soroló

„you know what depresses me? i missed the ’60s... free love, drop acid, woodstock. wake up one day, decide you want to call yourself flower rainblossom, you just call yourself flower rainblossom.”

ez a hetvenes évek ennyire barna évtized lett volna...? (btw, helyettem inkább olvassatok valami minőségi írást, például itt van cyclo zseniális alkotása a sorozat képi világáról.) de nem csak hogy a múltban járunk eleve, de a múlt múltjának nagyon fontos szerepe van a sorozat jelenjére. nem véletlenül emlegeti mindenki a ’námi háborút, ahogy az sem puszta írói szeszély, hogy még majd’ harminc évet ugranak vissza, hogy megmutassák egy szereplő az első gyilkosságát. vagy ahogy az idézetben is látszik, úgy is lehet vágyni a múltba, hogy nem is éltél akkor (remélem rachel keller karrierje beindul ezek után, és olyan szomorúság tud elkapni egy ilyen takargatott pucér jelenet után, hogy az fx nem fizetős kábeltévé). szépen alakulnak a dolgok, lou a józan eszét használva összerakta a baleset eseményeit, odaát fargo-ban meg magasra fújt a háború előszele. csúnya idők jönnek -lehetőleg barnába csomagolva... ($11.06.)

„hakuna matata.”

az a meglepő, amikor egy vígjáték-sorozattól depressziós leszel... és be merték vállalni, hogy előhozzák gretchen betegségét, hogy olyan utakra viszik, ahová nem könnyű követni, mert a drámai megzuhanása (és őszinte kifakadása) tényleg drámai lesz egy vicces sorozathoz mérten. egyébként követték a ’főbb szereplőket összezárjuk egy légtérbe’ formulát, kell néha spórolni minden produkciónál. ($11.06.)

„-if we are to prevail, we must be united.

–i’d sooner unite my cock with an ant-hill.”

azt hiszem, elég jól érzékeltették, hogy mennyire kétségbe kell, hogy essen valaki, hogy eljusson odáig, hogy össze akarjon fogni ezzel az undormánnyal, aki pápának nevezi magát. de aztán a végén csavartak egyet a dolgon, és lehet, hogy da vinci mégsem a pápával fog egyesülni... mondhatnánk azt, hogy egy epizódra nyomozós sorozattá változtunk, de igazság szerint leo sokkal érdekesebben nyomoz, mint a nyomozók többsége. ő meglátja a halálban a művészetet, plusz kettő-az-egyben helyszínelő is, valamint kórboncnok. a medencéből kiemelt holttest képe is szép volt, bár nehezen tudtam koncentrálni az esztétikai értékekre, mert igencsak elszomorodtam, hogy ily’ hirtelen kiírták a karaktert a történetből (igaz, utána kapott egy szép búcsút a bonc-asztalon). eközben rossz volt nézni zo megzuhanását (az viszont tetszett, hogy csak foszlányokban csendült fel lucrezia zenei témája, és máris tudtuk, hogy ki közeledik). ja, és nico-t szerintem csak azért küldték a bordélyba, hogy devianciákat mutathassanak... ($11.05.)

„god likes your wife better than mine?”

az évad felénél járunk, úgyhogy lindelof-ék elérkezettnek látták az időt arra, hogy úgy megüssenek minket, ahogy azt az első évadban tették többször is. és ahogy tavaly is az egyik alkalom matt atya epizódjára esett, így most is ezt a pontot választották (úgy tűnik, idén nem csak a hármas meg a hatos rész a karakter-orientált, hanem minden páratlan). mondhatjuk, hogy egy rossz napját kaptuk meg matt-nek, de igazából az előző napjai sem voltak igazán szívderítőek (monotonul ismétlődtek ezek a napok, egyre kevésbé lelkesen várva a csodát). és hát a végén láthattuk, hogy az elkövetkező napjait is az önkéntes pokolban tölti majd. mint tudjátok, nem vagyok a barátja a terhes-szálaknak, de itt jól beépítették a történetbe, és a legjobb benne az, hogy ott motoszkál a kétely az emberben, hogy vajon hogyan is fogant az a gyermek. és mondhatjuk, hogy ez a fordulat volt matt napjának csúcspontja, mert onnan csak sorban érkeztek az isteni csapások, kegyetlenül, az egyszeri nézőnek meg szorult össze a gyomra egyre a megpróbáltatásokat látva. amiért még működött az epizód, az az volt, hogy jobban betekinthettünk a városon kívüli tábor világába, ami egy színes és félelmetes hely, jó táptalaja a további drámai történeteknek. ($11.05.)

„okay, there might be a small anger issue.”

szerintem nincs menőbb annál, hogy a sorozat két legtökösebb karaktere nő -és főleg akkor csodálatos ez, amikor összerakják őket, hogy közösen rúgjanak szét minden segget. és akkor is szerethetőek, amikor egymást kóstolgatják. kellett már bobbi-nak ez az önbizalom-erősítés, nekünk meg az, hogy legeltessük a szemünket a tökéletes mozdulatain. az a baj azzal, ha ilyen sok szálat sodornak egyszerre, hogy az sem jó, ha valami kimarad egy-egy részből, de az sem mindig célravezető, ha az van, mint itt most, hogy mindenből kapunk egy kicsit, mert nem tud az epizód egysége ütni, nem áll össze. pedig külön-külön nem volt baj, mint írtam, a csajokat élvezet volt nézni, daisy-ék is ügyesen tevékenykedtek, érdekes látni, hogyan alakítják coulson-ék kapcsolatát, jemma-ékra is jutott pár perc. és hát ott volt a meglepőnek szánt fordulat a végén, amit már páran pedzegettek két hete az interneten, így igazán nem jöhetett a wtf-érzés, viszont ez a karakter-fordulat több kérdés vett fel, mint amennyit megválaszol, úgyhogy várjuk ki a végét. ($11.05.)

„you want me, my angel of death? here i am.”

eléggé a semmiből jött ez az apokalipszis epizód, de végülis, miért ne harcolhatnánk 20 percen keresztül az ősi gonosszal…? angyal egy kicsit idegesítő volt ezzel a megszállottsággal, de ez kellett, hogy beindítsák az epizódot. ami viszont érdekes volt, az az űrhajó személyisége, amivel hank kvázi intim kapcsolatba került, és még a nézők is elszomorodtak, amikor elpusztult. ($11.05.)

„this is the siege perilous. reserved for the knight with the purest heart, the one destined to carry out the most sacred quests.”

egészen szürreális tud lenni, ahogy keverednek a dolgok a sorozatban, mint amikor robin hood és hook egy okostelefonon nézi az ultrahang képét, majd nem sokkal később artúr király autót vezet, miközben hófehérke hercege lovagi tornásat játszik a platóról... ez utóbbi két ember került a középpontba ma, mert eléggé egyívásúak, mindketten szeretnek hősködni, főleg azért, mert kicsit úgy érzik, hogy érdemtelenül kerültek oda-ahova. úgyhogy közös kalandra indulnak a múltban és a jelenben egyaránt. de. szépen készítik elő az írók a törést, mert nagy örömünkre artúr nem egy hófehér lovag, aki felvonultatja az összes kötelező lovagi erényt, hanem tele van titkokkal, és nem fél bepiszkítani a kezét, ha úgy hozza az érdek. és mi szeretjük az összetett karaktereket. ezért lesz jó a csipkerózsika álmából felkeltett rumple is, mert most épp jót szándékoznak belőle csinálni. mármint az írók. és gonosz emma. ($11.04.)

„it’s not an ’s’. it’s my family’s coat of arms.”

én már akkor szerelmes voltam melissa benoist-ba, amikor még nem is ismertem őt... egy időben olyan képekkel dekoráltam a szobám falát, amiket a netről szereztem be, és volt egy kép amit különösen szerettem, rajta egy cuki lánnyal. még akkor is fenn volt a falon, amikor melissa felbukkant a glee-ben, és én majd’ megőrültem, mert nem jöttem rá, honnan ismerős ez a lány, aztán egy nap jött a homlokra csapás... és az a jó, hogy ebből a cukiságából mit sem veszített az évek alatt, és bevallom azon ritka esetek egyike volt ez a pilot próba, amikor azért döntöttem a rész megnézése mellett, mert erősen szimpatizálok a hősnőt játszó színésznővel. vagy lánnyal, na. még az sem riasztott el, hogy mindenhol azt kiabálták, hogy mennyire csajos az egész, hogy az ördög prada-t visel national city-ben, de tudjátok mit, több helyen pont ezért működött a pilot. mert olyan kis szertelen volt, mint a hősnője, szerethetőbb lett tőle, könnyítette a száraz tananyag lecsúszását. mert nem tehették meg, hogy nem a kályhától indulnak, hogy járjunk a krypton-on, hogy túlessünk az első hősködésen és ruha-próbán (ahogy kell, elsőre egy repülőt illik lehozni az égből). hogy az első heti-gonosz bepréselődjön a betonba (owain yeoman a terminator sorozat után egy újabb pilot-ban gonoszkodhatott). sokkal jobban működött a nyitány, mint amire számítottam, a repkedések hatásosak voltak, átívelésbe is érdekes lehet, a magánélet felpezsdítő, és hát melissa, hmmm, my sweet guilty... (blake neely kezdi belopni magát a fülembe, most is felismertem, hogy hozták magukkal őt is a készítők. jut eszembe, tényleg nincs esély egy crossover-re a cw-s srácokkal...?) ($11.04.)

„-you took a bullet for me.

-they were... meta-human tattoo playing cards...”

mivel annyian jönnek/mennek az arrow cave-ben mostanság, hogy el is felejtettem már, hogy hogyan is indultak a srácok, hogy az original team milyen régen dolgozott így magában. persze, mert dig még mindig duzzogott oliver-re, és végre, végre eljött a megbékélés időszaka. a háromtagú csapathoz az is elengedhetetlen volt, hogy felicity is aktívan kivegye a maga részét a hősködésből, és ajj, nagyon tetszik a határozott, kőkemény szöszi változat, még ha be is csukja a szemét, amikor a gépfegyverrel próbálja szétlőni a metahumánt... ja igen, mert megint szivárognak át a rosszfiúk central city-ből. pedig itt is van elég gonosz, vagy legalábbis damien darkh felér egyszerre többel is. na de nézzünk ki kicsit messzebb is, mert több dolog is történt nanda parbat-ban. thea nehezen kezeli a dühével párosított daddy issue-ját, és ahogy várható volt, sarah visszatért közénk -és meglepő módon, az írók belátták, hogy túl erős kártya van a kezükben a veremmel, mert minden halálnál azt fogják gondolni a nézők, hogy ’ugyanmár!’, úgyhogy jól ki is vették a történetből. welldone, bátor húzás. ($11.04.)

„you and your entire family are criminals. why should we trust anything you say?”

mert a családokkal mindig baj van... és általában úgy alakítják az írók a dolgokat, hogy több családi gond is a felszínre kerüljön egyszerre. ahogy várató volt, a west családot felkavarja a felbukkant anyuka. és mint kiderült, még a gonoszoknak is vannak problémáik a családjukkal -főleg, ha egy olyan szemétláda apával verte meg őket a sors, mint snart-ékat. michael ironside persze kisujjból hozza a rohadékot. azt értem, hogy a jövőre érkező legends of tomorrow-t készítették ma elő captain cold emberibbé formálásával, csakhogy egy kicsit benne van a pakliban, hogy egy ilyen fordulattól töketlenebb lesz egy cool karakter, nem...? a sok karakter-birizgálás (és romantikusnak szánt zavart pillanatok) mellett nem sok hely maradt a főszálnak, igazából jay összerakta az átjárót, és ennyi, majd jövő héten átmegyünk. illetve előtte még kell valamit kezdeni a furcsa állapotban lévő firestorm-mal is, akivel azért várható volt, hogy történni fog valami, annyira lengették az orrunk előtt a vörös posztót. ($11.04.)

„good morning. i am your director, dr.demeter and i welcome you to our wonderful program of organic rejuvenation.”

azon gondolkoztam a rész közben, hogy nem veszélyes-e, ha a gyerekek rossznak látják az olyan harcias környezetvédőket, mint poison ivy? mondjuk az nem baj, ha megtanulják, hogy a wellness-központokban átverik őket... igen, még mindig egy gyerekeknek készült mesét nézünk... (btw 1. alfred mikor csajozott be?; btw 2. elköltöztették a wayne kastélyt?) ($11.04.)

„-got your balls on?

-screwed on tight.”

...mert a vámpír-vadászathoz tökök kellenek -és azt hittem, hogy a sorozat-íráshoz is, egészen az utolsó jelenetig... tipikus finálét kevertek ki nekünk rodriguez-ék, ahol szépen lezáródnak az évad fő szálai, úgy, hogy a gonoszok elnyerik méltó büntetésüket, de azért maradnak kiskapuk is a jövő évre. lehet, hogy túl sok képregényt olvasok mostanság, de azokra a comic-okra emlékeztetett ez a rész, ami tipikusan a szuperhős-zsánernek a tagjai, ahol a nagy fináléban kötelező nagy bunyóknak lenniük, de úgy, hogy a főgonoszhoz sok kis gonoszon át vezet az út, és közben kis mellék-bunyók is kialakulnak. he...? és persze, mivel rodriguez-ről van szó, mindent belepett a cool-ság, a chingon húzta a talpalávalót a szétporladó vámpírokhoz, két vagdalkozás között kilassítva sétáltak a srácok, és még egy kamiont is képes volt felborítani a látvány kedvéért. csak az az utolsó jelenet ne lett volna, miért ne lehetne ez az a sorozat, ahol van elég tökük egy alapszereplőtől drámaian búcsúzni... ($11.03.)

az évad legfőbb kérdése az volt, hogy meg tud-e állni a saját lábán, ha nincs mellette az eredeti film nyújtotta mankó. a válasz természetesen az, hogy igen, a tavaly kiépített mitológiát jól szélesítették tovább, és a már megismert (és megszeretett) karakterek használata is rendben volt. lett új gonosz, új célok, új ellentétek. talán egy kicsit túl is bonyolították, mindenki átvert mindenkit, jöttek/mentek a szereplők, motivációk változtak, ellentétek éleződtek. de igazából nem tudom, hogy fontos-e az, hogy milyen történeteket ötölnek ki az író-szobában. vagy inkább az a fontos, hogy megkapjuk tőle a heti guilty pleasure adagunkat. mert a sorozat legnagyobb erénye, hogy az istennek nem akarja komolyan venni magát, hogy tökéletesen tisztában van a szórakoztató funkciójával, a b-filmes mivoltával (ha nem lenne egyértelmű ez a cél, olyankor kikacsintanak ránk párat a készítők, hogy biztosak legyünk benne). és az mindig meghálálja néző, ha teljes szívből akarják szórakoztatni. tetszett.

„lose your soul or lose your life.”

sötét mélységekben járunk -no nem minőségileg, hanem hangulatban. és nem elég, hogy a török invázió rányomja a bélyegét, egyből az elején megsérül majd fogságba ejtik lorenzo-t, leo teljesen elveszíti az eszét, majd a végén egy dicsőséges önfeláldozás töri össze a szívünk végleg. és teljesen jogos a létjogosultsága ennek a sötétségnek, csak hiányzik a kalandos hangulat. mert csak apróbb pillanatokra tudják megtörni a komorságot -főleg emberi pillanatokkal. mint mikor zo megnyugtatja a kisgyereket. vagy ahogy az idősebb da vinci beszél a fiával. vagy vanessa határozott kiállása az elsőre félelmetesnek tűnő nagytanács színe előtt. egyetlen helyen éreztem a régi kalandok ízét, amikor átlendültek a törökök feje felett. és nem is érzem, hogy reménykedhetnék abban, hogy több ilyen lesz. most nem. ilyen sötét időkben nem. ebben a helyzetben nem. csak ha meglenne a kulcs a győzelemhez. csak abban reménykedhetünk, hogy ez a kulcs ott van -leo fejébe bezárva. ($11.03.)

„open up that medical kit, lucy. take out that medicament and cast the devil out.”

ha megnéznénk az arányokat, szerintem a mai részben voltunk eddig a legkevesebbet a kórházban -igazából csak a végén tartózkodtunk huzamosabb ideig a patológián, de csak azért, mert dr.thack új szenvedélyt talált magának a szenvedély-betegségek kezelésén túl -most már a szifiliszt is meg akarja gyógyítani, nem meglepő módon kissé önös érdekből. de jó irányba indult el a hőkezeléssel, megint egy szegény disznó bánhatja, hogy a tudomány oltárára került. de ezt leszámítva vastagon a magánéletekben vájkáltunk, de ezzel semmi baj nincs, ha egy karakter-központú sorozatot szeretnénk. oké, talán az ’előkerülő feleség’ fordulatot hagyhatták volna inkább brazíliában... de egyébként szomorú látni everett-éknél a kényszeredett mosolyokat, ugyanakkor örül a szívünk bertie vonzalmának. és persze felháborodunk lucy nővér apján. isten embere, mi? csak egy kibaszott seggfej... egyébként gyanús, hogy ennyire hangsúlyos a vallás mostanság, sok szó esik a zsidókról, itt a keresztény nevelés, és ne felejtsük az abortuszokat sem. és ha nagyon megkapargatom az undorító fajelméleteket, amik szintén felütötték a fejüket new york-ban, ott is találnék vallási felhangokat. (és milyen ízléses volt ma is soderbergh a követő majd távolságtartó kameráival.) ($11.03.)

„je suis gabe h. coud.”

nem is tudom, nem vártam, hogy carrie most meghúzza magát, miközben a világnak próbálja eladni, hogy meghalt, de hogy ennyire nem bír nyugodtan ülni a seggén... egyre több-és-több embert avat be, mert 1. quinn nincs túl jó bőrben, és 2. mert muszáj tudnia, hogy mi van a háttérben. nekünk nézőknek ez utóbbi sokkal kevésbé titokzatos, mert minden kétséget kizárólag megmutatják, hogy igenis az oroszok keverik a málnaszörpöt, de úgy, hogy nemcsak carrie-t akarják kiiktatni, hanem saul-t is, vagy legalábbis meg akarják kavarni az erőviszonyokat a cia-n belül. és hát ehhez meglett a partner, a nő, aki egyre kevésbé szimpatikus... érdekes volt még a hacker-srác reakciója a barátja elvesztésére, hogy videó-üzenettel hergelte fel az internet népét, akik persze azonnal kaphatóak voltak egy jó kis bulikára az orosz követség előtt -jó kis anonymus-áthallások érezhetőek itt, és hát valljuk be, hogy az sem légből-kapott, hogy a rendőrök egyből a radikális eszközökhöz nyúltak, pedig a fiatalok más sem csináltak, mint maszkban kiabáltak egy kicsit. no, átvezető epizód volt, ilyenek szoktak lenni egy évad derekán, ne ezektől várjuk a zúzást. ($11.03.)

„if i can’t fuck a model today, nobody should.”

a filmes világ már kicsit uncsi volt, vigyük oda a srácokat, ahol még több gyönyörű lánnyal találkozhatnak -a divatiparba. aztán itt epekedhetnek a végtelenül magas hölgyek iránt, valamint extravagáns karakterekbe is belebotolhatnak (hello jason isaac!). ari eközben élete dilemmája felé repked, bár várható, hogy a szíve és nem a pénztárcája alapján fog dönteni. köszönöm az epizódot az alacsony férfiak nevében! ($11.03.)

„the future looks bright.”

hé jake, lenne itt egy pöpec vendégszerep, nincs kedved felhívni apádat...? valahogy így képzelem el, hogy gary busey hogy bukkanhatott fel az epizódban... (btw, látom ám a főcímben, hogy demi lovato neve is feltűnik, de kellett pár perc, mire kisakkoztam, hogy kit játszhat ő) azért akartam mindenképp olyan idézetet, amiben feltűnik a ’jövő’ szó, mert majd’ minden karakternél előkerült a jövő emlegetése, a vágyálmok beteljesítésének óhaja. már a flashback nyitányban is ez volt a kulcsszó, miközben elkeseredetten próbáltak olajat találni az egyszeri munkások. de volt egy másik flash is, ahol a gecco testvérek vitatták meg a jövőt. és hát a gonosz malvado is a jövőbe tekintett, amikor a vámpír-paradicsomba ért volna révbe a hajója. ritchie pálfordulása is a jövőjét alapozná meg, ahogy carlos minden tette is oda mutat (ja, captain obvious...). de előtte még meg kell küzdeni a jelennel -és egymással. a verbális szájkaraték is működtek (a kate/ritchie páros jó volt, ahogy egymást licitálták felül dacosságban), de a nagy összecsapás is tetszett a tipikus b-filmes hangulatával. (valahogy az egész rész alatt éreztem, hogy kate-et át fogják változtatni...) ($11.02.)

„16 hours in 19 on the floor.”

már két hete is írtam, hogy nem tudok egyetérteni a morgan által sugallt ’nem ölök’ filozófiával, mert nem érzem járhatónak egy ilyen szétzüllött világban -így kíváncsian vártam a rá fókuszáló epizódot, hátha meg tudnak győzni, hogy tévedtem, és tényleg járható a béke útja. háááát, nem lettem meggyőzve... azt még értem, hogy morgan megzuhant, miután elveszítette a gyerekét is, és csak egyetlen cél vezérli, ölni, ölni, ölni, mindegy, hogy holt vagy élő, mert az élőből is holt lesz nemsokára. aztán egy váratlan találkozás, és némi megszokási idő kell, hogy mindez átváltozzon. és egy erős mentor, akit john caroll lynch hozott a tőle megszokott magas színvonalon. és igen, átéreztem az ő fájdalmát is, és beláttam, hogy miért érzik úgy ők ketten, hogy erre a zen útra kell lépniük -de továbbra sem hiszem, hogy ez üdvözítő lenne. mert lehet, hogy túl cinikus vagyok, hogy higgyek abban, hogy a lélek megmenthető? hogy csak a szám jár, de igazából nem fogom fel, hogy milyen lelki törésekhez vezet egy gyilkosság? lehet, hogy hoztak nekünk egy hangulatos filler epizódot (ahelyett, hogy megtudtuk volna, hogy mi van glenn-nel), de az mindenképp pozitívum, hogy arra ösztönöztek, hogy legalább gondolkozzak el egy kicsit a dolgokról. ($11.02.)

„any living thing in this world, including my family and friends, could turn into a zygon and kill me, any second now. it’s not paranoia when it’s real.”

a legtöbb félelmünk a bizalmatlanságból ered. félünk a más kultúrából jött emberektől, mert bizalmatlanok vagyunk velük szemben. és aki bizalmatlan és fél, az támadni fog, nem akar megérteni, nem akar békés megoldást. a scifi-t mindig is jól használták a tehetséges szerzők arra, hogy a jelen problémáiról beszéljenek úgy, hogy átszűrik a fantasztikus elemeket rajta. és mi lenne aktuálisabb ma, mint a bevándorlás kérdése. amitől az átlagemberek félnek. hiszen fenyegetve érzik magukat és bizalmatlanok. persze moffat-ék csavarnak még egyet a dolgon azáltal, hogy alakváltókat helyeznek az emberiség tagjai közé mert a nézőben is lehet plusz bizalmatlanságot plántálni, hogy nem tudhatja, hogy kit lepleznek le a következő sarkon, hogy ő nem is az eredeti, hanem csak egy másolat. kicsit már panaszkodni akartam, hogy idén alig van közös jelenete a doktor-nak és clara-nak, de a rész végi fordulat azért lehet magyarázat erre (és remélem nem fog kiderülni valami színészek közötti ellentét, mert az illúzióromboló lenne). elég jól hozták a paranoia-thrillerek hangulatát, néha kell ilyen is a jókedvű who-részek közé, plusz remélem átjött, hogy a komoly allegóriájukkal komoly nevelési célok is kerültek a rétegek közé (sőt, ha azt nézzük, hogy a unit teljes vezetői stábja nőkből áll, egy adag jóleső feminizmust is felfedezhetünk). ($11.02.)

„you make us sound like a prog rock band. ladies and gentlemen, introducing mike milligan and the kitchen brothers.”

mindig elfelejtem, hogy nem csak a barkók és bajszok jellemezték a hetvenes éveket, hanem a farraw fawcett frizurák is, és apám, milyen jól is állt az a nőknek... és nem csak annak örülök, hogy ilyen frizurát láthatunk a sorozatban, hanem annak is, hogy a viselője komolyabb szerepet kapott ma, mert úgy tűnik, hogy ő az egyik legtökösebb a gerhard családban. már majdnem az apját közelíti ebben a tulajdonságában, igaz, hogy lou solverson-tól még mind a ketten messze járnak. és az a jó patrick wilson játékában, hogy látni véli benne az ember azt, amit tavaly keith carradine hozott, azt az erőt és kitartást. nagyon szépen kezdték összefonni a szálakat, itt vidéken valahogy mindig egymásba botlanak az emberek (bár szerintem most tartózkodtunk fargo-ban a legtöbbet a sorozat egészét tekintve). így olyan dolgokról is hallanak, ami cselekvésre készteti őket. a kedvesen esetlen párosunk is így lép tovább a nagy tervben, és persze hozzák a kötelező bénázást. de ez ugyanúgy kelléke a show-nak, mint a pitiáner keménykedő gengszterkedés. okay, then, körbeértünk. (és külön gratula a nyakkendő motívum végig-viteléért.) ($10.31.)

„a real mother would have let her son die in peace.”

hát van-e nagyobb horror, mint amikor egy anya elveszíti a gyermekét? vagy amikor minden hiábavaló kétségbeesés után sem kapja vissza azt a végtelen szeretetet, amit ő érez a gyermeke iránt? vagy amikor a gyermeke elhagyja őt valaki másért? eléggé tematikus epizódot kaptunk a héten, minimálisra véve a félelem-faktort (azért naomi campbell-t eléggé megijesztették), és egy kicsit komolyabbra vették a figurát -és be kell látni, hogy jól állt a sorozatnak egy kis drámaiság (és végre kihasználták a színészeik géniuszát is). persze erre az anya-fonalra egy csomó minden rárakódott. volt egy kis erotika, volt egy nyomozás, egy széthulló család, és kis lépésekben felismert célok. a kedvencem angela basset flashback-je volt, tökéletesen elkapták a blaxploition hangulatot, és utána is cool volt, ahogy a frizurákkal szemléltették az idő múlását (btw, nem tudom, hogy mi ez a nyolcvanas-évek zenei fixáció idén, de örülök neki). idén ez a rész húzott be eddig a legjobban, talán jó ötlet volt halloween estére időzítenem, bár, mint mondtam, ijesztgetés, az nem nagyon volt benne. ($10.31.)

„someone was planning to poison gotham’s water with the same fear-inducing gas and i knew only one person capable of such a deed.”

direkt tartogattam az eheti batman-t halloween estéjére, mert láttam, hogy madárijesztős epizód következik. aztán kiderült, hogy nem annyira a prímér félelmekre építették fel a részt, inkább bruce személyes félelmei kerültek elő. egy olyan sztoriban, amit (khmm) kölcsönvettek aztán nolan-ék is a batman begins-hez. ami erőssé tette az egészet, az a körítés volt, az arkham-os kezdés az új beteggel, és a noir-os narráció. ($10.31.)

„if we don’t make it out... it’s been a pleasure being your brother.”

a dolfe tesók is tudják, hogy egy akciófilmnek nagy és látványos fináléval kell befejeződnie. és akkor is kezdett el működni a rész, mikor a csöndes búcsúzkodós pillanatok után beindult az úthenger, és kő kövön nem maradt utána, amikor tényleg a sarokba dobtak a srácok minden értelmet, és felrobbantottak minden vörös festékpatront, amit csak akciós áron szerezni tudtak. mi meg örömmel nézhettük a romokat utánuk. ($10.31.)

kemény dió ez. olyan zűrzavart keltettek a fejemben a srácok, hogy fogalmam sincs, hogy mit gondoljuk róluk. vagy hogy hol kezdjem a gondolataim felfejtését. mert baromi nagy kettősség van bennem amiatt, amit éreztem a részek nézése közben is, és most a finálé után is. mert meggyőző volt a pilot, hogy nevezzek be erre a hullámvasútra, viszont utána nem nagyon kívánta a szervezetem, hogy égessem magam a floridai napon. elsősorban talán a két főszereplő elidegenítő idegesítése miatt. ugyanakkor, amikor tényleg ledobták az ékszíjat, és átmentek őrült ámokfutóba, bedobálva mindenféle abszurd fordulatot, akkor meg nagyon tudott működni a show, és őszintén kicsikart belőlem pár röhögős kurvaanyázást. plusz rengeteg jó arcot sikerült meggyőzni a hülyeségekhez (és paz vega még mindig gyönyörű), ezzel még kicsit helyrebillentve az egyensúlyomat. ennek ellenére nem tudom, hogy egy esetleges folytatásra beneveznék-e. inkábbtetszett.

„the invasion is only the beginning. sadly, many must die. yet the enlightened shall survive.”

vessünk számot, testvéreim. a jó és a rossz, a fény és az árnyék örökös harcában komor fordulat következett be, és jelenleg a legnagyobb lángelmék sem látják, hogy felcsillanna a fény az alagút végén... a külföldi kalandok hátrahagyásával a kalandfilmes hangulat is eltűnt, és nem is várom, hogy visszatérjen így, hogy a nyakunkon van a háború. hatásos volt a kezdés, mert senki sem számított arra, hogy da vinci tényleg elsüti az ágyúját, és arra sem sokan fogadtak volna, hogy a törököknek még van aduász a tunikájuk ujjában. bár az ostrom nem tartott sokáig, de intenzív volt, és kellően átadta a káosz érzését. tetszik, hogy ötletesen használják a da vinci-vel kapcsolatos emlékeket, hogy hajlandóak megépíteni a vázlatokban létező hadi szerkezeteit. és aztán gonosz módon idegen kézbe adják őket, hogy hősünknek még nehezebb dolga legyen a győzelem elérésében. plusz meggyötörték ezen kívül ma még testileg/lelkileg egyaránt, hogy sántikálva, sajgó szívvel, de elszántan várja a folytatást... ($10.30.)

„yeah, cuba inside of cuba.”

esküszöm, a srácoknak többet kéne szívniuk, mert akkor igazán bődületesen jó a sorozat, ha teljesen elveszítik a fejüket -erre példa a jason alexander házában történtek, ahol igazán elszabadult a pokol, volt itt kíméletlen politikai inkorrektség és véres meghökkentés. szépen felpörögtünk a fináléra, ez a legfontosabb. ($10.30.)