soroló

„you’ve experienced what’s called a bio-morphic event. short version... your dna changed.”

sosem árt egy hatásos belépő -mind a sorozatnak, mind a szereplőknek. és ezt most megkaptuk, jól pörgött az egész évadnyitó, és az sem mondhatjuk, hogy skye daisy ne kapott volna hatásos megérkezést (de fritz is cool volt a marokkói felbukkanásakor). érkezett egy új arc (papíron az első nyíltan meleg karakter a cinematic universe-ben -a phase 3 a diverzitásról (is) szólni fog, lásd még a filmekbe érkező fekete és női főszereplőket), aki azért kellett, hogy a nézőket könnyebben vissza lehessen rángatni a sorozat világába, a feledékenyek és újoncok megkapják az infókat. mert nyakig vagyunk az inhuman-szálban, terjed a tengerbe borult lötyi, egyre több képességes emberrel lesz tele a föld, nem lesz könnyű feladatuk a srácoknak a kármentésnél. de van új kormányzati ellenfél is, meg nem túl barátságos inhumanok is (comic-os harcot is hozva magukkal). ...na meg a többi, a filmes utalások, a karakter-pillanatok, és néhány wtf moment. (sokatmondó, hogy minden őszi network-sorozatomat el akartam tolni darára, de a shield-nél nem tudtam megállni, hogy ne nézzem...) ($10.02.)

„looks like they just took a big eraser and rubbed across it.”

ha mi csalódottak voltunk az előző rész végi halál miatt, gondoljunk bele, hogy éreztek azok, akik évek óta el akarták kapni őt... komplett lezárást kaptunk, akár sorozat-zárásnak is beillett volna, a b&b gang romokban (de ez nem azt jelenti, hogy az utcán ne folyna minden a régi mederben), a különleges egység ismét feloszlott, sokan már az új helyüket keresik, lezárják az elmúlt évek korszakát. felsőbb szinten meg megy a helyezkedés, elég szörnyű belegondolni, hogy mindenki ilyen érdekvezérelt, és hogy képesek ennyire a másikra tolni a felelősséget. (azon gondolkoztam, miközben a tanácsos úr hatásos beszédét hallgattam, hogy mennyire másabb lehet az a filmkészítési módszer, amikor úgy kell hatást elérni, hogy a koncepcióból eredően nem használhatsz zenét, ami erősítené a hatást. aztán a rész végén mégis megengedtek maguknak egy zenés montázst, de az meg azért hatott erősebben a szokásosnál, mert nem szokott alkalmazott zene lenni a sorozatban -csak akkor szól valami, ha a karakterek hallgatják, például a valkűrök lovaglását a rajtaütés alatt... btw, nem akartak az írók a nagyjelenetekben sem nagy hacacárét, senki sem sütötte el a fegyverét, simán letartóztattak mindenkit.) ($10.01.)

ez volt eddig a legcéltudatosabb évad. visszatért főszálként a barksdale-klán, a srácok is erre az ügyre koncentráltak a nyomozás során, és minden új szereplő szálát is ide kapcsolták be végül (és nem is voltak sokan az újoncok, így nem borult fel az egyensúly -azt meg nem is kell megemlítenem, hogy mindenki végtelenül kidolgozott és érdekes volt, ugye...?). ismét kaptunk egy új központi helyszínt, az elhíresült hammsterdam-ot, ami szokás szerint beemelt valami egyedi hangulatot a sorozat szövetébe -annak ellenére, hogy egy meglehetősen kellemetlen helyet sikerült megalkotni. ezen kívül kaptunk vele bőven agyalnivalót is, mert az ember önkénytelenül is azon kattog, hogy hogyan is lehetne megoldani ezt a drog-problémát... jól sült el, hogy magasabb szintekre is betekintettünk, oda, ahol ténylegesen meg kéne oldani az ilyen típusú problémákat, dehát ismerjük milyenek a politikusok, nem az ilyen dolgok a fő profiljuk... szóval a három évad közül talán ez tetszett eddig a legjobban, és egyre természetesebbnek is tűnik, hogy (majd’) mindennap baltimore bűnnel teli utcáit látogatom. de. szóval, tudjátok, most jön a de... tetszett.

„i ain’t involved in that gangster bullshit no more.”

milyen szépen összeállt minden a végére. sikerült a politikus-szálat is stílusosan beintegrálni a drogos vonalba, mert teljesen logikus, hogy ez lehet a kiugrási pont egy feltörekvőnek (a polgármesteri hivatal töketlenkedését látva nem is lesz nehéz dolog kihasználni a helyzetet). és stringer elbukása is gyönyörűen épült már az egész évadban, ahogy megpróbálta másképp, kulturáltan intézni a dolgait, legálissá tenni magát, de aztán a gengszter-lét visszahúzta, ráadásul kiderült, hogy nem is olyan nagy koponya, mert egy dörzsölt politikus simán átverte. nem beszélve a körbe-árulásokról... mivel az előző résznél sok tippem volt az elveszejtőre, így nem meglepő, hogy be is jött (kettő) megoldás. de az a zseniális, hogy nem felhőtlenül elégedett az ember ezzel a végzettel, mint ahogy annak sem tudott teljes szívéből örülni, hogy már ott volt a homlokán a rendőrség célkeresztje -és miért? mert annyi időt szántunk rá, hogy megismerjük az ő álláspontját is (meg idris elba miatt is, de ez más kérdés). (tipikus, hogy a rendőrségi raktárban ott porosodott az üdvözítő kütyü, a bürokrácia cinizmusa újra majdnem győzött...) ($10.01.)

„i just moved in with my boyfriend and i don’t have any stuff except for a food processor and, like, 19 thongs, because even though at first we were like, ’i am not wearing that’, the patriarchy somehow convinced us that visible panty lines were unacceptable, so now i’ve just grown accustomed to the feeling of a fabric rope against my actual asshole all day...”

közös platformra kerültem jimmy-vel, mert én is nehezen viselem az emberi butaságot... de azt is teljesen át tudom érezni, hogy milyen egy írói válság. gretchen-nel már nehezebb az azonosulás, mert nem okoz problémát egy összeköltözés, de olyan cukin adta elő a leblokkolást, hogy nem tudom nem imádni érte. az írók viszont kevés imádatot fognak kapni, ha így elhúzzák lindsey-ék magán-szálát. ($10.01.)

„jesus christ, you nit, don’t you see what he’s done? he’s legalized drugs!”

eljutottunk arra a pontra, amikor már a feletteseket is be kellett avatni a hammsterdam-i projektbe, és természetesen kikészültek a hallottaktól, ugyanakkor elismeréssel is adóztak az őrült ötlet előtt -de mit lehet tenni, ha a rendőrségnek be kell tartania a hülye törvényeket, még ha ezek a radikális módszerek hatékonyabbak is...? pedig mindenhol bizonyították már, hogy a legalizálás hatékony harc az ilyen dolgok ellen... nem baj, majd más trükköket vetnek be a törvény erői -igen, már megint hajkurásztuk a telefonokat, aztán jött a zseniális ötlet: adjuk el nekik mi a mobilokat, frissen és poloskázva (közreműködő: a seftelősnek maszkírozott lester!). ezek után tényleg kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a vesztük avon-éknak, az egyre durvuló utca(sark)i háború, a rendőrségi akció, omar, vagy a newyork-ból ismét ideautózó csokornyakkendős. mert érezni, hogy közel a vég... ($09.30.)

„the job will not save you, jimmy. it won’t make you whole, it won’t fill your ass up.”

azon gondolkoztam mcnulty elcseszett kapcsolatát nézve (csak szex és más semmi), hogy mennyire igazságtalanok vagyunk sokszor mi sznob műélvezők, mert egy átlagos sorozatban már szappant kiáltottunk volna az ilyen jelenetekre, itt meg azt mondjuk rájuk, hogy mély karakter-építés... az írók is igazságtalanok, mert nagyon csúnyán elbántak prez-zel, akit idén először láttunk az irodán kívül, erre egyből előveszi a fegyverét és tönkreteszi az életét -ezért kellett így megkedveltetni...? az átlag-ember szemével is megnéztük a bürokrácia működését, mert ha kisember vagy, akkor mindent hat példányban kell benyújtanod, huszonhét ügyintézőn kell végigrágnod magad, ha viszont vannak befolyásos barátaid, minden út könnyen csúszik előtted.... ezen kívül megismerhettünk egy fontos szabályt, ami a gengszter-lét tízparancsolatához tartozik -az úr napját szenteld meg, a templom-napon ne használd a lőfegyvered még ellenségeid ellen sem! ($09.30.)

„look at colin farrell. he’s overcome dozens of them because the perception of him is he’s a movie star.”

szeretjük a visszatérőket -főleg, ha olyan gyönyörű cicababákról van szó, mint leighton meester és carla gugino... de vince-nek is vissza kell térnie, és most elég erőt érez magában, hogy ezt meg is tegye. a bandának elég fejfájást okoz ez a karrier-hullámvölgy, de legalább ari-nak profi segítsége van marky mark személyében. (az csak felesleges karakter-szaporítás, hogy drama mindeközben előadja a nagy drámát, igaz...?) ($09.29.)

„we can take bullets, but we can’t take a real winter. i guess that’s the price we pay for being cold-blooded.”

összeálltak a gecko tesók, és valahogy a történet is összébb ugrott -úgy látszik, ezt főzték ki idénre, hogy részről részre variálják a párosokat, frissen tartva ezzel a karakter-felállásokat és viszony-rendszert. szóval a két csaj után seth visszakapta a tesót, és ment is a száj-karate meg az egyéb lazaságok. satanico ezzel szemben mély lelkizésre kényszerült carlito-val, és nem is álltak olyan rosszul neki a könnyek. szegény kate meg végre kapott maga mellé valakit, aki törődik vele, és nem is akar neki lelki vagy fizikai fájdalmat okozni. bár voltak cool pillanatok, azért feltűnő volt, hogy az operatőr a kelleténél többször fordult el szemérmesen egy-egy véres jelenetnél, gondolom nem a cenzúra járt új-mexikó környékén, csak rodriguez bácsi meghúzta a nadrágszíjat... ($09.29.)

„i can do anything i want. i got guns. i mean, christ, man. the dead may be walking among us, still united states of america.”

akinek a kezébe fegyver kerül, az automatikusan arrogáns nagyarcú faszkalap lesz -vagy rosszul következtetek...? oké, vannak a katonák közt is olyanok, akiknek nem bírja a gyomra azt, ahogy az élő emberekkel bánnak (mert gondolom, azért a z gyilkolászás kevesebb lelkiismereti válságot okoz náluk -feltételes mód, mert azért eléggé elspórolták a mészárszék-jelenetet előlünk...). de egyébként nem hülyeség megnézni azt, hogy a katonaság (és azok, akiktől a parancsokat kapják) hogyan reagálják le a súlyos válságot. annál mindenképp érdekesebb, hogy két tini kiéli magát egy elhagyatott lakásban... (de tényleg érdekel, hogy miért akartak mindenképp ilyen karaktereket a történetbe az írók -azt hiszik, hogy kellenek ahhoz, hogy a fiatal nézők azonosuljanak velük...?) továbbra is megy a nagyvonalú karakter-ábrázolás, a borbélyok többek, mint aminek elsőre látszanak, a békés családi létbe meg be fog ütni a világlátás-béli különbség. főleg, ha kemény szituációkban a túlélésért kell majd dönteni. ($09.29.)

„why does the doctor always survive?”

még egy dalek sem hordoz magában annyi hidegséget, mint moffat úr, aki kegyetlen módon tud játszani a gyenge szívünkkel, az érzelmeinkkel. mert elhiteti, hogy arról akar mesélni, hogy a leggonoszabb gonoszban is ott vannak az érzelmek, az emberség, amiért érdemes megsajnálni őket, és akkor, amikor teljesen ellágyította a szívünket, akkor lép rá, és töri össze teljesen... mert elfeledteti velünk azt a tényt, hogy a gonosz az ilyen húzásokkal mindig csak lépre akarja csalni a hőst (akinek erre muszáj az ’aha, én tudtam, hogy csel, ezért én is cselhez folyamodtam!’ fordulathoz nyúlnia). de legalább minden a dalek-mitológiára alapult, az egész davros-szál, és az elbukás is. azt fogja elérni ez a piszok író, hogy megembereljem magam, és annyira beleássam magam végre a klasszikus történetekbe, mint ahogy ő is teszi... (eközben jópofa b-szál volt a két nőszeméllyel, missy vitte a show-t a dumáival és túlmozgásával, és közben kacsintottunk egyet clara legelső feltűnésére is.) (csak nem lesz valami átívelés idén is a belengetett hibridekkel...?) ($09.29.)

„she’s watching a new show now, pal, and it’s called ’young, dumb, and full of cum’.”

egy dobos barátom (saját tapasztalata alapján) azt mondta nekem egyszer, hogy ’sose zenélj együtt nővel!’, így gondoltam, hogy gond lesz a bandán belüli kapcsolatból, csak arra nem számítottam, hogy johnny szítja majd a feszültséget (igaz, ő is megbánta, mert robbant az arcába bőven olyan információ, amire nem volt kíváncsi...). b-szálként pedig keseregtünk és nevettünk egyet az elnyomott zenészeken (lásd még: basszusgitáros és dobos), valamint a hipszter-zenészeken (nomcore a faszom...). ($09.29.)

„in colombia nothing goes down the way you think it will.”

nocsak, a végén bekukkantott a feszültség is -és visszacipelte a kézikamerát is a sorozat elejéről. két túszejtés egy rész alatt -nem sok, bár még csak igazán párhuzam sem volt köztük, csak így jött ki a lépés. a börtönnél elértük a végső elszánások idejét, az elnöki keménykedésre gengszteri keménykedés lett a válasz, erre jött a még erélyesebb fellépés -mire escobar belátta, hogy a válaszcsapás helyett a fehér (nyúl)cipő húzása lehet csak a kiút (direkt nem néztem utána, hogy meddig tartott az életútja, úgyhogy még azt is feltételeztem volna az íróktól, hogy eltűntetik a nagyvadat, és jövőre más, drogbizniszben utazót üldözünk majd -laknak elegen kolumbiában ilyenek...). szóval elodáztuk a véget, de szépen be lett lengetve, hogy milyen rossz lesz az országban ezután is, mintha annyira noszogatni kéne bárkit is, hogy térjünk vissza... ($09.28.)

...de tényleg, miért szeretjük nézni a rohadékokat? mert pablo escobar nem egy anti-hős volt, hanem egy gonosz ember, az a fajta, akibe nem sok pozitív tulajdonság szorult, aki a tekintély-elvűséget mindenek fölé helyezte, akinek fikarcnyit sem számított az emberélet. egy tökéletes főgonosz, akinek a tettein felhúzod magad hétről/hétre, és teljes szívedből tudsz drukkolni az elbukásáért. és nem is célja a készítőknek idealizálni őt, csak annyira teszik emberivé, amennyire muszáj. de egyébként sem céljuk igazán mélyre menni a drámában, sokkal inkább a történetre koncentrálnak, a híres macska/egér harcra. és ezt olyan formába öntik, ami mindig is a gyengém volt, közvetlenné teszik az egészet a narrációval, játszanak az időrenddel, és az eredeti felvételek segítségével erősítik a valóság-érzetet. mert ez a legdurvább az egészben -ahogy nézed ezt a hihetetlen őrületet, ami kolumbiába folyt a nyolcvanas/kilencvenes években, és folyton realizálod, hogy ez a sok szörnyűség mind megtörtént a valóságban is. és szörnyülködve szórakozni valamin mindig különleges élmény... nagyontetszett.

„escobar hadn’t built himself a prison at all. he’d built himself a fortress. but no matter how you decorate it... a cage is still a cage.”

sötét fellegek gyűlnek az escobar birodalom felett -végre... szépen fel volt építve a rész, ahogy pablo-n eluralkodott a bezártság okozta paranoia, először csak merengett magában, aztán mindenre felkapta a vizet, rossz döntéseket hozott, hagyta, hogy a nagyhangú latino nénik bogarat ültessenek a fülébe, majd hogy ezt a bogarat a talpnyalói szépen felhizlalják. nem lehet csodálkozni azon, hogy a végén kitört belőle az állat... persze a srácok sem tétlenkedtek a dea-ben, kutatták a lehetősséget, hogy pablo-t kiugrasszák a luxus-böriből. eközben egyre jobban éreztetik, hogy steve-ben megváltozott valami, mert úgy kapkodja elő a fegyverét, mintha az élete múlna rajta, pedig csak az idegeit kezdte ki a kolumbiában töltött idő (a fegyver-készsége egyedül a galamblövészetnél válik előnnyé...). (rájöttem, hogy bár szeretem, ha mellek kerülnek a képernyőre, egy párbeszéd közben igenis zavaróak, mert elterelik a figyelmet...) ($09.28.)

„it’s like a five-acre petri dish.”

egyre többen vannak, akik felfigyelnek a hammsterdam-ra. ott vannak az ingyenélők, akik terített asztalt látnak benne, ahonnan a lehető legkisebb erőbefektetéssel lehet lakmározni (érdekes, hogy omar-t nem izgatja a dolog, túl gyanúsnak találja). sokkal fontosabb, hogy megérkeztek azok is, akik segíteni akarnak -vannak, akik csak az idejüket adják, hogy lefoglalják az unalmukban hülyeségeket csináló srácokat, de szerencsére a lelkiismeretes lelkész a profi szociális ellátókat is bevonta a folyamatba. ennek ellenére biztos, hogy közel a robbanáspont... eközben avon nem bír magával, és mindenáron meg akarja mutatni, hogy ő a jani, ha nem megy erővel, hát némi ésszel (és csábítással) próbálkozik, de talán még nem volt ilyen okos ellenfele, úgyhogy sérülten hagyja el a helyszínt. úgy látszik, hogy az eszes emberek egyébként sem fekszenek neki, komolyodnak az összefeszüléseik stringer-rel is (btw, idris elba megkapta az első igazán erős jelenetét -basszus, ennek a fickónak van ám jelenléte...). a túloldalon is okos emberek loholnak avon nyomában, bár ez néha seggfejséggel párosul, de az is kifizetődő lehet (ja, és bírom prez lelkesedéseit). ($09.27.)

„when you mess with the environment some species get fucked out of their habitat.”

most először láthattuk kifejlett formájában hammsterdam-et, és nem szép látvány. mert oké, hogy a kereskedelmet akarták egy helyre szorítani, de ezzel együtt minden egy helyre került, az összes létező bűnözési forma koncentrálódik a nem túl nagy helyen, és egy olyan környezetté nő össze, ahová épeszű ember nem tenné be a lábát. és közben ott vannak még az egyéb megváltozott tényezők, hogy mit kezd magával a sok gyerek, akik eddig figyelő és egyéb lenti pozícióban voltak a tápláléklánc alján. jó alaposan figyelemmel kísérjük a gang-ek kommunikációs megoldásait is ismét, de ez nem baj, mert tudjuk, hogy az eldobható telefonok lesznek idén a kulcs. meg jöhet a szokásos mantra -mert így lesz realista. az is gondolom az életből jön, hogy a srácoknak senki sem szólt, hogy avon kinn van a sittről, maguknak kellett összerakni az infót (igaz, ez már hamarabb is ment volna, ha mcnulty nem a mája és a farka után menne az utóbbi időben...). ($09.27.)

„i ain’t no suit-wearing businessman like you. you know, i’m just a gangster, i suppose.”

minden üzletben vannak nehézségek. ha legálissá teszed magad, akkor a bürokrácia és korrupció mocsarában találod magad, ahol a fehérgalléros gengszterek húznak le. ha meg maradsz az illegalitásnál, ott bele kell állnod a régi módszerekbe -nem lehet csak félvállról venni a gengszter-létet, keményen meg kell mutatni, hogy te vagy a legkeményebb, különben elsodor a következő generáció, akinek ki kell tűnnie a maga keménységével. ahogy omar-nak is túl kéne lépnie a lelkiismereti zűrjén, mert ez a gyengeség a jövedelmére is rámehet (de köszi az erős jelenetet wendell pierce-el!). továbbra is elég szörnyűnek tűnik a város állapota, hogy a drog-terjesztést kvázi leszarják, és csak a gyilkosságok indítják be a felsőbb vezetők fantáziáját -oké, tudjuk, ki volt adva az ukáz legfelülről, de akkor is szomorú ez. (a megfigyelőképességem ismét megbukott, mert most esett le, hogy kivel kefélt jimmy az előző részben...) ($09.26.)

„mr. bell has become the bank.”

vannak bajok az igazságszolgáltatásban... képtelenek megvédeni a tanúkat, a drog-elhárításnak fogalma sincs, hogy kiket üldöz, a pisi-teszt meg a világon a legkönnyebben átverhető dolog -és ezek csak apró szeletek, amikből összeáll a nagy kupac szar. az olyanokról már nem is beszélve, minthogy avon-t már ki is engedték a börtönből... szóval én megértem a nyugati körzet parancsnokát, aki valami jogilag szürke megoldást akar alkalmazni (és viccesen is jön ki, ahogy begyűjtik először az eladókat majd a vevőket is, és beindul a város-a-városban program). a túloldalt is összedugják a fejüket a rosszfiúk, hogy mit is kéne tenniük, és a kartellezés útjára lépnek -csak egyet felejtenek el stringer-ék: mindig van olyan, aki olyan önfejű, hogy nem kér a közösködésből. (vicces látni, ahogy mcnulty-val flörtölnek a nők -meg azt is, hogy igazából csak szexre használják...) (hello! üdvözöljük a sorozat felénél!) ($09.26.)

„the ’b’ is exactly the same. son of a bitch.”

szóval ott az adu-ász a kezedben, de ki tudod-e játszani? és sokáig úgy tűnik, hogy az időhúzás a végtelenbe fog nyúlni, de aztán kifizetődő lesz, mert a sok várakozás és felkészülés az egekbe fokozza a feszültséget. és aztán te is ott vagy a készítőkkel egy asztalnál robert durst-tel, neked is remeg a kezed, mert fogalmad sincs, hogy hogyan fog reagálni a megdönthetetlen bizonyítékra. aztán nem tagadja meg önmagát -egyetlen apró szemrebbenéssel hazudni kezd. és szerintem a srácok is lemondtak itt a nagy leleplezésről, de a szerencse megint a kezükre játszott. sokat szidjuk a hollywood-i írókat az ’isteni gondviselés’ gyakori használatáért, de igenis van olyan az életben is, amikor egy bekapcsolva maradt mikrofon lesz a kulcs... és azért jó, hogy itt ér véget a sorozat, mert így eléri, hogy csak ülj magadban a sötétben a végefőcím előtt, még úgy is, hogy tudtad az igazságot -de egy bevallás mindig nagyobb súllyal esik latba. ($09.26.)

mi a feladata egy dokumentum-filmnek/sorozatnak? objektíven elmeséljen egy történetet? (ok)nyomozóként rakja össze az összefüggéseket? érzelmeket váltson ki, társadalmi reakciókat szüljön? leginkább ezek összessége. és az sem árt, ha szórakoztatni is tud. és (a) the jinx mindegyiket teljesíteni tudta, bár meg kell jegyezni, hogy érdekes hibrid volt, nem egy beszélőfejes klasszikus doku, inkább egy játékfilmes dramaturgiával összerakott történet, ami a valóság darabkáiból van összecsavarozva -elsőosztályúan, hbo minőségben. találtak egy érdekes karaktert, akinek a jellegzetes hanghordozása és hideg szemei örökre beégnek az agyunkba, és egy évtizedeken átívelő rejtély-sorozat (szorgalmasan összegyűjtve a korabeli anyagokat és potenciális interjú-alanyokat). és megfelelően használtak ki mindent, okosan építették fel az ügyeket, az áldozatokat és a(z anti)hőst. a vége viszont érdekes kérdéseket vet fel: egy ilyen filmet készítőnek mikor kell a rendőrséghez fordulnia? és egyébként is, egy filmes okosabb lehet, mint a nyomozók...?

„it was clear enough that i might be dancing with the devil.”

érdekes, átvezető epizódot kaptunk -nyitányként megnézhettük a botrányos ítélet utóéletét, hogy hogyan csinált belőle viccet amerika komikus-krémje is kínjában, majd fő sztoriként elkezdtük megpiszkálni a durst családot. mert azt eddig is tudtuk, hogy robert a fekete bárány a családban, a kitagadott, és ezzel sok mindent meg is lehet magyarázni a tetteiből és a személyiségéből, de azt csak most realizálhattuk, hogy milyen is a családja, ami kitagadta. hogy mekkora is az a vagyon, amin rajta ülnek. hogy milyen furcsán reagálnak le egy ilyen tragédiát. hogy őket is ugyanúgy körüllengi a titkolózás, mint robert-et. még az is ott van a levegőben, hogy tudhattak valamit 1982-ben. a családfő zárkózottsága és testőr-mániája sem segít. vagy hogy olyan hidegen viselkednek az eltűnt feleség családjával. családi titkok... az is kiderült, hogy nem véletlen, hogy robert elvette a második feleségét, itt is nagy titkok vannak a háttérben. a rész utolsó szakaszában elkezdtük felvezetni a nagy finálét, előkerült valami kézzelfogható bizonyíték, ami mindent megváltoztathat. egy jó filmesnek a szerencse is a barátja... (btw, eléggé betekinthettünk ma a készítés folyamatába is.) ($09.26.)

"there’s an old joke in texas: they hang horse thieves and let murderers go. that’s because they don’t have any horses that need stealing.”

egy egész epizódot rászántunk a kétezres évek elején lezajlott tárgyalásra, és milyen jól tettük, mert az eddigi legerősebb részt kaptuk így. gyönyörűen be volt mutatva, hogy hogyan építette fel a védelem az ügyet, hogy hogyan vezették meg az esküdteket. mert mondjuk ki, erről volt szó, nem fejtették ki az igazság minden szeletét, és addig mondták, hogy ’önvédelem volt’, meg hogy ’ne foglalkozzanak a feldarabolással’, míg bólogatni nem kezdtek szerencsétlenek. zseniálisan gusztustalan jogászi gondolkozás, megért a csapat minden centet, amit rájuk költöttek. egyébként meg döbbenet volt hallgatni, ahogy durst a maga szenvtelen módján bevallja, hogy tényleg feldarabolta a szomszédját -majd a végén azt, ahogy kondicionálja magát, hogy mit is kell mondania. szerencsére mi már dörzsöltebbek vagyunk, mint az esküdtek. és sokkal cinikusabban is állunk az igazságszolgáltatáshoz -mondjuk az ilyen ítéletek sem segítenek... ($09.26.)