soroló

„there are means of influence other than violence. but violence is what you understand.”

bírom azt, amikor egy operatőr (jelen esetben guillermo navarro) rendezésre adja a fejét, és megmarad a markáns vizuális stílusa, de úgy, hogy nem lesz az tolakodó... az eddigi szaggatottsághoz képest párhuzamosan futtatjuk a történeteket, és mind egy irányba tartanak -hannibal felé. elismerem, hogy körmönfont gazember ő, jelenleg úgy is tűnik, hogy nem az lesz a veszte, hogy hibázik, hanem az, hogy túl jellegzetes az ízlése, és ez által kiismerhetővé válik... bár elkapni nem lesz könnyű, mert jól állja az ütéseket, és ha kell, kihasznál minden vékony belet szalmaszálat, hogy menekülni tudjon. bár van, akinek már a közelébe jutás is problémát okoz (will esete a retro-vonaton -igen, a szürreális képektől most sem szabadulunk). szerettem, hogy belefonják a történelmet is, ha már hannibal reneszánsz tudósnak csapott fel, bár a bél-ontós faragványt látva már mindenki tudta, hogy mi lesz a múzeum következő kiállítási tárgya... ($07.30.)

„can you name five things about nate that don’t have to do with fighting?”

hüh, mindig érdekesek az ilyen ellentétes érzelmeket összevágó montázsok, mint ami a nyitány is volt -a nem túl kielégítő szexszel és a rozzant-anyu fürdetéssel. témában inkább az utóbbit vittük tovább, egész pontosan a szülő/gyerek viszonyokkal foglalkoztunk egy egész epizódon át. bár a family reunion befuccsolt, azért sokat megtudtunk erről a széttört családról -ahol apu egy önelégült fasz, anyu egy összetört nő, az egyik gyerek kaparna bármilyen elismerésért, a másik meg strucc-politikát folytat. a múltban sem lehetett fáklyás-menet az együttélés, de sok jót most sem jósolok a kísérletnek. eközben ryan is hazalátogat, és ott itt kimondatlan feszültség húzta lejjebb az epizód hangulatát. de legalább alakul a zavaros kapcsolata lisa-val. és fontos szerepet játszott a b-szálban is -mert várható volt, hogy a mentálisan korlátozott szobatársa ki fog törni egyszercsak, túl sok lesz a kuktában a nyomás, így nem volt meglepő a rész vége, de azért működött a sokk-faktora. ($07.30.)

„no country for white men, boy.”

én unom már saját magamat, de a nyitó álom-jelenet akkor is kurvára lynch-es volt... oké, utána visszavettek az öreg majmolásából, ha már megadták az alaphangulatot... bár továbbra is zajlik a nyomozás (elsősorban kikérdezésekkel, egy rakás érdekes figura került így képbe, férfi- és női-prostituáltak, valamint az enyhén debil és korrupt polgármester teljes megkészült pereputtya), de azért rakódnak rá az extra málhák is egyre erőteljesebben. mind a négy főszereplőnek alakul a magánélete, és persze sehol sem tejfel az élet, felváltva jönnek a sötét múlt elemei és a szexuális problémák. ennél sokkal érdekesebb az a sunyi játszma, ami az igazságszolgáltatás különböző szintjein zajlik, hogy a különböző zsaru-csoportok a másikakat akarják kicsinálni. eközben a gengszter-létben is akadnak bukkanók, nem csak a hullák felbukkanásával van baj, de szokás szerint az aranyfogúak csinálják a hepajt. de azok legalább csak csahos kutyák szoktak lenni -le kell csak törni a szarv fogukat... ($07.29.)

„most coders think debugging software is about fixing a mistake, but that’s bullshit. debugging’s actually all about finding the bug, about understanding why the bug was there to begin with, bout knowing that its existence was no accident.”

azt hiszed, hogy vége a nyolcvanas éveknek, és kihaltak a yuppie-k? pedig itt vannak még mindig köztünk, a legjobb öltönyöket hordva, magas pozícióban, a tökéletesre nyírt hajuk és jól választott nyakkendőjük alatt azonban ugyanúgy rohadnak, mint egykori példaképeik -mert valahogy mindig perverzióba kell levezetniük a felgyülemlett feszültséget... de azt érezni, hogy a másik végleten is törekednek valami látszat-beilleszkedésre, azoknál, akik önmagukat zárják ki a normális társadalomból. még hősünk is képes lájkolni egy kiskutyát az instagram-on vagy venni egy lattét a starbucks-ban, amikor úgy érzi, hogy megszabadult a terhektől. pedig azokat csak el lehet fedni egy kicsit, ott maradnak, lapulva, hogy váratlan hibaként omlasszák össze a látszat-rendszert. szépen végigment az epizódon a bug (és debug) analógia, hozta a számtech-es életérzést. (basszus, csak egy erősebb pillantás kellett a hacker-lányra, hogy rájöjjek, honnan ismerem -mennyit számít a hajfesték, igaz csajok...?) ($07.29.)

„do you think dennis hopper’s cool?”

nézzük a receptet -egy kis főszál (harvey megkörnyékezése + cannes belengetése), körülötte sok buli (love milf!) és híres-ember cameo. (azt hiszem, az lenne a legjobb, ha nem szenvednék minden héten a fogalmazással, csak annyit írnék, hogy ’láttam’ –mert ez sem sokkal konstruktívabb, amit most olvasol épp...) ($07.29.)

„to president petrov and his little pickle.”

az ellenzői szeretik egyszerű patás sátánnak beállítani putyin-t, de szerintem inkább ilyen körmönfont anyabaszó lehet, mint a sorozat-béli alteregója (akit egész kiválóan hoz lars mikkelsen (orosz színész nem vállalta, mi...?)). akinek sokat számítanak a külsőségek, a látszatok, az imidzs, a mit-gondolnak-mások, de igazából az összes mosoly mögött csak a kicsinyesség, hatalom-vágy és erőfitogtatás van. meg persze a provokatőr, aki szereti feszíteni a húrt. nagy szerencséje frank-nek, hogy időben kapcsolt, hogy nem szabad engedni az orosz medve ölelésének. igaz, kellett hozzá a felesége is, de ennyi vodka után elnézzük az elnök úrnak, hogy nem tudott tisztán gondolkozni... örültem, hogy érezhetően egy eurofil írta az epizódot, aki utánanézett a hivatkozott dolgoknak, hogy melyik országban van rakéta-elhárító rendszer, hogy milyen volt a lada-életérzés, és hogy eszik-e vagy isszák tolsztol-t és puskin-t... a politikai viszonyok ismerete továbbra is magas szintű, mondjuk ahogy bemutatták a háttér-beszélgetéseket a puccos vacsorán, amik tulajdonképpen egy ilyen esemény velejét adják. ($07.28.)

„i think that women’s prison feeds into the whole ’70s exploitation fantasy for men. it’s like we’re all in ’chained heat’ or ’cellblock sisters’ and all we do is have lesbian sex and strip searches and naked cat fights in the shower. (körbenéz) we also do other things...”

a hallgatag embereket övezi a legnagyobb misztikum. mert mi lehet a csönd mögött? eleve bírom norma-t, mert nagyon jól játszik az arcával, és nem véletlen, hogy ő az, akivel mindenki jóban van. de milyen jól állt neki a hippi-kultúrában tobzódó flashback is (basszus, most kattintottam rá az imdb-re, hogy lepuskázzam annie golden nevét, és a profil-képet meglátva kezdtem sűrűn káromkodni -hát persze, hair...!). érdekes, hogy az ő spiritualitásától ennyire távol esik a mai másik fő vonal -a szexualitás (pedig azzal, mint ahogy az epizódban ki is mondják, vigyázni kell a tévében, mert az erőszak jöhet bármikor, az erotika viszont nem, hisz’ tudod, amerikai erkölcsök, blablabla...). vicces, hogy pont crazy eyes írja a mocskos meséket, az viszont szomorú, hogy p ennyire rájuk tud cuppanni a nagy magányában (plusz erős könyv-hiánya is van már...). és hát chapman ötlete (keressünk pénzt a bugyiszagolgató perverzeken) is az alantas ösztönökből indul ki. de én azért óvatos lennék minden ilyen deformatív elhajlással -a végén még lecsap a karma csajok, csak óvatosan... ($07.28.)

„two minutes of time travel madness?”

oh, az a klasszikus ’what-if’! mert mindannyian elgondolkoztunk már azon, hogy mi-lett-volna, ha egy pici döntésünkkel új irányba állítjuk az életünket. az már más kérdés, hogy josh időutazásai rosszabb következményekkel jártak, mint egy tudatmódosító szerek inspirálta doctor who epizód... de a következtetés a lényeg -el kell tudni engedni a múltat. meg a nőt. még ha már meg is próbáltuk a világ összes nőjét randira hívni. szó szerint.... ($07.28.)

tudod, ez az a sorozat, amiben már a pilot-ban hitler-rel viccelődnek... de most komolyan, hogyan lehetne ezt az eszement őrületet eladni a nálunk (khmmm, nagy levegő, mondjuk ki) átlagosabb ízléssel rendelkező egyéneknek? ezen gondolkoztam már egy ideje, de nehezen találom hozzá a pokol kulcsát. pedig az alap egy teljesen hétköznapi téma, amit biztos, hogy mindenki ismer és átérez, mert mindenkiben ott van a késztetés, hogy párra kell lelnie, mert ööö... mert akkor lesz... boldog? teljes? na mindegy, szóval, egyedül nem jó, kell valaki, csak valahogy sosem sikerül megtalálni őt. Őt. na ugye, ismerős, nem? ez eddig eladható. csak tudom azt, hogy mire a többség leásna ide a mélybe, addigra elolvad az ásójával együtt az agya is a sok marhaságtól. mert én még ilyet nem láttam, hogy minden poén arra épül, hogy hatalmasra nagyítják a dolgokat, hogy mindent szó szerint vesznek. és ez frusztráló lehet, főleg azoknak, akik nincsenek megedződve az ilyen extrémitásokra. nekem meg sem kottyant egyik buggyantság sem (maximum kevésbé működött az adott szkeccs, de ez a formátum velejárója), én végig szórakoztam (tetszett). pedig, ha elfilóznék rajta, rájönnék, hogy igazából nem csak velem, de rajtam is röhög...

„si bing.”

mindig olyan fura nyáron ennyi havat látni, ráadásul most bedobtak minket egy jó nagy kupac közepébe... várható volt, hogy öltözködési problémák jönnek majd elő a kemény télben, csak én a kínaiaknál vártam ezt, ezért volt jó húzás, hogy a mormonok lába fagyott le. de persze a svéd megoldotta a problémát, a jég hátán is, tudjátok... de azért a kínaiaknál is volt, amire ráhibáztam -már az évadnyitó elején, csak aztán elhessegettem magamtól a gondolatot. mert elég volt megszólalnia az ifjú keleti embernek, mire én: ’de hisz’ ez...! ja, nem...’. bármennyire azt mondják, hogy a kínaiak milyen egyformák, azért rá lehet érezni a különbségekre (oké, bevallom, a főcímben is volt egy gyanús női név...). …hogy megérte-e ennyit küzdeni a mély hóban? még nem tudhatjuk a történet szempontjából, de az epizód jó volt -a sok küzdelemnek hála is, ez viszont már tudott... ($07.27.)

„gaijin, you killed my kumicho!”

tovább bővítettük a távol-keleti hangulatot, több szempontból is -kiléptünk végre bangkok-ból, egy kicsit a kevésbé szép, beton-épületes irányba, majd szerencsére sokat időzve a dél-vidéki csodálatos tengerparti tájon, háttérben szigetekkel. báááár, tulajdonképpen nem mindegy, hova csapódnak be a lövedékek...? mert új rosszfiúk is feltűntek a színen, méghozzá a keményebbik fajtából, egyenesen japánból, tetoválásokkal és gépfegyverekkel felvértezve -bááááár, ezek is ugyanúgy hullanak a 20-asok lövedékeitől, mint bármelyik másik rosszfiú. viszont michelle yeoh is megvillanthatta egy pillanatra, hogy miért őt szerződtették a szerepre (ha már vendég-színészek: dustin clare-nek milyen haja volt már, atyaúristen...). egy kicsit szétszedték a csapatot, hogy damien megkapja az apa-perceit, de basszus, hogy csak ilyen idegesítő tiniket tudnak írni hollywood-ban... volt még egy célja annak, hogy kedvenc punci-mágnesünk külön akciózott: mert az írók még mindig azt hiszik, hogy nem jövünk rá egy pillanat alatt, hogy drámainak akarnak szánni egy karakter-kiírást -pedig szegény lánynak már akkor tudtuk, hogy megpecsételődött a sorsa, amikor szemet vetett hősünkre, ma meg már esélye sem volt a telefonos enyelgés után... oké, sírunk, de megyünk tovább, elhagyjuk thaiföldet, mert mit érne a sorozat rendszeres helyszín-váltás nélkül? ($07.27.)

„dudes, this is... this is unbelievable. this is like a sign from the gods of rock and roll. this is how keith richards wrote ’satisfaction’. he woke up one morning, he had an idea for a song, he went to hit ’record’ on his tape recorder and instead he hit ’play’, and what he heard was the famous riff from ’satisfaction’...”

egyből a második részben ki akarják venni a ’drugs’ szót a címből? szó sem lehet róla, mondja johnny, és milyen jól teszi... jól működtek a zeneszerzős részek (remélem lesz soundtrack az év végén), erősen hajlott a görbe tükör a rock-zenészek alkotási módszereire. és annak ellenére imádtam minden zenei utalásos poént, hogy az egyik kedvencemen, a radiohead-en csattant a leginkább az ostor... a hús öl, ne feledd! (a kokain meg ihletett ad…) ($07.27.)

„lower your head, please. and bow to the king.”

persze, várható volt, hogy álom-jelenet lesz a nyitány, de annyira hatásos volt, hogy alig bírtam visszafogni a nagy mosolyomat a budapest felé tartó gyorsvonaton. mindegy, mert aztán úgyis letörték volna azt a mosolyt... egy rész, eddig tartott nate lázadó boldogsága, máris össze kellett veszniük a gyógytornász-lánnyal... legalább bátyjának jutott egy kis dicsőség a meccsen, ami a klasszikus, un. van-damme-i dramaturgiára épült, azaz a ’szarráverés-feltámadás’ metódusában haladt, de baszki, ennyi ismétlődés után is ugyanúgy működik, mint elsőre... az öreg kulina is kapott egy mellékszálat, ahol megismerhettük a majdnem-apósát és annak seggfejségét (de legalább valahogy pont egy cici-bár esett az útjukba -takargattam is a tablet-et zavartan a vonaton...). de a legérdekesebb ryan volt, pedig számítottam már rá, hogy ki fog belőle törni a sok keserűség, valamint arra is, hogy a szerencsétlen szobatársánál mellé fog menni a segítség-nyújtás, de végig működött a szálán a dráma. ($07.27.)

„help! i’m a skinny hot girl, but i need a little something extra to make me feel sexy.”

hányféleképpen lehet a kulturális különbségekről beszélni? lehet tök egyszerűen ábrázolni -mondjuk a kajákon át, és ez jól átjött a mai címszereplő chang étkezési különcködései által (btw, eszembe nem jutott volna, hogy rá is szánunk egy flashback-et idén, de örömmel vettem a kínai hablatyot, az édes-savanyú lány-történetet, bár az fura volt, hogy a fiatalkori önmaga nem volt annyira csúnya, mint a jelen-kori...). de ha ez nem lenne elég kóser, akkor nézhetjük például a különböző rasszok nő-ideáljait is, amikről a csajok kedélyesen elbeszélgettek a készülő bugyik felett is (nem is lehetne jobb párbeszéd közepébe pottyantani az új csajt, alex 2.0-át (legalábbis mély-hangúságban mindenképp)). vannak olyanok is, akiket nem a multikulti keveredés érdekel napjainkban (huh, valahogy próbálok átkötni, ne izélj már...), hanem a mindennapi lelki béke. és először jó nézni morello pasizásait, de aztán könnyel telik meg a szem. ahogy p alkoholba menekülése is drámaian fut ki. bezzeg red elégedett lehet, a ’back to the kitchen’ akciója szépen célba ért... ($07.25.)

„we don’t have ages in los angeles. if you’re fucking hot, you’re fucking hot.”

jóravaló srácok ezek, csak néha elviszi őket a szenvedélyük, vagy simán csak nem az agyukkal gondolkoznak, hanem a szívükkel -vagy a farkukkal, mégiscsak életerős fiatal férfiakról van szó... persze lehet élesíteni a kontrasztot köztük, mert nem mindegy, hogy épp lázad valaki a szülő(k) ellen, vagy épp (a maga sajátos módszereivel) akarja megvédeni ő(ke)t. vagy csak annyi van, hogy ki kell engedni a gőzt, a börtönévek, a nehézkes visszatérés, a nem-túl.ideális életkörülmények mind egy-egy gombócot képeznek, amikből egy idő után kurva sok lesz, és nem tehet más az egyszeri emberfia, mint hogy lelocsolja őket némi sörrel és puncival... (bunyó-szervezés, terem körüli mizéria jöhet, féltékenységi szálat viszont nem kérnék, köszönöm szépen...) (első tablet+busz sorozatnézésem, pozitív eredménnyel!) ($07.23.)

„my daddy says we’re to be nice to you on account of you’re real lonely.”

költözhettünk egy kicsit nyugatabbra, átszerződhettünk a konkurens vasút-társasághoz, igazából nem sok minden változott ezen a zord vidéken. bohannon még mindig a legbecsületesebb ember ameddig a szem ellát, így törvényszerű, hogy ellenségeket gyűjt maga köré -most épp’ egy pénzéhes kínait (és persze ott van még a két ősi nemezis is a háttérben, a svéd és mr.durant). mert most már nem csak a tanulmányainkból derenghet az, hogy az amerikai vasutat a kínaiak építették, hanem a sorozatnak is aktív részesei lesznek. és nem irigyeljük őket a munkájukért... mert nem csak az építkezéskor / robbantáskor vannak életveszélyben, de nem úgy néznek ki, mint akiket felkészítettek a hegyekben való áttelelésre. vagy arra, hogy egy saját népük-béli fog felettük basáskodni. volt izgalom, volt moralizálás, voltak szép képek a hegyekről, a szokásos minőségben kezdte meg a sorozat a (szinte) utolsó kapavágását. ($07.22.)

„forgiveness isn’t all it’s cracked up to be, mr.verger. i don’t need religion to appreciate the idea of old testament revenge.”

elértékteleníti-e a vér-iszamos finálét, hogy (szinte) mindenkit visszahoztak az ott élet/halál között hagyott karakterek közül? egy kicsit talán igen, bár én megértem, hogy nem tudták elengedni a szereplők kezét. idén az eddig lement részek mind kicsit más megvilágítást alkalmaztak, talán azért is, mert egy egységként kell kezelni ezt a négy epizódot, most értünk a végére, hogy megnézzük a finálé következményeit. most az volt a különleges az eddigiekhez képest, hogy végig amerikai földön maradtunk, és a két főhős alig szerepelt az epizódban. inkább egy szövetség megalakulását nézhettük, amelynek célja, hogy elpusztítsa hannibal-t. szép összecsapás lesz, az már biztos... (oh, újra szépen kitolták a gusztustalanság-faktor határait, egyből a ’mutasd meg a tiédet’ nyitánnyal, de csak nem bírták ki, hogy a helyreállítás előtti arcot is mutassák... de legalább caroline dhavernas most volt a legszebb a sorozatban...) ($07.21.)

„for too long, we in washington have been lying to you. we say we’re here to serve you, when in fact, we’re serving ourselves. and why? we are driven by our own desire to get reelected. our need to stay in power eclipses our duty to govern. that ends tonight. tonight, i give you the truth...”

jó hamar padlóra küldték underwood-ékat, bár mondjuk azt tudható volt, hogy nem fogják megvárni, amíg a bíró végigmondja a számokat, lesz stratégiájuk felkelni. bár fura volt frank-et puncsolni és megzuhanni látni, de a kedély-javító szex jót tett az epizódnak (is)... tetszik, hogy körmönfont stratégiával állt elő, hogy látszólag nem ragaszkodik a hatalomhoz, hanem a víziója mellett tart ki. lesz még idő, hogy kibújjon a bárány-jelmez alól... bár egyébként az a durva, hogy mi tudjuk a hátteret (hiszen frank legbelső köreibe tartozunk), mégis tud hatni ránk a beszéde... claire is hasonló utat jár be, bár az utolsó jelenetét nehezen értelmeztem, bár egyébként is nehéz érzelmeket leolvasni erről a nőről... ($07.21.)

„anthony michael hall pissed off the balcony, we got thrown out.”

huh, néha tényleg baromi nehéz írni valamit a show-ról... most is volt parti, ami maximum arról lesz emlékezetes, hogy drama új lakásában tartották, aki igen komoly óvintézkedéseket tett, hogy megóvja az állagát. ari megint a családja kedvéért morgott egy sort. az idegbeteg rendező meg menekült egy részen át. mert még mindig nincs kész a nagy mű... ($07.21.)

„it’s like everything’s papier-mâché.”

no, maradt a lynch-hangulat (ha már csak a bárban éneklő nőt nézem, vagy az elmosott la-fényeket, akkor is így lenne) -de ezzel együtt jár, némi zaklatottság is, ami átragadt a vágóra is, mert néha nagyon hirtelen ugrunk egyik jelenetből a másikba. bár lehet, hogy csak írás-technikai kényszer ez, hogy a rengeteg információt mind bele kell préselni az epizódba (nagyon kevés az a nyolc rész...). ráadásul vannak párhuzamos vágások is, bár ezek inkább működtek, főleg, amikor egymásra reflektálva láthattuk a nyomozói eligazításokat és a boncolást az elején. mert bizony elkezdtük felderíteni az ügyet, gyűlnek a bizonyítékok, vannak kihallgatások is. eközben foglalkozni kell a mocskos várossal is, ami nem csak a szennyvize és légszennyezése miatt érdemli ki ezt a jelzőt, de a vezetőség korrumpálhatósága miatt is. és akkor még ott vannak a sötét múltak továbbra is, közvetlenül a felszín alatt (át-áttörve a falat, mint a kissé kimódolt nyitó-monológban), eldugva a jelen sérelmei mellé. tehát egy összetett mozaikkal van dolgunk, amit ajánlott kipihenve nézni... ($07.20.)

„the world is a dangerous place, elliot, not because of those who do evil, but because of those who look on and do nothing. this is war. people will die. c’est la mort.”

először azt hittem, csak simán a pilot-béli események következményeivel fogunk foglalkozni, ahogy sok második rész tenné, de aztán behoztak egy sokkal érdekesebb megközelítést a kérdéskörbe -a döntéseink következményét. mert az embernek minden egyes pillanatban döntenie kell, legyen szó piszlicsáré dolgokról (pepsi vagy coke), vagy olyan horderejű tettekről, amik nem csak a saját életét befolyásolják, de másokéra is komoly kihatással lehet. és aki hackelésre adja a fejét, annak mindenképp számolnia kell a súlyos következményekkel, akár azzal is, hogy emberéletekkel kell majd elszámolnia a lelkiismeretével. (a képi világ, a hangulat és christian slater dumái még mindig ütnek, már csak arra kell koncentrálnom, hogy mindent csaj felismerjek elsőre, mert most még volt egy kis fenn-akadásom, hogy ’áh, hacker-csaj’, ’áh, dealer-csaj, tényleg!’...) ($07.20.)

„-you know what, mikey? i predict this is going to end in some big gunfight, a lot of bloodshed, you and me stuck in the middle. as always.

-well... what are we waiting for?”

lehet, hogy többet izzadnak és káromkodnak, mint james bond, nincsenek olyan trükkjeik, mint jason bourne-nak vagy ethan hunt-nak, de az biztos, hogy tökösségben mindenkivel felveszik a versenyt... hello srácok, jó hogy újra ütitek a rosszfiúkat, ahol éritek őket. jelenleg egy a sorozattól szokatlan helyszínen, thaiföldön, bár azt kell mondanom, hogy felüdülés a dél-afrikai és magyar tájak után a vizi-piacos / tuk-tuk-os egzotikum -nem is véletlen, hogy egyből bond ugrott be, mikor fogalmazni kezdtem. a tájat leszámítva nem igazán változott semmi, szerencsére, a két főhős kő-laza (sőt, még a csajok és az idősebb generáció is kiveszi a részét a segg-szétrúgásból), a pirotechnikusok, fegyver-szakértők és kaszkadőrök keményen megdolgoznak a pénzükért. ja, meg van valami alibi-sztori is, ahol jól rá lehet kenni mindent az aktuális mumus észak-koreára. de sosem az intelligenciája miatt szerettük ezt a show-t. hanem mert piszok szórakoztató, és ez most sincs másként. ideális hétvégi (agy)kikapcsolódás. (nem tudom, hogy idén hogy lesz a részek felosztása, de én maradok a hagyományoknál, és minden második után írok majd.) ($07.19.)

„i want five hundred billion dollars to put ten million people to work. i don’t care how much it hurts. i don’t care how controversial it is. your job is to find a way.”

látom, hogy beau willimon-nál tendeciózusan másnak kell lennie az évad-nyitánynak, mint amit a többi résztől megszokhattunk, és ez nem biztos, hogy jó döntés (bár az a szerencséje, hogy a színészek (jelen esetben michael kelly) elvisznek a hátukon bármilyen szövegkönyvet). hogy mire is gondolok? hogy frank hatásvadász beköszönése után nagyon sokáig doug került a középpontba, talán túl sokáig is, ha a felépülés minden fázisának kifejtését nézzük. bár ez a más nézőpont azért érdekes is volt, hogy egy közvetlen munkatárs hogyan függ az underwood-házaspártól, hogy mekkora mértékű munka-függőség tud kialakulni egy olyannál, aki ennyire közel van a tűzhöz washington-ban (és egyébként is hajlamos a függőségekbe beleesni). de nem csak doug szemén keresztül láthattuk sokáig frank-et, hanem a bejátszott tévé-műsorokon keresztül is átszűrődött sok minden (colbert for love!). de aztán láthattuk azt is, amit a közvélemény nem -hogy frank tényleg mennyire komolyan veszi a feladatát, hogy hogyan bánik az alatta dolgozókkal, hogy hátrahagyjon valamit az utókornak. hogy ne csak ideiglenes elnökként szerepeljen a történelem-könyvekben. küzdelmes egy éve lesz, az már előre látszik... ($07.19.)

„my system is to make the ladies think that there is a system so they don’t hate us for not getting the job, they’re mad at themselves for not having what it takes.”

mindig kell valami, ami izgalomban tartja a bent-lakókat. most épp egy új munkával (és a vele járó nagyobb pénzösszeggel) húzzák a mézesmadzagot, tartják fenn a közbeszédet, osztják meg a népességet. főleg, hogy teszt-írás van, így többeknél is felsőbbrendűségi érzések jöhetnek elő (ezért jó poén a végén, hogy kiderül, mennyire random volt az egész kiválasztósdi -bár kétségtelenül riasztó a börtön jövőjére nézve a menedzsmenti hozzáállás). már múltkor örömködtem, amikor a flash-ben olyan került elő, aki még nem jutott sorra eddig, és a buta latino lányoknak tényleg kijárt már egy alapos múlt-tágítás (bocsi), igaz, még csak az egyiküket ismerhettük meg jobban -és mosolyoghattunk egy jót az élet karmikus mivoltán, ahogy összeértek az életében a dolgok. oh, és mellék-szálként ott volt még a dögössé változtatott red, aki nem csak healy-t csapta be, de engem is; de szerethető volt a szeretet-hiányos soso is. alex-en meg újra fordítottak egyet, most épp paranoiás -pedig egy hete még hogy mosolygott... ($07.19.)