soroló

„daniel brickwell! you have failed this city.”

most már ki kell mondani, hogy idén hiába céloznak jó felé az írók, mindig egy-két centivel eltévesztik a célt. mert itt van például egy nagyszerű ötlet, hogy dolgozzon együtt a csapat a régi ellenségével, malcolm merlyn-nel, erre megvétózzák. visszahozzák oliver-t, de tönkreteszik a hangulatot egy felesleges felicity-hisztivel (azt viszont el kell ismernem, hogy a visszatérés hatásos volt, bár továbbra is vallom, hogy rejtegetni kellett volna a nézők elől a főhőst három részen át, úgy még inkább ütött volna a zöld csuklya újbóli felhúzása). egy kisebb-szabású bunyóval zárni egy háromrészes átívelést nem hatásos, ráadásul bedobták wildcat-et is, akit aztán jól agyon is vertek (btw, nem saját felfedezés, de vicces, hogy nézhetjük úgy is az epizódot, mint egy dark knight rises bestof-ot, hisz’ itt is visszatért a fő karakter a halálból, és a tömegverekedés is hasonlóra sikeredett). so, nem rossz ez srácok, de azért még illene gyakorolni... ($02.07.)

„sounds like our meta-human bonnie and clyde are at it again.”

eskü, pont akartam írni, hogy szegény danielle panabaker-t mindig köpenybe öltöztetik, erre gyorsan ráadtak egy dögös rucit -és még cukibbá tették, ahogy egyre csúszott bele a részegségbe. ez az a magánéleti szint, ami még elkel egy sorozatba, de persze itt nem tudnak megállni az írók, ők többet akarnak ránk borítani, egy új csajt barry-nek, hogy problémák lehessenek, némi szárba-szökkenést caitlyn-nel, és még lehetne sorolni. mondjuk van rá idő, mert megint félreraktunk mindent, és egy heti-metával töltötték ki a helyet, aki nem lett túl eredeti vagy izgalmas (az ilyen pukkanva teleportálásnál ki az, akinek nem az x2 jut eszébe...?). és az utolsó jelenetet elnézve nem úgy tűnik, hogy legközelebb bármelyik folytatólagos szálat szándékoznák előszedni. ($02.07.)

„there are three sides to every story, mr. jarvis -your side, my side, and the truth.”

azért a sztálini érában még tudtak erős nőket nevelni... örülök neki, hogy a gonosz orosz parát lovagoljuk meg a sorozatban, és nem a hydra-val kell küzdeni már megint, így is kapunk leharcolt helyeken való lövöldözést bőven. de ez várható volt, amint felbukkant a howlin’ commando -bár egy kicsit sajnálom, hogy nem mindenkit sikerült visszacsábítani, de az emblematikus főalak itt van, meg láthatjuk, hogy nem életbiztosítás ebben a csapatban melózni. peggy most igazán a magas-sarkújára sarkára állt, és meg is lett az eredménye annak, hogy az asztalra csapott, mert sokkal jobban tisztelik már, mint akár egy héttel ezelőtt (plusz végre nem csak egy arcát akarják mutatni az ügynököknek (akik nekem eddig sima fbi-osoknak néztek ki, mint taktikai egységnek, és valahol igazam is lett)). ($02.06.)

„you have decided to learn a member of the double-reed family.”

na látjátok, nem csak magyaroknak jutnak eszébe pajzán gondolatok az oboázásról... persze lehetett érezni, hogy valami gebasz lesz a pasival (meg john hodgman-nek mindig olyan perverz feje van -talán a bajusz teszi...). kicsit széteső lett a rész, hogy három különböző szálon mozgott, de szerintem az öreg karmestert csak azért utaztatták kubába, hogy elsüthessék azt a poént, hogy rodrigo lemegy alfába, és a gyerekkorára gondol, és te azt hiszed, hogy most jön egy flash a múltra, de átvernek a sosem változó ország képeivel. ezenkívül még egy fura szerzett zenészt is megismertünk. sok, de mégis kevés... ($02.06.)

„i was just thinking, how great is it to fuck your wife?”

először csak a másnap reggelekkel kezdtük, de aztán egy egész hétnyi következményt kaptunk a múlt heti epizódhoz. valahogy várható volt, hogy a régről feltűnt írótárs nem a pénzért csinálja, hogy cukin kínos lesz az első leszbikus szexuális élmény, és hogy leblanc-ék el fogják cseszni az újabb esélyt a családi életre -igaz, most pont nem matt volt a hibás. szép folyamatos a haladás az évadban, most sem tudhatjuk, hogy milyen húzások jönnek, és ez jó. ($02.04.)

„i will try to... empty my balls. fire my ’p’... into... into a ’v’...”

az ex-csaj szelleme, mi...? megint ment az ezerrel túlpörgetés, de baszki annyira működik, hogy prüszkölve köptem ki a kenőmájasos kiflimet -az ördögűzés is kemény volt, de az sms-t küldő műveleti központot is imádtam. ki mástól fogadnál el komoly tanácsot, ha nem michael hogan-től... ($02.05.)

„the deaths, the destruction, the loss. all to achieve this very moment. is it possible a man could do such a thing?”

hogyan élj túl egy játszmát az élet nevű sakktáblán? először is, meggyőzőnek kell lenned, el kell tudni magad adni az egyszerű embereknek, tudnod kell úgy forgatni a szavakat, úgy helyezkedni, hogy a vállukra emeljenek, és ne akarjanak a töködnél fogva felakasztani (vagy felszúrni a farkukra, ha esetleg nő lennél). nagyszerű túlélési tudományokat tanulhattunk ma, flynn kapitány ismét bizonyította a hozzáértését választott szakmájához (és az előzőhöz is jól értett, remélem ügyesen kötik majd össze a két pontot), de kedvenc szakácsunk is talált egy gyenge pontot a közösség életében, amit kihasználhatott. a parton már sokkal bonyolultabb volt a helyzet, egyenlőre az erőszakra nincs megfelelő válasza a szöszinek, de nem aggódok, majd megoldják. minden menedzselhető, az érzéseid is, csak ne légy gyenge. ($02.04.)

„just like joey fatone and lance bass, we are totally in sync.”

ez nem hogy két legyet - egy csapásra volt, de egy egész légycsaládot sikerült padlóra küldeni... ehhez kellett a múltheti nagy összeborulás, mert leslie és ron így együtt a legjobbak, kellettek a határozott célok (gofri, sonka és tojás), és az a fifika, amit csak egy bürokrata hivatalban tanulhat meg az ember. volt némi mellékszál is tom-mal és donna-val, kis romantikával, úgyis jön a valnetin-nap, elnézem nekik. ($02.04.)

„fear can be debilitating. it helps to talk to someone about it.”

áhh, de rég láttam már julian sands-et! kár, hogy nem fog túl sokáig maradni -igaz, ez csak a rész végén derült ki. már épp megfordult volna a fejemben, hogy talán kicsit elvétették a korcsoportot a madárijesztő ügyében, de aztán jött egy ügyes csavar, ami mindent megmagyarázott. bizony, újabb gonosz-felépítésbe kezdtünk, mintha még nem lettek volna elegen, de ha jól fogják csinálni, akkor rendben leszünk. és miért ne feltételeznénk ezt, a pingvint is jól csinálják, hihetetlen, hogy mindenhonnan kidumálja magát a kis kripli (és david zayas is jó partner volt az őszinte-játékban). de nem engedjük el nygma kezét sem, plusz ugye kell egy ilyen színes folt az őrsre. bár egyre kevésbé nyomoznak a hőseink az asztaluknál, beviszik a magánéletet is a munkahelyükre (aranyos volt látni harvey-t is csajozás közben). ($02.04.)

„you, big bad harv, represent these angry feelings.”

azt hiszem, most először volt olyan, hogy nem készen kaptunk egy ikonikus gonoszt a rajzfilmben, hanem a szemünk láttára jött létre -és egész jó munkát végeztek vele az írók (sokkal jobbat, mint később a batman forever-ben...). jól érzékelhető volt, hogy harvey már korábban is hasadt személyiség volt, a későbbi (nem túl gyerekbarát) külseje csak kivetülése volt a betegségének. sőt, egész a gyerekkori traumákig visszavezették a mentális problémáit. szóval megszületett kétarc, aztán a folytatásban már inkább hagyományos gonoszkodás ment -némi szépség és a szörnyeteg áthallással, de sebaj, mert az első húsz perc annyira működött, hogy ezt is elnézem nekik. ($02.04.)

„you know what’s weird? sitting in a family diner with an erection.”

pfuck, mindig érzelmi hullámzáson megyek végig, amikor emmy rossum-ot nézem -amikor mosolyog, én is mosolygok, amikor kacag, akkor nagyon jól érzem magam, amikor szexet imitál fiona szerepében, akkor meg az ágyat püfölöm az öklömmel, mert belémnyilal, hogy ezt a csodát is megkaphatja egy férfi, aki nem én vagyok... csak abba az egybe szalad bele a szívem, hogy tudom, hogy milyen pillanatnyi szokott lenni a boldogság a shameless világában, de igazán bekaphatnám, hogy ezen agyalok, és nem a nyalás-jelenetet próbálnám újra-és-újra felidézni. na, valahogy így szoktam lehervasztani a mosolyt az arcomról... frank is tudna mesélni az elillanó boldogságról -időről időre meglebegtetik előtte a gazdagság mézesmadzagját, de mindig ki kell valamit találni az íróknak, hogy hogyan maradjon szegény szegény pára, most elég ötletesre sikerült ez a mementóba oltott kincsvadászat. arra is kíváncsi leszek, hogy a miami-béli túra kinek fog sebeket okozni, lip-nek vagy a kedves barátnőjének. mert a legnaposabb államban is gyülekezhetnek a felhők... (pjaj, de nagyokat akarsz mindig mondani...) (a vészhelyzetes utalásért küldeném a puszit john wells-nek!) ($02.03.)

„well, the cat’s away, so we mice might as well play a little.”

karácsonykor mindig utazik a család, de ez jó dolog, kiszakadni a megszokott rendből. egy szép helyre mentünk most is, még új zenei téma is dukált az új kastélyhoz. és új szereplők is, mert szegény lányok még mindig egyedül vannak, fel kell kicsit piszkálni a férfiak iránti vágyaikat. és hát azért is kellett ez az összeröffenés, hogy az após megszeresse végre rose-t -sokáig tartott, pedig nem egy nehéz feladat. ennek a szálnak is voltak jó összetevői, egy kiállhatatlan komornyik és jó adag barrow-lelemény, ami persze kicsit máshogy sült el, mint ahogy tervezte, de a legfondorlatosabb elmék is tévedhetnek. hjaj, jártunk egy újabb kört a bates-házaspár börtön-kálváriája körül, remélem nem koptatjuk többé a lábunk arrafelé. mert nincs baj velük, de azért vannak olyan párosok, akiket szívesebben nézzünk együtt, már ha nem sértek meg senkit. de szerintem mindenki imádja a két öreglányt, akik egyre kevésbé osztják ki egymást, de ez a szeretetteljesség is jól áll nekik. ahogy a lenti világ két rangidősét is jó látni együtt. az viszont nem kétséges, hogy megint megbontják a csapatot jövőre, igaz, most nem olyan drasztikusan, mint korábban... az utolsó húsz percre kaptak észbe, hogy karácsonyi részt kéne írni, de ezt csak azért nem rovom fel nekik, mert így beleadtak mindent, igazi szívmelengető (ám egy cseppnyi keserű-csokit tartalmazó) finálét kaptunk. ($02.03.)

egyre furább ez a (titkos) viszony, amit a sorozattal folytatok. épp ésszel felfogom, és tisztán látom azokat a hibákat, amik miatt menekülnöm kéne -hogy igazából csak hömpölyögnek a nem túl eget rengető események, hogy mennyire túlhúznak bizonyos szálakat (jellemzően pont azokat, amiket az ember a háta közepére sem kíván), hogy több karakterrel sem tudnak jól hozzányúlni. és mégsincs szívem elengedni, sőt, kicsit felpezsdülök még most is, amikor felcsendül a zenei főtéma, és rendre azt veszem észre, hogy el is telt az adott részre kiszabott penzum. így a válás szóba sem kerül, mint opció, sőt, igazából be kell vallanom, hogy én még mindig szívesen jövök ebbe a rusztikus házba ennyi év után is, és inkább elfordítom a fejem, ha azt látom, hogy hullik a vakolat. (gyenge) tetszett.

„the show is fantastic. these dutch fucks are so brilliant at this. it’s like survivor meets big brother meets millionaire meets... survivor again.”

matt igazán példás apa, odafigyel a gyermekei művészeti oktatására... de ami fontosabb nekünk, odafigyel a gyermekei édesanyjára is. persze mi látjuk előre a bajokat, de olyan aranyosak együtt, nem? mint beverly az ingyen-cuccok között. vagy az irodában formálódó leszbikus-szál. csak sean hozott magával angliából egy kis probléma-csomagot. ($02.03.)

„there are fake cops –that’s you. and there are real cops –that’s her. difference being real cops will turn your ass in.”

ez egy olyan város, ahol a nők kemények és a férfiak lelkizősek -még egy átlagos munkanapon is... persze, próbálok valami általánosító vonást találni, de az kétségtelen, hogy sok nő keményebb ebben a városban, mint az átlag (rebecca kiállja a chicken-próbát, carrie meg csak simán kiszellőzteti a fejét, de ott van még brook exe is, aki egész máshogy néz szembe halállal, mint mások (na tegye fel a kezét, aki elsőre realizálta, hogy a megkészült kefélő szöszi meg a haldokló amish-nénit ápoló szöszi az ugyanaz. naugye...)). és bár brook is aggódik a volt asszonyért, a lelkizős dumámat elsősorban hood sheriffre lehet ráhúzni, aki jelenleg komoly viaskodásban van a belső szerveit illetően -szív vagy ész. de tudjuk, milyen ösztön-ember, úgyis gyomorból fog dönteni... megint hamar rásütötte volna az ember az ’átvezető/építkező’ jelzőt, aztán most sem maradtunk verekedés és durvulás nélkül. a cliffhangert azért kibírtam röhögés nélkül... ($02.02.)

„i’m not the one who chugs balls behind buildings, and even if i were, they wouldn’t belong to that dude arn.”

pam-ből sosem elég, hát duplázzuk meg! mert lehet, hogy sokmindenben különböznek a nővérével, de ugyanolyan nagy pofájuk van, és az öklüket sem félnek használni (a szabados szexuális életükről már nem is beszélve. igaz, mutass egy wisconsin-i lányt, aki ne szopott volna le valakit egy mezőgazdasági épület mögött...). szerintem jópofa, hogy cyborg-barry-t előszedik időről-időre, lehet vele bunyózni meg terminátoros poénokat hozni. (először csak egy csatornán belüli árukapcsolásnak gondoltam, hogy a végén felcsendült a fargo zenéje, aztán megláttam, hogy allison tolman volt a vendéghang, és összeállt a kép...) ($02.02.)

„-no one knows i collect toy pigs dressed like movie stars, except now all of you people.

-which one is that?

-this is actually ham-uel l. jackson from the movie pork fiction.”

mindig akkor jön át legjobban egy maró társadalom-kritika, ha az írók bele tudják simítani az üzenetüket a sorozat világába. és ha az kell ahhoz, hogy elgondolkozzunk a nagy tech-cégek adathalászásának veszélyeiről, hogy ron fucking swanson lelő egy repkedő robotot, ám legyen... de tényleg nagyon jó volt az erősen a google-re hajazó óriás trükközésének és az emberi naivitásnak a kifigurázása. ($01.31.)

„why is your mustache so sad?”

jé, pont az jutott eszembe a rész elején, hogy vajon mikor kapunk stan lee shot-ot, és íme, kívánok neked még sok ilyen felbukkanást, öreg barátom! nézzünk inkább egy másik bajszost, mert howard méltó a stark névhez, legalábbis ami a nőkhöz való hozzáállását illeti. illetve az elcsábításukban verhetetlen, de a gondolkozásukat nem mindig érti meg -de most talán egy jobbegyenes után megértette, hogy hazudni nem szabad nekik. nem csoda, hogy peggy ily’ hevesen reagált, mert újra feltépődött a seb, de biztos vagyok benne, hogy steve emléke időről-időre fel fog bukkanni. ahogy egyéb ügyek is kísértenek a múltból, a volt katonáknak nem csak a szerzett sérülések fájnak, plusz erőteljesen behoztak egy rejtélyes szálat is. (nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ha valaki meg akarná szerezni a spéci pisztolyom, az legyen egy halálosan szép szöszi, nem...?) ($01.30.)

„we’ve been doing it because there are people we care about that are still...alive.”

nem is olyan egyszerű hősködni, mi? az új maffiózónk elég keményen nyomja (rendőrség megtámadása, képviselők elrablása, polgármester zsarolása, üvöltve gépfegyverezve mindenkire), de mit is várnánk valakitől, akinek olyan feje van, mint vinnie jones-nak... és ez a kemény küzdelem azért megizzasztja hőseinket. tetszett, hogy laurel (vagy most már elkezdik használni a dinah nevet is?) attól a pár box-edzéstől nem lépett automatikusan szintet, gyakran véti el a lépést, kap be néhány pofont, és persze még lelkileg sem elég erős, hogy az emberi gonoszsággal szembenézzen (ami azért fura egy kicsit, mert a tárgyalóteremben és a kihallgatóban nem ezt tapasztalhatjuk tőle). de kezd formálódni az arrow nélküli arrow-csapat, már felicity is erőt vett magán. pont addigra fognak belejönni, mire hősünk befejezi a lábadozást abban a szűkös kabinban. (meglepő volt a valóság beszivárgása a sorozat világába, már al capone emlegetésére felkaptam a fejem, de aztán utaltak a ’92-es la-beli lázongásra is, fura.) ($01.30.)

„hartley rathaway is the prodigal son. and he has returned.”

no, a mai rosszfiú két dologra is jó volt -a flashback-ekből kicsit megismerhettük, hogy milyen volt a viszonyrendszer a laboron belül, és kicsit elbizonytalanítottuk hősünket wells dokival szemben (ha akarom, tudok még egy harmadikat is -amilyen pöcsfej volt a srác, máris jobb színben tűnt fel cisco mellette...). és ez a bizalom még nagyon meg fog inogni legkésőbb az évad végén, ez egy jó mutatója volt annak, hogy mennyire meg fog változni a hangulat a sorozatban, mikor megtörténik a leleplezés. egyébként egy szimpla építkezős évadközi rész volt ez, a múltheti után azonnal hanyagoljuk is a hideg/meleg srácokat, inkább a sárga ruha felé kacsintgattunk. meg a csokilány is sertepertélt néhány percet a monitoron... ($01.30.)

„you know, i sometimes wonder. do we raise the money to make the music, or do we make the music to raise the money?”

senki se’ szólt roman coppola-nak és izgága operatőrének, hogy nyugodtan lehet vágni a sorozatban...? hihetetlenül erős hangulatot hozott, ahogy folyton úszott át a kamera karakterről karakterre, nyughatatlanul körözve a puccos partin, elcsípve néhány beszélgetés-foszlányt. és akkor még nem beszéltünk a sejtelmes bevilágításról, vagy a szürreálisba hajló ötletekről (ló a nappaliban?). kicsit tényleg fura, hogy a legfontosabb feladata rodrigo-nak a pénz-szerzés, miközben most is pontosan kiderült, hogy nem kéne őt leengedni a világi emberek és csippcsupp ügyek közé, ő a tehetség angyalai között van elemében. ($01.29.)

„will all this singing kill our nielsen ratings?”

fokozták föl-és-föl, hogy vajon hogyan fogja minden karakter megúszni ezt a slamasztikát, és persze jól ismerve a hollywood-i nagy íratlan szabálykönyvet, addig húzták a csókot, ameddig lehetett, majd a végén szétrobbantották az egész csapatot, hogy egy esetleges folytatásban felfrissült kalandokat tudjanak írni, amíg újra össze nem jön a nagy banda -legalább egy közös dal erejéig... ($01.29.)

néha az ember hall egy idétlen, sőt mitöbb, őrült ötletet, amiről el nem tudja képzelni, hogy működni fog -aztán homlokon csapja a felismerés, hogy bizony tévedett. éneklős mesés-kalandos-középkori paródia sitcom-ként, országos csatornán? ugyanmár! és aztán az első percek után érzi az ember, hogy ez marhára jólesik neki. mert teljesen agyament, kiforgatnak mindent, ami szent, telepakolták kúl dumákkal, anakronisztikus kacsintásokkal, szerethetően lüke karakterekkel, ragadós alan menkel muzsikákkal. és persze elsőre ugrott az angol színészvilág krémje, hogy bohóckodjon nekünk egy jót. reméljük idén ez lesz a standart a ’szerethető sorozatok’ dobozban -tetszett. jaj, túlcsordult a szívem, inkább kacagjunk serényen.

„this is my moment in the sun / this is my...”

bár tudom, hogy ez így magában nem vicces idézet, de ez volt a legjellemzőbb az epizódra. mert tök jól játszottak ezzel a ’soha be nem fejezet dal’ gördülő poénnal. ezen kívül csak egyet énekeltek (de azt meg milyen szöveggel már megint már...). aki aggódott volna, hogy vége a kalandozásoknak, annak üzenem, hogy a vár körül is maradt elég poén, nem csüggedni! ($01.29.)

„you want to understand why piracy flourishes in the west indies.”

nem mindig kell azonnali támadásba lendülni, néha az áldozat anélkül is megadja magát. bár mint kiderült, ez a gondolat nem mindig helytálló ha egy kalózzal állsz szembe, de attól még kivetíthető a sorozatra. talán nem is akartak lenyűgözni a készítők, csak szépen visszaengedni minket a habok közé. flint kapitánynak még mindig rossz, de most tesz róla, hogy másképp legyen rossz, önkéntes akcióban vesz részt, irha-mentési célzattal, és egyre jobban működnek együtt long john silver-rel is (plusz flashback-ben próbálják a kapitány jellemét árnyalni, de abból leginkább most még a kikötő zajai fogtak meg...). szóval az itteni puskapor-szagot vittük magunkkal a szárazföldre, ahol szokás szerint mennek az összezördülések és kétes pénzügyi manőverek. meg a magánéleti zűrzavarok és a teljesen fedetlen női testek... az ’új évad új gonosz’ elve itt is érvényesül, ami engem annyiban érint kényelmetlenül, hogy a csúnya szemek a gyenge pontjaim, brrrr... ($01.28.)

„it’s going to be dangerous to be a shelby in london for a while.”

ezek az angol írók szeretnek időt ugratni két évad között, és nem is olyan rossz módszer ez, hogy érdekessé tegyék a nyitányt. itt is kihagytunk pár lépcsőfokot a shelby limited felemelkedésében, ami talán azért nem baj, mert így egyből a lényegre térhetünk, az egyik legveszélyesebb lépcsőfokra készülünk rálépni, olyan szintre, ahol már minden mozdulat életveszélyes. valamiért az angol sorozatokban a színészek sem szeretnek huzamosabb ideig tartózkodni, vagy nem tudok más magyarázatot arra, hogy freddie-t ily’ hamar a szocialista mennyországba kellett küldeni. és azt gondoltam, hogy sam neil-től is elköszönünk, az új tétek mellé új gonosz is jár -ez utóbbit meg is kaptuk, de a kiállhatatlan zsaru is maradt, új funkcióban. ez egy modern sorozat, így a nőkre is (majdnem) annyi idő jut, mint a férfiakra, ezt most még elsősorban polly hálálja meg, de például kíváncsi leszek a kurvából átképzett titkárnő történetére is. mondanám, hogy jól szórakoztam (mint egyszeri kemény-legény a puccos jazz-klubban), de a végével túlságosan elvették a kedvemet -sötét lesz az ég birmigham felett... ($01.28.)

„i.a.? two old drunks in the basement.”

a noir alap-felszereltségéhez tartozik a korrupt rendőr, ami sok mindent megtestesít ebben a közegben, egyszerre jelképezi a rendszer romlottságát és az emberi kapzsiságot. de attól még, hogy kötelező elem, kéne tudni jól használni... mert oké, hogy itt van jim kontrasztnak, mint a rendíthetetlen rend őre, de attól még a lefoglalt árut lefölöző drog-zsaruk nem lépnek ki a megszokott zónájukból. azzal remélhetőleg kezdenek majd valamit, hogy jim-nek is be kellett piszkolnia a kezét, hogy elérje a célját (szegény nico nicotera mindig szerencsétlenek játszik, adtak volna alá egy motort, máris tökös legénnyé változott volna...). az a baj, hogy a többi szál sem hozott nagyfokú izgalmakat, lezajlott egy újabb csörte fish és a pingvin között, folyton váltakozva, hogy ki tud a másik fölé kerekedni -és még mindig a szél-kakas pingvin a legjobb arc a városban. (bruce-ékról inkább nem írnék, mert értelmeset nem tudok, de sajnos az írók sem tudnak...) ($01.28.)