soroló

„it’s just a rock burning up in the atmosphere. why would that make your wish come true?”

a nézői extra tudás meg tudja ölni a hangulatot... mert hogy tudnál örülni egy romantikus reggelnek, amikor pontosan tudod, hogy a nap végére feltűnik az a személy, aki tönkre fogja vágni ezt az idillt. ráadásul még nem is egy olyan személy, akit zsigerből gyűlölnöd kéne ezért... jó, lehet, hogy ő lesz a tech-lány, aki a nagy szerelem útjába áll, és nem lesz olyan összetett személyiség, mint, ööö, mondjuk bellamy, akiről szépen rétegekben hullik le az önzőség, így talán egyre kedvelhetőbb. de be kell látni, hogy nem mindig odalenn történnek az érdekes dolgok... mert fenn a bárkán sikerült igazán ma drámai pillanatokat csiholni, kezdve egy megvakuló kislánnyal, egészen az önként vállalt halálig, minden nagyon szépen fel volt építve lelkileg is, és tisztelet az íróknak, hogy a két helyszín összevágásának illúziója ellenére nem mentették meg a megfulladt hősöket, ezzel újabb terheket róva a döntéshozókra. ($11.21.)

„we don’t decide who lives and dies.”

pedig olyan szépen épült már a közösség, mint a tábor falai... amíg rejtegetik a külső ellenséget, addig kénytelenek voltak belső ellenséget faragni, és hát a legalkalmasabb srácot találták meg a feladatra... érdekes volt látni a tömeg-pszichológiát, hogy amíg azt simán megölték volna, aki basáskodott felettük, és igazi duchebagként viselkedett, míg az igazi tettest már nem jó szívvel, csak azért, mert történetesen egy kedves kislány. bellamy ’nincsenek szabályok’ szabályrendszere látványosan omlott össze, de legalább jó tanulság volt a közösségnek. live together, die alone -ahogy régen a lost-ban is mondták, és nem véletlenül jutott eszembe a nagy klasszikus, mert érzek némi ihletődést belőle (már hatch is van!). eltelt egy hét, úgyhogy ideje volt megbolygatni a magánéleti szálakat -amiket persze még jól alá is húznak az utolsó jelenettel, hogy a néző mosolyogva fogja a fejét, hogy ’még büszkék is vagytok rá, hogy egy ordas nagy háromszöget építetek éppen kedves idióta írókáim’... ($11.18.)

„this is earth. everything’s toxic.”

erődemonstrációt tart a természet, hogy mindenki beláthassa, hogy nem lehet vele packázni. és erődemonstrációt tartanak az írók is, máris elhullajtottak több nevesített karaktert... szegény atom-ra rájárt a rúd már a múlt hét óta, így a másik halál sokkal durvább lett, mind azért, mert fontosabb szereplőnek gondoltuk az illetőt, mind az elkövető személyének köszönhetően. nem biztos, hogy jó dolog azt kívánni, hogy két szereplő béküljön ki, mert az írók nem látnak majd bennük többé konfliktus-forrást, és lezártnak tekintik az ügyet... sokat foglalkoztunk ma hősnőnk legnagyobb traumájával is, így a fenti világ csak flashback-ekben szerepelt, hogy vizuálisan is megnézhessük, hogyan is vesztette el szegény lány az édesapját. de kellett ez, hogy elinduljon benne valami lezárás. jelenleg ez az egyetlen esendő tulajdonsága, egyébként továbbra is kompetens vezetőnek tűnik. a másik vezetőnek, bellamy-nak is megpróbáltak egy kis esendőséget, emberséget adni, az már más kérdés, hogy felemásan sült el a próbálkozás... már a part című filmnél is működött, hogy megnézzük, hogy egy életveszélyben lévő ember mennyire rontja meg a közösségi együttélést, és itt is plusz feszültséget adtak a fájdalmas kiáltások. ($11.18.)

„hope is everything...”

szerintem minden sorozat második részénél ugyanazokat a paneleket szoktam ellőni -ahogy az írók is teszik, mert minden történet beindításához hasonló lépések kellenek. szóval, mint mindig, itt is a kapcsolatok mélyítését kezdtük, a karakterek egy-egy tulajdonságának kiemelését, a sorozat univerzumának tágítását. ilyenkor kell előrevetíteni egy csomó dolgot, kicsit félek, hogy nemhogy háromszög lesz a srácok között, hanem el-sem-tudom-képzelni-hány-szög... kicsit még mindig bosszant az a keménykedés, amit a srácok nyomnak odalenn, de próbálom magam beleélni a helyzetükbe, hogy épp most szabadultak a börtönükből, és hát egy börtönben is meg kell mutatni, hogy ki az alfahím, ha nem akarja elveszíteni az identitását. meg nem mindenkinek megy olyan stílusosan a keménykedés, mint henry ian cusick-nak. ha már odafenn járunk, azért vicces, hogy a sok okos karakter közt egy fiatal lánynak kellett felbukkannia, hogy eloszlassa a tudatlanság ködét. egyébként ordít a szituációról, hogy iszonyú gáz lesz a vezetősségnek, ha kitudódnak a titkaik. ($11.16.)

„we’re back, bitches!”

amióta négy éve az arrow megtörte a cw-s átkot, azóta már nem tekintek minden sorozatukra pestisként, és néha-néha még fel is vetődik bennem, hogy be kéne próbálni valamelyiket. persze az ember nem azért teszi ezt, hogy mély drámát várjon, de nem is hiszem, hogy a sorozatozásnak kizárólag arról kéne szólnia, hogy alámerülünk a lélek bugyraiba, és összetörjük magunkat hétről-hétre -kell a szórakozás-faktor is, amikor nem kell semmit sem komolyan venni, amikor hétvégén ellustulva elindítod a laptopot, és kikapcsolódsz a hétköznapokból. és ehhez nem kell sok összetevő, legyen elég érdekes az alapötlet, legyen jó ránézni, és hogy igazán bűnös legyen az élvezet, jöhetnek a jó csajok is. eddig távol tartottam magam a young adult mozgóképes inváziótól, de miért kéne bármit alapvetően elvetni, mert nem én vagyok a megcélzott közönsége? na, vegyük sorra, az alaptörténet jó, posztapok felhangok játszanak erős scifis hagyományokkal; a pilot látványvilága tetszetős volt, az űrben siklik a kamera, a bázison csillog a lens-flare, odalenn meg jöhet a vancouver-i erdő; örülök, hogy vannak azért ismerős megbízható színészek, a többieknek meg elég lesz szépnek lennie... simán behúzott egy újabb körre ez a nyitány, annak ellenére, hogy kapkodós volt, mert egy csomó infót kellett megosztania 42 perc alatt, és azért a kezdődő tini-frakciózásnál kellett nyelnem kettőt, de minden az arányokon fog múlni. ($11.14.)

„you need some sort of prize or some goal at the end some girl you want to fuck, some guy you want to fuck off, and now you have both. that’s why you fight.”

mintha egy igazi sport-közvetítés lett volna, dobogó szívvel ültem egyre és egyre közelebb a laptophoz, pedig sejthető volt, hogy mi lesz a vége -maximum az volt a kérdés, hogy hogyan adják el nekünk a győzelmeket. mivel jay-nek volt már egy nehezen megnyert meccse, ezért nem meglepő, hogy simán behúzta a kötelezőt. ryan-t viszont még nem láttuk éles meccsen, plusz az ő ellenfelét agyondicsérték epizódok óta, úgyhogy neki vért kellett adnia ezért a bajnoki címért. na, de ez csak az epizód közepe volt, ott volt még a várakozással és sok beszélgetéssel teli kezdés is, plusz a levezetés, aminél már akkor tudtam, hogy nem akarnak nekünk kielégítő zárást adni, amikor annyira lelkesültek a parti miatt -az ilyenek sosem sülnek el jól. és nem hogy nem elégítettek ki, de meglehetősen frusztráltak küldtek el minket szünetre. nem szép, bro, nem szép dolog... ($08.15.)

volt már olyan, hogy el tudtak adni nekem egy olyan maszkulin témát, ami alapvetően távol áll tőlem. és nem sok vonzó dolgot tudnék felsorolni a küzdősportok világából, nagyon nem az én ízlésem az izzadós edzőtermek hangulata, a fájdalmas küzdelmek véres valósága, de adtam egy esélyt, mert mindent lehet úgy tálalni, hogy érdekes legyen. és itt is ezt történt, jó érzékkel az mma világ csak az egyik fontos eleme a show-nak, de az írók a férfias küzdelmek helyett inkább a karakterekre helyezték a hangsúlyt. akik szerencsére elég érdekesek ahhoz, hogy elvigyék az izmos hátukon a sorozatot. bár hozzá kell tennem, hogy egy ritkán előforduló, de mégis létező csapdába esett bele nálam a cucc, mert amikor néztem, akkor élveztem mindig, viszont nem mindig éreztem késztetést arra, hogy ezt válasszam a sok néznivaló közül. és fogalmam sincs, hogy miért... (pedig még cicik is voltak benne! és kiele sanchez-t is szimpatikussá tudták tenni…) tetszett.

„i enjoy watching you and alvey like two hairless little monkeys grunting over the same female species.”

ha nem lenne elég a végtelen edzések sora, vagy a fájdalmas sérülések, még ott vannak ezek a lélekölő fogyasztó-napok is, hogy semmiképp ne akarjak ilyen (vagy bármilyen) sportot űzni. mondom ezt annak ellenére, hogy egyszerűen nem bírtam az ágyon feküdni, és fel kellett kelnem egy kicsit futkosni, ugrálni, bohóckodni, miközben néztem a srácok küzdelmeit a grammokkal. és jól is esett ez az esetlen testmozgás... bírtam, ahogy jay húzta magával ryan-t, ha van valaki a csapatban, akiből kitűnő edző lesz, az ő. ha már az apja nem tökéletesen alkalmas a feladatra. mert olyan nincs, hogy cserbenhagysz mindenkit, csak azért, mert épp sajnáltatni akarod magad egy kicsit -hát ez nem egy igazi harcos hozzáállása... egyébként ezen kívül félreraktunk mára minden magánéletet (anyut is), és csak arra fókuszáltunk, ami a lényeg -hogy minden tökéletes legyen a nagy meccsre. ($08.14.)

„feelings are gross and boring and rude and too private and yuck!”

szóval így kezdődik egy boldog, izé... párkapcsolat? mármint ha két nagyon különböző ember kattan egymásra. olyanok, akik tele vannak érzelmekkel, csak különböző módon kezelik őket -és itt az volt a nagyszerű csavar, hogy a férfi akarta mindenáron kimondani, és hozni az összes romantikusfilm-klisét, míg a nő volt az, akinek ezek gondot okoznak (pamela adlon-nak mindig is jól állt ez a mindent-elviccelek szerep). de ettől még működhet ez az egész, csak az egyiknek le kell lazulnia kicsit, nem görcsölni folyton, a másiknak meg megértenie az egyik komolyságát. ...és a közös fürdés az egyik legviccesebb dolog volt, amit idén láttam! (louie idén nagyon beleszerelmesedett a kézi-kamerába, de jól áll a show-nak, még természetesebb lesz tőle.) ($08.12.)

tök evidens, de számomra csak ma állt össze a kép, miközben végig-gondoltam, hogy mi is volt idén -louie a csajozásról akart mesélni ebben az évadban (no shit, mi...?). és nem csak a monstre középső szakaszban, ahol a csodálatos bálint eszter-t üldözte a szerelmével, de ott volt az elején yvonne is, meg a duci lány, és a végén természetesen az örök múzsa és elválaszthatatlan partner, pamela. így nem csak azért volt íve az évadnak, mert nagyobb falatokban kaptuk a történeteket, hanem ezért a kvázi átívelésért is. szóval maradt az a recept, hogy nincs recept, a new york-i jazz-ben az a jó, hogy mindig változtatja a formákat, a lényeg, hogy minőségi legyen a végeredmény. louie-nál meg azzal sosem volt baj: nagyontetszett.

„i love to eat horse penises on broadway.”

romantika, ahogy pamela és louie elképzelik (a szövegkönyv is közös gyermek volt)... vannak benne ténylegesen szép és romantikus részek (háton fekve a central park-ban), meg a szokásos túlzásos idiótaságok (ugyen mindenkinek eszébe jutott a közmondásos vicc a zongorába szarásról a nagyon modern művészeti galériás jelenetet látva...?). nagyon régóta várunk már erre a (szexuális) közeledésre, úgyhogy el ne csesszétek gyerekek... ($08.12.)

„right now, you fuck to feel good. and then you fuck to feel special. and then you fuck to feel anything at all.”

sosem gondoltam volna néhány éve, hogy nick jonas-t kigyúrva látom majd egy szex-jelenet közepén... (btw, még mindig nagyon tud működni a lassan döngölős rock-zenére vágott erotika.) viszont én lehet, hogy nem is az ő (kissé fura) karakterét irigylem, hanem inkább jay-t, aki pontosan azzal a tulajdonsággal rendelkezik, amivel én sosem fogok: végtelen magabiztossággal dumálja ki magát mindenhonnan... csak egy nap, és mennyi minden felkavarodott. az nem meglepő, hogy lisa és alvey már megint veszekedtek, az már talán, hogy meddig jutottak el. alávaló lett volna, ha megüti a nőt, szerencsére eddig nem vitték el a karaktert -ha már előtte úgyis megalázták, hogy nem bírt ellenállni a gyanúsan kedves feleségének. jól volt párhuzamosítva a két ex-pár beszélgetése, mert a másik oldal meg tudta állni, hogy egymásnak essenek, sőt, látszólag csak az egyik félnél vannak csak érzelmek. de már nagyon időszerű volt ez a beszélgetés is. csak egy ember van a csapatban, akit teljesen másfajta érzelmek vezérelnek, mint a többieket -jay bosszúra hajt, de azért ő sem tud elmenni a végsőkig, bármilyen kemény legény is... ($08.09.)

„you fucking pissed in my cage, you motherfucker?”

feszültség, egyre nő a feszültség... jó, van olyan, akiben már az eleje óta ott van a feszkó, mint a savanyú-arc-vágás világbajnokánál, nate-nél, aki csöndesen tűri a sok szarságot, és néha robban. anyun is eléggé meglátszanak már a heroin-hiány tünetei (bár nehéz elvonatkoztatni attól, hogy joanna going milyen jó nő ötvenen felül is), bár ő alapvetően is egy feszültség-forrás. bár ha a kedves férjét és annak barátnőjét nézem, akkor mindegy, hogy itt van-e a feleség, vagy sem, mert mindig van indok egy kis veszekedésre. ryan-nek is sok volt az elmúlt időszak, még úgy is, hogy kiszabadult kvázi-börtönéből, csak a nagy szabadságba is összeroppanhat valaki, nem kell ahhoz más, csak egy kis magány meg valami olcsó lőre... csak egy valaki van, aki zen maradt az egész epizódon át, az az öltönyös jampivá átlényegült jay... ($08.06.)

„can you name five things about nate that don’t have to do with fighting?”

hüh, mindig érdekesek az ilyen ellentétes érzelmeket összevágó montázsok, mint ami a nyitány is volt -a nem túl kielégítő szexszel és a rozzant-anyu fürdetéssel. témában inkább az utóbbit vittük tovább, egész pontosan a szülő/gyerek viszonyokkal foglalkoztunk egy egész epizódon át. bár a family reunion befuccsolt, azért sokat megtudtunk erről a széttört családról -ahol apu egy önelégült fasz, anyu egy összetört nő, az egyik gyerek kaparna bármilyen elismerésért, a másik meg strucc-politikát folytat. a múltban sem lehetett fáklyás-menet az együttélés, de sok jót most sem jósolok a kísérletnek. eközben ryan is hazalátogat, és ott itt kimondatlan feszültség húzta lejjebb az epizód hangulatát. de legalább alakul a zavaros kapcsolata lisa-val. és fontos szerepet játszott a b-szálban is -mert várható volt, hogy a mentálisan korlátozott szobatársa ki fog törni egyszercsak, túl sok lesz a kuktában a nyomás, így nem volt meglepő a rész vége, de azért működött a sokk-faktora. ($07.30.)

„lower your head, please. and bow to the king.”

persze, várható volt, hogy álom-jelenet lesz a nyitány, de annyira hatásos volt, hogy alig bírtam visszafogni a nagy mosolyomat a budapest felé tartó gyorsvonaton. mindegy, mert aztán úgyis letörték volna azt a mosolyt... egy rész, eddig tartott nate lázadó boldogsága, máris össze kellett veszniük a gyógytornász-lánnyal... legalább bátyjának jutott egy kis dicsőség a meccsen, ami a klasszikus, un. van-damme-i dramaturgiára épült, azaz a ’szarráverés-feltámadás’ metódusában haladt, de baszki, ennyi ismétlődés után is ugyanúgy működik, mint elsőre... az öreg kulina is kapott egy mellékszálat, ahol megismerhettük a majdnem-apósát és annak seggfejségét (de legalább valahogy pont egy cici-bár esett az útjukba -takargattam is a tablet-et zavartan a vonaton...). de a legérdekesebb ryan volt, pedig számítottam már rá, hogy ki fog belőle törni a sok keserűség, valamint arra is, hogy a szerencsétlen szobatársánál mellé fog menni a segítség-nyújtás, de végig működött a szálán a dráma. ($07.27.)

„we don’t have ages in los angeles. if you’re fucking hot, you’re fucking hot.”

jóravaló srácok ezek, csak néha elviszi őket a szenvedélyük, vagy simán csak nem az agyukkal gondolkoznak, hanem a szívükkel -vagy a farkukkal, mégiscsak életerős fiatal férfiakról van szó... persze lehet élesíteni a kontrasztot köztük, mert nem mindegy, hogy épp lázad valaki a szülő(k) ellen, vagy épp (a maga sajátos módszereivel) akarja megvédeni ő(ke)t. vagy csak annyi van, hogy ki kell engedni a gőzt, a börtönévek, a nehézkes visszatérés, a nem-túl.ideális életkörülmények mind egy-egy gombócot képeznek, amikből egy idő után kurva sok lesz, és nem tehet más az egyszeri emberfia, mint hogy lelocsolja őket némi sörrel és puncival... (bunyó-szervezés, terem körüli mizéria jöhet, féltékenységi szálat viszont nem kérnék, köszönöm szépen...) (első tablet+busz sorozatnézésem, pozitív eredménnyel!) ($07.23.)

„we’re gonna win even if i have to go into the auditorium and personally jerk off every guy in the audience.” (és innentől egy olyan hosszú levezetése jön az un. ’kiverés-egyenlet’-nek, hogy egész a lap aljáig idézhetném, olyan zseniális)

az is oké lett volna, ha a srácok lehozzák a prezit, learatják a babérokat és richard megkapja a csajt, de így sokkal-sokkal élvezetesebb lett, ahogy a hülyeségből továbbfejlődött az ötlet, és aztán a szerencsétlenkedésből jött a lemosás. oké, a csaj nem lett meg, de akkor is jobban kielégültünk nem? szerintetek mennyire van igazam? teljesen? átlagosan? semennyire? melyik? melyik? melyik...? ($06.21.)

nyilvánvaló, hogy elkövettem egy hibát tavaly. vagy akár többet is. az egyik biztosan az volt, hogy nem igazán működött a radarom, amikor egy rakás pilot-ot próbáltam be egyszerre, és ennek éreztem a leggyengébbnek a kezdését, ezért ki is szórtam a megnézendők közül a show-t. a másik hibám talán az volt, hogy félrekódoltam a sorozatot -olyan humort vártam bele, amit nem volt szándékuk az íróknak adni. vagy csak a karakterek mellett szaladtam el. nem is tudom, de kár is a múlton rágódni. mert már az újranézéskor éreztem, hogy milyen hülye voltam, és aztán rohamtempóban itt, az első finálénál találtam magamat. mert aminél tavaly húztam a számat, az csodálatosan működni kezdett, végig horkantottam a poénoknál, bejöttek a karakterek, érdekelt, hogy hova futatjuk ki a sztorit (ez még mindig érdekel, mert ennyi idő csak az alapozásra volt elég). élveztem az hbo-ra jellemző korlátlan feelgood-ságot, még el is hittem a legtöbb őrületét. már csak meg kell várni, hogy feldolgozza a gép az adatokat, és lássuk azt a pontszámot: nagyontetszett. wow, nem erre számítottam... (rip christopher evan welch, hiányozni fog a jellegzetes hanghordozásod a sorozatból.)

„guys, this place is a vortex of distraction. normally in the tech world it’s two percent women. guys, these next three days, 15 percent.”

ohh, a férfiak sokkal egyszerűbbek, mint bárki gondolná -itt egy nagy tech esemény, ezernyi jó és rossz ötlet, és mi tesz tönkre majdnem mindent? a nő... (egyébként tök jó, hogy mindezt a monica-t játszó amanda crew-val mondatják ki, mert nekem meg ő tereli el a figyelmemet gyakran...) so, majdnem minden srác kap egy női genitáliákkal rendelkező akadályt, de aztán döccenőkel azért átvészelik a problémákat. már csak a színpadon kéne bizonyítani a sok béna geek után. de ekkor... ($06.21.)

„cloud architecture is just a giant turd that is clogging up our pipes. we have to call in a plumber to fix it.”

hehe, igaz volt, amit a részben mondtak, megváltozott az energia, ahogy csaj került a házba -fel is használták egy hülye poén végig-viteléhez. ha már hülye poén, egy másikat is következetesen végigvittek, jól eltúlozva a robotikus járművek szerepét... ja, leszámítva ezeket (és a kecskefejet viselő pucér nőt a sátánista szertartáson) a programozással foglalkoztunk, mert bizony be kell ismerni, hogy nem mindenki ért minden területhez, ha kódolásról van szó. és hát nem mindegy, hogy kit kérsz fel a hiányzó területre... ($06.21.)

„our whole corporate culture is that we don’t have a corporate culture.”

ööö, latino zenéket használni egy latino-poénokat használó epizódban nem rasszizmus? oké, csak viccelek, jól végigjátszották a nagy amerikai rasszizmus-problémát. persze közben volt, aki lényegesebb problémákkal foglalkozott, és próbálta hatékonyabbá tenni a káosz-közösséget. ezeken felül volt még idő a modern technológián röhögni (a hologram is csak addig menő, amíg sziklaszilárd az internet), és a szép lány is kapott pár emberi percet. mondhatjuk, hogy sűrű volt a rész. ($06.21.)

„it’s like you need both halves of the brain, right? the jobs and the wozniak. the ying and the yang.”

oh, szerencsére elkiabáltam tegnap a bighead száműzetést, itt van a srác, viccesebb szituban, mint valaha, kapun belüli munkanélküliként (akkor ilyen van a kapitalizmusban is...). még mindig az alapítás körül járunk, két tanulsággal leszünk gazdagabbak -kellenek a barátok, és nem kell az alkohol egy ilyen fontos, életet megváltoztató lépésnél. az nagyon tetszett, ahogy a srácok az egész római orgiát kezelték, ahogy értetlenkedtek, amikor a csajok felbukkantak, és megkönnyebbültek, amikor kiderült, hogy fizetett vendégek... ($06.19.)

„that’s not really our logo is it? it looks like a guy sucking a dick and he’s got another dick tucked behind his ear for later. like a snack dick.”

még több kezdeti bukkanó, hiszen mégiscsak ez a ’start’ a start-up-ban... de azért kevesen számítanának ilyen mértékű össztűzre -a konkurencia már a médiát ostromolja, gond van a névvel, a társak sem segítenek, és még a megélhetési bevándorlók is támadnak (bocs az aktuál-politikáért...). de kit is érdekelne egy álomszerűen létrejövő álom-projekt. olyan csak a drogos képzelgésekben létezik... (most tényleg kiírták big-head-et? ő volt, akivel legkönnyebben azonosulni tudtam...) ($06.18.)

„trust the process. trust your coach, yeah?”

egy ilyen egymást püffölős világban valószínűleg nem újdonság, de ma átvitt és konkrét értelemben is össze kellett szedni mindenkit. vagy a szarból kivakarni (akár szó szerint is). vagy ápolgatni egy kicsit a testét és a lelkét. ennyi sérült embert egy rakáson... de nem meglepő módon nem a megroppanó térd fáj a legjobban, hanem a drogos kurva anyukát rajongásig szerető srác szomorú tekintete. az a jó, hogy van, amikor könnyedebbre veszik a drámát, jópár felessel tompítják el az élét, vagy egy szimpla esti fogmosás közben meséltetik el a karakterrel a szörnyűségeket. de az a jó, hogy a mindennapok nyűgjei mellől továbbra sem hiányzik a sorozatból a világrengetés. (ivánék menedzsere hány sorozathoz tudta eladni a srácok dalait? lassan már nem lesz elég az egyik kezem a számoláshoz...) ($06.17.)

„your whole life you’ve been an ugly chick but now suddenly you’re a hot chick, with big tits and small nipples. so guys like that are gonna keep coming around. don’t be a slut, richard.”

nem az a nehéz, hogy összerakj egy algoritmust, hanem hogy azt el is add a világnak. én tökre megértem ezt, ugyanúgy elvesznék a gazdasági magasiskola lila ködében, mint a srácok. vagy hogy egy szomorúbb példát hozzak, hogy a barátságot háttérbe kell szorítani, az üzleti érdekek mögé. (vajon minden programozó fél a puncitól? várj, mindjárt körbekérdezek az irodában...) (ja, igen, jól látjátok, egy év után folytattam a show-t, mostanra érett be...) ($06.17.)

„you want to detach while in hyperspace? do you know how incredibly dangerous that is?”

minden padawan életében eljön az a pillanat, amikor megkísérti a sötét oldal, amikor nehezen tud uralkodni az érzésein, a haragján. ezra-nal eljött az első ilyen pillanat, a múltja zavaró tényezőként úszott be, és erős az ellenség. sokat kell még tanulni, ifjú barátom... (tök ciki, hogy megint azon rugózom, hogy túlságosan érzem a spórolást abban, hogy visszatértünk a két résszel ezelőtti szörnyekhez, pedig mondhatnánk azt is, hogy ezzel adják a folyamatosság érzését...) ($06.16.)

„we move. we keep moving. we don’t move, we rot. we die. always moving.”

miután a pilot-ban letudtuk egy komplett verekedős film dramaturgiáját egy óra alatt, most rá kellett térni a mindennapokra, a karakterekre (remélem nem várta senki, hogy minden epizódban baromi látványos meccseket kapunk majd). örülök, hogy a nagy verésnek nem csak annyi lesz a következménye, hogy leporolja magát a srác, és megy minden az útján, bár jelenleg még csak a külső sebeket látjuk, a lelki sérülésekkel majd később foglalkozunk. plusz a rendőröket is be lehetett vonni a show-ba. bár biztos előkerülnek ők még más aspektusban is, nem véletlen, hogy felütötték a fejüket a pirulák az edzőterem környékén (ezek a bogyók annyira hozzátartoznak a szubkultúrához, hogy nagyon meglepődtem volna, ha kihagyják őket). egyébként is bíbelődünk sokat a teremmel, lehet, hogy sokaknak nem szimpatikus kiele sanchez karaktere, de én tökre megértem, hogy a pénzügyeken pörög, mert valakinek azt a szart is lapátolni kell, és a pasiját láthatóan hidegen hagyják ezek a világias dolgok. ($06.12.)

„today is empire day, celebrating the 15th anniversary of the galaxy’s salvation, when our great emperor palpatine ended the clone wars and founded our glorious empire.”

valahogy a totalitárius diktatúrákhoz hozzátartozik az ön-ünneplés, úgyhogy nem lepődtem meg, hogy az alapítás napján kirendelik a népet, hogy nézzék a felvonuló harci gépeket (sztálin elvtárs likes this!). persze hőseink épp itt akarnak rosszat tenni (folyton visszatérnek erre a bolygóra -mondjuk az jobban zavar, hogy a rosszak közül is ugyanaz a három karakter bukkan mindig fel). és aztán hirtelen mélysége lett az egésznek ezra múltjával, egyre jobban lesz létjogosultsága a ’rebels’ címnek. ($06.11.)