„sunrise comes along fast in these parts.”
csak beetettek az elején a tie-vadászokkal, aztán egy érdektelen szikladarabon ment a küzdelem valami névtelen izék ellen. szóval nem sikerült lekötni túlságosan... de legalább a mandalore-i lányról csepegtettek pár infót. ($06.10.)
„you’re going to do tremendous fucking damage to this young man. you’re going to drag him to the fucking deep end and you’re going to wait until he crawls up like a bag of fucking monkey bitch, trembling, whimpering monkey bitch. okay? or you can just punch him in the fucking face, ’cause he hates that.”
nem tagadom, mindig is nyápic voltam, sosem verekedtem, távol áll tőlem az edzőtermek szúrós izzadság-szaga. hogy miért kezdek bele mégis egy sorozatba, ami pontosan ebbe a világba ad betekintést? mondhatjuk, hogy pont a megismerésért, de most talán azt érzem a legerősebb indoknak, hogy szükségem volt már a sok scifi és fantasy mellett valamire, a felfrissít a realitásával. és azt hiszem megint nem csalt a szimatom, és jól választottam. ezt már akkor éreztem, mikor az operatőr az elején a főhős nyomába szegődött, hogy aztán végig ott zötykölődjünk a vállára csapott kamerával egy órán át. persze előfordulhatott volna, hogy elriaszt az erőszakossága, a maszkulin vonásai, de meg sem fordult ilyen a fejemben. bár ahhoz még mindig nem kaptam kedvet, hogy lemenjek egy edzőterembe szétrúgatni a seggem... (bár jól esett a valóságszag, a jól összerakott zenés részek, azért inkább egy nagy ígéret volt a pilot, ahol a klisékből építkező karakterek és történet kifejlődhet valami erőteljessé, de még edzenie kell, hogy beverekedje magát a szívünkbe. annak viszont örülök, hogy a direktv fogadta be a projektet, mert kellettek a káromkodások és a csöcsök, ezt finomkodva nem ($06.09.)
„cadets, you entered this facility as children. and in a few short weeks, you will leave as soldiers.”
a rohamosztagos is volt gyerek... ebbe még sosem gondoltam bele, hogy a birodalom katonáit is ifjúkoruktól képzik, úgyhogy jó volt belelátni egy ilyen iskola működésébe is. az is tetszett, hogy belevágtunk egyből a képzés közepébe, majd csak később magyarázták meg, hogy miért van ott ezra (igaz, az egyértelmű volt, hogy ő lesz az egyik sisak alatt). szépen építették a titkos küldetést, majd a végét igazán vad akcióba borították, bevetve űrcsatát és lépegetőt is. ha így lépkedünk fel a színvonalban, akkor jóban leszünk! ($06.03.)
„what if we took a mulberry bush and put it in some papers? think people would give a shit?”
hogy louie-nak épp most támadt kedve nosztalgiázni a késő hetvenes évekre? lelke rajta, mi nem ellenkezünk. és nem csak arról van szó, hogy elmesélt nekünk egy magában hordozott régi tüskét, hanem, hogy úgy mutatott be egy tinédzser-kori drog-problémát, hogy közben nem ment át demagógba, nem mutogatott ujjal bárkire is. sőt, egész érdekes figurákkal népesítette be ezt a barnás színvilágú múlt-játékot -ott volt a jófej tanár, a nem tipikus igazgató, a kicsit bohókás, kicsit félelmetes drog-díler (hello jeremy!). és megismerhettük a szülőket is, a beleszarós öreg székely-t (hello f. murray!), és az őszinte rohamában igazán drámaivá váló anyukát. az nem hiányzott, hogy a végén azt mondja a lányának, hogy ’látod, ezért ne drogozz kislányom!’. az viszont igen, hogy megkapja a tini énje a tanár lányát... ($05.29.)
„do or do not. there is no try.”
hmm, már lucas szakállát ráncigáljátok, srácok...? kicsit élcelődünk a klasszikus yoda-mondaton, majd megkezdődik a tényleges jedi-képzés. kanan is mutathat valamit a tudásából, repteti a rohamosztagosokat, forgatja villámsebesen a fénykardját (btw, komolyan azt mondta, hogy lazer sword??). és felbukkant a legnagyobb visszatérő ellenfél is, aki remélhetőleg mindig ilyen agyafúrt lesz, mint most, és azért nem viszik túlzásba ezeket a fénykard-trükkjeit... ($05.27.)
„meilooruns don’t grow on lothal.”
a kezdeti idétlenkedésnél azt gondoltam, hogy ’nemár, hogy ilyenekkel akarják tölteni az időmet’, de aztán beindultak az események, és az akció-részeknél már sokkal szívesebben néztem az epizódot, működni fognak ezek az összezördülések a birodalmiakkal. és közben még két főszereplő kapcsolat-építésére is volt idő. ($05.21.)
„perfect crime. we steal weapons meant for the empire... and sell them for credits we desperately need to keep this bird flying.”
igen hamar bedobták a galaxis két legismertebb droidját, nem? vagy csak meg akarták mutatni, hogy mennyi robot-humor lesz ebben a sorozatban is? sok... némileg egyensúlyozódott ez az egyik karakter drámai múltjának felvázolásával. és úgy néz ki, hogy tényleg van egy titkos tervük, hogy hogyan válik ez a nem túl tisztességes munkából élő szedett/vedett banda lázadóvá. ($05.07.)
„i regret to report that both our jedi order and the republic have fallen, with the dark shadow of the empire rising to take their place. this message is a warning and a reminder for any surviving jedi: trust in the force.”
valamivel meg kellett ünnepelni a nemzetközi starwars napot, főleg egy ilyen különleges évben, ezért úgy gondoltam, itt az ideje, hogy ne halogassam tovább ezt a rajzfilm-sorozatot. annak ellenére tudtam, hogy egyszer majd neki kell magam gyűrni, hogy (a) the clone wars-szal nem volt felhőtlen a viszonyunk -elsősorban a hullámzó minősége miatt, másodsorban a digitális technika használatáért. azt még nem tudom, hogy itt a történet milyen lesz, de a látványt máris kettősség uralja. mert a hátterek, az űrhajók nagyon életszerűek, látványosak, ugyanakkor az arc-mimika, és főleg a hajak és szőrzetek itt is katasztrofálisak. de ha anno megszoktam, most sem lehet gát. nagy előnynek érzem, hogy végre nem egy skywalker van a középpontban, sőt, az eddig ismert szereplőket száműztük a háttérbe, és új karaktereket találtak ki -sokkal nagyobb szabadságot kapva. és a két trilógia közötti időszak sem olyan kötött, mint a klón-háborúk voltak. persze most sem ússzuk meg jedik nélkül, de talán így érdekesebbek lesznek, hogy kevesen vannak, és rejtőzködnek. egyébként sokat nem tudtunk meg hőseinkről, bedobták őket egy rakás látványos akcióba, a mély hátterek kidolgozása meg majd elkövetkezik -a sorozatos formátum nagy előnye ez. szóval én bizakodó vagyok, a hang-effektekkel még el is lágyították a szívem, szóval egyet kívánhatok csak a készítőknek: az erő legyen veletek! ($05.04.)
„enjoy the heartbreak while you can, for god sakes.”
hümm, ez megint nagyon érdekes epizódra sikerült szerkezetileg. kaptunk pár percet szomorkodni, lezárni az elmúlt részek átívelését, aztán egy hosszabb standup következett (nem is tudom, mikor volt utoljára egyben ennyi színpadi bohóckodás), ami azért nem a legvicccesebb fajtából formálódott, inkább elgondolkodtatott az isten-kérdéssel, és a nők egyenjogúságával kapcsolatban. kellett is ez, hogy előre kicsit kiengesztelje a nőket, mert a végére súlyos drámával vágott arcon mindenkit -egy kvázi megerőszakolással akart sokkolni és elgondolkoztatni. sikerült, mester, sikerült... ($04.21.)
„meg akarom mondani, hogy érzem magam, de most nem értjük egymást.”
miközben türelemmel kivártuk, hogy hova akar minket louie vezetni, azért meg-megtudtunk állni mosolyogni néha (kedvencek: amikor riadtan néz fel a templomra, és persze a magyarosch étteremben a levél felolvasásának abszurditása). azt persze tudtuk, hogy a nagy romantikus történetnek nem lesz happyend a vége, de végre értelmet nyertek a túlzottan idióta időjárás-jelentések is, amelyek el voltak szórva az elmúlt részekben -hát ott is egész a komolyságig fokozta a tomboló viharban mentést. fura gyerek ez székely, azt kell, hogy mondjam... ($03.23.)
„-where’s your cock?
–where’s my cock? you want to see my cock? let’s go to my office, i’ll show you, i’ll show you.”
ismerjük a finálék bejáratott kottáját, így mindig örömteli megtapasztalni, amikor apró variálásokkal, ütem-csúsztatásokkal emberibbé teszik a játékot. mert persze itt kellett lennie a nagy koncertnek, de az nem azért lett sikeres, mert minden flottul ment volna, hanem mert az imádnivalóan kiállhatatlan szólista díva felkavarta az érzelmeket, és rodrigo nagyszerűen reagálta le a szituációt. kicsit be kellett törni, hogy hailey is ott legyen a színpadon, de mivel előtte percekig sulykolták belénk, hogy mennyire bizonytalan lett az álmaiban, így jól esett az öröme. csak az a csók ne lett volna... ($03.08.)
a komolyzene csak naftalin-szagú vénembereknek való, mi? hát a lófaszt... bár én sem vagyok az, aki nap-mint-nap ezeket a zenéket nyüstöli, sőt, de könnyen ki tudom húzni a fejemet a seggemből, és azt tudom mondani, hogy igenis vannak tök jó dolgok ezen a vonalon is (a sorozat egyik nagy előnye, hogy rávett egy kis alámerülésre). az érzet, az élvezet a lényeg, nem a kultur-sznobizmus. és érzem, hogy az írók is át akarják adni ezt az üzenetet, főleg a férfi főszereplőjükkel, akiben tökéletesen egyesül a szerethető bohóság, az őrült különcség és a hatalmas szív. amikor meghallottam, hogy gael garcía bernal sorozatozni fog, akkor nem hittem a fülemnek, de mondjuk el háromszáz avemaría-t, hogy bevállalta, mert tökéletes a szerepre (és most már örökre a fülembe marad, ahogy azt kiabálja, hogy hájláj...). de a többiek is szerethetően hozzák a figurákat. egy ilyen sok-szereplős történet mindig csapongva kavarog, így óhatatlan hogy egy-egy irány kevéssé működik, de végig hoztak egy elvárható, magas színvonalat. csak azokon a cressendókon kell még dolgozni... de tudjátok mit? annyira a szívemhez nőt, hogy simán tapsolok neki állva hosszú percekig: nagyontetszett. minden magasművészet szerencsésnek mondhatná magát, ha ilyen erős promóciója lenne...
„-knock, knock.
–who’s there?
-mr.penis with a delivery for you of some delicious hot cock.”
stephen merchant pontosan tudta, hogy mit akarunk kapni, így oda is adta nekünk -majd elvette, és nagy kegyesen megint odaadta... mert tudtuk már a kezdetektől, hogy ez a két ember összetartozik, mindenki tudta, kivéve őket magukat. aztán amikor végre eljött a pillanat, riadtam néztem a lejátszó óráját, mert gyanítottam, hogy mivel akarják kitölteni a maradék fél órát. és aztán ütöttem a párnámat, amikor a nő... őőő... szóval megint az a kurva női gondolkozásmód... de aztán megnyugodtam, mert megértettem, hogy csak a hagyományos hollywood-i romantikus klisé-parádét akarják kifigurázni nekünk. mert innen már minden a text-book szerint alakult, szegény stuart-nak villám-gyorsan kellett megváltoznia a szűkös játékidő miatt, és jöhetett a boldog vég, amit mi nézők kértünk. de ha leveszem ezt a kötelező happyend előtti drámázást, akkor ott van az a helloladies hangulat, amit elvártam, a bomba-csajok és a ’ki-ne-mond’' szituációk tömkellege (nagy respekt nicole kidman-nek a cameo-ért). és biztos vagyok benne, hogy ennél természetesebb cukin ciki pre-szex jelenet sem készült még sosem. so, hello ladies, én búcsúzom, stuart szíve már másért dobog... ($03.01.)
nem tudom, hogy örüljek vagy sajnáljam a gervais-merchant duót, hogy rendszeresen ez a sorsuk, hogy hirtelen kell lezárniuk a sorozatokat, de kapnak legalább egy esélyt a lezárásra. pontosan azt érzem, mint a life's too short-nál, hogy ez az egy plusz rész nem változtatott bennem a sorozat megítélésén, így nem értékelném külön, kicsit szomorú vagyok, hogy nem volt lehetősségem együtt égi csajozni többet stuart-tal, de megnyugtató, hogy eljutottunk arra a bizonyos lezáró pontra. (bár be kell vallanom, bármennyire is szeretem ezt a humort, mert tényleg tudok nagyokat röhögni a cikiségeken, azért volt bennem egy félsz az indítás előtt, hogy mennyire lesz kellemetlen...)
„i nearly got FUCKING EVERYTHING!”
everything is in right place. azért nem semmi munka lehet úgy kisakkozni minden szálat és minden karaktert, hogy a fináléra és egy helyszínre koncentrálódjon minden, és mégse’ legyen erőltetett. minden szempontból a megfelelő helyen értük el a csúcspontot, az egész epizódnak delejező hatása volt, kezdve a kíméletlen tárgyalással az elvtelen, ámde anyagias zsidóval, majd jöhettek az ünnepi rakéták, a régóta beharangozott verseny (amiből persze jó sorozatos szokás szerint semmit sem láttunk, de nem is az volt a fő attrakció). persze nincs forradalom vér nélkül, de most nem a testeken esett a csorba, hanem tommy sebzett fel néhány lelket a nagy terv végrehajtása közben, vagy csak úgy rossz ütemezésből kifolyólag (még nem tudom, hogy örülök-e a pregnant-szálnak, próbálok bízni az írókban). bár megértem, hogy mr.campbell végzetét más kézbe adták, nekem kielégítőbb lett volna egy végső összecsapás tommy-val. de neki más dolga volt. mindig kíváncsian várom, hogyan írják meg az ilyen szorult helyzetek feloldását, de bevallom, hogy megfordult a fejemben, hogy nem akarják feloldani, hogy igazán meglepőt húznak főszereplő ügyben -de igazából kinek lett volna az jó...? ($02.24.)
azt hinnéd, hogy ahogy távolodunk a háború borzalmaitól, konszolidálódni fog a helyzet, az emberek megnyugszanak, kivirágzik az élet. de tommy shelby nem tud meglenni a háború nélkül -így keres magának egyet. kiskirály lehetne birmigham-ben, de neki london-ra fáj a foga. és egy olyan műveletbe kezd, amitől az eddig is borongós hangulat még sötétebbre vált. mert persze az ellenfelek sem véletlenül kerültek azokra a trónokra. bevallom, kicsit húztam a számat, hogy a gonosz zsarut nem búcsúztattuk az előző évad végén, de annyira lealjasították idén a kicsinyes bosszúvágyával, hogy perverz élvezet volt utálni őt hétről-hétre. azon kívül, hogy beszereztek még néhány nagyszerű színészt, nem sok újat tudnék mondani az előző körhöz képest, pontosan azt a magas színvonalat kapom megbízhatóan, amit elvárok a bbc-től. tetszett.
„it’s part of our tradition, to do with seder, right, that in order to make it good with god to kill a king, we have to carry out the korban pesach. that is the ritual sacrifice of the passover goat.”
még el sem feküdtem, épp a párnát helyezgettem a fejem mögött, amikor az írók egy kurva nagyot csaptak a térdemre. és a kőkemény kezdés után szinte sértő volt, hogy tommy enyelgését kell néznünk, miközben üvöltenénk rá, hogy rohanjon vissza rendet tenni, mert marha nagy a gáz... de aztán gyorsan észbekaptak, és hősünk pikkpakk birmigham-ben termett, igaz, hogy az epizódra a későbbiekben is ez a kettős kilengés volt a jellemző. volt még olyan esemény, amire az embernek kikerekedett a szeme, és ökölbe szorult a keze (effektíve mr.campbell minden felbukkanása ebbe a kategóriába tartozik), és ezeket ellensúlyozták tommy szívzűrjeivel, ahogy egyre gubancolódik bele egy háromszög száraiba. de annak örülök, hogy csak kicsit mártózik meg az érzésekben, mert azért nem az a fajta, aki hagyja magát, hogy tönkretegyék vagy hovatovább eltegyék láb alól. ezzel a shelby-vel nem ildomos baszakodni. ($02.24.)
„why don’t you get behind me with your piccolo?”
hogy is mondta silent bob? chasing amy. mert van olyan, amikor megszállottjává válsz egy személynek, mert tudod, hogy ő az, aki ki fog elégíteni intellektuálisan és szexuálisan egyaránt. és persze van a másik véglet, amikor csak dugni akarsz egy jót, mert épp olyan hangulatba kerültél -akár a piruláktól, akár a másik szenvedélyét látva. én jelenleg hiába vágyom egy magasabb formájú kapcsolatra, simán beérném egy lábterpesztős cafkával is... ($02.23.)
„you know, in hungary, we have a sayin: ’if you didn’t screw the cow, she’s not your cow’.”
ma eszembe jutott egy louie-poén, úgyhogy megnéztem pár szkeccset a youtube-on, köztük azt is, amiben pont ugyanez a tyúk/tojás poén hangzik el, mint itt, fura az élet... megint két részre lett szedve a rész, a standup-haver részletes napi rutinja egy szokásos louie agymenésnek tűnt csak, aztán visszatért a címadó lift, majd jött a rég várt fordulat a magyaros ügyben, amit kedvenc írónk úgy ki tudott forgatni, hogy nehogy kielégüljünk tőle (plusz dolgoztatta rendületlenül az operatőrét a félhomályban vágatlanul, de hé, így lehet intimitást csikarni.) ($02.18.)
„you want to fuck me, mrs.carleton?”
érdekes látni a szesztilalmas kereskedést a másik oldalról -igaz, hogy a boardwalk-ban is átruccantunk az óhazába, de itt is tanulhatunk arról a furcsa időszakról, amikor politikusok azt hitték, hogy elvehetik többmillió ember mindennapi szükségletét. és ezzel az olyan simlis emberek, mint a shelby-k nagyon jól járhattak. mert nagy a szája tommy-nak, hogy mennyire legálissá akarja tenni az üzletet, de ahol több pénzt szimatol, ott azért belefér némi szürke-gazdaság is... bár jó lenne, ha nem a farka után kezdene menni újra, mert ha nem figyel, jó nagy szar lesz a londoni palacsintában, a háta mögött köttetnek szövetséget. talán túlságosan vakmerőek lettek, vagyis elsősorban az lesz a baj, hogy a teljesen kontroll-vesztett arthur-t külde oda (azért köszönjük a ciciket haver!). de azért otthon is zajlik az élet, az új családtag szép lassan megtanulhatja, mit is jelent a shelby név a környéken. ($02.18.)
„you’re young, so you think what we do is all right. it’s not all right.”
nem gondoltam volna, hogy egy női énekkel előadott red right hand fenyyegetőbb lehet, mint a nick cave-es eredeti, de így lett -és akkor még nem beszéltünk a punk-osan felgyorsított verzióról... polly előkerült gyermekében nem a nő anyaszerepbe kerülése az érdekes, hanem hogy a kölyök hogy lesz beavatva a shelby-biszniszbe, izgalmas lesz, hogy egy újabb nemzedék lép be a porondra (ezt egészítette ki, hogy tommy-ék egy zöldfülűt használtak csalinak a börtönben, akit aztán jól ki is véreztettek, mint ahogy disznóölésen szokás a napi áldozatot). ma is szépen leosztották a nagyjeleneteket a színészek között (mind noah taylor, mind tom hardy, mind sam neil, mind paul anderson tombolhattak egyet) -cilian murphy-nek nincs szüksége ilyenre, elég csak néznie, máris megvan a szuggesztív jelenléte. vajon a legális üzelmeket megint egy végzet asszonya fogja tönkretenni...? ($02.16.)
„well rum’s for fun and fucking, innit? so, whisky, now that... that is for business.”
tommy visszatér a sírból, nagyobb a szíve, mint valaha, és vág az esze, mint a beretva (kacsint)... de komolyan, ez a srác elpusztíthatatlan, és igazából elgondolkozik az ember, hogy miért is csinálja -pénze már van, kivívott már kellő tiszteletet birmingham utcáin, megkaphat bármit és bárkit. mi hatja tehát, hogy veszélyes manőverekbe kezdjen? hogy a sebészetről egyenesen egy zugfőző zsidóhoz utazzon üzletet kötni? mert ezt nem lehet a háborús traumával vagy a család-főséggel magyarázni, mint a többi tettét. érdekes egy figura, annyi szent. (ha már a poszttraumás stressz és a család jött elő, arthur és polly kaptak megint egy kis drámai rivalda-fényt.) (azt meg sosem értettem, hogy a gengszter-világban miért van mindig két rivális banda két erős főnökkel, ez mennyire táplálkozhat a valóságból, és mennyire a hatás fokozására találták ki az írók/filmesek...? egyébként megérkezett tom hardy is végre, és úgy tűnik, meglehetősen egyedi rosszfiút fog formálni.) ($02.12.)
„you have decided to learn a member of the double-reed family.”
na látjátok, nem csak magyaroknak jutnak eszébe pajzán gondolatok az oboázásról... persze lehetett érezni, hogy valami gebasz lesz a pasival (meg john hodgman-nek mindig olyan perverz feje van -talán a bajusz teszi...). kicsit széteső lett a rész, hogy három különböző szálon mozgott, de szerintem az öreg karmestert csak azért utaztatták kubába, hogy elsüthessék azt a poént, hogy rodrigo lemegy alfába, és a gyerekkorára gondol, és te azt hiszed, hogy most jön egy flash a múltra, de átvernek a sosem változó ország képeivel. ezenkívül még egy fura szerzett zenészt is megismertünk. sok, de mégis kevés... ($02.06.)
„well, the cat’s away, so we mice might as well play a little.”
karácsonykor mindig utazik a család, de ez jó dolog, kiszakadni a megszokott rendből. egy szép helyre mentünk most is, még új zenei téma is dukált az új kastélyhoz. és új szereplők is, mert szegény lányok még mindig egyedül vannak, fel kell kicsit piszkálni a férfiak iránti vágyaikat. és hát azért is kellett ez az összeröffenés, hogy az após megszeresse végre rose-t -sokáig tartott, pedig nem egy nehéz feladat. ennek a szálnak is voltak jó összetevői, egy kiállhatatlan komornyik és jó adag barrow-lelemény, ami persze kicsit máshogy sült el, mint ahogy tervezte, de a legfondorlatosabb elmék is tévedhetnek. hjaj, jártunk egy újabb kört a bates-házaspár börtön-kálváriája körül, remélem nem koptatjuk többé a lábunk arrafelé. mert nincs baj velük, de azért vannak olyan párosok, akiket szívesebben nézzünk együtt, már ha nem sértek meg senkit. de szerintem mindenki imádja a két öreglányt, akik egyre kevésbé osztják ki egymást, de ez a szeretetteljesség is jól áll nekik. ahogy a lenti világ két rangidősét is jó látni együtt. az viszont nem kétséges, hogy megint megbontják a csapatot jövőre, igaz, most nem olyan drasztikusan, mint korábban... az utolsó húsz percre kaptak észbe, hogy karácsonyi részt kéne írni, de ezt csak azért nem rovom fel nekik, mert így beleadtak mindent, igazi szívmelengető (ám egy cseppnyi keserű-csokit tartalmazó) finálét kaptunk. ($02.03.)
egyre furább ez a (titkos) viszony, amit a sorozattal folytatok. épp ésszel felfogom, és tisztán látom azokat a hibákat, amik miatt menekülnöm kéne -hogy igazából csak hömpölyögnek a nem túl eget rengető események, hogy mennyire túlhúznak bizonyos szálakat (jellemzően pont azokat, amiket az ember a háta közepére sem kíván), hogy több karakterrel sem tudnak jól hozzányúlni. és mégsincs szívem elengedni, sőt, kicsit felpezsdülök még most is, amikor felcsendül a zenei főtéma, és rendre azt veszem észre, hogy el is telt az adott részre kiszabott penzum. így a válás szóba sem kerül, mint opció, sőt, igazából be kell vallanom, hogy én még mindig szívesen jövök ebbe a rusztikus házba ennyi év után is, és inkább elfordítom a fejem, ha azt látom, hogy hullik a vakolat. (gyenge) tetszett.
„you know, i sometimes wonder. do we raise the money to make the music, or do we make the music to raise the money?”
senki se’ szólt roman coppola-nak és izgága operatőrének, hogy nyugodtan lehet vágni a sorozatban...? hihetetlenül erős hangulatot hozott, ahogy folyton úszott át a kamera karakterről karakterre, nyughatatlanul körözve a puccos partin, elcsípve néhány beszélgetés-foszlányt. és akkor még nem beszéltünk a sejtelmes bevilágításról, vagy a szürreálisba hajló ötletekről (ló a nappaliban?). kicsit tényleg fura, hogy a legfontosabb feladata rodrigo-nak a pénz-szerzés, miközben most is pontosan kiderült, hogy nem kéne őt leengedni a világi emberek és csippcsupp ügyek közé, ő a tehetség angyalai között van elemében. ($01.29.)
„it’s going to be dangerous to be a shelby in london for a while.”
ezek az angol írók szeretnek időt ugratni két évad között, és nem is olyan rossz módszer ez, hogy érdekessé tegyék a nyitányt. itt is kihagytunk pár lépcsőfokot a shelby limited felemelkedésében, ami talán azért nem baj, mert így egyből a lényegre térhetünk, az egyik legveszélyesebb lépcsőfokra készülünk rálépni, olyan szintre, ahol már minden mozdulat életveszélyes. valamiért az angol sorozatokban a színészek sem szeretnek huzamosabb ideig tartózkodni, vagy nem tudok más magyarázatot arra, hogy freddie-t ily’ hamar a szocialista mennyországba kellett küldeni. és azt gondoltam, hogy sam neil-től is elköszönünk, az új tétek mellé új gonosz is jár -ez utóbbit meg is kaptuk, de a kiállhatatlan zsaru is maradt, új funkcióban. ez egy modern sorozat, így a nőkre is (majdnem) annyi idő jut, mint a férfiakra, ezt most még elsősorban polly hálálja meg, de például kíváncsi leszek a kurvából átképzett titkárnő történetére is. mondanám, hogy jól szórakoztam (mint egyszeri kemény-legény a puccos jazz-klubban), de a végével túlságosan elvették a kedvemet -sötét lesz az ég birmigham felett... ($01.28.)
„he identified with don quixote, an old man with dementia who thought he could save the world from an epidemic of incivility simply by acting like a knight.”
nem először fordul elő, hogy egy sorozat-záróban a flashback-eket hívják segítségül, hogy valamiféle kört tudjanak képezni a történetből. de itt talán többről is volt szó. mert szinte minden visszatekintés egy irányba mutatott -hogy charlie nem csak a névjegykártyáját tekintve volt főnök, hanem ő volt a ragasztó, aki összetartotta a csapatot, aki a háttérből rángatta a zsinórokat, hogy elérje az őrült idealista célját -minőségi hírműsort gyártani. rengeteg apróságra derült fény itt a végén, amiknek a jelentőségét ma már értjük, de a pilot-ba nem kerülhettek volna be ezek a jelenetek, mert egy pilot-ban meg kell fogni a nézőket, és a feszített időkeret nem engedi a hosszú magyarázkodásokat. plusz szépen kirajzolódott mindenkinél a ’honnan-hova-jutott’ vonalak. a jelen viszont egyetlen nap volt -egy keserédes nap. ahol el kellett búcsúzni egy baráttól; ahol örülni kellett egy új jövevénynek; ahol életek változtak meg, ahogy előrelépések történtek a ranglétrán; ahol ismét erkölcsi győzelmet lehetett aratni. de tudjátok mit? mégsem volt másabb ez a nap, mint a többi. a világból áramlanak a hírek, a vezérlőben készen áll a stáb, és mindenki visszaszámol, 3, 2, 1, és főcím... ($01.23.)
nehezen értem meg aaron sorkin-t, hogy miért csak hat epizódba egyezett bele az hbo-val folytatott hosszú tárgyalásai után. mert biztos, hogy lett volna olyan történet, amit ki tudott volna bővebben fejteni, biztos, hogy lett volna olyan téma, amiről markáns véleményt szeretett volna megfogalmazni nekünk. kicsit olyan, mint ha le akarta volna tudni ezt a tévézés nevű nyűgjét (azóta be is jelentette, hogy ez volt az utolsó sorozata). pedig mi szerettünk volna többet. bár annak ellenére, hogy sok komorság volt az évadban, valahogy másfajta komorság volt ez, mint ami rátelepedett az előző körre, így jobban tudtam élvezni az epizódokat. mert valahogy mindig is ez volt a lényeg, hogy bár bólogattam serényen a kinyilatkoztatásokon, de érzelemből néztem, sokat nevetve, néha felháborodva, könnytől csillogó szemmel a végén. és így érdemes drámát készíteni a nézőknek, hogy a szívükre vegyék. nagyontetszett.
a híres mondás szerint ’az élet írja a legjobb forgatókönyveket’ -szerintem meg nem árt, ha aaron sorkin besegít neki egy kicsit a párbeszédeknél... a pilot-nál említettem, hogy a facebook-filmet leszámítva sorkin-szűznek számítok, így nekem tényleg hatalmas relevanciák voltak azok a fantasztikus mondatok, amiket a karakterek szájába adott. és igen, még azt is igényeltem, hogy kioktasson rendre, hogy megerősítse bennem azt a naiv optimizmust, amit a világ igyekszik kiölni. hogy kevésbé lesz reális attól, hogy az embernek időről/időre esszébe hogy, hogy ilyet a valóságban soha a büdös életben nem mondana senki? úgy gondolom, hogy a realizmusnak van egy olyan határa, amit úgysem érhet el egyetlen művészi alkotás sem, akkor miért ne játszhatnánk ezzel a határral. egyébként is, kellően beszivárgott a valóság a sorozatba, hogy ellensúlyozza a karakterek felsőbbrendűségét... azt gondolná az ember, hogy kevésbé tud kötődni, ha egy sorozatot nem három év alatt tud le, hanem másfél hónap alatt, de itt a cáfolat, ugyanis én piszokmód tudtam kötődni ezekhez a karakterekhez, kifejezetten igényeltem, hogy újra-és-újra a társaságukba keveredjek. igen könnyen etette magát a cucc, és ahogy már eggyel feljebb is emlegettem, nagyon is érzelmesen néztem végig mindent részt, kacagtam, amikor úgy jött ki a lépés (többet, mint nagyon sok sitcom-on), megemelkedett a pulzusom, amikor felpörgették az eseményeket, és le is tudtak törni, ha rossz híreket kaptunk... egy élmény volt nézni (még a kevésbé szerethető második évadot is), így hát könnyen jön az érzelmi nézés után az érzelmi döntés: nagyontetszett. szomorú vagyok, hogy el kell engedni ennek a nagyszerű társaságnak a kezét, ugyanakkor hálával tartozom, hogy segítettek másképp gondolkozni az újságírásról, a médiáról, a hírek fontosságáról, az életről, blablabla, hosszas hegyibeszéd következik, inkább szívjatok el egy cigit...
„there’s not gonna be a trial. there’s not gonna be an arrest. and there’s not gonna be an investigation. mine’s gonna be one of the 700,000 untested rape kits, so i started this website.”
rettegtem elindítani az epizódot, mert a fülembe jutott, hogy sokan kiakadtak miatta, hogy tudtam, hogy ez a híres „erőszakolós”-epizód. végig azon görcsöltem, hogy vajon kit fognak, vagy ki fog erőszakolni. és annyira rágörcsöltem erre, alaptalanul, hogy egész fejbe tudott vágni a másik irányból jövő dráma. persze nem véletlenül lett híres az epizód, csak nem úgy, ahogy én gondoltam, sorkin bácsi nem megmutatni akarta a szörnyűséget, hanem elmélkedni róla. és higgyétek el, hogy van miről. mert az nem kérdés, hogy küzdenünk kell azért, hogy ilyen esetek ne fordulhassanak elő, és igenis bűnhődjenek meg a tettesek -de mindennek megvan a maga helye, a maga fóruma. nem az interneten és nem a tévében kell ezt a küzdelmet lefolytatni. és nem ezeknek a helyeken kéne eladni a lelkünket pénzért és hírnévért, hogy megpróbáljak az epizód másik kulcs-témára is átkötni. de míg az erőszak komor mementóként magasodott a rész fölé, addig itt ki lehetett kicsit könnyíteni a dolgot, mert sloane olyan stílusosan mosta fel a padlót a sráccal, hogy végigbizseregtette az embert az elégedettség. beszéljünk még a börtön-szálról is. itt volt a legnagyobb gyanúm az erőszakra, de inkább will karakterének megmagyarázására használták ezeket a perceket. bár én is csak nem sokkal a vége előtt jöttem rá a csavarra, la mancha lovagja volt az árulkodó pont (szegény kevin rankin mindig ilyen seggfejeket játszik...). ($01.23.)