„a drug dealer running for president. it was crazy, right? well, not in colombia. not in the mid-’80s.”
tényleg csak annyi kell, hogy pénzed legyen... és bár mi sem lehetünk büszkék a politikai kultúránkra, de sokkoló látni ezt a fajta korrupciót, ami behálózza a dél-amerikai országokat. akinek pénze van, annak mindene megvan. aki pénzt fogad el, az elfogadja mindenkitől, nincs különbség a drog-pénz és a zsaru-pénz között, nem...? de ha esetleg akad egy-egy karakán ember, aki keményen oda mer lépni a tökükre az alvilágiaknak, az meg néhány golyóval végzi a testében. nem úgy tűnik, hogy a jófiúk nyerhetnének valaha is, inkább csak apróbb kellemetlenségeket képesek okozni... (tetszik, hogy művelt ember benyomását keltik a narrációval, főleg, amikor a mágikus realizmusról is értekezik a pablo-s történetek mellett.) (guillermo navarro ismét megmutatta, hogy mennyire jó szeme van, csodásak voltak a színek, a fények játékai, a képek komponálása, más, mint az eddigi kézi-kamerázás. azt viszont még mindig bátor dolognak tartom, hogy az eredeti felvételek bevágásával hagyják realizálni, hogy az igazi pablo azért kicsit más habitusú volt, mint a dramatizált változata. kinézetre mindenképp...) ($09.11.)