nincs értelme mcgill-nek maradnia, hogy a tisztesség útja nem az, amin neki járnia kell. de előtte még kaptunk egy kellemetlenségében is nagyszerű jelenetet a megzuhanásáról, aztán húzott egy ferris bueller-t, hogy kitisztítsa a szervezetét. örülök, hogy nem a semmiből húzták elő a simlis sidekick-et, hiszen láthattuk már az órás trükköt, és most is jó volt, ahogy előjöttek a régi beidegződések, azok a lehengerlő dumák, amiktől pénz nem marad a zsebben, bugyi csúszik a punciról. persze jimmy is érzi, hogy ennek csupán gőzkiengedésnek kéne lennie, így jönnie kellett a drámai fordulatnak, hogy kitárja az ajtót saul berenson előtt. (szegény mike megint visszakerült a fülkébe, bár így lett kerek az ő története.) nem igazán volt finálé-hangulata, de elértünk egy olyan forduló-pontra, ahol volt értelme elvágni a történetet. jövőre úgyis várjuk majd a folytatást minden felhajtás nélkül, nem? ($04.18.)

mindig tartok az utólag elmesélt előzményektől, mert nem szeretem, amikor az írók olyan dolgokat hoznak be, amikről egy szó sem volt a másik műben, illogikátlanul döccenhetnek így a karakterek (az már egy másik félelem, hogy minőségben nem tudnak felérni a nagy elődhöz). és biztos itt is lehetne találni ezer kényes pontot, de eddig semmi zavaró tényezőt nem érzek, ami akadályozná a breaking bad-del való összefésülést. jót ötletnek bizonyult saul-t kiválasztani az ottani karakterek közül, mert viszonylag keveset tudtunk meg róla, volt tér építkezni. és ő meg is hálálja ezt, mert egészen kitűnő karakterré formálódik, sok réteggel a szófosás alatt. az az igazság, hogy a maga bumfordi humorával sokkal szerethetőbb lett ez a tíz rész, mint a bb volt, (még?) nem fáj annyira a dráma, szórakoztatóbb a humor, közelebb tudják hozni a szereplőket a szívünkhöz. és ezért vagyok bajba az értékeléskor, mert minőségileg azonos szintet érzek a meth-gyárosok első időszakával (hasonlóan lenyűgöző az operatőri munka, magas szintű az írás, nagyon működik a színészi játék), tehát olyan pecsétet kéne rányomnom, mint akkor tettem -ugyanakkor meg sokkal jobban élveztem az ügyvédi csetlést-botlást, így ezt is a mérlegre kéne tennem. tudja mit, bíró úr? bűnös vagyok: nagyontetszett. (miután visszaolvastam: el kéne mennem jimmy-hez némi fogalmazás-korrepetálásért...)