„you used to live by your own rules. you were like a fat, jewish dennis rodman.”
uhh, mennyi tanulság egy napra! de igazából azért nem fárasztó, hogy ránk borítják mindezt (ne akarj mindenkinek megfelelni; ne légy vállalati majom; ne légy túl lusta; légy önmagad, ha puncihoz akarsz jutni), mert mindegyik tanulság a karakterek mélyéről jön. (a napi bölcseletet a mindent-tudó kristály biztosította.) ($01.18.)
„no girl’s gonna trade in a red, white, and blue shield for an aluminum crutch.”
ha a sorozat egyik showrunner-ét michele fazekas-nak hívják, nem lepődik meg az ember, ha budapestet emlegetik. jarvis múltjában bukkant fel székesfővárosunk (némi holokausztos felhanggal), és ez nem a nemzeti büszkeség miatt érdekes, hanem hogy elkezdtünk a karakterek múltjában turkálni finoman. és most már nem csak éjszaka kalandoznak együtt, a kimért komornyik és a keményrúgású hősnő, hanem van, amikor nappal is meg kell tenni mindent, hogy megvédjék a másikat -vagy legalábbis első körben peggy-nek kellett megalázkodnia, hogy megvédje a társát. mert lehet, hogy folyton kóstolgatják egymást, meg nem látják a nagy összefüggéseket, de azért nem olyan rossz zsaruk ezek, mint elsőre gondolnánk -kihallgatni mindenképpen jól tudnak. de azért tudnak gondatlanok is lenni, a leginkompetensebbre bízni a korona-tanút nem okos cselekedet. azért egy picit megleptek a rész végi halálesettel, ahogy rátelepedett a gyász a hangulatra. ($01.17.)
„think you can’t fall any farther? think again.”
kezdjük a sorozat-függő szemszögéből: morena baccarin még mindig gyönyörű (remélem a haj-növesztés újabb fázisát láthatjuk), christopher heyerdahl meg ismét egy őrült figurát játszhat. mert hogy őrültet kaptunk eleget, bár várható volt, hogy ez jön, hisz’ gordon-t lefokozták tavaly. arra viszont nem gondoltam, hogy képesek egy elmegyógyintézetben is nyomozós szálat keríteni, de megoldották szorgalommal... abból a szempontból jó volt ez a fordulat, hogy a falra másztam már az igazgató kötekedéseitől, kellett egy kis vérfrissítés. és hát betoppant bullock felügyelő, és meg volt mentve a rész, magas fokon pörgött, überlaza volt. eközben a városban sem állt le az élet, tovább zajlik a hatalmi helyezkedés az alvilágban, van, kinek bejön ez, más meg egy golyóval végzi a fejében -enyhébb esetben a dutyiban köt ki, nevelési célzattal. pár percet kaptunk így (a) pingvinből is, cat és ivy is itt kóricált, és sajnos a leszbikusok is még mindig rabolják az időnket... ($01.17.)
„we’ve got here is three cops with two stories.”
klasszikus szuper-gonoszok, akik a világ meghódítására vágynak? ugyanmár! puha-kalapos rosszfiúk dobtáras puskával -sokkal menőbb... azt hittem, hogy batman néma marad az egész epizódban, de végül kapott vagy öt mondatot... érdekes ez a rendőr-szemszög, nem kell mindig a hőst premier-plánban követni. úgyis mindig felbukkan, ha valahol bunyót szimatol... (jó nagy zúzás volt a részben, a tüzes jelenetek kifejezetten hatásosra sikerültek.) ($01.17.)
„i won the gold star at the loser olympics.”
csípőmozgás, hátraarc, jöhet a kórus! gondolom ryanmurphy-ék kiadták az ukázt az írószobában, ’back to square one’, de azért talán elegánsabban is le lehetett volna zárni a newyork-i vonalat. az jó ötlet volt, hogy rachel-lel együtt vettük fel a ritmust, vele együtt találkoztunk újra a karakterekkel, hallottuk a kimaradt történeteket, viszont nem értem, hogy miért kellett őt ennyire megtörni, hogy visszavigyék lima-ba (se broadway, se tv, még a szülők is válnak, ennél több csapást rá sem lehetett volna borítani...). és akkor még kurt-ék is szakítottak -megint... bár én bírtam a nagyvárosi kitérőt, és már egy jó ideje unom a sue-féle túlzásokat, azért nem volt rossz dolog visszatérni ohio-ba, kicsit bekukkantani újra az ismert helyekre. bár már rég elszállt az igazi spiritusz a sorozatból, azért lesz itt miért nézni az utolsó kört -például, hogy a három konkurens kórust három ismerősünk vezeti épp, a verseny-szituációkból így lehet majd kipréselni a maximumot. de egyébként is, aki eddig kitartott, az már annyira szívén viseli a karakterek sorsát, hogy nehéz (lesz) az elengedés (érted, ’let it go’...). ($01.16.)
„holy ***! i’m out of shape.”
a tanulságok fennkölt magaslatairól is jól pofára lehet esni... mert az nem szokott benne lenni a sport-filmekben, hogy az edzés után is kurvára fáj minden létező izmod. kicsit úgy tűnt, mintha komolyan akarnák venni ezt a ’hős visszatér’ témát, de aztán a lovagi torna fergeteges döntőjénél be kellett látni, hogy eszük ágában sincs bármit is komolyan venni. (jó ötlet volt leitatni john stamos-t, hisz’ tudjuk, hogy nála nagyobb csibész nincs a galaxis-ban...) ($01.16.)
„a fairy-tale cliché”
gondolkoztál már azon, hogy milyen lenne, ha mel brooks-ot kérnék fel egy élőszereplős disney-mesére? nem kell már elképzelned, elkészült az ehhez legközelebb eső eszencia -a disney pénzéből... a paródiák mindig vékony jégen járnak, úgy kell megidézniük az adott típusú alkotásokat, hogy ne legyenek ízléstelenek, és közben valami sztorira is illik felfűzni a poénokat. az első húsz perc alapján jól fog teljesíteni a sorozat, kellemesen röhögtető a kifordított hősi világ. ott kezdünk, ahol a mesék végződni szoktak, illetve, ahogy sosem szoktak végződni. van összetört szívű szerelmes, vannak jócsajok, van egy gonosz király (ő kurvajó!), és van vinnie jones, akinek a faarcánál nem kell jobb poén. de a legnagyobb fegyvertény, hogy leigazolták alan menkel-t, akitől tényleg kap egy diznis gellert ez az egész bohóckodás. tánc-lépésekre felkészülni, egy-két-há’... ($01.16.)
„love may not conquer all, but it can conquer quite a lot.”
...mert a szerelem tényleg sok mindenen átsegít, de ugyanennyi bonyodalmat is okozhat... szerintem ti is pont annyira forgattátok a szemeteket, mint én, amikor a csaj ráakaszkodott rose jövendőbelijére, és egyértelművé tették az írók, hogy már megint szart akarnak kavarni. értem én, hogy bonyodalmakkal lehet kitölteni a játékidőt, de ne nyúljanak már ilyen alantas módszerekhez. de az se’ kutya, hogy most anna-t tartóztatják le, így mind a ketten tudnak majd mesélni a börtönről öregkorukban... de azt is konstatáltam ma, ahogy a kávézóban ott ült egymás mellett mary, edith és tom, hogy mindhárman elvesztettek már valakit, akit szerettek, és ez valahol nagyon elszomorított. de nézzük a vidám oldalt, nem akarok keseregve búcsúzni. örülök, amikor mr.barrow jobbik arcát mutatják, mert ott van benne ez a segítő-készség, csak ritkán bújik ki. bár ’minden fináléba kötelező az esküvő’, de pont olyan szolidan mutatták be az eseményt, mint amilyen szolid volt maga az esemény, nem kell mindig a pucc. és a vége tényleg megható volt, ahogy őlordsága megnyugvást adott mrs.patmore-nak. ($01.15.)
„how can you imagine i’ll ever trust you again?”
mennyivel egyszerűbb az élet, ha nincsenek titkok, ha őszintén megbeszélünk mindent egymással. na ez az a tanulság, amit nehezen értenek downton-ban (de mondhatnánk akármelyik szappanoperát is helyette)... pedig a néző mindig nagyokat sóhajt, ha végre a karakterek összedugják a fejüket, és valamilyen megoldásra jutnak, nincs hiszti, csak céltudatosság. de persze azért nem bírta ki az íróstáb, hogy a gyerekügy lábjegyzeteként ne rejtsen el megint egy kis titkot, amit majd elő lehet szedni a spájzból alkalomadtán... érdekes, hogy eddig jegelték bates-éket, az elmúlt két részben sokkal több képernyő-időt kaptak, szerencsére épp a (többé/kevésbé) boldog időszakukat élik, ilyenkor mindig jó rájuk nézni. daisy is mindig kivirul, amikor az öreghez mehet látogatóba (és nem épp a munkáspárt miatt aggódik, furán szuszakolják be a valóságot a sorozatba...). de bejártuk az érzelmek teljes palettáját, innen az örömtől a szomorúságig (az özvegy grófnénak is van lelke), és a felháborodásig (sose állj szóba főúri ficsúrokkal!). (megértem, hogy 12 év telt el a pilot óta, tehát kezdeni kellett valamit a kutyával, de muszáj volt ilyen fájdalmasan búcsúznunk tőle...?) ($01.15.)
„dear lord, make this day pass well. let none get hurt and make them that do not shelbys.”
pont, mint a pilot elején, a hajnal a kínai negyedben talált minket, csak most nem tommy érkezik a mosodához, hanem a felügyelő, hogy végképp alámerüljön a sötétségbe. lassan ébred a város is, ott van a levegőben a puskapor szaga, aztán hamar meg is tudjuk, hogy tényleg közeleg a baj. nem könnyű megúszni a gengszter-létet sérülések nélkül. röpülnek a golyók, elárulnak a nők, sebek kívül, sebek belül. amikor megállt a két csapat egymással szemben, cool módon egymásra tartva a fegyvereket (nagyszerű zenével támogatva), akkor bevillant, hogy én hogy oldanám fel ezt a konfliktust, ha ez az én történetem lenne. és majdnem az is történt, ami az én ínyemnek megfelelő, bár azt gondolhatjátok, hogy én gyereket nem írtam volna bele... fináléhoz mérten eljutottunk néhány fontos lépcsőfokra, a shelby ltd szintet léphet a bukmékerkedésben, de a szerelmi szálat fátyolosan lebegősre hagyták. pedig az milyen tökös lett volna, ha oda is kiteszik határozottan a pontot, mindenki ujjal mutogatna, hogy itt a példa, hogy nem kell rétestésztává húzni a romantikát... (huh, viszont mennyire kellett a ’love is blindness’ a végére...) ($01.15.)
kezdünk kicsit túltelítve lenni a huszadik század elején játszódó sorozatokból, kell valami plusz, amivel ki lehet tűnni a tömegből -itt két egyértelmű utat választottak: a modern zenék emblematikussá tették a hangulatot, valamint bivalyerős színész-csapat vállára helyezték a terhet. és ezek jó döntésnek bizonyultak, ha az ember visszagondol erre az évadra, akkor a cool-sága fog eszébe jutni, hogy nem volt szépelgő, nem csipkekesztyűben fogta meg az urak péniszét, hanem szívesen mártózott meg a koszban (jó döntésnek bizonyult részemről, hogy párhuzamosan néztem a downton-nal, a kontraszt még jobban kihozta az előnyeit). és szívesen követtem a cillian murphy által vezetett csapatot ebbe a világba (fura belegondolni, hogy az itt keménykedő színész ugyanaz, aki tökéletesen hozta a meleg karaktert az egyik kedvenc filmemben, a ’reggeli a plútón’-ban). de mit adtak még a rómaiak...? szóval ezeken az extra faktorokon kívül miben volt másabb ez a történet, mint a szokásos gengszter-miliőben játszódó alkotások? hát igazából nem nagyon tért el azoknak a dramaturgiájától, karakter-típusaitól. ezért van az, hogy csak ’tetszett’-et tudok adni. sajnálom. a következő évad előtt ledöntök néhány whiskey-sör kombót, hogy szebbnek lássam az összképet...
„it’s risen. like jesus. if jesus was a shitty sitcom no one watched.”
egy visszatérésnél több mindenre figyelni kell. fel kell venni az előző év végén feldobott fonalakat, és el kell kezdeni új szálakat sodorni. azaz jelen esetben vissza kellett hozni az angolokat, és mindenkit a történetben tartani. az új ötleteknél meglehetősen gonoszak voltak, mert már fogalmaztam, hogy mennyi nagyszerű szituációt fog szülni a legatyásodott matt leblanc, erre egy (jó) poén kedvéért feláldozták ezt a fordulatot. tudom, hogy a srácok a hátuk közepére kívánják, de nekünk jó érzés volt újra itt lenni ebben a kurva stúdióban... ($01.15.)
„under no circumstance no matter what i say, no matter what i do, are you going to allow me to go backstage after the performance.”
aki a művészetéből él meg, annak lesz, amikor munka lesz az, amit csinál, és nem lelki kiteljesedés. ezzel vádolja a meglehetősen heves feleség is a maestro-t, de láthatunk erre aktív példát is, amikor szar filmzenéhez kell adni a hangszerüket a megélhetési zenészeknek. van persze, amikor meg lehet teremteni a lehetőséget az önkifejezésre, de ne feledjük el, hogy a táncos srác pincérkedésből tartja fenn magát... (ismét kaptunk egy karaktert, akit próbálnak közelebb hozni hozzánk, most a rangidős oboás-néni lett a nyertes.) ($01.15.)
„how wonderful to be back in a world where ladies are accompanied by their maids.”
vannak dolgok, amiknek meg kell történniük, amiken túl kel esnünk, hogy később jobb legyen minden. át kellett élnünk bates-ékkel egy kellemetlen beszélgetést, hogy végre tisztázzunk mindent a rejtélyes haláleset körüli napról. el kellett viselnünk mr.barrow morózus napjait, hogy aztán kedves szavakat kapjunk egy megértő (és felvilágosult) orvostól. kellett pár nap, amíg lord grantham dühe elszállt a meg sem történt félrelépés okán. hjaj, és végre (végre!) léptünk egy határozottat lady edith és szerencsétlen gyermeke ügyében is. de vehetünk ide még egy pár dolgot, mary-ék fondorlatos terve is a célegyenesbe érhet, és talán már nem kell sokat várni, hogy az alagsor két legfontosabb személye összekösse az életét. jó volt kicsit kimozdulni a kék ég alá a kastély bezártságából, még ha nem is vagyok a lovak nagy barátja. ez utóbbi miatt kell feltennem egy értelmetlen kérdést: tényleg jó a nőknek, hogy így féloldalasan ülnek a nyergen...? ($01.14.)
„does the king not live in the world of today? does mr. sargent not paint modern pictures? does mr. kipling not write modern books?”
vannak nők, akik jót tesznek a sorozatnak -és van lady edith... samantha bond-nak például örültem, annak ellenére, hogy ő is ehhez az elátkozott szálhoz kapcsolódott most. de egyébként is kezd nőuralom lenni a sorozatban, mert bizony kellő tisztelettel tudják kijátszani a férfiakat... meglehetősen furcsán reagáltam le a festmény-szakértős szálat, mert valahol azt éreztem, hogy megérdemelné őlordsága, ha a kedves felesége kikacsintana, ugyanakkor a fejemet ráztam, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy verekedéssé fajul a szituáció -ekkor már azt kívántam, bárcsak ütne nagyobbat a ház ura. hogy kicsit nagyobb perspektívából is nézzük a dolgokat, örülök, hogy a szocialisták még mindig a spájzban vannak, plusz érdekes lesz nézni, ha rose egy zsidót visz haza a házhoz... ($01.14.)
„i’m an old man, and my heart’s a battered vessel. but within there still beats the fluttering pulse of a dream ’the shelby casino and hotel’...”
szegény tommy flanagan már olyan idős, hogy apa-szerepbe kényszerül...? és ahogy azok a szülők szokták, akik el- és feltűnnek a családjuk életében, jól felkavarta az érzelmeket. mert mindig lesznek olyanok, akik a múlt sérelmei miatt elutasítják a hirtelen jött közeledést, míg a többiekben felpislákol valami remény, hogy talán most más lesz. de sosem lesz más, itt is ez a keserű tanulság... de ezen kívül is dúltak az érzelmek az epizódban, a szöszi mindenkinek a szívét megdobogtatja, csak hogy az ilyen fellángolások után szoktak jönni az összetörések. a zsaru már megtapasztalhatta ezt, tommy-nak viszont még hátravan a keserű pirula. és érdekes, hogy mi tudunk mindent a nőszemélyről, mégis mosolyogva nézzük, ahogy egymásba gabalyodnak szerencsétlen hősünkkel. fura, hogy itt lezárult a fegyveres szál, és személyes háborúvá változtatják az utolsó epizódot -de van benne ráció. ($01.14.)
„i played poker with this guy for 20 years. he has a worse tell than malkovich in ’rounders’.”
máris valami hülyeségbe kellett keverni az új keménylegényt, mégiscsak vendégszereplő volt, nem maradhatott sokáig az alap-csapattal egy autóban. el is ment erre az epizód nagyrésze. pedig várjuk a partikat meg a csöcsöket, esetleg a forgatási sztorikat, de sajnos vinny még nagyon két munka között van. ($01.14.)
„magic is all about distracting an audience. and what better distraction than you two?”
három résszel a vége előtt behozni egy új karaktert, az mi, ha nem figyelem-elterelés a főszálakról...? oké, megtudtuk, hogyan veszítette el jimmy a kezeit, és az ikrek magánéletével is foglalkoztunk, valamint a legutóbb kiderült szörnyű titoknak véres következménye lett, de igazából a régi arcok elől most valaki más lopta a show-t... neil patrick harris nagyon küzd, hogy ne csak barney-ként gondoljunk rá, és nem is jár rossz úton, bár nem tudom, hogy mennyire előnyös számára, hogy a második gondolatunk az vele kapcsolatban, hogy ’áh, ő az a színész, aki bűvész-trükköket is tud’. mindenesetre jól hozta a hasadt személyiséget a folytonos szem-tikkelésével. aranyos volt, hogy mellé adtak egy régi horror-os arcot is, mert hiába bukkannak fel friss húsok rendre, azért vannak olyanok, akiket nem lehet kihagyni a sorozatból. ($01.13.)
„a cut-throat gangster with a secretary.”
az epizód nagyrészében arra koncentráltunk, ami összetartja az egész showt -tommy shelby-re. minden fontosabb szálból találkozott valakivel hősünk, élvezet nézni, ahogy próbál lavírozni ebben a mocsokban, amit birmingham-nek hívnak. de persze nem egyszerű még egy olyan nagyrabecsült embernek sem, mint ő. mert van olyan ügy, amihez elég egy kézfogás (vagy írjak inkább kézfogót...?), de vannak olyan veszett emberek, akikkel képtelenség tisztességesen szót érteni, még ha külsőleg a (törvény szerinti) jó oldalon is állnak. mert belülről rohadnak. aztán persze az epizód második felében már a többiek is nagyobb szót kaptak. fura, de a rész végét nézhetjük úgy is, mint egy kurva királydrámát, amikor a fiatalok feje felett elrendeznek egy házasságot, amikor egy kis napfényes boldogságot engednek be, mielőtt a felhők teljes sötétségbe borítanák a színpadot. de hogyan is élhetnének boldogan ebben a koszfészekben, amikor ennyi közöttük a patkány...? ($01.13.)
„this wall must break before me or i die trying! there’s nothing else!”
a fináléban az ember mindig várja a nagy durranást. csak arra kell vigyáznia, hogy nehogy túl sokáig tartsa vissza a levegőt, mert akár az epizód feléig türelemmel kell lennie, mire minden puskapor a megfelelő helyre kerül. ismét a fal lábánál találtuk magunkat, ahol nagy volt a tét -mindenki számára. úgy tűnik, a nagy elszántság sem szül mindig pozitívumot, bár megértjük, hogy a kán miért vált ilyenné a legutóbbi támadás óta, azért szívvel nehezen tudjuk követni (és vannak ezzel így karakterek is, de ezek a szálak inkább már tovább vezettek minket a jövő évbe). marco-nak az élete volt a tét, de persze egy kis izgalom után jól működött a terve. a gonosz miniszter-elnök meg végig nyugodt tudott maradni, vagy legalábbis az utolsó pillanatig buzgott benne az önbizalom. tévés költségvetéssel nézve jó volt a csatajelenet, egy kicsit sajnálom, hogy a szemem mindig kiszúrja a digitális kamera lábnyomát, mert történelmi sorozatokban elidegenítőnek érzem (kivéve, ha soderbergh vesz a vállára egy ilyen masinát...). mindent alárendeltünk ma a fal elleni küzdelemnek, talán a meztelenségből is kaphattunk volna útravalót a következő hónapokra... ($01.13.)
miért néz az ember történelmi sorozatokat? mert akkurátusan szeretné azt viszontlátni, amit éveken át tanult? nem hiszem. nekem legalábbis ez nem igazán fontos. sokkal inkább a korhangulat elcsípése. hogy el tud-e repíteni a sorozat több héten át egy régmúlt világba -ahol az emberek pont olyan kicsinyesen harcoltak a hatalomért, mint mostanában teszik. csak szebb ruhákban... tehát fontos az intrika. de azt is tudom értékelni, ha az akkori emberek gondolkozása / szokásai beszivárognak az alkotásba, ahol az írók kicsit el tudnak szakadni a mai gondolkozástól, természetesnek vesznek olyan tetteket, amik ma már megvetendőek. és az sem árt, ha nem finomkodnak, ne felejtsük el, hogy a történelmet mindig is vérrel és spermával írták. akkor nézzük konkrétan a marco polo-t. a hangulata működött, alig vártam, hogy újra-és-újra elmerüljek benne, nagyszerűen szórakoztam tíz órán át, maximálisan el tudom ismerni minden audiovizuális erényét, szívesen kalandoztam ezekkel a karakterekkel -tehát szívem szerint már csapnám is rá a maximális billogot, de azért öreg róka vagyok én ahhoz, hogy csak a szívemmel (és a farkammal) gondolkozzak. mert bizony azért ezek a karakterek lehettek volna mélyebbek is, egy kicsit összetettebbek, de leginkább annak szeretném betudni a vázlatosságukat, hogy túl sokan voltak, így elaprózódott a rájuk fordítható idő. dehát erre való a sorozat-formátum, hogy jövőre a már meglévő alapokra építkezzenek. addig viszont szigorúan összevonom a szemöldököm, és kimondom az ítéletem: tetszett.
„drama, i cooked for 400 gorillas in the joint. you don’t think i can handle cooking for four jerk-offs in beverly hills?”
óh, a fiatalság. meg kell gondolni, hogy milyen hülyeséget követünk el, mert a múlt igen gyakran utolér. a srácokról is gyakran derül ki, hogy kimosakodtak a newyork-i szutyok környékről. de olyan is van, aki éppen most készül elkövetni fiatalsága hibáit, még jó, hogy az édesapja résen van. (valahogy úgy érzem, hogy a warner tényleg így reagálna egy aquaman filmsikerre, ’csináljunk vidámparkot!’, ehhh...) ($01.13.)
„times have not changed. we are still being raped and plundered by the white man like we have been for 500 years. what exactly is it you think we’re going to celebrate?”
van, aki már az előjátékot is keményen szereti... tökölés helyett tökösség van, egyből egy megtorlás-jelenettel nyitunk, aztán máris nedves testek tapadnak össze egy irgalmatlan kefélésben. igen, hazaértünk pennsylvania-ba, itt az ideje, hogy újra mocskosak legyünk... bár az igazat megvallva én akkor lettem megvéve, amikor hood sheriff beavatta a kislányát a rablás rejtelmeibe, és közben párhuzamosan vágva láthattunk egy igazi melót anyutól. valószínűleg én a fokozatos élvezetek híve vagyok, nem kell az azonnali kielégülés... el sem hiszem, de megint tudták bővíteni a városka körüli érdekes populációk számát, bár az amish-okat jelenleg csak a proctor-család képviseli, de az indiánok által hirdetett véres háború mellett itt lesz még a katonaság is. és hogy legyen elég szál, még vérszemet is kaptak a srácok, egy utolsó (cöcöcö) melóra. és akkor még hol vannak a magánéleti gubancok... egy percig sem gondolom, hogy unalmas 10 hét várnak ránk. ($01.12.)
„it’s not our fault, just fucking genetics russian roulette.”
tök jó érzés bizonyosan tudni, hogy a shameless mindig napfényt hoz a szutyok januári napokba. megint egy nyári évadot kapunk úgy tűnik, ilyenkor mindig mindenki kivetkőzik magából, mindenki kanosabb, mint máskor. kivéve, ha nyakig van a hányásban és kakiban. jó gyorsan növekednek a srácok, liam is végre szóhoz jut, de a kis csemeték radikális számnövekedésének csak mérsékelten tudok örülni. tessék v cicijeit arra használni, amire igazán valók... változást érzek a levegőben, a ház-eladás miatti házalók miatt elsősorban, bár nem úgy ismerem gallagher-éket, hogy itthagynák ezt a csodálatos környéket (btw, zseniálisan ábrázolták a chicago-i viszonyokat, ahogy lip mellé egyre lepukkantabb alakok szálltak fel a vonatra. viszont a nyitó helikopteres képeket kicsit idegennek éreztem a sorozattól, túl puccos volt a lyukas zoknikhoz szokott énünknek...). no, felvillanyozódtam a kezdéstől, annak ellenére, hogy pontosan tudom, hogy ez a feelgood életérzés csak beetetést volt itt az elején, fogunk még sírni, nem is keveset. ($01.12.)
„i just didn’t figure that life after divorce has its ups and downs like a marriage has.”
váratlan. az egyik legjobb humorforrás, de egyébként is úgy lehet izgalomban tartani a nézőt, hogy fogalma sincs, hogy mi vár rá a következő kanyaron túl. és a mai epizód tele volt ilyenekkel. gondoltad volna, hogy louie hirtelen kiüvölt az ablakon? hogy minden figyelmeztetés nélkül flashback-be váltunk? hogy egy vígjátékban fogunk elmélkedni a válás utáni életről? kiszámíthatatlan. és pont így jó. ($01.12.)